Far From Home

63.

Amint véget ért a tűzijáték kézenfogva visszatértünk a bálterembe. Az emberek már ekkor odabent várták hogy a király beszédet mondjon. A barátaimnál megálltam egy percre, de megbeszéltük azt, hogy mellette leszek a beszéde közben.
-Örülök hogy nem haltál meg! - ölelt meg Tessa, majd Lucy is.
-Boldog...- kezdte Lucy, azonban nem hagytam hogy elmondja.
-Ne, ezt tartogassátok arra, amikor koccintunk! Most mennem kell, de a beszéd után visszajövök és folytatjuk a bulit!
Felmentem az emelkedőre, ahol Loki figyelmet kért. Egy lépéssel hátrébb álltam meg, mint ő volt mert nem igazán éreztem magam jól ennyire a figyelem középpontjában, mintha én is akarnék mondani valamit. Loki nagyon röviden összefoglalta azt, hogy min ment keresztül Asgard az elmúlt évben. Hozzátette azt is, hogy mennyire sajnálatos hogy Odin királyuk hamarabb elment, mint várták volna és nem tudni mennyi ideig. Arról is beszélt hogy egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy átvegyék az uralmat egy bolygó felett, de csak a miniszterek tudták, hogy ez nem egészen igaz. Egyre távolabb kerültek ettől a céltól. Ezenkívül szóba hozta a hatalmas vihar okozta károkat, és hozzátette hogy több önkéntes kéne, és szeretné ha egy pár alkalmazottat beszerveznének a munkáltatók. Ugyanis ezen az eseményen csak nemes emberek voltak, akik magas pozíciókat töltöttek be. Hát mit mondjak? Lokit kezdte idegesíteni a sok falusi szegény ember, akiket el kell látni és a folyosókon barangolnak, a gyerekek pedig sokszor nagy zajt csapnak. A beszéde végén azt ígérte hogy egy ennél is sikeresebb év áll előttük.
Ezután megtapsolták, megfogta a kezem és együtt lementünk a "színpadról". Nem tudtam mi tevő legyek, tudtam hogy Loki nem szívesen beszélgetne a barátaimmal, de azért odajött velem egy pillanatra.
-Sziasztok srácok!- köszöntem újra, Loki meg csak bólintott.
-Csodás beszéd volt, kár hogy a fele kamu - vette a szemére Tessa.- És ne tagadd, akik ebben a körben vagyunk mind tudjuk az igazságot.
Loki teljesen nyugodtan válaszolt. - Mi mást tehettem volna? Mondjam meg így nyíltan hogy ha nem találok szövetségeseket, ha nem dolgozunk ki egy másik taktikát elveszíthetjük az esélyeinket arra hogy átvegyük az irányítást Midgard fölött vagy hogy mostanra minden hajléktalant egyesével dobnék ki?- felnevetett. - Nem valami jó ötlet.
-Igaz, ezek nem jó hírek, de nem kellene kamuzni.
-Ha tudnád hogy a te világodban a vezetők mennyit ,,kamuznak", nem ítélnél el.
-El tudom képzelni - motyogta, miközben elbambult. Eszébe juthatott valami nem kellemes emlék a világunkból.
Ekkor odajött hozzánk egy idős úr, pompázatos ruhában, megdicsérte Loki beszédét, majd elhívta tőlünk hogy valamit megvitassanak. Tessa megrendelte az italokat.
-Sosem fogtok össze barátkozni Lokival, igaz?- kérdeztem.
-Eltaláltad - mosolyodott el Tessa.
-Ally, mi ezt nem tehetnénk meg amúgy sem - magyarázta Oliver.-Alattvalók vagyunk, ő a királyunk, hacsak nem a legfőbb bizalmasai közé nem kerülünk, nem fogunk össze barátkozni vele. Nem tehetjük.
-Mi őt szolgáljuk, érted?- csatlakozott be Kirien is.
-Értem - bólintottam szomorúan. - Tudom, csak reménykedtem mivel neki nincsenek barátai.
Kirien folytatta. -Nem engedhet bárkit közel magához, könnyen előfordulhat hogy akivel megteszi elárulja őt.
-Ja, azt pedig kihagyta hogy nem is akarunk, bocsi Ally.
-Semmi baj -mosolyodtam el, majd mindenki megkapta a poharát, és koccintottunk.
-Boldog új évet! -kezdte Lucy, majd szinte egyszerre követtük őt.
Órákon keresztül beszélgettünk, táncoltunk ahogy hamarabb is tettük. Lokit már alig láttam, de volt hogy amikor kimentem a mosdóba hallottam nevetni a közelemben. Már hajlani 3 volt, amikor már kezdtek elmenegetni az emberek, de hivatalosan 4-ig tartott a buli. Fél 3 körül már éppen a mosdóból tartottam vissza amikor láttam hogy Loki mosolyogva elvált egy hosszú, nagyon göndör hajú szőke fiútól, aki nagyjából annyi éves mint Loki maga. Ki lehet az, akire Loki mosolyog? Szembe sétáltam vele, hogy érezze azt, hogy meg akarom állítani.
-Szia!- köszöntem neki mosolyogva.
-Jó estét!- ő is vissza mosolygott. Igazán barátságos mosolya volt.
-17 éves vagyok, haver, szóval kérlek tegezz. - Persze arra én hülye nem gondoltam, hogy magáznom kéne.
-De ezt mi nem tehetjük.
-Mégis ki vagy te és miért vagy jóban Lokival?
Felnevetett. - Sértésnek veszem, hogy nem beszélt még rólam. Bár a legbelsőbb körben tartózkodom.
-A bizalmasai között?- kérdeztem majd felvontam a szemöldököm.
-Egy bizalmasa van.
-Gondolom te, személyesen. - Bólintott.- Fogadjunk hogy tudod ki vagyok.
-Mindenki tudja, Lady Alyssa.- Felnevettem ennek hallatán.
-De te jobban.
-Nem az az igazság, hogy én sem sokkal jobban. Bár hamarabb tudtam a dolgokról, mint mások, részleteket én sem tudok.
-Huh, hál'istennek! Már nem azért, de nagyon fura lett volna, ha Loki valakit ilyen részletesen beavat. Honnan ismer téged?
-A városi könyvtárból még gyerekkorunkból. Ott mindig is könnyebben el tudott tűnni, hogy olvashasson anélkül, hogy a bátyja vagy az apja megzavarja. Én pedig szintén szerettem olvasni és sok időmet töltöttem ott, így fiatal gyerekekként bátran barátságot kötöttünk.- Nem bírtam ki, leesett a szám. Loki, meg a barátság? Mondjuk megbocsátandó, hiszen kicsi volt. Persze amint leesett mit csinálok, egyből becsuktam a számat. -Azóta is jóban vagyunk, bár a legsötétebb időkben nem lehettem ott mellette.
-Amikor meghalt az anyukája?- Bólintott.
-A családomban is komoly gondok adódtak, és messzebb küldtek mint Midgard - mondta elhaló hangon. Egy újabb összetört szív, egy újabb borzalmas emlék.
-Akkor tértem vissza, amikor Thor és Jane összeházasodtak, és azóta próbálok segíteni, amiben csak tudok. Azonban erről a dologról sosem akar senkivel sem beszélni, hiába próbáltam meg.
Velem beszélt róla és ez megmelengette a szívemet.
-Na és te hogy ismerted meg?
-Kíváncsi voltam Jane és Thor esküvőjén és megtaláltam a cellájában, de akkor még azt sem tudtam hogy létezik ilyen isten. Miatta nyitottabb lettem az ilyen dolgokra. Mindenre!- Vigyorogtam, a fiú pedig elnevette magát.
-De akkor hogy kerültél ide?
-Dühös voltam és sértett. De neked ezt tudnod kéne, nem? - egy pillanatra kétségek merültek fel bennem vele kapcsolatban.
-Mint mondtam részleteket nem tudok.
-Akkor mit?
-Az emberek azt gondolják, hogy bántották önt, és el akart menekülni abból a világból, Loki pedig befogadta. Lényegében ez történt, nem igaz?
-Ja, mondhatjuk így is, de szerintem túlreagáltam a dolgokat amikor otthagytam a Földet. De szerintem az emberek máshogy látják, nem úgy mint a milyen valójában volt.
-Ők azt gondolják hogy a szülei fizikálisan is bántalmaztak és a támadás miatt fel tudtad keresni Lokit, és megkérted hogy vigyen el magával, és ezt a kérést ő hősiesen teljesítette.
-Ez katasztrófa! Szegények lemaradtak arról hogy ki Amerika Kapitány! Senkit sem bántana aki nem érdemli meg. Sőt néha azt sem, aki megérdemli. Mellesleg ez hatalmas hülyeség! Kapják be... Még hogy bántanak, Loki meg egy hős természetesen. Várj, de Lokit régen nem szerették ennyire!- Halkan folytattam. - Ezt ő találta ki?
-Ami azt illeti... félig-meddig. Mondott valamit, de ahogy terjedtek a dolgok megváltozott. Nem tudom mennyit talált ki.
-Akkor nem megyek neki, de az embereknek igen! - Mondtam dühösen aztán elindultam a terem felé.
-Én nem tenném, kedvesem - hallottam Loki hangját a lépcsőről.
- Miért nem?- közelebb mentem hozzá. -Ezzel csak durván lejáratod a szüleimet!
- A sztorinak ezen részét nem én találtam ki.
-Akkor sem hihetik ezt!
-Miért nem? - kérdezte nyugodt hangon Loki.- Miért fontos hogy ezek az emberek mit gondolnak a szüleidről? A legtöbbnek nincs beleszólása a háborúba.
-De azzal, hogy hagyod ezt csak ellenük fordítod őket.
-Nem tehetnek semmit a gyűlöleten kívül.
-Nem fair!
-Kivel szemben?
-Velük!
- Tudod, hogy ez hogyan működik.- Nem szóltam semmit, csupán átgondoltam a dolgokat. Vágom, Loki így egy hős mert "megmentett" , és igazából ezt is tette csak kicsit máshogy és mástól. Ő ezt akarja hogy ez így maradjon és neki csak jó, hogy a szüleim lettek a gonoszok. Midgardon valószínűleg meg az van hogy Loki elrabolt erőszakkal vagy megzsarolt és ő a gonosz. Egyik sem igaz és ezt rajtunk kívül alig tudja még valaki.
Végül Lokira néztem. - Tudom, és nem avatkozok bele.
-Köszönöm.
Bólintottam, bár nehezemre esett visszafogni magam. - Most már vissza kell mennem a barátaimhoz,- a csávóhoz fordultam - de örülök hogy megismertelek.
-Én is - válaszolta mosolyogva. De jó, ő meg majdnem végighallgatott egy újabb veszekedést. De jó, megint majdnem veszekedtünk! Lokira néztem újból. Miért csináljuk mindig ezt? Kérdeztem tőle úgy hogy ő nem is hallotta. És miért én engedek?
Sóhajtottam, aztán visszasétáltam a terembe. A tömeg már megfogyatkozott, bár még mindig szólt a lágy zene és a takarítók csak lassan készülődtek a munkakezdéshez. Néhányan még beszélgettek, eszegettek és egy pár becsiccsentett hölgy hangosan kacarászott. A barátaim ott álltak ahol hagytam őket az egyik asztalnál eszegettek ők is. Lucy és Kirien egymás mellett ültek és az asztal alatt fogták egymás kezét, Tessa viszont lazán beleült Oliver ölébe.
- Valami baj van? -kérdezte Lucy.
Leültem eléjük, Tessáék mellé.
-Már megint majdnem összevesztünk. Ezek az emberek azt hiszik hogy a szüleim vertek engem és Loki hősiesen kimentett onnan.
-Mekkora csicskák!- szólalt meg Tessa. -Ha tudnák amit mi!- itt Tessa kettőnkre célzott.
-Persze hogy Loki ebből csak hasznot húz, a szüleim pedig rosszul járnak.
-Ez a célja, ez nyilvánvaló - tette hozzá Lucy.
-Persze, ezt tudom. Csak bánt.
-Akkor mond meg nekik az igazat!- bátorított Kirien.
-Igaza van! - helyeselt Oliver is.
-De nem tehetem! Megígértem, hogy nem fogom, hogy nem szólok bele a dolgaiba.
A barátaim ezzel leszálltak erről a témáról és elkezdtünk másról cseverészni, majd hajnali 5 óra körül elmentünk aludni, én pedig vettem a bátorságot hogy a majdnem veszekedésünk után is vele aludjak, hiszen olyan fáradtak voltunk esélyünk sem volt összekapni.
Átgondoltam a dolgokat és úgy éreztem hogy jól döntöttem. Elvégre, hahó, Loki a király itt. Neki van legnagyobb befolyása, hírneve. A szüleim itt nem számítanak az embereknek, így nem sokat tehetek értük, viszont Lokinak keresztbe tehetek akár egy rossz szóval. Tudom, hogy ez hogy megy. Az emberek mindent eltúloznak, felnagyítanak, átalakítanak és minden szót kiforgatanak. Ez mindenhol így működik e felől nem kételkedem.