Tiltott pillantás

🔹III / 2. rész🔹

-Ezt nem hiszem el... -mondtam inkább csak magamnak, majd gyorsan elővettem a telefonomat és felhívtam tanáromat.
-Ne beszélj, csak figyelj. -mondtam, majd visszatettem kabátom zsebébe a telefonomat.

-Hali. -mondta közömbösen, majd megállt előttem zsebre dugott kézzel.
-Mit akarsz? -kérdeztem köszönés nélkül, mire Erik nevetni kezdett.
-Szépen üdvözölsz, drágám. Még egy puszit sem adsz? -kérdezte, majd tett egy lépést felém. Furcsán méregetett, tetőtől talpig végig nézett rajtam. Aztán hirtelen felkapta fejét és összecsapott 2 kezével.
-Na, kezdjünk is bele. Azért vagyok itt, hogy újra kezdjük. Ha nem, akkor mindenkinek elmondom, hogy a tanároddal kefélsz. -mondta a szemembe, mire meghűlt bennem a vér. Ezt meg honnan tudja?! Mit képzel magáról?! Remélem Szilárd minden szót hall a mobilomon keresztül.
-Nem tudom miről beszélsz. -tettettem értetlenséget, mire nevetni kezdett.
-Ó, nem? Várj, segítek megérteni. -mondta, majd elővette a telefonját. Megnyitotta a galériát és felém fordította a készüléket. A képen tanárom kocsijában ültem, semmi különös nem látszott.
-Nem értem mi rossz van ebben. -néztem rá ártatlanul, mire nevetve lapozott egyet. A gombóc a torkomban óriásira nőtt. Ez a kép már kicsit érdekesebb, hiszen egyetlen centiméter sem választja el fejünket egymástól.
-Gratulált a verseny győzelmemért, két puszi kíséretében. Mi rossz van abban? Hiszen ő volt a felkészítő/kísérő tanárom. -tagadtam továbbra is. Ki kell tartanom, míg ideér. Mintha csak telepatikusan megérezte volna, hogy rá gondolok, az utca végén megjelent kedvenc fekete kocsim.
Erik nem láthatta, hiszen háttal állt neki. Vigyorogva nézett szemembe, azt hitte, most sarokba szorított engem.

-Erik, adhatok egy puszit? -mosolyogtam rá kedvesen. Először kétkedve nézett, de aztán boldogan lépett közelebb. Már majdnem össze ért ajkunk, amikor sikerült kivennem kezéből a telefonját. Azonnal hátrébb léptem, ő pedig idegesen próbált követni, de Szilárd hátra rántotta 2 karját.
Amíg ők ketten elvoltak, addig én rendszervisszaállítást csináltam a telefonján. Így mindenhonnan eltűnik, ha csak nem küldte el valakinek... de szerencsére túl hülye ő ahhoz. Néhány percbe telt, mire mindent letöröltem, de addig szerencsére kedvesen elcseverésztek imádott tanárommal....
Amikor végeztem, oda dobtam a telefont Eriknek, aki megsemmisülve rogyott a földre. Nem csak a képek tűntek el készülékéről, hanem minden egyéb adat is. De szerintem ennyi bosszú belefér... A képeket tuti Béci csinálta, neki szokása követni embereket. Jobban oda kell figyelni mostantól...

Sietve elhagytuk az utcát, azonban nem a  szokásos hely felé indultunk.
-Lehet, hogy követ minket. Nem szeretném, ha meglátná a házat. Ezért inkább máshova megyünk, fiatal még az este. -szorongatta mosolyogva kezemet.
Nagyon meglepődtem, amikor Riáék háza előtt állt meg. Kérdőn néztem rá, de ő kiszállt és kinyitotta előttem az ajtót.
-Elmentek vacsizni a szülei. Csak ketten vannak Zolival. -magyarázta, majd becsengetett. Szinte azonnal nyitódott az ajtó. Tudták, hogy jövünk?! Ez fura...

Körülbelül egy órát töltöttünk náluk, majd elköszöntünk és újra kocsiba szálltunk. Mióta együtt vagyunk, még egy puszit sem adott, még akkor sem, amikor leparkoltunk a biztonságos kis házikó közelében.
-Míra, a hátsó ülésen van egy csomag, nyisd ki, légyszíves. -mondta határozottan, én pedig követtem utasításait. Kiszálltam és kibontottam az arany színű szalaggal átkötött dobozt. Benne egy hosszú, sötétkék ruha volt, egy pár fekete cipő és egy pár arany fülbevaló.
-Ez... Ezt miért kapom? -kérdeztem meglepődve. Mosolyogva fogta tenyerébe arcomat.
-Szeretném kifejezni, mennyire fontos vagy számomra. Remélem, hogy tetszik. Na, gyere. -fogta meg a kezem és a csomagot, majd szinte behúzott a házba. A konyháig jutottunk csak, mert rám parancsolt, hogy vegyem át a ruhát. Ő pedig a fürdőben öltözködik addig. Mire készül vajon? Olyan izgatott vagyok...

Meghoztam a következő részt.
Kellemes estét nektek. ❤
És kérlek titeket, hogy írjatok véleményt, sokat jelent!! 😘