Far From Home

70.

Kirien kijött a boltból és előttünk elindult a megfelelő irányba. Utcákat mentünk amikor Oliverrel mindketten észrevettük, hogy az újonc tudja az utat. Össze néztünk és aztán megszólítottam az elől haladó fiút.
-Kirien?
-Tessék?- kérdezte miközben bejött mellém.
-Mond csak: miért tudod az utat?
Ahelyett hogy meghökkenve dadogott volna valami jó kifogást, elvigyorodott.
-Olvasol a gondolataimban! Éppen most akartam elmondani, hogy még reggel az édesanyámmal találkoztam a Holdfény téren, amikor megláttalak titeket. Integettem nektek, de az arcotok nagyon borús volt és nem nagyon nézelődtetek. Utánatok mentem, de egyre furcsábban viselkedtetek. Végül nem akartam előjönni, mert nem tudtam miben mesterkedtek és csak csendben követtelek titeket. Attól tartottam hogy bajban vagytok. Láttam hogy hova mentek be, de oda már nem mentem utánatok, pedig Lucy miatt pontosan tudtam. Legalábbis azt, hogy kihez.
Újra összenéztünk Oliverrel.
-Hát jó - feleltem elnyújtva. Nincs semmi baj, csak a barátai után akart jönni.
Ahogy sétáltunk tovább elmondtam a fiúknak hogy kevés a valószínűsége annak, hogy délután el tudok jönni a csajhoz és ők is mondták hogy a gyakorlat nagyon sokáig fog tartani, így ha mégis ráérek nem tudnak velem jönni.
Lementünk az alagútakba, de Kirien elfordult amíg beírtam a kódot. Állítása szerint ő nem ismerhette, mert nincs ilyen pozícióba, és ezt Oliver is alátámasztotta.
Bementünk mindannyian a csajhoz, aki a kemény ágyon feküdt és a plafont bámulta. Amikor beléptünk felénk fordította a fejét.
-Szia Dorothy!- köszöntem mosolyogva. Megpróbáltam barátságosabb lenni, ha már erről kell győzködnöm.- Hoztam egy új arcot!
Amint Kirien belépett a szobába az ügynök idegesen sóhajtott és újra a plafont kezdte bámulni.
-Csodálatos. Remélem mindenről beszámoltál részletesen - mondta.
-Ha már itt tartunk - kezdtem bele - miért akartad olyan kétségbeesetten felhívni magadra a figyelmet? Nagyon feltűnően nyomultál Lokira.
-Hogyha közelebb kerülünk az ellenséghez sok mindent tudhatunk meg. Bemehettem volna a könyvtárba, a hálószobájába és kutathattam volna.
-De Loki nem olyan fajta, akinek a fejét egy kis flörtöléssel el lehetne csavarni.
-Erre magam is rájöttem, de nem tudtam mennyi időm van. Nem maradhattam örökre a palotában, engem is kitettek volna ezért kellett haladnom. Egy darabig nem tudtam, hogy együtt vagytok.
- Aha, és hogy is volt ez a viharos éjszaka? Nem volt véletlen, erre azóta rájöttünk.
Újra rám nézett.- Nem mondok semmit sem előttük.
-Utána mindent hallani fognak, szóval gyerünk jöhet a második dolog a vízért.
Végül felült és a falnak dőlt. -Thornak nehezen sikerült elérnie ide és egy hatalmas vihart generált.
-Ja, ezt tudtuk. De miért nem ő jött?
-Loki sokféle mágia birtokában van. Amint Thor ide beteszi a lábát Loki érezni fogja. Kockáztathattunk volna, de Thor továbbra is Odin keresésével van elfoglalva.
-És a Bosszúállók? Bármikor idejöhettek volna.
- Rájuk a Földön van szükség. Loki bármikor újra megtámadhatja a bolygót és akkor mindenkire szükség van. Főleg, hogy Loki tökéletesen ki tudja használni egy pár Bosszúálló itt tartózkodását, hiszen így sokkal könnyebb dolga lenne.
-Értem. Jöhet a harmadik. Öhm mondjuk elmondhatnád azt, hogy hányan vannak még itt rajtad kívül. Úgy összesen.
-Ki van zárva. Erre nem válaszolok.
Össze néztünk a fiúkkal. Rövid szünet után úgy döntöttem ez  annyira nem fontos.
- Ja, hát igen, erre gondoltam. Mindegy, nem olyan lényeges, ha nem tudjuk kik azok, nem tudunk velük mit kezdeni. Jól van akkor... öhm... mit is kérdezzek? Mindent amit itt tettél, a háttértörténetet amit felállítottatok fel fogunk kutatni, szóval arra nem pazarolok el egy kérdést sem. Viszont érdekel, hogy mégis mennyi ideje terveztétek ezt. Ha a palotába mentél be, akkor mindent részletesen kutattak fel rólad, vagyis a sztoridnak nagyon alaposnak kell lennie.
-Az akciót hónapokkal ezelőtt eszeltük ki, de csak most sikerült kivitelezni.
-Thornak biztos nehéz lehetett elnyúlni idáig.
-Nem az volt a legnehezebb rész, inkább a háttértörténet. Utasításokat adtunk az itt lévőknek, hogy intézkedjenek. Van, aki csak emiatt volt itt. Sikerült beépülni ilyen-olyan intézetekbe, ahol egy pár dolog manipulálásával elő lehetett állítani hiteles családfákat vagy máshol régi munkahelyet, iskolát, itteni barátokat. Akik már régebb óta itt vannak teljesen elvegyültek. Tényleg vannak itt igazi barátaik, igazi munkahelyük, lassan akár igazi családjuk is. Nekik nagyon kell igyekezni akkor, ha arra hajtanak, hogy lebukjanak.
Elmosolyodtam.- A végén még a hírszerzőitek örökre itt maradnak.
-Ami azt illeti, Thor megígérte nekik, hogyha ennek vége és rájuk nem derült fény és itt akarnak maradni maradhatnak. Asgardi állampolgárként.
-Te is?
-Nem, nekem a fő feladatom a palotából információkat szerezni. Nem maradhattam volna sokáig, mert egy idő után gyanússá is válhattam volna. Még addig volt akár több hónapom is, és egy rossz mozdulat és már itt vagyok.
Oliver mordult rá: - Örülj neki, hogy itt vagy.
-Rossz mozdulat? És mi van azzal, amikor elkezdtél nekem is gyanús lenni? Már hetekkel ezelőtt lebuktathattalak volna!
-Ez már a 4. kérdés és eddig is részeltesen válaszoltam. Szóval kérem a vizemet.
-Még mielőtt átadjuk tudnod kell, hogy én 1 teljes napig nem leszek. Két választásod van: vagy Olivernek válaszolsz, vagy nem és akkor 2 napig nem kapsz enni. Szóval gondold át.
-Válaszolok neki, ha most kapok veled pár percet teljesen négyszemközt. Senki sem áll meg az üveg mögött.
-Oké - vágtam rá gondolkodás nélkül. Hátha nekem elmond valamit amivel előrébb juthatok, de ha olyan akkor a fiúknak se adom tovább. Hallottam ahogy Oliver felsóhajtott aztán még megnéztem, hogy tényleg kimentek. - Elmentek.
-Végre.- Felállt és elindult lassan felém - Ally figyelj rám! Az igazságot így elmondom neked, mert bízok benned. Tudom, hogy hiányoznak neked a szüleid és a régi életed is biztos.- 3 lépésre tőlem megállt. - A szerelelm sokszor nagyon erős tud lenni, de a családi kötelékek erősebbek. Azok örökre megmaradnak, a családod sosem hagy cserben!
-Honnan veszed hogy Loki cserben hagyna?
Szomorúan nézett.- A szerelem mulandó.
-A miénk nem - válaszoltam nyugodtan, azonban a lány nem foglalkozott a kijelentésemmel.
-A családod számít rád, és te is rájuk. Össze tartoztok mindig. Hiányzol nekik te is, és biztos vagyok benne, hogy bármit megadnának azért, hogy újra velük lehess. És ha visszamennél annyi jó dolgot tehetnél. Például, hogy elmondhatnád mi folyik itt, Loki mit csinál vagy ha ezt nem akarod, akkor te lehetnél az, aki elhozza a békét köztük. Lokival beszélhetnél arról, hogy fejezze be ezt a hülyeséget és a szüleiddel is hogy legyenek vele kíméletesek. És ha Loki nem hallgat rád, a másik utat kell választanunk: te beszámolsz, mi pedig lecsapunk rá. De biztos vagyok benne, hogy hallgatna rád. És így vagy úgy, de a szüleid is olyan büszkék lennének rád, hogy ilyen erős lettél és a jó utat választottad. Te is úgy élheted tovább az életedet, hogy nem követtél el egy hatalmas hibát azzal, hogy itt maradsz és Loki oldalán tengeted a napjaidat. Akárcsak egy...- az ajtó kivágódott.
-5 perc letelt - mondta Kirien. Annyira elmerültem a beszédében amit lenyomott, hogy észre sem vettem azt, hogy milyen hamar letelt az idő és hogy már csak 1 nagyobb lépésre állt tőlem. Ekkor leült a székbe, ahová nemrég még kikötöztük.
-Gondolkozz el ezen - mondta.
Meg sem tudtam szólalni egy percig. Néztem a lányt és a szüleimre gondoltam.
-Ally?- szólított meg Kirien.
Megköszörültem a torkom, mert mintha a hangom is elment volna. - Adjátok át neki a megígért dolgokat és menjünk. - Kirien letette az asztalra az ételt és a vizet. Már nem volt bekötözve, így nem adta a kezébe. - És ne feledd: - szóltam újra a lányhoz - ha holnap nem beszélsz nem kapsz semmit! Ma már nem jövünk vissza, szóval holnap után találkozunk, de a srácok holnap meglátogatnak téged.
Mindent alaposan bezártunk és a folyosókon keringőztünk amitől továbbra is kirázott a hideg, de mégsem ez kötötte le a figyelmemet, hanem inkább amit a lány odabent mondott.
-Miért kérdezte hogy legyetek négyszemközt?- kérdezte félve Kirien. Oliver is hátranézett, láttam a tekintetén, hogy őt is érdekli.
-Öhm... Semmi érdekeset, csupán arról próbált faggatni hogy hova megyek holnap és hogy ne bízzak Lokiban annyira - válaszoltam halkan. Nem éreztem úgy hogy jó lenne, ha elmondanám a lány mennyire győzköd hogy álruljam el őket és hogy milyen meggyőzően mondta azt, hogy én lehetek az, aki megteremti a békét. És nem kell hozzá erőszak csak mindkét féllel kell beszélnem. Bár nem tudom, hogy a szüleim mennyire lennének kíméletesek Lokival. Vajon Odin tényleg így tűnt el? Mert ha igen, akkor Lokinak esélye sincs arra, hogy szabad lábon tengesse a hátra lévő idejét. 1000 évet biztos bezárnak, bár nem tudom hogy működnek a törvények, ha a királyt elrabolod. Csak nem bántanák őt, vagy mégis? Képesek lennének rá?
Akkor vettem csak észre hogy a körmömet rágcsálom, amikor a titkos ajtó kinyílt és a srácok udvariasan arrébb álltak, hogy kiengedjenek. Felvillantottam egy eléggé hamiskás mosolyt aztán kimentem.
-Ally, biztosan minden rendben van? -kérdezte Oliver.
-Igen, csak ideges vagyok a holnapi nap miatt! Loki azt mondta, hogy úgy kell viselkednem mint aki vérbeli asgardi.
-De hát miért kell neked így tenned, ha nem is ide tartozol? Akkor miért visz el? - csatlakozott be a másik fiú.
-Szerintem csak az udvariasság miatt akarja - mondtam - és hogy ne kezdjek el tökre midgardiasan viselkedni. Tudom, hogy Loki nem bírja őket.
-Téged mégis bír - mondta nevetve Kirien.
-Ja, hát az is csoda. Pedig nem vagyok egy nagy durranás. Kicsit földönkívüli is vagyok, de amúgy a viselkedésem is full emberi, meg a kinézetem is.
-Én is kedvelem az embereket - tette hozzá Oliver. - Sokkal lazábbak és különlegesek is. Gyengéknek tűnnek, de közben olyan erősek és bátrak! Két példám is van rájuk - mosolyodott el, majd rám szegezte a tekintetét. Vissza mosolyogtam, mivel nagyon jól esett a bókja.
-Őszintén remélem, hogy Loki is valahogy így gondol rám - válaszoltam halkan. Zavart, hogy annyira gyűlöli az embereket. Hiszen én is az vagyok, engem akkor hogy képes szeretni?
Cseverészve visszasétáltunk és a hátsókertben indultam el a palotába, mert máshogy nem éreztem biztonságosnak. Megkerestem Lucyt, akivel megbeszéltem, hogy találkozunk a szobámban. A fotelben ülve várt rám, ám amikor meglátott felállt.
-Szia! - köszöntem mosolyogva. Megpróbáltam elhessegetni azokat a gondolatokat, amelyek az ügynök beszéde miatt alakultak ki.
-Szia Ally.
-Azért szerettem volna, hogy találkozzunk mert szükségem van a segítségedre abban, hogy hogyan kell viselkedni úgy, mint egy igazi asgardi.
-Mint egy asgardi úrhölgy?
-Hát szerintem ezt várják el tőlem.
Lucy elmosolyodott. -Igazán kedves, hogy így gondolsz rám Ally, de ebben nem tudok segíteni.
-Még az alapokban sem?
Megrázta a fejét.- Mindenki a családomból alacsonyabb rangba született, mint egy udvarhölgy, vagy egy nemes. Sosem adatott esélyem se ezeknek a megtanulására. Alkalmazni  sehol sem tudnám.
-Oh basszus. Sajnálom Lucy, hogy emiatt hátráltattalak. Én tényleg azt hittem, hogy pár dolgot elsajátítottál az évek során.
-Régen voltak ilyen ambicióim, de már lemondtam arról, hogy valaha is bárhol fel tudnám használni amit megfigyeltem.
Leültem az ágyam szélére. - Na és most?- Azon törtem a fejem honnan kaphatnék segítséget ehhez.
-Hmm. Beszélhetnél mondjuk Christinel - javasolta.
-De hát hirtelen kérjem fel egy ekkora dologra? - Az elmúlt két hét alatt egyszer találkoztam vele és beszélgettünk egy kicsit, de nem volt nagy durranás. Szemétségnek tartottam, legalábbis olyannak mintha bárkit ugráltathatnék amikor csak akarom.
-Ő egy elég magas pozícióban van, majdnem főudvarhölgyiben! Mindent meg tudna neked tanítani!
-Ez eddig oké. De nem lenne tőlem gonoszság ha csak így megkérném, hogy miattam halassza el a kötelességeit?
-Hidd el, amióta nincs itt a királyné, se Jane hercegné a teendői száma lecsökkent. Ha gondolod megkereshetem neked.
-Nem! - Persze még őt is csicskáztathatom. Erről jut eszembe: - Ugye nem baj, hogy megkértem hogy a ruháimat nézd át?
- Dehogy! Nekem amúgy is ez a munkám.
- Ez a munkád?
- Mindent amit a vendég mond - és ami a munkakörömbe tartozik - meg kell tennem. Így hordom a ruháidat és rakom rendbe a szobádat. Amit kértél, az a munkakörömbe tartozik. Viszonylag.
-Szóval azért tetted meg amit kértem mert ez a munkád?- Nem akartam mondani, de ez nem hangzott valami jól.
-Részben. Persze, ha nem ez lenne, akkor is megtenném érted, mert a barátom vagy.
-Ezt jó hallani. Akkor van ötleted hol találom Christinet?
-Hátul, az udvar vége felé, a fehér házban. Ott, ahol a többiek is laknak.
-Szuper! Akkor megyek, szeretnél velem jönni?
-Persze! - mondta nagy mosollyal.
Lementünk a lépcsőn.
-Szóval hogy értetted azt, hogy viszonylag a munkakörödbe tartozik?
-Hát én tanultam a divatról egy kicsit.
-Tanultál?
-Igen, amikor a szobalányi vizsgámat tettem le, egy pár évig az tantárgyaim közé tartozott ez is.
-Te tettél szobalányi vizsgát? Nem úgy működik hogy ha ide születtél ennek kell lenned?
-De, ezt jelenti, azonban ha egy rakás szerencsétlenség vagyok akkor nem dolgozhatok a palotában. Vagy kitesznek valami nemesúrhoz, vagy ha annyira borzalmas eredményeket értem el harmadjára is, akkor az utcára pakolnak ki.
-Oh erről nem is tudtam.
-Mire vagyok én, ha nem arra hogy tájékoztassalak?- kérdezte mosolyogva. Megálltam.
-Amúgy tényleg nagyon sokat segítesz!- öleltem át. De tényleg, az 50%-a annak, amit erről a helyről megtudtam tőle származik. A másik fele természetesen Lokitól.
Hamarosan a hátsókertbe értünk, onnan Lucy vezetett és megmutatta a "házikót". Inkább egy hatalmas nagy villához tudtam volna hasonlítani. Egy fehér épület, fekete ablakokkal, a tető pedig sárgára festett cserepekkel volt kirakva. Ahogy a kertben is, a ház körül is virágágyások voltak rózsaszín, lila és sárga virágokból. Ahol beléptünk egy portát találtunk, vagyis három lányt egy nagy fehér asztal mögött. Elmondtuk kit keresünk, és az egyik csajszi felugrott és elindult Christine-ért. Pedig én azt hittem, hogy beengednek minket és megnézhetem milyen gyönyörű a villa belülről. Leültünk addig egy pihe-puha piros kanapéra és csendben vártunk. Halk zene szólt a háttérben, és a portán ülő lányok suttogva beszélgettek, de pár szót ki tudtam venni, így rájöttem arra, hogy rólam beszélnek. Kezdett nagyon kínossá válni az egész, amikor Christine végre feltűnt a világoskék ruhájában. Barátságos mosollyal üdvözölt minket. Elővettem én is a legelbűvölőbb mosolyomat és szépen elmondtam neki mi a helyzet. A segítségére van szükségem, hogy úgy viselkedhessek mint egy igazi úrhölgy.  Amikor elmondtam a sztorit egy pillanatig csönd támadt, majd elindult kifelé az épületből. Lucyval összenéztünk. Basszus, most menekül? Utána siettünk és amikor mellé értünk egy mosoly nélkül mondta:
-Egy este alatt? Készüljetek lányok: sokáig fent leszünk!