Far From Home

62.

Eljött az este is. Lucyval mindent megoldottunk már, ő viszont már nem velem volt, hiszen én még nem akartam bemenni a terembe, helyette a tükörnél ültem. Továbbra sem volt kedvem lemenni, bár tudtam hogy nincs visszaút. Lucyval egy teljes órája váltunk el, amikor már ő is fel volt öltözve egy ezüst ruhába, arany mintákkal. Legszívesebben teljesen aranyba öltöztettem volna, de nem szeghettem meg a szabályt, miszerint előkelő emberek lehetnek csak a legnagyobb részben aranyban, és csak a királyi család tagjai lehetnek teljesen aranyban. És hogy Lucynak hogyan lett ruhája, amikor pincérkednie kellett volna? Én magam, személyesen találkoztam azzal a nővel- Irisel - és mondtam meg neki hogy Lucy az én vendégem, így, akárcsak a többi meghívott, ő is előkelő bánásmódot érdemel, ezzel biztosítottam a nyugodt környezetet a beszélgetéséhez Kirien anyukájával.
Ahogy magamra néztem a tükörbe újra tudatosult bennem, hogy megszegek egy szabályt. Méghozzá az előbb elmondott szabályt, ugyanis teljesen aranyban voltam. pedig nem voltam a királyi család tagja egyáltalán, csupán Loki barátnője. Vele pedig azóta sem békültem ki. A hajam ki volt engedve nagy részben, és be volt göndörítve azonban hátul egy apró kontyba tűzte Lucy az elől lévő hajamat. A nyakam köré pedig Lucy feltett egy puha anyagból készült nyakláncot, ami a nyakamra simult és volt rajta egy apró kő egy vonalban az állammal. Felálltam, mivel úgy gondoltam hogy ideje lenne indulni, eleget késtem már. Megnéztem még a ruhámat. Az alapja az aranynak a sötétebb árnyalatát öltötte fel, és a combom közepétől egy könnyed abroncs segítségével egyre jobban távolodott el, felül azonban megjelent egy kissé harci felszerelésre emlékeztető fémből készült anyag, ami körbeölelte a felsőtestemet, egészen a mellkasomig. Nagyon egyszerű volt, ám gyönyörű.
És legszívesebben letéptem volna magamról.
Végül hosszú igazgatás után hátat fordítottam a tükörképemnek és elhagytam a szobámat. Ideje volt mennem, mivel már 3 órája elkezdődött a buli. Először a vendégek érkeztek meg 8 órától háromnegyed 9-ig, majd 9-kor kell megjönnie a királyi családnak, vagyis Lokinak. És amikor én elhagytam a szobát éppen hogy nem ütötte el az óra a 10-et. Talán jobb is hogy ilyenkor toppanok be, mivel ez azt mutatja hogy még inkább bekaphatja mindenki és nem érdekelnek. Már alig vártam hogy lássam a ledöbbent arcokat, azonban paráztam is. Az első emeleten lelassítottam. Emlékeztetni kellett magamat hogy bármi is legyen magabiztosnak kell lennem.
Elérkeztem a terem ajtajához és az őrök kinyitották nekem. Mindenki az ajtó felé nézett, úgy ahogy Loki is az emelkedőn amin éppen egy kisebb trón díszelgett. Meglátott és felállt, majd hatalmas vigyor ült a szájára ahogy érzékelte a pimaszságomat. Azt hittem dühös lesz a szerelésem miatt. A terem valóban gyönyörű volt. Minden sarokban világosság volt, ami még jobban kiemelte az arany falakat. A meghívottakat is gyönyörű embereknek lehetett nevezni. Mindenki ruhája csodálatos, ahogy a hajuk és a viselkedésük is. Kihúztam magam és elindultam a terem belseje felé, ahogy Loki is felém. Volt akinek a szája is nyitva maradt az ámulattól, én viszont annál magabiztosabban sétáltam. A terem közepén találkoztunk nagyjából, mutatta hogy karoljak belé és így sétáltunk az emelkedő felé.
-Mit is csinálsz? - kérdezte.
-Megmutatom hogy kapják be.
Felnevetett. - Olyan vagy, mint egy királynő, remélem tudod.
-Elértem a célomat - kacsintottam rá.
-Azért a midgari stílus átvette a hatást.
-Hát én továbbra is oda tartozom.
Ekkor felfigyeltünk a csendre körülöttünk és amint felléptünk az emelkedőre Loki zenét kért újra, hogy elvonja a figyelmet rólunk, azonban páran meg sem mozdultak, hanem tovább bámultak minket, én pedig gyorsan a kezemet Loki kezébe helyeztem.
-Most akkor nem veszekszünk?- kérdezte halkan miközben rám nézett és én is felé fordítottam a fejemet.
-Dehogynem, azonban nem akarok rossz benyomást tenni rád.
-Rám?
-Hát hogy ne érzékeljék mekkora köcsög tudsz lenni.
-Ők ezt a szót nem ismerik, kedvesem.
Kihúztam a kezem. -Megyek, iszok valamit.
-Hozol nekem is?
-Nem vagyok a csicskád - mondtam mosolyogva, aztán lelépkedtem az emelkedőről és az italos csávóhoz mentem. Miután kértem valamit megjelent Tessa Oliverrel az oldalán.
-Nem vagy semmi - lökte oda Oliver.
-Te nagyon jól elsajátítottad a nyelvet mialatt kémkedtél, nem igaz?- mosolyogtam, majd egy nagyot kortyoltam a kémek említése miatt.
-Remek mesterem volt - ölelte meg Tessát.
-Ti most akkor együtt jártok?- Válaszul bólintottak.
-Na és beszéltél a veszekedésetekről Lokival?
-Persze, itt mindenki előtt? - Lehúztam a piámat.
-Nem hagyhatod hogy ez elrontsa a Szilvesztert!
-Már el van rontva - körülnéztem, és láttam hogy rengeteg tekintet szegeződött rám. - Nem kellett volna ide jönnöm.
Tessa megfogta a kezemet. - El ne merj menni! - A pultoshoz fordult. - Kérhetnénk még egy ugyanilyet?- Újra hozzám fordult. - Elleszünk egész este, majd meglátod!
-Nem akaszkodhatok rátok!
Átadta nekem az új italt. - Akkor békülj ki Lokival, és keresd meg Lucyt.
-Tök jó, hogy alig vannak barátaim. - Bár sosem voltak.
Oliver felnevetett. - Én jelentkezem erre az állásra szívesen!
Én is nevettem.- Ez kedves tőled.- Legszívesebben kikérdeztem volna az összes dologról amit a földön megtudott, és hogy mi folyik itt, Asgarban pontosan a kémekkel kapcsolatban, de nem tehettem. Neki tilos elmondani nekem, szerencséje van, hogy Tessát nem érdekli.
Sokáig beszélgettem velük, ettünk egy kicsit és végre jól eltelt az idő. 11 óra körül megpillantottam Lucyt és Kirient ahogy feszengve állnak egymás mellett, nem beszélnek és semmilyen módon nem érintkeznek. Elnézést kértem a beszédpartnereimtől és átvágtam a termen hozzájuk. Már azzal sem foglalkoztam hogy mindenki néz, bár azért már kezdtek megfeledkezni rólam.
-Sziasztok srácok! Na mizu?
Összenéztek, és végül Lucy válaszolt. - Hát... Katasztrófa volt.
-Miért?- kérdeztem aggódva. Lucy majdnem elsírta magát.
-Meg sem szólalt, csupán annyit hogy:
-,,Valóban?"- fejezte be a mondatot Kirien. - Aztán elment. Még sosem láttam ilyennek!
Lucynak eleredtek a könnyei is, de egyből letörölte őket. Kirien szemében láttam, hogy legszívesebben jól magához ölelné, de nem tehette meg ezt így mindenki előtt, így helyette cselekedtem.
-Lucy, nem lesz semmi baj, megoldjuk ezt a helyzetet. Csak idő kell neki - elhúzódtam tőle, és Kirien karjára helyeztem a kezemet, hogy kifejezzem együttérzésemet. - Hatalmas dolog hogy így felvállaltátok, még ha előtte is. Én nem merném megtenni.
Lucy felnevetett. - Mégis bemasíroztál egy ilyen ruhában!
-Hidd el, nem tudtam mit csinálok!- nevettem fel.
Egy pillanat múlva Lokit találtam az oldalamon.
-Beszélhetnénk?- kérdezte komoly tekintettel.
-Miről?
-A veszekedésünkről - Lucyra pillantottam, aki erről nem is tudott aztán halványan bólintottam és megfogtama kezét, hogy arrébb húzzam.
-Talán nem a legjobb ötlet itt megbeszélni mindent! -suttogtam.
-Szerintem sem, de zavar hogy dühös vagy rám.
-Szinte mindig dühös vagyok rád Loki!- nevettem fel idegesen.
-Akkor mit akarsz csinálni?
-Hát nem itt állni, hogy mindenki minket nézzen!
-Téged mindig mindenki néz, miért érdekel most? A ruhád miatt?- Ekkor valamiért felemelte a hangját, és kicsit hangosabban beszélt, de nem indulatosan, direkt felhívta a figyelmet ránk. - Nekem tetszik a ruhád!- Erre persze hogy többen kapták felénk a fejüket. Megfogtam a karjait, mintha ezzel lejjebb menne a hangerő.
-Loki!- suttogtam mérgesen, de azért elmosolyodtam.
Újra komolyra változott a tekintete. -Tudnod kell valami fontosat! Nekem igenis sokat jelent az, hogy velem vagy és nem a szüleiddel.
-Loki... tényleg nem itt kellene megbeszélnünk- néztem körül újra.
-Kérlek, csak hallgass meg, és ne figyelj rájuk!- mondta miközben megfogta a kezemet. Bólintottam. Fontosnak tűnt, annyira el szerette volna mondani.- Tudod mindig is lesznek dolgok amiket nem akarok megosztani veled, mert úgy érzem nem tartoznak rád.
-Tudom, és rájöttem hogy nem kellett volna kiakadnom ennyire, hiszen megvolt az okod arra hogy ilyenről ne beszélj. És azt is tudom, hogy mindig mindenbe bele akarok avatkozni, és ehhez a témához talán, lehetséges hogy tényleg nem kellene hozzászólnom, mivel nem tudok egyik oldalra sem állni.
-Így igaz, és örülök hogy ezt már te is belátod és szerintem...- megállt mellettünk egy harcos ruhába öltözött férfi és így Loki abbahagyta a mondandóját és odanézett.
-Elnézést a zavarásért, Felség, azonban fontos dolgot kellene megvitatnia az egyik miniszterrel.- Itt mióta vannak ilyenek?
-Most?
-Igen, úgy tűnik hogy valamiféle probléma merült fel az egyik parancs végrehajtása során.
Loki sóhajtott, aztán rám nézett. - Ezt befejezzük később, jó? Még éjfél előtt!- Elindult a katonával a nyomában az ajtó felé.
-Fogunk egyáltalán találkozni addig?- kérdeztem halkan, mintha hallhatná. Ekkor már csak 50 perc maradt éjfélig, és ki tudja Lokinak mit kell intéznie, így abban sem voltam biztos, hogy találkozunk. Lokival kapcsolatban minden mindig olyan fura és bizonytalan. Nem tudtam eldönteni hogy inkább aggódnom kellene a beszéde miatt amit még el akar mondani, vagy inkább izguljak miatta, de a jó értelemben. Egy dologban biztos voltam: a körülöttem lévő embereknek legszívesebben bemutattam volna egyesével, aztán rájuk kiabáltam volna. Végül szomorúan sétáltam vissza az italpulthoz, ahol egy pár perc egyedüllét után újra letámadtak a barátaim. Lucy és Tessa együtt.
-Mi volt ez az előbb?- kérdezte Lucy.
-Mire gondolsz?- sóhajtottam.
Tessa beszélt tovább. -Arra gondolunk amikor egy sarokban beszélgettetek, és egyszer csak elment.
-Nem biztos hogy visszajön - válaszoltam nyugodtan.
-Mi itt maradunk veled egész éjszaka! - mondta Tessa biztatóan.
Mosolyra húzódott a szám. - Imádlak titeket!- Megöleltem őket. Ti amúgy barátok vagytok?
- Mondhatjuk - válaszolta Tessa. - Ez hogy lehet? Egy másik bolygóra kerülök és máris lesz 2 barátom, és még egy pasim is!- vigyorgott.
-Van egy jó ötletem!- mondta Lucy. - Eric, adnál nekünk 3 pohárral a barackos pezsgőből?- Eric intézkedett, és mindhárman a kezünkbe fogtuk a poharakat. - Koccintsunk arra, hogy furcsa módon mindhárman megtaláltuk a legjobb barátokat és hát majdnem a legjobb srácokat!- nevetett. Koccintottunk, aztán felhajtottuk a piákat.
Az elkövetkező fél óra remekül telt. Nevettünk a lányokkal, panaszkodtunk a pasikkal kapcsolatban, Lucy és Tessa jobban megismerték egymást. Fél óra csacsogás után becsatlakoztak a fiúk is és 5 percig velük is beszélgettünk. Egyszercsak jött egy klasszikus zene, amire Tessa szórakozásból elkezdett táncolni földi módra. Volt amikor tökre odaillett amit csinált, de sokszor olyan volt, mintha csak dobálta volna magát a semmire. Fogtam magam és én is beálltam táncolni, majd erre Lucy is. A fiúk csak álltak a pultnak dőlve és nevettek rajtunk. 5 teljes percig roptuk, és nevettünk és már nem érdekelt Loki egészen addig, amikor körbeugráltam és megláttam egy zöld ruhás alakot közeledni. Megálltam és kapkodtam a levegőt az intenzív mozgás miatt, amíg a többiek folytatták. Amikor Loki megérkezett hozzám kézen ragadt.
-Elkérhetem egy perce?- kérdezte viccelve a lányoktól, de persze csak Tessa válaszolt neki vissza.
-Aztán éjfélkor ki ne lökd a toronyból!
Loki ekkor már elindult velem, de még visszakiabált.
-Nincs torony, szóval nem onnan fogom!
Szedtem a lábamat és így Loki mellé kerültem, és normálisan meg tudtam fogni a kezét.
-Hová megyünk ilyen sietősen?
-10 perc és éjfél, szóval a szobámba!
-Tessék?- Miért akar pont most szexelni? Nem, valószínűleg félre értem. De akkor miért nem maradna lent? Ha kettesben akarna velem lenni, hogy megbeszéljük a dolgokat elég lett volna csak kimenni a kertbe, vagy csak a báltermen kívül. - Miért megyünk fel ilyenkor? Neked nem kellene valami beszédet mondanod vagy mittudomén?
-Kellene, de azt most eltoljuk pár perccel.
Végre felértünk a 4.-re és Loki szobája felé vettük az irányt.
-Ígyis utálnak, aztán még ezt is elhalasztod! Nálatok mi van ilyenkor? Éjfélkor?
-Koccintani szoktunk mi is, ahogy a midgardiak! Nálunk a pezsgő ilyenkor a legnépszerűbb, mivel az a legkülönlegesebb, azonban a puncs is nagyon népszerű.- Gyorstalpaló. - Ahogy a fűszeres borok is.
-Fűszeres borok? Ezt meg kell kóstolnom! - nevettem. Beértünk a szobájába, és ekkor elengedte a kezem. Alig pár gyertya világított, rettentő sötét volt a szobában.
-Kinyitnád az erkélyajtót?- kérte, mialatt az egyik szekrényéhez ment és kivett belőle egy nagy, zöld gyertyát, fekete mintákkal.
-Most fel akarsz gyújtani minket? Ez is valami skandináv különlegesség? - viccelődtem, de azért elég furcsán éreztem magam.
-Nem, ez a tiéd - mondta és a kezembe nyomta a gyertyát. - Ez, a gyújtogatással ellentétben hagyomány nálunk.
Halvány mosoly húzódott az arcomra. - És mikor kellene meggyújtanom a gyertyát? Biztos van valami különlegessége!
-Rátapintottál a lényegre. Ha meggyújtod a gyertyát miközben arra gondolsz, akitől kaptad először különleges fénnyel fog világítani, és a szívedet átjárja egy meleg érzés, mintha benne lennél a gyertya kellemes meleg lángjában. A gyertyát elolthatod és rajtad kívül senki sem tudja meggyújtani, viszont sosem olvad meg. Igazából a fény az öröm és a vidámság szimbóluma, a családi körünkön kívül.
-Azta. És neked van ilyen gyertyád?
-Persze. Az édesanyámtól az összeset megtartottam. A bátyámé és az apámé valahol az űrben kering.
-Sajnálom, hogy én nem készítettem neked.
-Ugyan, mégis honnan vettél volna egy ilyen ötletet?- mosolyodott el, én azonban tényleg rosszul éreztem magam.
-Tudod, Loki én nem is gondolkodtam ezen, mert nálunk nem szokás.
Loki elfordult és visszament az asztalához, ott pedig volt egy ezüst tál, benne jéggel, amiből kivett egy arannyal borított pezsgős üveget, és két poharat mellőle.
-Kérlek ne szabadkozz, kedvesem. Már csak 5 percünk van és egy dolgot előtte el kell intéznünk.- Kiment az erkélyre, megállt a város felé néző részen és oda tette a poharakat. -Hol tartottunk a beszélgetésünkben?
Követtem. Hát ezért hozott fel minket ide? Hogy együtt ünnepeljünk? Csak mi ketten? Ki gondolta volna?
-Ott, hogy sajnálom hogy kiakadtam- mondtam, majd felültem a párkányra lovagló ülésben
-Oh, már emlékszem! Igen, éppen azt akartam elmondani, hogy Alyssa, meg kell értened, hogy vannak dolgok amiket okkal nem osztok meg veled. Például, ha ezt a témát vesszük. Biztos vagyok abban hogy ezek a dolgok téged nem érintenek jól. Sajnálom, de ez így működik. Nem lehet változtatni rajta, azonban nem akarok fájdalmat okozni ezzel.
-Értem Loki, de ez akkor is fontos! Úgy érzem, hogy tudnom kell.
- És azzal miért lesz jobb?
Megvontam a vállam. Fogalmam sincs. - Semmivel - válaszoltam szomorúan.- De segíteni akarok! Fontos akarok lenni - tettem hozzá halkan.
Megfogta a kezemet. -De hát az vagy! Kissé más értelemben, de hidd el! Mit vársz? - kérdezte nevetve. - Beszéljem meg veled a taktikáimat, és mondjam el mit tervezek tenni a jövőben?
Basszus, mindent tudni akarok. A szüleim sosem engedtek be ezekbe a dolgokba és tudni akarom hogy működik. -Ez örültségnek fog hangzani, de pontosan!
Felnevetett és látta hogy komolyan gondolom. - Tényleg?
-Tényleg!
Elnézett a távolba egy pillanatra, majd elengedte a kezem és kinyitotta a pezsgőt. Hallani lehetett, ahogy az emberek kimennek az udvarra, és már izgatottan várják az éjfélt, azonban én idegesen vártam Loki válaszát. Kiöntötte a poharakba a pezsgőt és a kezembe adta az egyiket.
-Beavatlak - válaszolta, majd ugyanolyan pózban leült elém a poharával a kezében.
-Komolyan?
-Bízom benned, Alyssa, ezt tudnod kell, ahogy te is bíztál bennem azon a viharos éjszakán.
-Még mindig bízom benned.
Elnézett. -Tudod, továbbra is rémisztő tud lenni ez az érzés.- Felém fordította a tekintetét. - Az hogy szeretlek.
A combjára helyeztem a pezsgő nélküli kezemet és közelebb hajoltam hozzá, és ő is hozzám. Elmosolyodtam. - Az igazat megvallva, én inkább tőled félek - mindketten halkan felnevettünk -de valahogy ez az érzés, amit idebent érzek- a mellkasomra tettem a kezem - minden mást elnyom. Szóval, Loki annyit akarok mondani ezzel, hogy kapd be, és hogy nagyon szeretlek.
-Nagyon? Ne essünk túlzásokba!- vigyorgott.
Odalent elkezdtek hangosan visszaszámolni, miközben mi egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
-3...- az orrunk már összeért- 2...- az ajkaink végre találkoztak, és máris éreztem a bizsergést ami végigfutott a gerincemen - 1.
Csak az erős fényt érzékeltem becsukott szemmel, majd a dörrenő hangot az első tűzijátékból. Tovább csókoltam őt, miközben hallottuk a következő majd a következő tűzijátékot eldurrani. Hamarosan Loki elvált tőlem.
-Le fogsz róla maradni - suttogta még az ajkaimra. - Hidd el, gyönyörű!
Oda fordultam, és láttam hogy rengeteg csodálatos fény cikázik az égbolton. Hol kör alakot alkottak, hol csillagot, hol minkettőt, vagy csak olyan volt mintha egy csillag felrobbant volna. Tényleg elképesztő volt, ahogy Loki mondta.
Loki felém emelte a poharát jelezve, hogy koccintani szeretne. Odaemeltem az enyémet is és gyengéden összeütöttük.
-Boldog új évet, kedvesem!
-Boldog új évet, Loki!
Lassan elkortyolgattuk a poharunk tartalmát, és kézenfogva tovább néztük a tűzijátékot.