Far From Home

88.

Egy újabb éjszakai gyűlés ért véget. Már egy hete minden éjszaka összeültünk páran a leghidegebb helyen, ahol valaha jártam és tervezgettünk, szervezkedtünk. Akkor egy hónapja történt a megszállás és nagyon sokáig tartott feltérképezni a kémeket és a biztonságos találkozási helyeket. Borzalmas egy hónapot éltünk át mindnyájan. Egy ponton reménytelennek tűnt kiszabadulni ebből a szituációból, de végre készen álltunk arra, hogy szembe szálljunk ezekkel a gazemberekkel. Oliver összeszedett akit csak tudott, hogy megtalálja a hűséges katonákat, akiket titokban lehet mozgósítani. Én leginább a kémek feltérképezésében játszottam szerepet és sikerült az egyiket a látszat barátommá tenni, hogy olyan dolgokat tudosítson vissza, ami nekünk kedvez. Elővettem a legjobb színészi alakításomat és szerencsére működött, annak ellenére hogy nem igazán kedveltem azt a lányt. Ő azt hitte, hogy azért kezdtem el vele barátkozni, hogy információt szerezzek Nova Hercegnőről. Sajnos, bármennyit érveltem, bármennyire könyörögtem Olivia elvitte a kislányt, de az első 3 napban Asgardban találkozott vele és sosem hagytam őket egyedül, kivéve egyszer 5 percre, de Lucy hallgatózott. Nagyon nehéz volt számomra elengedni a kislányt. Amikor elvitték összetört a szívem és Loki is szomorú volt. Ő is érzett a húgáért és ő is próbálkozott az érdekében. Csak az nyugtatott meg, hogy amint legyőzzük ezeket az embereket visszajöhet hozzánk. Ez csak még több motivációt adott arra, hogy jól elvégezzem a feladatomat.
Aludni is alig bírtam aznap éjjel, mivel tudtam hogy másnap van a nagy nap, amikor végre leszámolunk a nagyszüleimmel.
Egy félig ébren töltött éjszaka után Loki ébresztett fel azzal, hogy kitárta az erkélyajtókat. Az idő kezdett melegedni, már elolvadt a hó régen, de a reggelek ugyanolyan fagyosak voltak. Megállt az ajtó közepén és Asgard városát szemlélte onnan. Az embereknek az utóbbi időben sokkal több adót kellett fizetniük és tudva, hogy a királyuk elveszítette a hatalmat meglehetősen boldogtalanok voltak. Nem volt elég, hogy Loki a palotából kapta a támadást, a nép egy kisebb csoportja is fellázadt és Odint vagy minimum Thort követelték vissza a trónra. Azelőtt nagyon meg voltak elégedve Lokival, de emiatt az egész békés rendszer megborult. Tudtuk, hogy ezzel is meg kell birkóznunk, amint elűztük innen a horzai királyi családot és a csapataikat.
Felkeltem az ágyból, magamra kaptam a kék selyem köntösöm és Lokihoz sétáltam. Átöleltem hátulról, ő pedig a kezeit az enyémre helyezte.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-Ideges vagyok. Annyi minden mehet rosszul. És a tervet is jobban át kellett volna gondolni. Szervezni egy C tervet is.
-C tervre nincs időnk, Loki. Csoda, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi embert meg tudtunk szerezni és így fel tudtuk térképezni a kémeiket, a katonáikat, a szokásaikat és ami a legfontosabb: a kaput, amin keresztül közlekedni tudnak a világok között. Csak akkor van esélyünk, ha az teljesen elpusztul és itt csapdába esnek. Utána jön a terv második része...
-Amit még ki sem találtunk - bontakozott ki a karjaimból.
-Ki fogjuk!- erősködtem.
Tudtuk, hogy valamit csinálnunk kell, hogy ne legyen hatalmuk, de a megölésükkel nem értünk volna el mást, csak azt hogy egy egész bolygó vadászott volna ránk, így valami megegyezést kellett találunk, de nem velük. Valaki megbízható kellett Horzára, aki nekünk is kedvezően uralkodik és szövetségesként tekint ránk, nem ellenségként vagy egy meghódítható Birodalomként. A terv ezen része még nem volt meg, de nem várhattunk még egy hónapot. A nép lázongásával, az éhezés lehetőségével a ragyogó és gazdag Asgardban nem vállalhattunk be egy újabb hónapot. A helyzet túlságosan eldurvult volna, muszáj volt lépnünk.
-Csak ezen a napon essünk túl. Ha elpusztítottam a kaput, akkor valószínűleg hetekre, lehet hogy hónapokra biztonságban leszünk. Lesz időnk kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Ne aggódj ezen, csak a mai napra koncentrálj - húztam összébb a köntösöm. Fáztam, és Loki már kint volt az erkélyen. Neki kellett a hűvös levegő, hogy tisztábban tudjon gondolkodni. Hozzám sétált.
-Az sem tetszik, hogy a te feladatod elpusztítani azt a kaput.
-Azzal az erővel lehet véglegesen elpusztítani, amivel alkották. Senki más nem tudná megcsinálni.
-De nem mehetsz el addig egyedül. Oliver veled megy.
-Nem! - tiltakoztam. - Ezt már megbeszéltük, Loki. Te fogsz harcolni. Én elsurranok és elmegyek a kapuig. A harc következtében maximum két őr fogja őrizni, akikkel simán elbánok. Nem vagyok én olyan amatőr. Erős vagyok, képes vagyok rá és ezt te is tudod!
Beletúrt a hajamba.
-Persze, hogy tudom. Csak féltelek.
Átöleltem.
-Nem kell. Tudok vigyázni magamra és te is tudsz. A terv működni fog és minden rendben lesz. Visszakapjuk az életünket.