Tiltott pillantás

🔹III / 35. rész🔹

(Január 28. Szombat)
Végre történik valami izgalmas az életemben. Ma meglepjük Riát, ugyanis hétfőn lesz a születésnapja.
Az elmúlt pár hét szörnyű volt számomra. Minden nap arról álmodoztam, hogy bárcsak ott állna Szilárd a tanári szoba ajtaja előtt, vagy a büfé előtt... vagy bárhol. De sehol nem volt. Hiába is vágytam rá, nem jelentkezett. Igazából már kezdem is megszokni a magányt. De azért örülnék, ha vele lehetnék.
A szüleim azóta sem szóltak róla egy szót sem, így elkönyveltem magamban, hogy azt a szilveszter éjszakát csak álmodtam a rengeteg alkohol miatt...
Zoli elvitte Riát vásárolni, addig mi elrendezünk mindent a garázsban. Vikivel és anyával citromos tortát készítettünk, ez a kedvence barátnőmnek.
Már a lufik is a helyén voltak, amikor csengettek. Talán Zoliék nem vittek kulcsot magukkal?

Az ajtót kinyitva megdöbbentem, ugyanis senki nem állt az ajtóban, csupán egy papír volt összehajtogatva a lábtörlőre helyezve. Mi lehet ez?

Míra! Utoljára figyelmeztetlek, hogy hagyd békén Szilárdot. Tudom, hogy miattad sürgette ennyire a válást. A rendőrség biztos örülni fog ennek a szaftos kis pletykának. Fogd vissza magad, különben nagyon-nagyon csúnyán megjárod, kislány.

A sorok között éreztem a gyűlöletet, a haragot. De igazából semmit nem értettem az egészből. Sürgette a válást?! Ezek szerint elindították a válópert? Mi van, ha tényleg a rendőrségre megy? Akkor Szilárdot kirúgják... Tennem kellene valamit. És mi ez a fenyegetőzés? Kinek képzeli magát ez a nő?!

📞
-Na, mi az a fontos dolog, amiről feltétlenül most kell beszélnünk? -kérdezte bátyám idegesen.
-El kell mennem a rendőrségre. Szilárd felesége megfenyegetett. Egy levelet hagyott a házunk előtt, muszáj csinálnom valamit. -mondtam sírós hangon.
-Figyelj, Ria mindjárt kijön a mosdóból. Aztán hazamegyünk, megünnepeljük a születésnapját, hétfőn délután pedig szépen elmegyünk a rendőrségre és feljelentjük zaklatásért. Addig pedig nyugodj meg, hugi. -nyugtatott meg bátyám kedvesen, majd leraktuk a telefont.

Ria nagyon meglepődött, egyáltalán nem számított arra, hogy bulit rendezünk neki. Zoli egy gyönyörű ékszer szettet vásárolt neki, meg két jegyet a kedvenc bandájának koncertjére.
Azt hitte, hogy a bulival le van tudva az ajándék, de én azért vettem neki egy kis apróságot. Amikor végre nyugodtan tudtam beszélni vele, átadtam neki.
-Előre ugyan, de nagyon boldog születésnapot, drága barátnőm, sógornőm. -öleltem meg szorosan.
Könnyekkel küszködve bontotta ki a pici dobozt, amiben két karkötő volt.
A karkötő közepén egy medál, amibe bele gravíroztattam, hogy Sisters for a life. Nagyon örült a kis barátság karkötőnknek. Hiába van egy húga, mégiscsak egy fogadott testvér óriási kincs tud lenni.
Az este további részében nem gondoltam Brigire, megpróbáltam élvezni a zenét, a társaságot.

-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? -kérdezte hétfőn órák után Ria.
-Egyáltalán nem. Tartok attól, hogy ezzel csak még jobban feldühítem. -sóhajtottam hangosan. Végszóra bátyám is megérkezett.
-Míra. Menjünk? -ölelt meg gyorsan.
-Nagyon haragudni fogtok, ha azt mondom meggondoltam magam? -néztem rájuk félve, de csak mosolyogva megöleltek.
-Természetesen nem haragszunk. -ültünk be fáradtan a kocsiba.
Remélem jól döntöttem, hogy mégsem teszek ellene feljelentést. Mi van, ha Szilárd elindította a válást? De akkor mégis miért nem keres engem?!