Tiltott pillantás

🔹III / 29. rész🔹

-Minden oké Míra? -jött be Peti a szobámba. A hangjára összerezzentem. Úgy elgondolkodtam, hogy el is felejtettem mi is van odalent.
-Persze, jól vagyok. Csak megnéztem a telefonom, de már mehetünk is. -tettem zsebembe a telefonomat, majd az ajtó felé indultam. Peti az utamba állt, nem akart kiengedni engem.
-Míra, haragszol rám? Zavar, hogy megtetszett egy lány? Őszintén? -hajolt egészen az arcomba, mire kicsit hátrébb léptem.
-Nem, Peti. Dehogyis. Kívánom, hogy sikerüljön jobban megismerni, aztán majd kialakul. Mindenesetre én drukkolok. -öleltem meg haveromat szorosan. Hát igen, hatott az alkohol, kedves vagyok...
Peti hirtelen derekamról lejjebb csúsztatta kezét, mire én hátra húzódtam. Nevetve nézett rám, amit nem igazán értettem. Váratlanul elém állt és adott egy puszit a számra. Asszem ő sem józan már... Gyerünk Míra, menj le a többiekhez. Gyerünk Míra, ne figyelj Petire.

-Menjünk le a többiekhez. -suttogtam halkan. Újra közelíteni kezdett felém, néhány centire tőlem megállt.
-Nekem jobb ötletem van. -válaszolta, majd újra megpuszilta a számat, ám ezúttal sokkal hosszabban. Fogalmam sincs miért, de visszacsókoltam. Nyelve az enyémet kereste, kezével testemet simogatta. Hajába túrtam, majd közelebb húzódtam hozzá. Szilárd jobban csókol. Szilárd. Basszus, Szilárd....
-Peti. Hagyjuk ezt abba. -léptem el tőle 2 lépéssel.
-Szerintem inkább folytassuk. -közeledett újra felém, de megráztam a fejem.
-Nem, Peti. Komolyan. Hiba volt viszonoznom a csókot. -túrtam hajamba idegesen, majd kirohantam a szobámból.
Meg sem álltam a fürdőig, ahová bezárkóztam a telefonom társaságában.
📞
-Míra. Valami baj van, hogy már másodjára hívsz? -hallottam messziről a hangot. Hoppá, nem vettem észre, hogy felhívtam Szilárdot. Vagy direkt hívtam? Fogalmam sincs.
-Peti megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. De aztán otthagytam őt. Szeretlek Szilárd. Kérlek, ne menj el a feleségeddel. Inkább magántanuló leszek, hogy ne legyek a diákod. Kérlek. Szeretlek. -hadartam mindent egyszerre. Semmit nem válaszolt, csupán a szuszogását hallottam.
Hívás vége.
Letette...
Megharagudott...
Elveszítettem...
De inkább őszintén elmondom neki, ami történt, minthogy hazudjak neki. Nem tudnék neki hazudni. Soha.
Nagyon szeretem.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor kopogtak.

-Jól vagy? -kérdezte Zénó.
Nem válaszoltam, ezért újra megkérdezte. Sóhajtva kinyitottam az ajtót, majd visszaültem a kád szélére.
-Mi történt? -fogta meg gyengéden a kezemet.
-Peti megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Aztán bevallottam Szilárdnak, ő pedig letette a telefont. -meséltem el néhány mondatban mindent, ami történt, de Zénó értetlenül nézett rám.
-Mi közé Szilárdnak ehhez az egészhez? -kérdezte furcsán.
-Ja, semmi. -nevettem hangosan.

-Mit csináltok? -támolygott be bátyám is. Nevetve figyelt minket. Ő sem józan, miért is lenne?!
-Semmit. Beszélgettünk kicsit. -válaszolt Zénó helyettem is, majd sietősen elhagyta a helyiséget.
Bátyám furcsán méregetett, majd vállat rántva ő is kiment. Újra egyedül maradtam. Menjek le a többiekhez? Miért? Semmi kedvem.
Mennyi lehet az idő?
11:35.
Még majdnem fél óra van ebből az évből. Szilárd, hol vagy??

Bocsi, hogy csak most hozok részt, csak ma megint tortát készítettünk, ezúttal a bátyámnak. Este igyekszem még egy részt hozni. 💖
Mit gondoltok arról, hogy Míráék csókolóztak?
Vajon Szilárd mit reagál majd erre?