Far From Home

16.

A kulcsokkal a kezemben osontam ki a palotából, egy titkos kijáraton amit még Loki mutatott. Direkt egy asgardi ruhát vettem fel, hogy ne legyek olyan feltűnő. A börtön állítólag a városka szélén volt, egy nagy épület. Arra vettem hát az irányt. Idő közben egyfolytában azon törtem az agyam hogy vajon jól cselekedtem-e, amikor elvettem a kulcscsomót, és elindultam erre a veszélyes és bizonytalan "kalandra".

A börtönhöz érve láttam hogy két őr álldogál a kapu, egyben ajtó előtt. Már majdnem feladtam, hiszen esélytelen volt bejutni csak így, hogy odaállok azzal hogy be akarok menni. Akkor láttam egy polgárt, aki teljesen normális ruhában volt. A kezében volt egy kisebb tálca rajta takarókkal, meg ruhákkal. Az örök levették a papírt a tetejéről majd beküldték a férfit. Perceken belül kijött a ruhák nélkül, csak az a papír volt nála. Hamarosan láttam hogy jön még valaki, ugyanezzel a felszereléssel. Megállítottam, mivel lehetőséget láttam benne.
-Jó napot!-Léptem oda a legszebb mosolyommal.-Egy kis segítséget szeretnék kérni.
-Ki maga?-Kérdezte az öreg hölgy, végigmérve engem.
-A nevem Ally. Az itteni uralkodó mondjuk úgy "fogja" vagyok.
-Igen? És jól van? Nem szeretem Odin királyunk kisebbik gyermekét! A fiamat bezáratta mert segíteni akart Thornak, még régebben. Évekkel ezelőtt. Mégis bent van.-Sóhajtott.
-Ezt neki viszi?-Bólintott.-Tudja hölgyem, én éppen azon dolgozom hogy vissza tudjam hozni Thort, Odint, és Lokit pedig lelökjük a trónról. Ehhez viszont segítségre van szükségem egy rabtól odabent. És nem tudok bejutni máshogy csak ha van papírom, meg olyan dolgok amik magánál vannak. Itt jön képbe egy hatalmas szívesség amit kérni szeretnék öntől.
-Azt hogy oda adjam a ruhákat?-Kérdezett vissza a hölgy.-Rendben.-Sóhajtott.-De meg kell ígérnie hogy átadja a fiamnak. A neve Kirien Jones. De elvezetik önt hozzá. Csak azután tegye a dolgát, hogy átadta a csomagot.
-Megígérem. Köszönöm.-Mondtam, majd átvettem és szépen elsétáltam az őrök elé. Csak tettem még előtte egy apró dolgot. Volt mellettem egy kis gyümölcsárus. Arra gondoltam hogy a férfi biztosan éhes, és azért cserébe hogy ekkora szívességet tesznek nekem, segítek. Vettem két almát. Ekkor álltam az őrök elé. Levették a papírt és nagyon alaposan megnézték, majd beengedtek. Egy kisebb helységbe léptem be, szürke kő falakkal, onnan nyílt két ajtó, mellettem pedig volt egy asztal, mögötte egy nő. Letettem oda a szállítmányt, átvizsgálta, azonban közben engem is átvizsgáltak, magyarán megmotoztak. A szerencse az hogy a kulcsokat egy elrejtő bűbájjal eldugtam, amit még anyutól tanultam. Ezt tettem az almákkal is. Utána visszakaptam a csomagot, és egy őr mögött besétáltam az egyik ajtón. A másik előtt szintén két őr állt. Biztos voltam benne hogy odabent valami fontos van, vagy valaki fontos. Oda kellett mennem. De az első feladatom az volt hogy átadjam a kis csomagot. Azon az ajtón túl egy nagyon hosszú folyosó látványa tárult elém, tele katonákkal, és cellákkal. Nagyjából a közepe felé megálltunk egy 23-24 éves fiú cellája előtt. Meg volt viselve a srác, mintha csak Jane-t láttam volna. Az őr kinyitotta az ajtót, aztán kissé erősen benyomott a fiúhoz.
-Szia öcsém!-Köszöntem bizonytalanul.
-Te ki vagy?-Kérdezte halkan, miközben felállt a földről.
-A nevem Allysa. Az édesanyád küldött. Vagyis kértem hogy küldjön. Fontos dolgom van. Takarót és ruhát  küldött. Én pedig hozzátettem valamit a szívességért cserébe.
-Köszönöm.-Vette át.-Azt is hogy te jöttél és nem ő. Nem akarom hogy így lásson.
Megfogtam a vállát.-Hős vagy. Segítettél valakinek, és egy gonosz ember zárt be ide, el a családodtól. Szerintem mindegy neki hogy nézel ki, a lényeg hogy életben legyél.-Szerintem ugyanez érvényes az én szüleimre is, ezért mondtam.
-Köszönöm.
-Most mennem kell. Viszlát Kirien!-Mosolyogtam rá, majd kiléptem, és az őr kíséretében elhagytam a folyosót. Miután becsukódtak mögöttünk az ajtók, el kellett kezdenem az akciót, mivel kevés őr volt.
-Nagyon sajnálom.-Motyogtam, majd a mögöttem lévő őrt a falnak dobtam olyan erővel hogy elájuljon. Erre a másik ajtó előtt állók kirántották a kardjukat, és mindkettőjüket a falnak szorítottam. A motozós fickóval ezt ugyanígy megcsináltam. A lány ijedten nézett rám.-Ne szólj senkinek! -Figyelmeztettem őt, majd kinyitottam az ajtót ami mögött ott volt az az ember akit végig kerestem.
Sebes volt mindenhol, szakadt ruhák borították. A celláját a vas körül valami arany borította. Hozzáértem, de megégette a kezemet.
-Allysa Rogers?-Nézett fel végre.
-Igen,én vagyok. Loki elhozott Midgardról, és látnom kell a szüleimet, neked pedig segítened kell.-Mondtam miközben leguggoltam, és elkezdtem megbütykölni a zárat.-Könyörgöm. - Néztem fel rá.- Kijuttatlak innen, elviszlek a Bifröszthöz, és meg mutatod nekem mi van a szüleimmel.-Motyogtam.-Kérlek.-Tettem hozzá. Sikerült, a zár kattant, Heimdall-nak pedig sikerült kijönnie. Levettem a palástomat, és ráterítettem. Úgy jutottunk ki hogy a csajszival behívattuk az őröket, és Heimdall megkötözte őket. Ezután végigsétáltunk Asgard utcán, át a Szivárvány hídon. Uran-t sikerült kiütnöm, de mindketten tudtuk hogy nem sokáig. Ezután Heimdall felállt az emelkedőre, és beszúrta a kardot abba a cuccba.
-Amiért kiszabadítottál megteszem a amit kérsz.-Mondta. A szeme elkezdett világítani, és a falon megjelent a házunk.
Azonban sehol sem volt senki.-Mi ez?
-Várj.-Mondta.
Abban a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, anya és apa mentek be a konyhába. Apa leült, anya pedig mellette állt.
-Úgy hiányzik.-Suttogta apa.-Nem hiszem el hogy elment...-Könnyek gyűltek a szemembe.
-Nagyon ügyes lány. Tud vigyázni magára. Hiszen a mi lányunk.-Simogatta a hátát anya.
-A gyönyörű kislányunk... És milyen felelőtlen!-Emelte fel a hangját.-Borzasztóan felelőtlen!-Egyből elapadtak a könnyeim.-Hogy lehetett ilyen gyerekes? Csak úgy elment vele! Direkt csinálta? Csak azért hogy kicsesszen velem?! És még ő akadt ki mert gyerekként kezeljük. Hiszen az! A viselkedése erről árulkodik. Ha visszajön én...
-Mit akarsz csinálni, hm? Nem tehetsz semmit. Lehet vissza se jön. Lehet hogy éppen szendved. Steve... Nem tudjuk biztosan hogy önként ment el vele.
-A szemtanú ezt mondta.
-A szemtanú sokkos állapotban lehetett abban a helyzetben. Félt és nem tudhatta mit lát. Nem látta tisztán.
-Loki boldogan magával vitte, és szerintem el fogja érni hogy jó sokáig maradjon. Túl befolyásolható. Hiszen rávette hogy elmenjen vele! Micsoda gyerekes viselkedés...
-Miattatok vagyok itt!-Kiabáltam, bár tudtam hogy nem hallják.-Mert nem bíztok bennem! És nem hiszitek el hogy én nem csak egy béna kislány vagyok!
-Csalódtam benne...-Mondta apa. Erre újból befutottak a könnyek a szemembe, de ezúttal nem azért mert boldog voltam.
-Én is benned.-Mondtam, majd eltűnt a kép és mintha Heimdall is eltűnt volna. Csupán csak elájult. Uran pedig jött felém, elkapta a kezemet.
-Te most szépen velem jössz! Őrség, vigyék vissza Heimdall-t a cellájába! Ki sem jöhetett volna.-Mellém jött még négy ember.-Téged pedig el kell vinnünk a királyhoz.-Beállt kettő elém, kettő mögém, Uran pedig legelőre, és elindultunk a palota felé.