Tiltott pillantás

🔹II / 35. rész🔹

(SZILÁRD)
Fogalmam sincs mennyi ideje ültem ott, az erdő közepén a kicsi padon, Mírára gondolva...
Drága kicsi tanítványom újra és újra hívni próbált, de nem regáltam rá semmit. Nem tudok mit mondani neki. A szemem láttára csókolózott egy másik sráccal, pedig előtte engem csókolt...

Senki nem tud róla, de itt az erdőben van egy kis házam. Egyetlen apró szobával, benne hatalmas  franciaággyal, egy konyhával és egy fürdőszobával. Még akkor vettem, amikor ideköltöztünk. Régebben az az idős úr lakott itt, akié a tó is. Sajnos már úgy megöregedett, hogy jobbnak látta a családja, ha egy otthonban éli utolsó néhány évét... én pedig boldogan csaptam le a kicsi kunyhóra. Rengeteg időt töltök itt, amikor feleségemmel összeveszünk... Ami elég gyakran fordul elő mostanság.

Várjunk csak... Az ott olyan, mint egy nő... Ki lehet az itt, az éjszaka közepén? Még napközben sem jár erre senki, akkor éjszaka ki lehet az?
Ahogy közelebb értem, az alak ismerőssé vált. Míra???
Mi... a... fasz...?!

Egyik kezében egy kis doboz, a másikban valami üveg. Mit csinál?
-Míra. Míra. Míra te vagy? -futottam oda hozzá, majd felismertem, mi is van nála.
Egy doboz gyógyszer és egy üveg vodka...
-Ugye ezt nem akarod így együtt elfogyasztani? -kérdeztem aggódva. Hangomra össze rezzent és meghúzta az üveget. Sietve ütöttem ki kezéből a gyógyszeres dobozt, ami csörgéssel esett a földre. Ezek szerint még van benne.
-Míra, tedd le azt a piát. Nem kell neked. -kérleltem, de továbbra is csak kortyolta az alkoholt. Gyengéden közelebb húztam magamhoz és elvettem tőle a már majdnem üres üveget.
-Hahaha... Köszi... Kedves... -dadogott. Felkaptam az ölembe és elindultam vele a kisház felé. Nem érdekel, hogy nemrég még Petivel volt. Fontosabb ő nekem attól, hogy ilyen dolog miatt ne mentsem meg attól, amire készült.

-Nagyon jó illat... Imádom... -nyöszörgött folyamatosan a fülembe, közben pedig folyton a nyakamat csókolgatta, harapdálta.
Igazán jó érzéseket váltott ki belőlem,  de ezzel nem szabad foglalkoznom. Minél előbb biztonságos helyre kell fektetnem Mírát.
Amíg a kulccsal bajlódtam, Míra a teraszon lévő kis hintaágyban ült, vagy legalábbis próbálta tartani magát. Szólogatott folyamatosan, de nem figyeltem. Ki kell nyitnom először az ajtót.
-Szilárd... Gyere... Gyere ide mellém... -szólt kedvesen, majd felállt és elindult felém. Sietve szaladtam hozzá, nehogy elessen.
Karját nyakam köré fonta, úgy csimpaszkodott rajtam. Próbált megcsókolni, de elfordultam tőle. Nagyon nehéz volt ellenállni neki, nem is bírtam sokáig. Hevesen csókolni kezdtem, felkaptam ölembe és a szoba felé vettem az irányt...

Mit szóltok Míra viselkedéséhez?
Szerintetek mi fog történni a kis házikóban?