Tiltott pillantás

🔹III / 36. rész🔹

Újabb napok teltek el... Szilárd nélkül...
Asszem lassan kezdek bedilizni. Meg fogok őrülni. Annyira hiányzik, mint még soha senki és semmi.
Már komolyan elgondolkodtam azon, hogy feladom az egészet és...
Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom. Ki kell tartanom. Érte. Értünk.

Annyi mindent feláldozott már a szerelmünkért, ideje lenne viszonoznom nekem is. De sajnos egyenlőre csak azt tudom tenni, hogy kitartóan várok rá.
-Míra. Kicsim. Gyere köszönj a nagyiéknak. -kiáltotta anya, ezért lementem és üdvözöltem nagyszüleimet. Néhány hétig távol voltak, hogy eladják régi házukat. Most, hogy mindent elrendeztek, lassan beköltöznek új házukba.

-Holnap Valentin nap... Mit csináltok majd? -érdeklődött hétfő reggel Peti a suli előtt állva.
-Mi Zolival korizni megyünk, nemsoká vége a télnek, nem tudunk majd jégkorizni. Aztán vacsi, majd romantikus filmnézés náluk. Azaz nálatok. -mosolygott rám boldogan Ria. Akaratlanul is elmosolyodtam, hiszen annyira szeretem őket külön-külön, és együtt is.
Viki szomorúan nézett Viktorra, aki egy sokmindent eláruló pillantással reagált. Gondolom nem árulta el neki, hogy mit fognak csinálni... Szép is a szerelem...

Órák után úgy döntöttem, benézek a közeli ajándékboltba. Veszek valami apróságot Szilárdnak. Ha csak egy év múlva is, de majd megkapja.
Egy bőr karkötő mellett döntöttem, amelynek közepén egy fém helyezkedik el. Belegravíroztattam egy M betűt, majd a táskámba süllyesztettem.
Egyedül indultam haza, amikor egy ismerős kocsi száguldott el mellettem. Nem, ez nem lehet. Ez lehetetlen. Biztos csak képzelődtem. Tényleg bekattantam Szilárd hiánya miatt.
Hazaérve üres lakás fogadott, ezért rendeltem egy pizzát, meg egy somlói galuskát és kerestem egy romantikus filmet. Mire megérkezett a kaja, a film szinte teljesen betöltött, így nyugodtan tudtam nézni. Azt hittem végig fogom bőgni, de egyáltalán nem így történt. Valószínűleg annyit sírtam mostanában, hogy egy sírós, nyálas,  romcsi film meg sem árt nekem.
Miután vége lett, lezuhanyoztam  és lefeküdtem aludni. Fogalmam sem volt róla, hogy másnap az egész életem megváltozik...

(SZILÁRD)
-Végre holnap a karjaimba zárhatom a kicsi szerelmemet. Annyira nehéz volt ez a másfél hónap nélküle. Másfél évet biztos, hogy nem bírtam volna ki. -sóhajtottam hangosan öcsémnek.
-Jól beleestél, tesó. -rázta meg fejét nevetve.
-Remélem minden úgy fog alakulni, ahogy azt elterveztem. Kérlek el ne felejtsd, hogy 7 órája van, órák után rögtön állítsd meg el ne menjen valahova. Nyugi az összes barátját beavattam, senki nem fog gyanakodni. -mondtam el mégegyszer ugyanazt, amit már legalább ötször a fülébe rágtam.
-Szil. Nyugi. Nem vagyok hülye, felfogtam mindent. Inkább elmegyek Flóráért, addig sem nyaggatsz. -nézett rám sértődötten, majd felkapta a kocsi kulcsom és kiviharzott a lakásból.

Tudom, hogy idegesítő, de szeretném, ha minden tökéletes lenne holnap. Annyi minden múlik a délutánon.
Már a nagy részén túl vagyok, de a neheze holnap következik. Amikor Petiék megtudták, hogy titokban egymásba szerettünk Mírával, nem igazán lepődtek meg. De az jobban meglepte őket, hogy ennyi mindent feladtam érte.
Az igazgatónő sok boldogságot kívánt nekünk, mert úgy tudja, hogy csak néhány hete tart a viszonyunk. Muszáj volt beavatni az egész sulit, nem szeretném, hogy miattam bárki elítélje az én kicsi szerelmemet.
Egy nap, már csak egyetlen nap...

-Ú, tesó. Míra szerintem meglátta a kocsidat. -vakargatta idegesen a fejét Marci, mikor hazaértek az oviból.
-Nem baj, holnap úgyis mindenre fény derül. -sóhajtottam boldogan.
-Kicsi hercegnőm, készen állsz rá, hogy találkozz Mírával? -öleltem meg szorosan.
-Igen, már alig várom. Majd megmutatom neki a Barbie-házamat. -mondta nevetve, majd eltűnt a szobájában...

Jó reggelt, kedves olvasóim!
Ha ma több részt teszek ki, estére vége lesz. Szeretnétek, hogy ma érjen véget, vagy inkább holnap?
Szép napot mindenkinek! ❤