Tiltott pillantás

🔹II / 39. rész🔹

(MÍRA)
A mozizást inkább elhalasztottuk Zolival. Láttam én ma épp elég érdekes dolgot.
Mi van, ha lefeküdtem tegnap Szilárddal? Talán csak ezt akarta elérni. Most, hogy megkapott, már nem is érdeklem. Jobb is, hogy elmegy innen a feleségével... Bár örökké eltűnne az életemből...
-Míra, kicsim, kész a vacsi. -kiabált be anya. Csak nem ő főzött?! Csoda történt... ?!
-Nem vagyok éhes. -válaszoltam kedvetlenül, mire benyitott a szobámba.
-Mi a baj kicsi szívem? Olyan kedvetlen vagy mostanában. Nem szeretnéd elmondani, mi nyomja a pici szívedet? Erik miatt szomorkodsz? -simított végig kedvesen az arcomon, de megráztam a fejem.
-Nincs semmi baj, csak nagyon fáradt vagyok. Elég sokat tanulok mostanában. -hazudtam, mire édesanyám sóhajtva felállt az ágyamról.
-Szeretném, ha velünk vacsoráznál. Van egy kis meglepetésünk. -mondta, majd elhagyta a szobát.
Milyen meglepetés jöhet még? A legutóbb, mikor ezt mondta, beállított egy testvér, akit eddig nem ismertem. Most mi lesz, jön a harmadik gyerek?!

Gyorsan rendbe szedtem magam és kedvetlenül indultam le a lépcsőn.
Épp leértem a lépcsőn, amikor csengettek.
-Nyitom. -kiabáltam, majd lassan indultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam, újra sírni kezdtem...de most az örömtől.
-Nagyi. Papi. -ugrottam a nyakukba. Nevetve megöleltek és legalább százszor megpusziltak mindketten. Olyan rég találkoztam velük, annyira jó volt látni őket.
-Meglepetés. -mondta nevetve anya a hátam mögött, majd köszöntötte anyósát és apósát. Zoli is legalább annyira meglepődött, mint én. Ahogy meglátta őket, sírni kezdett... Ők nevelték majdnem 20 évig, biztos nagyon hiányoznak neki... A saját gondjaim mellett másokra nem igazán figyelek mostanában...

A vacsora nagyon finom volt és jó hangulatban telt. Történeteket meséltek Zoliról, rólam, mindenről...
A nagyiék néhány napig, vagy hétig nálunk maradnak. Legalább egy kis színt visznek megfakult életembe.
Éjfél körül kerültem ágyba, annyira elbeszélgettük az időt.
Bekapcsoltam a netet telefonomon és vártam, hogy sorba érkezzenek az üzenetek. Rengeteg képet raktak fel a tegnapi buliról barátaim. Láthatóan mindenki jól érezte magát, kivéve én....

Farkas Zénó
2016. 11. 12. Szombat 11:43
Szia Míra. Szeretnék veled beszélni, ha ráérsz kérlek hívj. Nagyon fontos.
2016. 11. 12. Szombat 13:08
Míra. Tényleg nagyon fontos lenne beszélnünk. Kérlek reagálj valamit.
2016. 11. 12. Szombat 16:59
Tudom, bunkó voltam, hogy csakúgy eljöttem, de azt hittem, hogy Petivel vagy... Kérlek, bocsáss meg nekem. Zoli elmondta mi történt pontosan. Nagyon szeretnék továbbra is találkozni veled, eléggé megkedveltelek... Kérlek, ne haragudj.
2016. 11. 12. Szombat 23:38
Remélem minden rendben. Egész nap nem voltál elérhető, kezdek aggódni. Többször is hívtalak, de nem válaszoltál. Ha tudsz, kérlek írj.

Legutóbbi üzenete nemrég érkezett. Basszus. Mi van, ha Zénó tényleg komolyan gondolja velem? Ezt jól elcsesztem...

M: Szia Zénó. Fent vagy még?
Z: Míra. De örülök neked. Minden oké?
M: Igen. Bocs, hosszú napom volt. Én is sajnálom, hogy a tegnap este így alakult. Holnap hívj, és beszélünk. Szép álmokat.

Épp, hogy elküldtem az üzenetet, telefonom rezegni kezdett.

Fekete Szilárd videóhívást kér öntől

Mi?! Ez meg mit akar tőlem?
Idegesen nyomtam meg a piros ikont a képernyőn és kikapcsoltam a netet.

🎶 The club... 🎶
Bejövő hívás: Tanár úr.
Visszautasítás.

🎶 The club... 🎶
Bejövő hívás: Tanár úr.
Visszautasítás.

🎶 The club... 🎶
Bejövő hívás: Tanár úr.

📞
M: Mit akar tőlem az éjszaka közepén?!
Sz: Míra... Míra... Szia... Imádlak, tudod?
M: Hol van most, Tanár úr?
Sz: A házamban... Tudod, ahol együtt is voltunk...
Hívás vége.

Mi a franc?! Ez most részeg?! Mi van, ha csinál valami hülyeséget?!
Aggodalmam felül kerekedett haragomon, így gyorsan felkaptam az első ruhát, ami a kezembe akadt, felhúztam a cipőm és az erkélyen keresztül elhagytam a lakást.
Nagyon sötét és hideg volt, de ez egyáltalán nem érdekelt. Muszáj megtalálnom. Legalább most őszintén kifaggathatom. Részeg ember igazat mond, nemde?!

Körülbelül 20 perc kemény futás után megláttam az ismerős kis patakot. Hol lehet az a ház? A sötétben semmit nem láttam, így elővettem telefonomat és bekapcsoltam rajta a zseblámpát.
Végre.
Rohanva mentem a házig.
A ház előtt, a lépcsőn tanáromat láttam, aki épp egy üveg alkoholt öntött magába. Köhögve nyelt le minden kortyot, gondolom azért, mert nem szokott inni.
Amikor meglátott, nehezen, de felállt.
-Hát itt vagy. -mondta, majd szorosan magához ölelt.