Far From Home

53.

Másnap reggel kicsit korábban felkeltem, vettem egy gyors fürdőt, majd mire Lucy a szobámba érkezett már éppen készen voltam. A fürdő ajtajánál futottunk össze, pont akkor nyitottam ki az ajtót amikor kopogni szeretett volna.
-Szia! - köszönt.- Hogy-hogy ilyen korán arra a döntésre jutottál hogy szeretnél a fürdőkádban ázni?- kérdezte. Ezt a fürdőkádban ázni dolgot tőlem vette, mindig ezt mondom neki.
-Tegnap este a táncos dolgok miatt már nem volt kedvem. Sőt energiám sem.
-Megértem. Melyiket tanultad meg először?
-Az alapot. Amivel minden bál indulni szokott - mondtam, miközben a ruhásszekrényhez sétáltam.
-Akkor gondolom mást nem.
-Hát igen elég bonyolult.
-Az nem kifejezés! Nekem is meg kellett tanulnom egyszer, egy ünnepség miatt, és azóta is tudom úgy belém tuszkolták.
-Milyen ünnepség volt?
-Odin királyunk 4000. születésnapja! Kerek szám, ezért ilyenkor sokkal nagyobb bulit szoktak csapni - mesélte, miközben kiöntöttte a forró teát a csészémbe.- Bár egy királyi születésnapot amúgy is nagyvonalúan szoktak ünnepelni, ilyenkor tényleg mindenki megjelenik, nem csak az előkelő emberek.
Kivettem egy kék ruhát a szekrényből, hogy jobban szemügyre vegyem.
-És ez mikor is volt?
-Négy évvel ezelőtt.
-És azóta is emlékszel?
-Minden egyes lépésre.
-Azta. Szerintem én a bál napjára el is fogom felejteni. Sőt, biztos vagyok benne.
-Dehogy fogod!
A beszélgetésünk után én leültem a jegyzetfüzetemmel, és sorra vettem az aznapi teendőimet. Minden órámat be kellett osztanom, semmi egyéb elfoglaltságra nem igazán volt időm.
Hamar neki indultam hát a napnak, rohantam ide-rohantam oda, megbeszélést tartottam, és csak estefelé, a tánc tanulása előtt volt pár percem leülni. Ebédelni sem volt időm, szóval amikor bementem a tegnapi találkahelyre egyből megrohamoztam az egyik széket, miközben elmotyogtam egy ,,sziasztok"-ot.
-Mi történt?
-Hosszú napom van - sóhajtottam.
Emily leült mellém, Agned pedig megállt előttünk.
-Megértem - mondta Raya. - Nem igazán értjük hogy miért te magad intézed a dolgokat.
-Pontosan, neked csak intézkedni, szervezkedni kéne. Aztán látni az összképet.
-Ezt nem először hallom. De én nem szeretek nyugodtan pihikélni amíg mások nekem ugrálnak. Nem vagyok én Loki - mosolyodtam el.  A lányok pedig összenéztek. Amióta ezzel az ünnepséggel foglalkoztam eszembe se jutott Loki. Nem volt időm vele foglalkozni. És ekkor eszembe jutott hogy egy ilyen katasztrófálisan rohanos nap után, nagyon jól esne vele valami hülye poénkodós beszélgetés.
A lányok újra összenéztek.
-Most mi van?- kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Hát tudod... keringenek itt a pletykák arról hogy...
Agnest félbeszakította az, hogy megjött egy számomra nem várt vendég. A csajszi akivel szépen összevesztem. Amint meglátott megállt és keresztbe tette a karját.
-Mit keresel itt?
-Te mit keresel itt, Theresa?
-Neki is be kellett tanítani a táncokat -magyarázta Raya. -Az egyiket délelőtt oldottuk meg, azt amit neked tegnap tanítottunk.
-Hát ez csodálatos - forgatta a szemét Tessa.
- Na jó lányok lássunk munkához!
Mi mindketten vonakodtunk ettől a közös munkától, így meg sem mozdultunk.
Raya felállt a székből.
-Veletek mi történt? Azt hittük barátok vagytok.
-Aha - mondta unottan Tessa. - Ja. Persze, csak nem beszéltünk az utóbbi időben mivel, hát várjál mit is csináltam? Vártam fent a pasimat.
-Ó, igen, itt tartunk? És végül összefutottál Jane-el? Olyan tökéletes párt alkotnátok! Ti akartok manipulálni engem nem ő!
-Jaj, fejezd már be és hagyd ki ebből azt a szegény csajt! Hát nem veszed észre mi történik körülötted?! El sem hiszem hogy ennyire vak vagy!
-Én meg azt nem hiszem el, hogy nem vagy képes a saját dolgaiddal törődni, és felfogni hogy rohadtul nincs igazad!
Már úgy kiabáltam, hogy az egész terem tőlem zengett. Theresa volt az, aki visszavette a hangerőt.
-Akkor ne gyere hozzám sírni, ha majd kiderül mekkora egy szemét alak.
Miután farkasszemet néztünk kiment a teremből, és eltűnt az ajtó mögött. Raya és Agnes pedig tátott szájjal néztek utána.
Összehúztam magam. Annyira fáradt lettem hirtelen. Elveszett minden erőm.
-Sajnálom lányok, hogy ezt hallanotok kellett. Van köztünk egy kis nézeteltérés. Mi lenne, ha inkább hagynánk a fenébe a táncot?
-Azt nem tehetjük- ingatta a fejét a szőke lány. - Kötelező megtanítanunk.
-Kötelező?
-Igen, úgy is vehetjük. Mivel neked a bálon kötelező megjelenned és ezáltal táncolnod is kell.
-És egy nem elég?- kérdeztem nyafogva, bár tudtam a választ.
-Sajnálom, ez is ezzel jár.
-És ha beteget jelentek?- Amikor nem akartam suliba menni, vagy valami olyan történt amitől rettentően féltem, sokszor gyáva módon eljátszottam hogy beteg vagyok. Ebben nem igazán hasonlítok az apukámra.
-Azzal csalódást okozol a város népének. Úgy teszel, mintha nem lennének fontosak a számodra.
-De hát miért kéne hogy fontosak legyenek?
-Te sosem gondolkodtál el azon, hogy egyszer lehet hogy királynévá válsz?
Igazából csak nem akarok.
-Én nem hiszek ezekben a mesékben.
-De azt nem tagadod hogy előfordulhat.
-Hagyjuk inkább, jó? Egyáltalán honnan veszitek, hogy bármi van köztünk Lokival? Csak barátok vagyunk. - A lányok össze néztek, de nem mondtak semmit, mivel bizonyítékot nem tudtak felhozni, csupán a pletykára hagyatkoztak. - Kezdjük a táncot.
Be vallom, nem akarok királyné lenni. Eszem ágában sincs ilyenekre pályázni. Csak szeretek szervezkedni, intézkedni és persze Lokival lenni. De ettől függetlenül egyáltalán nem vonz a királynői élet.
Este a lányokkal nagyon sokáig gyakoroltunk- bocsánat, szenvedtünk- és amikor elmehettem végre aludni azt hittem, hogy rögtön elnyom majd az álom, de sokat forgolódtam. Eszembe jutott egy csomó minden. Az, amikor még Jane mondta nekem ezeket, közvetlen miután meglátott Lokit és engem a szülinapi buliján. Aztán összevesztünk. Amikor belegondoltam rájöttem arra, hogy mennyit veszekszünk Lokival. És mégis. Mégis, olyan erős érzelmeim vannak iránta. Olyan ez az egész akárcsak egy szappanoperában, az egyik pillanatban jól megpofoznám, aztán a következőben pedig legszívesebben ráugranék és hosszú percekig csókolnám. Ez aztán nem semmi. Sosem gondoltam volna, hogy a szerelem ilyen bonyolult és fájdalmas. A romantikus könyvekben és filmekben van egy kis veszekedés aztán kibékülnek és utána mindig mindent szépen nyugodtan megbeszélnek és békében élnek együtt, na meg szerelemben. Ez nem a valóság. A valóságban sokkal másabb. Átélni másabb.