Tiltott pillantás

🔹III / 33. rész🔹

El sem hiszem, hogy vége ennek a szörnyű hétnek. El sem hiszem, hogy már egy hete semmit nem tudok Szilárdról. Letiltott a közösségi oldalon, sőt, hívni sem tudom, gondolom letiltotta a számomat.
Zoli egész héten tanult, meg dolgozott, így tőle sem tudtam megkérdezni mi van vele. Na, nem mintha bármit is mondana...
A suli pedig... Kibírhatatlan nélküle.
Jó tanuló vagyok, ezzel nincs is baj, de egyszerűen nem tudok koncentrálni, ha állandóan ő jár a fejemben.
Öccse valamiért kifogott magának, állandóan csesztet órán, ami már a többieknek is feltűnt. Az új angol tanárnő meg állandóan áradozik rólam, hogy milyen ügyes vagyok.

De most végre péntek.... Végre otthon ülhetek egész hétvégén egyedül... Hurrá!!
-Míra. Nincs kedved moziba menni? -futott utánam Peti, mikor már hazafelé tartottam. Miért is ne, inkább, minthogy otthon üljek...
-De, persze, mehetünk. Megkérdezem Zolit meg Riát is, hátha jönnek ők is. -mosolyogtam rá vidáman.
-Oké, akkor egy jó óra múlva átmegyek hozzátok. -adott egy puszit, majd magamra hagyott.
Kicsit jobb kedvem lett, amikor készülődni kezdtem.
Másfél év, Míra. Másfél év múlva együtt lehetsz Szilárddal...

Szürke farmeromat és fekete háromnegyed ujjú felsőmet halvány sminkkel egészítettem ki, majd hajamat kontyba igazítottam és a nappaliba indultam. Ria unatkozva nézte a tvt, amikor leültem mellé, azonnal ki is kapcsolta.
-Zoli még készül... -sóhajtott nevetve.
-Á, nekem ne is mondd. Néha rosszabb, mint egy nő. -nevettem én is.
-Nagyon hiányzik? -nézett rám komolyan barátnőm, erre csak bólintottam.
-Nemsokára minden jó lesz. -fordult el hirtelen Ria. Miért ilyen fura mindenki körülöttem? Komolyan megőrültem?
A film nem volt rossz, ahhoz képest, hogy akció film volt. Miután vége lett, hazasétáltunk, Peti hazament, én pedig gyors zuhi után azonnal ágyba bújtam.

A hétvége olyan hamar elrepült... bár ilyen gyorsan telne ez a másfél év is.
Kedden lenne Erik születésnapja, ezért anyáékkal úgy döntöttünk, hogy csináltatunk egy fehér csokrot neki... Tavaly parfüm csomagot kapott tőlem...
Miért is gondolok rá?
Amúgy is mindjárt elkésem a suliból...
Az új angol tanárnő beteg, ezért az első óránk lyukas. Szólhattak volna hamarabb is, akkor nem siettem volna ennyire...

-Na, most, hogy már ennyire jól ismerjük egymást srácok, jöhet egy jó kis dolgozat, nem de? -kérdezte nevetve Marci, amikor már az infó teremben ültünk. Mindenki tiltakozni kezdett, én pedig csak csendben vártam, hogy kiossza a feladatlapot. Inkább meghúzom magam az óráin, úgy döntöttem. Így is pikkel rám valamiért, nem akarok rátenni még egy lapáttal.
Miután minden feladatot megoldottam, unatkozva vártam, hogy a többiek is befejezzék.
Tanár úr hirtelen elvette a lapomat és javítani kezdte.
-Ötös. -mosolygott rám kedvesen. Mi ez a hangulatváltozás? Ez tuti valami családi vonás náluk...
-Köszönöm, tanár úr. -viszonoztam mosolyát, majd a padomat kezdtem figyelni, ami per pillanat szörnyen érdekes...

Kedden a családommal kilátogattunk a temetőbe. Már sokkal könnyebb volt szembe néznem a ténnyel, hogy Erik nincs többé. Egyszer mindenki meghal... Persze nem mindegy, hogy mikor. De már tudom, hogy nem az én hibám.

A napok teltek, az órák unalmasan rohantak egymás után. Minden délután Riával, vagy Petivel sétáltam haza, aztán tvztem meg tanultam. Szilárdról továbbra sem tudtam meg semmit. Napról-napra egyre jobban hiányzik.

Újra péntek. Újra vele lenne az első órám, ehelyett itt ülünk lyukas órán a beteg tanárnő miatt.
Mindenki vidáman beszélget, már azt tervezgetik mit fognak csinálni Valentin napon. Pedig még egy hónap van addig...
-Sziasztok. Nincs órátok? -jött oda hozzánk Marci.
-Nincs. Évi tanárnő beteg lett, egész héten nem volt angol óránk. -nevetett Ria.
-Felmehettetek volna gépezni, ha szóltatok volna. Szívesen kinyitottam volna nektek, hogy ne unatkozzatok itt. -nézett rám hirtelen.
-Ó, majd elfelejtettem. A múltkori informatika dolgozatot mindenkinek meg kell ismételni, sajnos. Kivéve Mírát. -mondta komolyan. Senki nem értette, hogy miért, persze én sem.
-Mielőtt mindannyian megtámadtok, őszintén bevallom az én hibám volt. Az asztalomon hagytam, az unokahúgom pedig azt hitte, rajzolhat rájuk. Aztán pedig leöntötte narancslével... Tudjátok milyenek a gyerekek. -nevetett zavartan, mire mindenki boldogan felnevetett, amiért tudnak készülni a dogára.

Unokahúga. Azt mondta, hogy az unokahúga?! Marcinak csak Szilárd a testvére. Szilárdnak pedig Flóra a lánya. Marci unokahúga Flóra. Flóra járt Marci lakásában a héten. Hogy?! Semmit nem értek mostmár, komolyan...