Far From Home

96.

Egy órán keresztül egyedül voltam a szobámban. Lezuhanyoztam, majd felvettem a melegítőnadrágot az egyszerű pólóval. A kék ruhámat szépen összehajtogattam, de a nyakláncot visszavettem. Miután kijöttem a fürdőszobából körül néztem a szobámban. Pár otthonról hozott kép volt kiállítva, illetve egy-két egyszerű farmer, melegítő és póló volt beakasztva a szekrénybe. A legérdekesebb dolog, amit találtam az a telefonom volt. A telefonom, amit közel egy éve a kezembe sem vettem. Amikor Asgardba érkeztem nagyon hiányzott, hogy felnézzek a közösségi oldalakra vagy sorozatozzak, videókat nézzek. Ahogy egyre jobban beilleszkedtem és ahogy Lokival egyre közelebb kerültünk egymáshoz szinte meg is feledkeztem róla. Nagyon jól éreztem magam a könyvek bújása vagy lovaglás közben vagy éppen a barátaim társaságában. Mindig csináltam valamit és ritka volt, hogy unatkozzak. A kezembe vettem a készüléket és feloldottam. Teljesen fel volt töltve és minden ugyanolyan volt, mint ahogy hagytam. Úgy láttam, hogy senki sem nyúlt bele. Rengeteg olvasatlan üzenet volt a telefonomon Mollytól vagy Seantól, aki szintén írt nekem, amikor eltűntem. Az üzenetek csupán egy napig tartottak, illetve a hívások is, mivel utána valószínűleg a szüleim megtalálták a telefonomat. Ezen kívül az utolsó üzeneteim a szülinapi köszöntések voltak. Az utolsó dolog, amit tettem a telefonommal az volt, hogy kikapcsoltam, mivel elegem lett abból, hogy azok is írogattak nekem, akik pont hogy nem is kedveltek és kibeszéltek a hátam mögött vagy egyáltalán nem is érdekeltem őket. Meguntam, hogy villog a telefonom, kikapcsoltam és fent hagytam a szobámban. Vagy nem kapcsoltam ki? Ennyi idő után nem tudtam felidézni tisztán ezt az apró részletet. Gondoltam egyet és megnéztem a híreket. A legtöbb cikk tartalma az volt, hogy a Bosszúállók egyszer s mindenkorra véget vetnek ennek a háborúnak, Lokit elzárják és soha többé nem teheti a lábát se a Földre, se máshová. Amikor meguntam ezeket, illetve a hozzá fűződő ,,megérdemli a halált is" kommenteket olvasni, akkor letettem magam mellé a telefonomat. Sétáltam egy kis kört a szobámban. Rengeteg erős érzelem kavargott bennem, mint például a harag, a kétségbeesés és a önutálat. Utáltam magamat, mert senki mást nem akartam. Hogy utálhattam volna az embereket, akik terrorizálva voltak? Hogy utálhattam volna a családomat, akik az életüket is feláldoznák, hogy másokét megmentsék? Hogy utálhattam volna Lokit, amikor olyan menthetetlenül szerelmes voltam belé? Nem maradt más csak a világ és én. De ezt a két dolgot... Darabokra tudtam volna szedni. Hirtelen támadt egy borzalmas ötletem. Visszahuppantam az ágyamra és újra a kezembe kaptam a telefonomat. Rákerestem Loki nevére és rámentem a videókra. A rengeteg Loki-ellenes videó mellett találtam videókat hírekről a robbantgatásokkal, a fenyegetésekkel kapcsolatban. Ezek mellett találtam videókat, amelyek a felrobbantott helyszínek közelében készültek. Rengeteg sérült és halálra rémült embert láttam, akik menekültek. Egy anyát egy kisbabával, ahogy valaki fellöki őket, idős embereket, akik nem tudnak futni már, de próbálnak eltűnni a helyszínről, vérző, sántító embereket. És aláfestésként hallottam a sírást, a sikítást. Csak jöttek sorban a videók és én észre sem vettem, hogy a könnyek patakokban folynak a szemeimből. Amikor végre vége lett a videónak egy pillanatra lefagytam, majd a telefonomat elhajítottam és zokogásban törtem ki. Sírtam az emberekért, akiknek ezt el kellett szenvednie, de leginkább Loki miatt. Loki miatt, aki a gyötrelem és a harag miatt elkövette ezeket a tetteket. Nem is gondolkodott, nem tudta, hogy milyen következményekkel járnak a tettei. Olyan önző voltam. Mindenki más szenvedett, de nekem csak ő volt a fontos. Érdekeltek az emberek, de ő jobban érdekelt, az ő sorsa, az ő élete. És ekkor megtudtam, hogy én nem a hősök közé tartoztam.
Bármit megtettem volna, hogy megmentsem a történet főgonoszát. Ráébredtem arra, hogy melyik oldalon állok.
Egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a rossz oldalra álltam és talán így is van. De inkább Lokival vagyok rossz, mint nélküle jó.
A szüleimet ugyanúgy szeretem, ahogy az egész családomat. De ők ott vannak egymásnak, ők támogatják és védik egymást, ahogy egy csapat teszi. De Lokinak ki van? Őt ki támogatja, ki védi? Neki hol van a csapata, akire számíthat? Én leszek az, aki mellette fog állni bármi történjék is. Aki mindig őt fogja választani.
Felkeltem és a fürdőszobába mentem. Megmostam az arcomat, majd felnéztem a tükörbe. Ahogy megláttam a nyakláncomat még erősebben ütött meg az érzés, hogy ez volt a jó döntés. Megtöröltem az arcom, majd kimentem a fürdőből, a szobába. Megláttam a szüleimet, akik ebben a pillanatban léphettek be, mivel még az ajtót sem csukták be. Megköszörültem a torkomat, mielőtt megszólaltam.
-Sziasztok! Mi járatban vagytok itt?
-Csak gondoltuk, hogy rád nézünk - mondta anyukám, ahogy leült és maga mellett megpaskolta a helyet, hogy leüljek. Így is tettem, azonban, ahogy anyukámra néztem észrevette, hogy pirosak a szemeim. - Van valami baj?
-Nem - mosolyodtam el a földre nézve.
-Kicsim, nekünk bármit elmondhatsz - ült le apa egy az ágy elé húzott puffra. - Ha bármi rossz történt veled odaát...
-Nem - néztem rájuk nyugodtan. - Asgardban remekül éreztem magamat. Tényleg. Azt sajnálom, hogy nektek mit kellett elszenvednetek itt, miközben én boldogan tengettem a napjaimat ,,odaát".
-Tényleg boldog voltál?
-Igen - válaszoltam kicsit kellemetlenül érezve magam. - Tudom, hogy aggódtatok miattam, ezért jöttem el hozzátok. Emlékeztek? Az álomban a tetőn? Úgy emlékszem, hogy már csak napok voltak hátra az újévig.
-Persze, hogy emlékszünk. Amikor felébredtünk Bucky szembesített azzal, hogy mi történt - nézett össze anya apával.
-Hát igen... Az egy érdekes történet. Loki segített, hogy kapcsolatba tudjak lépni veletek. Nem akart semmi rosszat, csupán nekem akart segíteni. Aztán beállított Bucky és felkavarta az egyébként teljesen békés tervünket. Megtámadta Lokit, aki természetesen nem fogadta ezt nyugodtan, de szerintem ezt a részt ismeritek.
-Viszont Loki bent volt a házunkban, úgy hogy mindnyájan eszméletlenek voltunk.
-Igen.
-És te ezt tudtad - jelentette ki apukám nyugodtan.
-Igen. De bízok Lokiban és tudtam, hogy nem fog bántani minket. És látjátok, nem is tette! Itt a bizonyíték arra, hogy megváltozott azóta, hogy elkezdte ostromolni a Földet.
-De nem tudhatjuk, hogy mit miért tett - mondta apukám. - Ismerjük Lokit és tudjuk, hogy sokszor kiszámíthatatlan és sosem lehet tudni, hogy igazából mi a végső célja.
Ez így volt. Loki ilyen, ezt én is tudtam.
-Én jobban ismerem, mint ti.
-Ezt nem tudhatod - rázta meg a fejét anya. - Nem tudhatod, hogy melyik arcát mutatta neked, amíg ott voltál.
Ugyan - mosolyodtam el - az összeset láttam már.
Nekik azonban úgy éreztem, hogy ezt nem kellett tudniuk. Ha azt hiszik, hogy továbbra is a befolyása alatt vagyok az rossz Lokinak is és nekem is. Én nem szervezkedhetek titokban, őt pedig csak még jobban fogják gyűlölni. Úgy éreztem, hogy nem fogom tudni a szüleimet meggyőzni. Bármit mondhattam volna, az jött volna ki belőle, hogy én nem tudhatom, mert Loki profin manipulálja az embereket és velem is ezt tette.
Anya figyelme a nyakláncomra terelődött.
-Milyen szép! Egy villámot ábrázol?- tette fel a költői kérdést. - Van valami jelentősége?
-Csak annyi, hogy amíg ott voltam, nagyon megkedveltem a vihart. Egy barátomtól kaptam búcsúzó ajándékként. Remélem, hogy fogom még látni őt.
-Persze, hogy fogod. Ha vége ennek az egésznek és Loki el lesz zárva valahová, akkor visszamehetsz Asgardba, de csak kísérettel - mondta apukám.
-De apa, nem kell engem féltenetek többé. Felnőttem az ott töltött idő alatt, rengeteget változtam. Már nem az a kislány vagyok, akire emlékeztek és Asgardban én nagyon otthonosan érzem magam.
A szüleim összenéztek, majd anya visszatért a nyaklánchoz.
-A nyakláncod... Elkérhetem?
-Miért?
-Meg kell vizsgálnunk.
Ugyanaz volt a kérdésem.
-Miért?
-Mivel meg kell győzödnünk arról, hogy Loki nem-e figyel minket. Lehetséges, hogy a nyakláncban mágia van és azt ki kell szednünk belőle. Aztán ígérem visszakaphatod.
-Honnan fogjátok tudni hogy van-e benne mágia?
Mondtam, ahogy védelmezően köré tettem a kezemet. Ahogy megfogtam és erre koncentráltam én megéreztem venne a mágiát. Rettenetesen furcsa érzés volt. A mágiát éreztem, de egyben Lokit is. Éreztem a nyugalmat, amit a zöld szemei biztosítottak és a szerelmét. Halvány érzés volt, de éreztem és a hideg is kirázott miatta.
-Megvannak a módszereink - mosolyodott el anya.
-De... én megígértem, hogy sosem veszem le - mondtam, mintha elhittem volna, hogy ez meg fogja gátolni őket abban, hogy el akarják venni.
-Csak elővigyázatosság és rögtön visszakaphatod, ha megnéztük.
Kezdtem pánikba esni. Teljesen logikus volt, hogy meg akarják nézni és annak is természetesnek kellene lennie, hogy odaadom. De ha megteszem, akkor kiveszik belőle a mágiát, amit csak az előbb éreztem. Bucky mentette meg a helyzetet, amikor belépett a szobába. Azzal a hírrel érkezett, hogy Lokival újból kapcsolatba léptek. Anyáék felpattantattak és ki is siettek a szobából, de még előtte megmondták, hogy maradjak a szobában. Amint kiléptek keresztbe tettem a kezem.
-Ja, persze - mondtam hangosan.
Körülbelül két percet voltam hajlandó várni, majd kimentem a szobámból. Pontosan tudtam, hogy hol vannak, hiszen nagyon jól ismertem ezt a helyet. Szerencsére sikerült eljutnom odáig és elbújnom az ajtó mellett, amit egy picit kinyitottam. Senki sem figyelt igazán hátrafelé, mindenki a képernyőt nézte. Én nem tudtam odanézni, mivel túl feltűnő lettem volna és nem akartam kockáztatni.
-Oda fogom adni, amivel irányíthatsz, de csak akkor, ha ti is betartjátok a szavatokat és eljöttök - hallottam Loki hangját.
-Még te kérdőjelezed meg a mi szavunkat? - horkant fel Thor.
-Te sem vagy egy szent, Testvérem. Alyssa biztonságban megérkezett? - kérdezte. A nevem hallatán elmosolyodtam.
-Feltételezem, hogy csak neked köszönhetően - folytatta Thor.
-Így van. Én betartottam a szavam, most ti jöttök.
-Mond csak, le szedted róla azt a bűbájt, amivel manipuláltad?- kérdezte apukám.
-Igen. Nincs okom, miért ne tenném. Már nincs szükségem arra, hogy rajtam lógjon, mint valami majom. Bár az emberek nem sokkal fejletebbek, szóval nem hibáztathatom.
-Akkor miért tetted ezt vele? - kérdezte apukám már idegesebben.
-A háborús helyzet mellett, nem tudtam még egy hisztis gyermekkel is foglalkozni. Kénytelen voltam egy kicsit befolyásolni az elméjét, hogy ne ellenkezzen nekem annyira, de csak éppen egy kicsit, hogy azért ne is legyen unalmas. Szeretem a kihívásokat.
-Furcsa, hogy ezt mondod. Továbbra is úgy néz ki néha, mint aki védeni akar téged.
Loki nem válaszolt rögtön.
-Az elején manipuláltam, de pár hónap után abbahagytam. Onnantól kezdve magától döntött és azt érezte, amit ő érezni akart. Viszont az érzelmek és az emlékek, amelyek benne vannak az első hónapokból, azok nem feltétlenül igaziak, csak én rásegítettem a barátságunk kezdetére.
-Undorító vagy - állt fel anyukám a székből.
-Csak mert manipuláltam egy gyermeket és félig-meddig elvettem a szabad akaratát? Nem mintha, ti nem ezt tettétek volna vele mindig. Velem kapcsolatban azonban nem sikerült meggyőznötök. Egy dolgot csináltatok rosszul és mostmár nem fog úgy táncolni, ahogy ti fütyültök.
-Ez sosem volt így - válaszolta apa.
-Elég ebből, Loki! - szólalt meg Thor. - Nem emlékszel, hogy most te vagy az, aki a mi segítségünkért esedezik?
-Nem esedezem érte. Asgard népe egykor a tiéd is volt. Hagynád elesni őket és mind a 9 Birodalmat?
-Lehetséges, hogy megvárom, hogy legyőzzenek téged és aztán indítom el a saját csapatom.
-Ha cserbenhagytok, akkor újra átveszem az irányítást Alyssa elméje felett. Örömmel nézném végig, hogy melyikőtök képes legyőzni őt. Számotokra nehéz lehet megölni egy szeretett családtagot, főleg ha az a családtag erősebb, mint gondoltátok volna.
-És azt mégis hogy akarod tenni?- kérdezte Bucky.
-A nyaklánccal, amit nem akar levenni? - kérdezte anya nyugodtan.
-Milyen nyaklánc? - kérdezte Loki.
-Biztosak vagyunk benne, hogy mágia van benne, amivel továbbra is irányítod.
-Ha ennyire biztosak vagytok benne, akkor miért nem mentek oda és tépitek le a nyakából?- mondta úgy, mint akit marhára nem érdekel az egész. - Nézzétek csak meg. Én azt se tudom, hogy milyen nyakláncról van szó, tehát nem is érdekelhetne kevésbé.
-Rendben van. Elvesszük tőle, bármibe is kerül.
-Biztos vagyok benne, hogy Alyssa örömmel átnyújtja majd nektek, ezzel is megmutatva, hogy már egyáltalán nincs hozzám kötve. Sőt! Kérlek, mondjátok meg neki is, hogy manipuláltam az agyát, akkor talán meghátrál és nem fog tovább "védeni".
Vagyis, meghátrálok és emlékszem arra, hogy hogyan kell viselkednem. De adjam oda a nyakláncot, csak úgy? Komolyan ezt akarja?
-Betartottam a szavam. Az nem az én hibám, hogy a lányotok a mágia levétele után is követett, mint valami kiskutya. Akkor már szabadon dönthetett és ő azt választotta.
-De utána is folyamatosan hazudtál neki.
-Mindenkinek hazudok - mondta nyugodtan. - Ő volt az, aki naivan elhitt mindent. Ezt neki azért ne mondjátok el. Utálja, ha valaki úgy kezeli, ahogy ti szoktátok. Nem csoda, hogy inkább elszökött velem, minthogy veletek maradjon.
Szünetet tartott és senki sem válaszolt neki.
-Tehát az a terv, amit megbeszéltünk. Ne késsetek egyetlen percet sem, mert akkor a végén mire idéértek már hirtelen én is újra ellenetek leszek.
Amint letették, én elindultam vissza a szobámba. Mielőtt azonban elértem volna addig, valaki megállított. A göndör vörös haj olyan gyönyörű volt, mint legutoljára, amikor láttam, csak a személy volt, akit nem szívleltem.