Tiltott pillantás

🔹III / 38. rész🔹

(MÍRA)
Reggel az ébresztő óra hangjára ébredtem. Kikapcsoltam a telefonomból áradó zajt, majd fejemet a párnába temettem.
Február 14. Valentin nap.... Fantasztikus.

A suliban ezen a napon általában mindenki meg van őrülve. Különböző feladatokat rendeznek ilyenkor. Ilyen például, hogy aki kapcsolatban van, az piros felsőben, aki egyedülálló az fehér felsőben, aki pedig semleges az szürke felsőben jelenik ma meg.
Fuck valentine's day...
Én azért is kék felsőben megyek, világos farmerral. Így egyik táborba sem tartozom. Nem mintha lenne olyan, hogy "kibaszott szerelmes egy férfiba, aki több száz kilométerre van tőle"...

Kedvetlenül indultam a konyhába, ami szokás szerint üresen fogadott. Neki láttam reggelit készíteni, aztán a kávéfőző felé indultam. A gép mellett egy pici rózsaszín cetlit találtam.

Legyen szép napod, drága kicsi Míra.

Ez a kézírás... Ez a megszólítás... Szilárd ?!
Hogy került ez ide? Hogy jutott be a lakásba? Szilárd itt járt?!

Vadul dobogó szívvel és kíváncsian indultam el a suli irányába.
Az ajtóban szokás szerint barátaim ácsorogtak, mindannyian mosolyogva fogadtak. Miért néznek ilyen furcsán rám?!

Az első óra szörnyű volt. Angol szöveget olvastunk és fordítottunk a szerelemről, a Valentin napról stbstb.
Szomorúan lépcsőztem a második órára, ami infó, Marcival... Mostanában kicsit visszább vett a szívatásból, de azért még mindig flegma velem valamiért.
A kedves tanár úr a szerelmesek napjára való tekintettel megengedte, hogy csendben elfoglaljuk magunkat valamivel. Ez általában azt jelentette, hogy a fiúk játszanak valami lövöldözős vagy autós játékon, mi, lányok pedig a közösségi oldalakon lógunk. Mivel semmi kedvem nem volt azt nézegetni, hogy ki mivel és kivel tölti a napját, inkább be se jelentkeztem. Úgy döntöttem, hogy inkább rendbe rakom kicsit a fájlokat a gépemen.
Amíg vártam, hogy betöltődjön a kezdő oldal, észre vettem, hogy Marci száját rágcsálva bámul, mintha csak várna valamire.
A kezdő oldalon egy új szöveges dokumentum keletkezett, ma reggel 8:15 perckor. Mi lehet ez?

Drága, kicsi Míra!
Remélem megtaláltad a reggeli üzenetemet, de ha mégsem, akkor újra kívánok neked csodálatos napot.
Szeretlek !

Mi ez?! Ki szórakozik velem?!
Idegesen töröltem ki a fájlt, majd felnéztem az előttem ülő férfira, aki vigyorogva elfordította tekintetét.
Ez egyre furcsább...

Utolsó óra előtt a büfébe indultam, hogy vegyek valami kaját magamnak. A büfés csaj kedvesen mosolyogva nyújtott át a szendvicsem mellé egy doboz vattacukrot is, tetején egy újabb üzenettel.

Csak azért, mert szereted.
Csak azért, mert szeretlek.

Vigyorogva rejtettem táskámba az újabb cetlit és kíváncsian vártam, mi fog még történni ma velem...

Este hozom a történet utolsó részét.😱😱😱
Remélem tetszik, ha igen, kérlek írjátok hozzászólást. Ha nem, azt is elfogadom. 😁
Szép napot! 💖💖