Far From Home

31.

A csodálatos ötletemet egy apró gondolat idézte elő. Ami egy személyből indult ki. Rosszul éreztem magam Jane miatt már rég óta, ezt az álmom pedig csak tetézte. Ezért felgyulladt egy villanykörte a fejemben azzal kapcsolatban hogy feldobjam a barátnőmet, és kicsit elfeledtessem a rossz gondolatait. Kitaláltam hogy rendezek neki egy szülinapi bulit, ahogy nekem is tették a szüleim. Bár Asgardba senki Földit nem hívhatok meg, én ott lennék neki. Mondjuk nem tudhatom pontosan mit jelentek neki. De ha egy árulót, akkor éppen eljött az ideje annak hogy a jobb vélemény felé tereljem. 
Miután elhadartam a remek ötletemet a szobalányomnak, kértem hogy hozzon nekem egy füzetet amibe le tudom jegyezni az ötleteimet. Lucy nem tiltakozott, elment a füzetért, de egy szót sem fűzött a mondandómhoz. Ahol volt a kanapém, és négy fotel, közvetlen a mellett, a szobám közepén volt egy kis asztal is. Az ablakok előtt sétálgattam, miközben izgatottan vártam a tárgyat ami lehetővé teheti egy szuper estének a megrendezését. Már kavarogtak az ötletek a fejemben, de csak addig jutottam el hogy a bálteremben lesz megtartva, és lesz egy csomó kaja. Igen, ennyit találtam ki. Hamarosan visszatért Lucy a ''füzettel'' a kezében. Elmondta hogy csak ezt találta, mert nem akart szakadt szürke füzetet hozni a szolgálók gyűjteményéből. De amit átadott nekem az nem füzet volt, inkább egy vastag napló. Arany minták voltak rajta: növények, madárkák, és egy fehér kötözővel volt betekerve. Átvettem tőle a naplót, aztán leültem a kanapéra. Ő még átnyújtott egy szép fehér virágmintás tollat, aztán mellém állt és nézte mit tevékenykedem. Kapkodta a levegőt, láttam rajta hogy sietett miattam, és tekintettel is voltam erre a nemes cselekedetére. 
-Nem szeretnél leülni? Gyere, huppanj le mellém.-Úgy tett ahogy mondtam.-Nagyon szépen köszönöm.-Mosolyogtam rá, aztán kinyitottam a naplót. A sorok egymástól egy-egy arany vonallal lettek elválasztva. Megadták az asgardi módját. A kezembe vettem a tollat és a második oldal legfelső vonalára felírtam: ,,Jane szülinapja''. Aláhúztam egy határozott vonallal, majd vázlatpontokban elkezdtem leírni a helyszínt. Miközben írtam Lucy feltett nekem egy kérdést.
-Miért vagy ennyire felvillanyozódva emiatt?-A kérdés hallatán felnéztem. Nem tudhatta meg hogy pontosan miért csinálom. Mondjuk én sem tudtam pontosan. Talán nagy szerepet játszott benne a figyelemelterelés része is. Hogy ne állandóan azon kattogjon az agyam amikor bezártak napokra, faggattak, és az idő nagy részeben utálatot éreztem a felőlem szeretett emberektől. Két oldal között vívódtam végig, dühös voltam, fáradt és beteg. Érzelmileg is instabil. Talán rosszabbul éltem meg, mint azt az ember gondolná.  
Ekkor bevillant egy újabb gondolat. Mint amikor a villany villog úgy jöttek be azok az emlékképek amikor apa kiabált velem odabent. Majd amikor vége lett ennek magamra villantottam egy műmosolyt és ezt válaszoltam:
-Boldogabbá akarom tenni a barátnőmet. Csak ennyi.-Vontam meg a vállam, majd a tekintetemet visszavezettem az ölemben tartott naplóra.-Kell gyártanunk egy meghívót.-Felírtam azt is.-A szöveget majd én kitalálom. 
-De kiket is akarunk meghívni?
-Ki kell deríteni Jane kikkel van baráti viszonyban, plusz pár embert. Annyit hogy kényelmesen elférjenek egy bálterembe. Ja, meg a személyzetet is meghívom.-Írtam fel újabb vázlatpontokkal a személyeket a meghívó mellé.- És kell zene, meg zenekar!
Lucynak hamarosan tovább kellett állnia, de én ott maradtam kettesben a naplóval. Megszállottan gondolkodtam a party kellékein, az embereken. Aztán el kellett mennem a könyvtárba utánanézni annak hogy itt nagyjából hogy zajlanak a bulik. Ki mit csinál, mennyire kell hogy összeszervezett legyen. Miután kiválogattam két kilónyi könyvet visszatértem a szobámba ahol folytattam a kutatást. Nagyon nagy dologként állítottam be a bulit a fejemben, mert valamire szükségem volt amivel megszállottan ellehetek. 
Egész éjszaka bújtam egyetlen könyvet, ami arról szólt hogy hogy koronáznak meg valakit, pedig nem is tartozott oda. Kora reggel amikor Lucy hozott reggelit vettem észre azt hogy mennyire elment az idő. Ő teljesen kiakadt amiatt hogy nem aludtam semmit. Rá akart venni arra hogy legalább  pihenjek egy órát, de nem mentem bele. Még azt sem akartam hogy megengedje a vizet, és a zuhanyozás is taszítónak tűnt azokban a pillanatokban. Láttam rajta hogy elkezdett aggódni értem. 
-Jól vagyok.-Mentem oda hozzá, és megfogtam a kezét.-Tényleg! Csak izgatott vagyok! Arra gondoltam hogy lehetne a buli Jane születésnapján. Aznap.
-De addig még van 1 hét! Nem kell miatta fennmaradnod éjszaka! Van még időd bőven! 
-Nem, nincs!-Ingattam a fejem, majd elengedtem a kezét és visszamentem a könyvkupachoz. Felemeltem az éjszaka olvasott könyvet.-Még nem fejeztem be, elég érdekes és infót is találtam benne. Megemlíti az író azt hogy a születésnapokon előkelő embereket szoktak hívni. Gondolkodtam rajta, de szerintem Jane partijára nem kellenek ilyenek. Ez amolyan személyzeti és baráti összeröffenés! Ja és meglepi buli, ne szólj róla Janenek! És egyenlőre senkinek! Okés?
-Hát...Rendben.-Válaszolt kis fáziskéséssel. Csak az arckifejezéséből szűrtem le hogy elég gyorsan beszéltem. 
-Elolvasom ezt, aztán visszaviszem!-Mondtam majd visszakucorodtam a fotelbe. Lucy pár másodpercig nézett, majd elment. 
Egy órával később visszavittem a könyvtárba. Lejegyeztem az általam fontosnak vélt infókat, aztán tevékenykedtem a szobámba. Magyarán átnéztem a ruhatáramat, mindent kihajigáltam és azon gondolkodtam hogy van-e egy olyan amit felvehetek a partira. Ahogy álltam egy égkék ruha felett jutott az eszembe hogy még azt sem találtam ki hogy milyen legyen a dekoráció, vagy legalábbis a szín/színek. Leültem a füzetem elé, ami ezúttal egy kisebb kerek asztalnál volt a szoba közepén, négy székkel, és agyalásba fogtam. Szinte az összes színt végigpörgettem a fejembe, mert nem tudtam dönteni. Aztán elérkeztem a pirosnak egy árnyalatához. Az a piros a vért juttatta az eszembe, és újból felvillanó képek jöttek elő a tetőn történtekről, aztán az álmomból. Magyarán láttam a vért Lokin, a kezemen, és a ruhámon is. A villanó képek pedig Az utolsó képnél hallottam a hangomat ahogy kiáltok. Ekkor kiesett a kezemből a toll is. 
A szemen kipattant a látomás után. A fejemet az ég felé emeltem, és sóhajtottam egyet. Rájöttem arra hogy nem pihenhetek egy pillanatra se, ha nem akarom ezt többé. Újból belevettem magam a könyvekbe, kutakodtam, olvastam, tervezgettem. Minden tőlem telhetőt megtettem. Állandóan pörögtem, ezért kezdtem fáradni, volt hogy elbambultam, de olyankor újból rámtörtek az emlékképek, így ez is csak ösztönzött a folytatásra.
Lucy nem egyszer tért be hozzám, ragaszkodott ahhoz hogy egyek, így egyszer félbe kellett szakítanom "tanulmányimat" hogy letuszkoljak pár falatot a torkomon. De a 4. után úgy éreztem hogy hányni fogok, ezért berohantam a fürdőszobába. Szerencsére azonban nem történt semmi azon kívül hogy fájt egy ideig a hasam. Percekig az ajtó mögött állt Lucy, kérdezgetett, és azt mondta hogy jobb lenne pihenni mint tovább rohangálni a ruhatáram, a könyvtár és a füzet között.
-Szólok az orvosnak!-Hallottam kívülről. Mire eljutott az agyamig már kiment a szobámból is. Ekkor úgy keltem fel mintha pilantokon belül felrobbanna valami a fürdőben, ezért hamar és villámgyorsan el kell mennem onnan. Szabályosan elruhaszkodtam a WC-től, és futottam a szobalány után. A folyosón kaptam el.
Megfogtam a karját, és magam felé fordítottam.
-Ha le mersz menni az orvoshoz, vagy szólni bárkinek arról hogy mi van velem én esküszöm megfojtalak!-Halálra ijedten nézett rám. Ilyennek még nem látott. De én sem magamat. -Megértetted?- Kérdeztem ingerülten. Bólintott, aztán elengedtem, ő pedig elsietett. Körülnéztem, reméltem hogy nem hallotta senki, majd amikor megbizonyosodtam róla visszavonultam. Akkor vettem csak észre hogy a könyveimnek annyi, ígyhát keresnem kell egy újat. Megfogtam azt a 3 könyvet, magamhoz öleltem, aztán újra kiléptem a folyosóra. Felsétáltam a könyvtárba. Visszatettem a könyveket, de nem vitás hogy rossz helyre, mert nem sokat láttam. Alapból rosszabbul láttam a gyertyák gyér fénye miatt, de mintha rosszabb lett volna mint általában. Ahogy kerestem valamit, éreztem hogy a gondolatok újra feltörnek. A bevillanó véres kezem látta után mégszédültem és nekiestem a könyvespolcnak. Tudtam: nem maradhatok ott, ha megint lessz valami. Találomra levettem egy könyvet, aztán leindultam, vissza a szobámba. Egy emelettel később megint neki estem a falnak. A könyvet szorosan fogtam, annyira hogy ahol a  lapjait értem kissé eldeformálódott. Persze akkor nem a könyvek épsége volt a legfontosabb, hanem az, hogy senki ne lásson meg.
A 6. emeleten jártam amikor megláttam valakit a folyósón. Thor volt az. Nem értettem, hogy mit keresett ott. A pörölye is nála volt.
-Te... Te mit csinálsz itt?-Kérdeztem a félelemtől ledermedve.
Lassan elkezdett felém jönni, közben gyengén pörgette a Mjölnirt.-Jöttem hogy visszafoglaljam Asgardot, visszakapjam a feleségemet, bezárjam az öcsémet, és móresre tanítsalak téged. Majd ha vége, visszaküldelek a szüleidhez. Bár szerintem jobb ha nem állsz többé lábra, szívességet tennél nekik.
-Nem tettem semmi rosszat!
-Áltathatod magad, de már te is tudod hogy nem válik be.-Mondta mikor már nagyon közel volt hozzám. Erősen megfogta a csuklómat.-Szerintem veled kezdem!-Mondta. A másik kezzemel neki vágtam a könyvet és elkezdtem futni lefelé. Ő viszont követett. Hallottam ahogy fut utánam. Ijesztő volt, féltem. Amikor visszanéztem már nem Thort láttam hanem Jane-t. De ugyanolyan dühös tekintettel nézett engem. Futottam tovább, de megcsúsztam a lépcsőfordulóban, ezért elestem. Mielőtt felültem volna újra hátranéztem. Akkor pedig anyát láttam. Anya más volt. A tekintete szintén dühösséget árasztott, a szemei mégis pirosak voltak, és könnyesek. Gyorsan felálltam. Már csak egyetlen lépcső volt és leértem az én emeletemre. Ott azonban ahogy futni akartam a szobám felé, megláttam apámat és a levegőhiány miatt megálltam.
-Lányom, rossz dolgokat tettél.-Mondta miközben elkezdett ő is felém közeledni. Futni akartam, de moudulni sem tudtam. Minta valaki a lábaimat a földhöz ragasztotta volna. Apánál ezúttal semmi sem volt. Szerencsére nem volt nála a pisztoly.- Borzalmas dolgokat.-Folytatta.-De én segíthetek! Nem maradhatsz ilyen: elromlott és hazug. Magad körül elvégre mindenkit "megöltél". Talán veled is ezt kellene tenni. Hogy megtanuld a leckét. Segíteni fogok neked, mert ilyen jó apa vagyok! Talán fájni fog, de kitörölhetem az emlékeidet erről a helyről. Vagy választhatjuk a másik megoldást: mindenki meghal, aki ezek között az emlékeid között szerepel. Kezdve Lokival, át a barátodon, Kirienen, egészen a szobalányodik. Tényleg hamár itt tartunk: a szobalányod. A mai nap megfenyegetted, nem is akárhogyan! Azt mondtad neki megölöd. Hát tényleg olyanná váltál mint Loki! Gonosz vagy, egy szívtelen ember! Most megfizetsz érte!-Mondta aztán meg akarta fogni a karomat, de amikor éreztem a kezét, behunytam a szemem.
-Hagyj békén!-Üvöltöttem, majd hátra léptem egy lépést. Amikor legközelebb kinyitottam a szememet már a halálra rémült Lokit láttam magam előtt. A kezei még mindig fent voltak, Ő akart megfogni, nem apám.
-Én nem akarlak bántani Allysa.- Kiegyenesedtem.-Mi történt veled?-Megingattam a fejemet, jelezve hogy: semmi.-Sikítva rohantál előlem szinteken keresztül, és most pedig azért jöttem egyre közelebb hogy segítsek: de te ijedten kiabálsz velem. Nem mondhatod hogy semmi.
-Talán csak nem akarok veled dumálni.
Loki lenéző pillantásokat küldött felém.- Ez most nem vicces.
-Nem is viccelek. Nem akarok veled beszélgetni.-Mondtam egy vállvonás kíséretében.
-Mi a baj? Mond el!-Közelebb lépett hozzám.-Csak rosszabb lesz ha magadba tartod! Hidd el, én tudom:fel fog emészteni belülről. De nekem elmondhatod. Ez amiatt volt amikor lementél a Földre és bezártak? Mi történt ott, Allysa?
Mindkét kezemmel beletúrtam a hajamba, majd a tarkómhoz szorítottam.-Nem akarok róla beszélni. Nem tudok.-Leengedtem a kezem.
Szerencsére hamar feladta.-Akkor legalább menj el aludni. Tudom hogy semmit sem aludtál, és láttam hogy egész nap talpon voltál. Miért csináltad? Ha nem tudsz aludni, legalább pihenned kéne.
-Figyelem eltérés kellett.
Loki nem faggatózott tovább, helyette megfogta a kezemet, és erősen elkezdett húzni.
-Hova viszel?-Kérdeztem. Túl gyenge voltam az ellenálláshoz. -Várj!-Torpantam meg.-Te nem Loki vagy! Csak egy újabb hallucináció szüleménye!-Kirántottam a kezem.-Tűnj innen! Menj a közelemből!-Ordítottam.
Erre újból kézen fogott és ezúttal erőszakosan elkezdett húzni. Biztos voltam benne hogy mindjárt lesz valami. Egy új látomás, új szövegekkel amikkel még nem találkoztam, csak az agyam ennél is sötétebb oldalába volt eldugva. Berángatott a szobámba, kihúzta a takarót, aztán olyan váratlan dolgot tett amire nem számítottam. Odajött, az egyik karját a térdem alá tette, a másikkal a hátamnál fogott meg, és felemelt. Továbbra is tiltakoztam.
-Tegyél le!
-Ahogy parancsolod.-Mondta, aztán letett az ágyamra. Rámterítette a takarót, és lefogta a két oldalán, miközben átlendítette felettem a lábát és a térdeivel is lefogta a takarót, emellett a kezeimet is odaszorította. A vállamnál ment keresztül a takaró felső része, ott szorította le.
Úgy ficánkoltam mint egy parta vetett hal. Vagy mint egy idegbeteg. Az utóbbira jobban is hasonlítottam. Aztán elfáradtam, és feladtam.
-Befejezted?-Kérdezte.
-Nem bízok benned!
-Nem te vagy az első.-Forgatta a szemét.-Ha akarod maradhatok így is miközben elalszol, de nem lehet valami kellemes ha valaki az arcodat bámulja miközben alszol. Elég ijesztő.
-Amúgy is ijesztő vagy! Ígyis-úgyis. Na meg idegesítő.
-És ezt pont te mondod?-Morcosan néztem rá, de egy szempillantás alatt elmúlt, mert akkor tűnt fel csak hogy milyen közel van. Igaz, a kezei ki voltak nyújtva, mégis közel volt hozzám.-Megnyugodtál?-Kérdezte kicsivel később. Lassan bólintottam.
-Talán.-Suttogtam. Loki először átette a lábát, majd a kezét is elvette, és nyugodtan ült a derekam vonalában. Előredőlve, a térdére támaszkodott. Az arca nagyon gondterhelt volt. Azon agyaltam hogy min gondolkozik.
-Én csak...-Kezdte nehezen. -Az járt folyton-folyvást a fejemben ami történt éjszaka. Ahogy sikítottál, és az arcod. Nem tudom kiverni a fejemből. Én csak segíteni szeretnék.-Elképedve hallgattam végig a mondandóját. ,,Most ez azt jelenti hogy aggódott miattam?''-Gondolkodtam. 
Percekig csendben voltunk. Ő végig előre nézett, én pedig a takarót kémleltem. 
-Loki.-Ejtettem ki halkan a nevét. Felkapta a fejet, és végre rám nézett. A tekintete mindent elárult. Aggódott miattam, tudtam. Láttam a szemében, hogy amint kimondtam a nevét valami különleges tűz gyulladt a szemében. Máshogyan nézett rám mint azelőtt. -Itt maradnál ameddig elalszom? 
-Még szép.-Mondta egy mosoly kíséretében.-Ígérem maradok.