Tiltott pillantás

II / 9.

Az első poharat egy újabb, majd még néhány pohár pezsgő követett. Mikor megittunk 5-5 pohár pezsgőt, az üvegben egy korty sem maradt.
A pezsgő és persze az előttem lévő férfi miatt is kezdtem már magam elég jól érezni, de egyáltalán nem bántam. Kellemesen elbeszélgettünk a terveimről, a jövőmről, a tanulásról, tanárom pedig rengeteg dolgot osztott meg velem a családjáról.
Elárulta azt is, hogy mostanában nagyon sokat veszekednek a feleségével, de a kislánya miatt nem akarja elhagyni őt. A filmről meg is felejtkeztünk, csak egymással foglalkoztunk már.

-Mit szólnál még egy kis pezsgőhöz?-kérdezte, miközben tárcsázta a szobapincért.
Én addig kiszaladtam a mosdóba, ugyanis a sok pezsgőtől már majdnem bepisiltem, de nem akartam megszakítani a kellemes beszélgetést. A tükörbe nézve enyhén szólva megijedtem, ugyanis szemem csillogott a pezsgőtől, a sok fekvéstől a hajam borzosan meredezett, sőt a sminkem is eléggé elkenődött már... És én így néztem szembe az álompasimmal?!
Pár perc alatt rendbe hoztam magam és visszamentem a szobába, hogy ne várassam sokáig a férfit. Úgy tűnik mégis sokáig voltam, mert tanárom elaludt az ágyamban. Arra gondoltam, hogy megtréfálom kicsit, ezért elkezdtem piszkálni az arcát. Nem reagált, ezért tovább csipkedtem, mire hirtelen kinyitotta a szemét és nevetve maga mellé rántott. A váratlan mozdulattól elveszítettem az egyensúlyomat és egyenesen ráestem.

Tanárom arca azonnal komolyra váltott, még levegőt is elfelejtett venni. Arca az enyém felé fordult, ajka az enyémet kereste, kezével szorosan ölelte derekamat. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leszállni róla, de persze nem is akartam.

-Hoppá. -mondtam nevetve, mire adott egy apró puszit a számra.
-Hoppá. -reagált engem utánozva, majd egy hirtelen mozdulattal fölém került.
-Míra, haragszol rám? -kérdezte komolyan a szemembe nézve, de nem tudtam válaszolni, hisz egy árva hang sem jött ki a torkomon. Hogyan is tudtam volna megszólalni, amikor a férfi, akire napról napra jobban vágyom most szorosan rajtam fekszik?!

-Szobapincér. -hallatszott az ajtó mögül két kopogás után, mire tanárom egy sóhaj után leszállt rólam és elvette a 2 (?!) üveg pezsgőt. Szerencsére úgy nyitott ajtót, hogy ne lássanak engem, elég kellemetlen lett volna, ha a pincér meglátja, mi is folyik idebent. 
Ez idő alatt én felültem és lesimítottam felgyűrődött ruhámat, majd ittam néhány korty vizet, hogy enyhítsem zavaromat. A pezsgő kupakja hangos pukkanással hagyta el eredeti helyét és a földön landolt.

Körülbelül fél óra elteltével a második üveg pezsgőt is elfogyasztottuk, amitől eléggé spicces állapotba kerültem, de tanárom sem volt már józan.

-Hogy fog így vezetni holnap? -nevettem fel a  "felettébb vicces" kérdésemen.
-Mire indulnunk kell, teljesen józan leszek. Még mielőtt elfelejteném, állítok egy ébresztést holnap reggelre. Van egy olyan érzésem, hogy el fogunk aludni. -mondta alig érthetően, miközben a telefonjával babrált.
A kijelzőről leolvastam, hogy már elmúlt 11 óra is, ezért sietősen felpattantam mellőle.
-Asszem én elmegyek zuhanyozni addig, tanár úr. -mondtam inkább csak magamnak, majd elővettem alvóruhám és nagy nehezen kisétáltam a szobából.
A langyos zuhanytól kicsit jobban lettem, sőt amikor elzártam a csapot, már viszonylag jól is éreztem magam.
Elgondolkodva, törölközőbe tekerve mostam a fogamat, amikor egy kezet éreztem derekamon.