Tiltott pillantás

🔹III / 18. rész🔹

Soha nem hagy el. Ezt mondta. Akkor most hol van?! Biztosan a családjával, hiszen Szenteste ott az ember helye...

Mivel mostanában rossz passzban vagyok, kihagytam a szokásos karácsonyi bulit a barátaimmal. Először ők is le akarták mondani, de mondtam nekik, hogy miattam ne hagyják ki ezt a megszokott dolgot. Peti tegnap átjött, hozott nekem egy nagyobb dobozt, de azt mondta, hogy csak ma bontsam ki. Közösen vették nekem a barátaim, azt hiszem.
Még nem volt kedvem kinyitni, de már éppen itt az ideje.
Kék dobozka, ezüst színű szalaggal átkötve. Óvatosan kibontottam, majd félre tettem a tetejét.
A doboz tartalma egy arany színű könyv volt tele közös képekkel a barátaimmal. A képek mellé dátumok voltak írva és volt olyan oldal is, amelyen csupán egy mondatot, vagy egy emléket láttam leírva. Nagyon kedves ajándék, azonnal írtam a csoportba nekik, és meghívtam őket hétfőre hozzánk. Karácsony második napján át szoktak jönni nálunk.
Én minden barátomnak, beleértve Zénót és Viktort is, egy mozijegyet vettem. Mostanában úgyis eléggé elhanyagoltam őket, ideje valami közös programot összehozni velük.
Zolinak új telefontokokat rendeltem, anyáéknak vettem a kocsiba telefontartót, meg nyakpárnát, mert nagyon sokat utaznak, nagyiéknak pedig új ágynemű garnitúrát.
Persze ezt mindet rendeltem, mert kimozdulni nem sok kedvem volt mostanság. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért ennyi zsebpénzt kapok. A szüleim mindig is elkényeztettek, ezzel próbálták kompenzálni azt, hogy sokat vannak távol tőlem. Én meg azt a pénzt mindig szépen eltettem. Nyilván költöttem belőle, de azért több, mint a felét le tudtam rakni.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy felhívom Szilárdot. De mégsem tettem. Itt hagy engem... Vajon mikor? Vajon már elment?! Tanáromnak is rendeltem valamit, bár nem tudom lesz-e valaha is alkalmam átadni neki...

-Kicsikém, kész a vacsi. -kiabált fel anya. Felkaptam az ajándékokat, útközben leraktam a nappaliban a fa alá és csatlakoztam hozzájuk az ebédlőbe.
Kezd visszatérni az étvágyam. Erik halála óta nem nagyon ettem, csupán müzlit, esetleg egy-egy szendvicset. De most, hogy eltelt néhány hét, már kezdem kicsit jobban érezni magam.
Miután megettük a vacsorát, átültünk a nappaliba, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat.
Én kezdtem, mindenkinek átadtam egyesével a kis dobozt. Nagyon örült mindenki az ajándékomnak, több száz puszival halmoztak el.
Utánam Zoli következett. Mivel tanul, mellette minden másnap dolgozik futárként anyáék cégénél, ahol elég jól keres.
Nagyiéknak és anyáéknak wellnes utazást ajándékozott, én pedig egy gyönyörű ezüst nyakláncot kaptam Míra felirattal. Rengeteg puszi kíséretében köszöntem meg neki.
Zoli után anyáék következtek. Ők a nagyiéknak mindössze egy kis dobozt adtak át. Izgatottan ácsorogtak, míg várták, hogy kibontsák. Mikor kinyitották, sírni kezdtek. Egy kulcs. Vettek nekik egy házat?! Hálálkodva ölelték meg egymást, majd folytatták az ajándékozást. Zoli is egy hasonló kis dobozt kapott, de az övé egy kocsi kulcsot rejtett. Hű, rendesen odatették magukat a szüleim... Anya apának egy bortartó polcot vett tele finomabbnál finomabb borokkal, apa pedig valami masszázs gépet vásárolt anyának. Végül én következtem. Az én dobozom kicsit nagyobb volt, mint a többieké.
Mikor kinyitottam, felsikoltottam örömömben. A telefon, amit meg akartam venni magamnak hozzá 3 féle tokkal. Annyira imádom őket...
Végül a nagyiék következtek. Ők szokásukhoz hűen ruhát vettek mindenkinek. Zoli kapott egy márkás cipzáros pulóvert, anya egy rózsaszínű inget, apa egy inget nyakkendővel, én pedig egy feszülős fekete ruhát. Egymásnak nem adtak semmit, náluk ez soha nem volt szokás. Csak évfordulóra adnak ajándékot egymásnak.

Miután mindenki átadta mindenkinek az ajándékot, még egy viszonylag nagy csomag állt a fa alatt. Zoli csendben felállt, majd átadta nekem. Szüleim furcsán néztek, de nem kérdeztek semmit.
-Majd csak fent nyisd ki. -suttogta fülembe.
Közösen néztük a Reszkessetek betörőket, közben a nagyi által készített sütit ettük és bort ittunk. 11 körül,  fáradtan mentem fel a szobámba.
Alig vártam már, hogy kinyissam a titokzatos ajándékomat.
A csomagolópapír alatt egy levelet találtam.

Drága, kicsi Míra!
Sajnálom, hogy mostanában ennyire eltávolodtunk egymástól. Kérlek, fogadd tőlem ezt az ajándékot. Boldog karácsonyt!

Szilárd...
Amikor kinyitottam a dobozt, könnyeim jobban kezdtek folyni.

Egy kék színű örökrózsa volt benne, amit annyira szerettem volna. Hogy lehet ennyire aranyos?!
Ehhez képest az én ajándékom nem túl nagy dolog. Én mindössze egy képtartót vettem neki, benne egy fényképpel, amit nagyon szeret, és egy párnát, amin a kedvenc idézete van.
Bár oda tudnám neki adni... Bár ne hanyagoltam volna ennyire mostanában. Bárcsak minden olyan lenne köztünk, mint azelőtt...

A földön ülve sirdogáltam, amikor kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, de senki nem állt ott. Talán csak képzeltem?
Újra kopogtak. Senki.
Miután harmadjára is kopogtak, akkor jöttem rá, hogy az erkély felől jön a hang.
Megtöröltem az arcomat és kinyitottam az ajtót...

El sem hiszem, hogy ELSŐ a történetem!!! Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, értékeli, kommentel!!!! 💖💖 Hihetetlen 😱