Tiltott pillantás

II / 8.

-Na jó, legyen, de akkor én választok filmet. -egyeztem bele végül ajánlatába, miután alaposan átgondoltam minden eshetőséget. Ez egy egyszeri alkalom, nem leszünk többé így összezárva, nem lesz többé lehetőségem arra, hogy jobban megismerjem, hogy ilyen szinten közel kerüljek hozzá. Semmi gond nem lehet abból, ha most az egyszer elengedjük magunkat, persze bizonyos keretek között.

Miután megérkezett a pizza, és végre sikerült a filmet is kiválasztani, török ülésben ülve vártam, hogy tanárom elhelyezze laptopját a megfelelő távolságra.
Hosszú percekig küszködött, hogy be tudja állítani, míg én már az éh'halál szélén álltam.
A pizzás doboz néhány centire volt tőlem, frissen gőzölgött felém a kedvenc dupla sajtos hawaii pizzám illata. Kivettem egy szeletet, majd gyorsan elfogyasztottam és észrevétlenül visszazártam a dobozt.
Mikor végre megfelelően látható volt a laptop képernyője, kivette a behűtött pezsgőt, hozott két poharat és a vattacukrokat is.
-Csakhogy később ne kelljen felállni. -magyarázta, mire kitört belőlem a nevetés.
-Mi az? -kérdezte, majd miután leesett neki mit is mondott, ő is nevetni kezdett.
Magamban nevetve figyeltem, ahogy felnyitja a pizzás doboz tetejét. Igencsak meglepődött, mikor látta, hogy hiányzik belőle egy jókora szelet.

-Míra, te már ettél? -kérdezte gyanúsan méregetve hol engem, hol a dobozt.
-Én? Én mégis mikor ettem volna? -tettettem magam, de nem sokáig bírtam, hamar kitört belőlem a nevetés.
-Te kis hazudós. -nevetett fel ő is, majd hirtelen elkezdett csiklandozni. Mivel nagyon érzékeny vagyok a csiklandozásra, nem tudtam abbahagyni a nevetést még akkor sem, amikor már abbahagyta kínzásomat. Kifulladva ültünk egymás mellett, kint már kezdett sötétedni, a pizza kihűlt, a pezsgő felmelegedett, ahogy a levegő is.
-Na, nézünk végre filmet? -kérdeztem két sóhaj között, mire közelebb húzódott hozzám,  félretolva az ételt.
-Filmet szeretnél nézni? -suttogta egészen közel hajolva, erre én még gyorsabban kezdtem venni a levegőt, ő pedig, fokozva ezt, lágyan megsimogatta az arcomat.
Hiába biztattam magam, hogy nem lesz semmi baj, egyszerűen nem tudom visszafogni magam a közelében. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor realizáltam, hogy mindez csak színjáték, ez a férfi soha nem lehet igazán az enyém.
-Ne haragudj rám, kérlek. Inkább maradjunk az eredeti tervnél. Szeretnéd az első... vagyis második szelet pizzát? -kérdezte félmosollyal, majd felém nyújtotta a dobozt.

Körülbelül a film felénél elfogyott a pizza, ezért megállítottuk és újra elővettük a pezsgőt, ami időközben teljesen jól lehűlt. Egy pukkanással eltávolította a kupakját és töltött a poharakba.
-Igyunk rád, Míra. Nagyon ügyes voltál és szeretnék én lenni az első, aki gratulál hozzá. Teljesen biztos vagyok benne, hogy te fogsz győzni. Tudom, hogy nem szabad előre inni a sikerre, de én megkockáztatom, hogy ha első nem is, de legalább második leszel, drága Míra. -dicsért kedvesen, majd koccintottunk és elfogyasztottuk a pohár tartalmát.