Tiltott pillantás

🔹III / 32. rész🔹

(MÍRA)
Petit többször is hívtam, de egyszer sem reagált hívásomra. Pedig lenne mit megbeszélnünk. Talán haragszik rám a történtek miatt?
-Míra. Keresnek. -kopogott halkan bátyám.
-Oké, mindjárt jövök. -válaszoltam, majd kíváncsian indultam a lépcső felé. Talán Szilárd az?! Ó, Peti...

-Szia Míra. -mosolygott zavartan.
-Szia. Kérsz valamit? -kérdeztem udvariasan. Megrázta fejét, ezért csendben álldogáltam előtte.
-Nem megyünk el sétálni? Tudom, hideg van kint és kezd sötétedni, de mégis örülnék neki. -piszkálta haját zavartan. Bólintottam és felhúztam a bakancsom, majd felvettem a kabátom, kiabáltam anyáéknak és követtem haveromat az ajtó felé.

-Figyu. Sajnálom, hogy megcsókoltalak. Reggel, amikor felkeltem szörnyen éreztem magam. Tudod, élveztem a csókot, és nyilván élveztem volna, ha ez nem egy egyszeri alkalom. De aztán rájöttem, hogy mégiscsak jó ez így, ahogy van. Szerencse, hogy legalább te tudtál gondolkodni, és nem történt több is köztünk. -nevetett zavartan. Olyan kínos ez az egész. Majdnem lefeküdtem a legjobb barátommal. Milyen ember vagyok én?
-El sem hinnéd milyen rosszul érzem magam az egész miatt. Szörnyű ember vagyok, de komolyan. A legjobb barátom voltál, Peti... -néztem rá könnyes szemmel, mire magához húzott.
-Nem, Míra. A legjobb barátod vagyok. -puszilt bele a hajamba, amitől kicsit megnyugodtam.
-Ez a tegnapi csók ráébresztett, hogy sosem tudnék rád másként nézni, csak, mint egy barátra. Nagyon-nagyon szeretlek, nem akarlak emiatt elveszíteni téged. Elfelejtjük, ami történt és leszünk újra legjobb barátok? -engedett el hirtelen, majd komolyan a szemembe nézett.
-Remélem. -suttogtam halkan, majd újra megöleltem.
Már teljesen sötét volt, amikor hazaértem.
Gyorsan lezuhiztam, majd bebújtam az ágyba és Szilárdra gondolva elaludtam.

Az első nap Szilárd nélkül. El sem hiszem, hogy nem láthatom...
Pedig máskor az első két órán gyönyörködhettem izmos testében és gyönyörű szemeiben..
Az ajtóban álltak barátaim, ezért megálltam mellettük. Épp a buliról beszéltek, remek...
-Jól bealudtál Míra... -nevetett Viktor.
-Hagyd már, sok minden történt vele mostanában, megérdemelt egy kis pihenés, na. -védett mosolyogva Viki, mire Viktor feltartotta két kezét, hogy oké-oké. Én csak póker arccal álltam, majd mikor csengettek, szinte rohantam a terem irányába. Vajon milyen lesz az új tanár?

-Szerbusztok gyerekek. A nevem Kiss Éva. Szólítsatok nyugodtan Évi tanárnőnek. Kérlek benneteket, egy papírra írjátok fel a neveteket, majd tegyétek a padra, hogy lássam. Egy kis időbe fog telni, míg megjegyzem. De érettségire biztosan menni fog. -nevetett kedvesen, mire mindannyian követtük utasításait. Csendben írtam a nevemet, majd az asztalra helyeztem. A hirtelen felismeréstől szívem vadul dobogni kezdett. Milyen érettségiről beszél ez a nő? Hiszen Szilárd csak szeptemberig lesz távol, utána jön vissza.... Ugye?!
Az óra további részében mindenki 1-2 mondatban bemutatkozott az új tanárnak.

Végre vége. Most pedig következik az infó... Marcival...
-Tök helyes ez a rendszergazda srác, remélem jó tanár... -áradozott Zsu a terem felé haladva. Erőltetttem egy mosolyt az arcomra, majd szó nélkül haladtam tovább.
-Na, srácok. Fekete Marcell vagyok, Szilárd öccse. De! Közel sem vagyok olyan mogorva és szigorú, mint a bátyám. -vigyorgott ránk kedvesen. Ahogy végig nézett rajtunk, megakadt a szemem rajtam. Miért nem ülök el az első helyről mostmár?!
-Míra. Megtennéd, hogy mindenkinek kiosztod ezt a papírt? -kért meg kedvesen, mire többen is összesúgtak az osztályból. Miért csinálja ezt?! Mit fognak gondolni, honnan tudja a nevemet?!
A papíron egy házi feladat volt, amit Szilárd küldött nekünk "búcsú ajándékként". Miért beszél róla mindenki úgy, mintha nem jönne vissza néhány hónapon belül?!

Amikor kicsengettek, direkt lassan pakoltam össze, hogy egyedül maradjak. Mikor végre mindenki kiment, Marci elé álltam. Kérdőn nézett rám, szeme akárcsak a Szilárdé...
-Szilárd már elment? -kérdeztem egyszerűen, de válasz helyett felnevetett.
-Míra, ez meg milyen stílus? A tanárod vagyok, nem a haverod. Egyébként szerintem semmi közöd hozzá, hogy hol van a bátyám. Most pedig, mennem kell, órám lesz. -nézett rám flegmán, amitől zavarba jöttem. Ennek meg mi baja van velem?! Szilárd, szerelmem, hol vagy?!