Tiltott pillantás

3.

Mivel az éjszaka nem aludtam túl sokat, ezért fáradtan, a kialvatlanságtól morcosan ébredtem. Ráadásul el is aludtam, mivel este kikapcsoltam a telefonomat, hogy ne tudjon hívni a drága barátom, így aztán nem csörgött az ébresztő. Éjszaka aztán eldöntöttem, hogy inkább várok a hétvégéig a szakítással. Jobb lesz, ha személyesen beszéljük meg a dolgokat, ugyanis ennyi együtt töltött idő után tartozom neki annyival, hogy ne telefonon keresztül szakítsak vele. De addig is nem fogok válaszolni neki, nem fog érdekelni hány száz üzenet érkezik tőle, vagy hányszor csörög a telefonom. 

Belefáradtam. 

Viki erre azt mondaná, hogy ezt már sokszor hallotta, de ez most más, tényleg betelt a pohár.
Miután hatalmas ásítások közepette felöltöztem, megpróbáltam emberi arcot festeni magamra, alapozóval és szempillaspirállal. Amikor úgy éreztem, hogy nagyjából tűrhető állapotú az arcom, a konyhába siettem, ahol egy óriási bögre kávé segített, hogy túl éljem a napot.

➖ ➖ ➖ ➖ ➖

-Nem érdekel. Kérlek a hétvégéig várj. Majd akkor megbeszéljük hogyan tovább. Addig is, ne hívogass, nem fogok reagálni. Vigyázz magadra. -tettem le a telefont idegesen fújtatva.
Jelenleg úgy érzem, hogy kezdem megsajnálni Eriket a szakítás gondolata miatt. Egész délelőtt hívogatott, órákon folyamatosan éreztem a rezgő telefonomat a zsebemben.
Utolsó óra előtt jutottam el arra a szintre, hogy fogadjam a hívását, de kár volt. Szinte könyörgött azért, hogy beszélgessünk. De nekem ez már nem megy, nem akarok tovább játszani az érzéseivel. Jobb elválni most, mint később, amikor már elmérgesedik a helyzet köztünk.
Egész álló nap csak ő járt a fejemben, egy órán sem tudtam a tanárra koncentrálni. Végig gondoltam az együtt töltött napokat, hónapokat és rájöttem, nem is voltak igazán boldog pillanataink. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam boldog vele. De ha jobban átgondolom, rájövök, hogy több volt a rossz pillanat, mint a jó. Soha nem voltunk igazi randin, nem jártunk együtt szórakozni, állandóan csak otthon ültünk... Mivel egy buliban találkoztunk, az első "randink" rá 2 hétre egy séta volt...

-Föld hívja Mírát. Hahó, nyuszi. Ugye nem megint az a kis senki jár az eszedben? -szakította félbe gondolataimat Viki. -Amióta becsengettek, még csak nem is pislogtál szerintem, pedig az már vagy 15 perce volt.

Barátnőm szavaira gondolataimat kiűztem fejemből és érdeklődve pillantottam körbe a teremben, de a bambulásnak hála, nem igazán értettem, hogy mi is történik körülöttem...