Far From Home

92.

Oliver hátra húzódott a szobában, hogy ő ne látszódjon. Loki rányomott a számsorra, majd kijött egy üzenet, hogy biztos jó számot választottunk-e, majd amint Loki ráment az igenre, máris hallottunk egy olyan hangot, mint amikor valaki a körmével kopog az asztalon. Minden koppanást egy másodpercnyi csönd választott el és minden koppanást követően a szívem elkezdett egyre jobban verni. A fülemben is éreztem a lüktetését, mintha el akarta volna hagyni a testemet. Ahogy Lokira pillantottam az arckifejezéséből láttam, hogy hasonlóan érezheti magát.
Amikor felvillant egy ismerős alak képe a levegőt is visszatartottam. Megláttam egy egyszerű farmer kabátot és egy fekete pólót. Az ismerős szőke haja szabadon a vállára omlott. Loki bátyja a karjait keresztbe rakta és még nem látott minket, amikor elkezdett beszélni.
-Megmondtam hogy, amíg Európában vagyok, addig nem fogadok hívásokat. Vészhelyzet van?
A mondatot éppen hogy csak befejezte, amikor a szemei nagyobbra nyíltak és a maga előtt összefont karjai is lejebb csúsztak a megdöbbenéstől.
-Ami azt illeti, igen - válaszolt Loki.
Thor leengedte a kezeit és a szemei szó szerint szikrákat szórtak. Úgy felvillantak, mint amikor az éjszakai sötétségben feltűnik egy villám.
-Loki! - morogta idegesen, közben a kezeit is ökölbe szorította, mintha a képernyőn keresztül ráugorhatna a testvérére. Félelmetes volt, viszont Loki nem ijedt meg tőle. Legalábbis nem mutatta ki.
-Kénytelen voltam kapcsolatba lépni veled, testvérem. Asgard jövője a tét.
-Hogy merészeled? - kiabált, mire én össze húztam magam, ezzel azonban magamra irányítottam a figyelmet. - És mégis miért van veled Rogers lánya?
-Ő segített nekem hozzá jutni ehhez a szerkezethez. De Thor, fontosabb problémáink vannak, mint hogy Alyssának mi köze van ehhez.
-Ha végre a kezeim közé kerülsz megfojtalak, de csak éppen annyira, hogy élj mielőtt a börtönbe doblak, ahol aztán majd szenvedni fogsz a hátra lévő évezredekben! - mondta idegesen, de nem emelte fel a hangját.
-Megértem a dühöd okát, - válaszolt nyugodtan - de rettentő fenyegetés alatt állunk.
-Igen, és? Oldd meg magad! - mondta idegesen. - Hiszen te vagy Asgard hatalmas királya.
-Ez most túlmutat rajtam.
Thor gúnyosan felnevetett.
-Végre észrevetted, hogy nem te vagy Odin? Mellesleg, mit tettél vele? Azért vagyok itt, hogy megkeressem és meg is találtam, de nem tudja, hogy kicsoda ő, bármit is csinálok.
Lokira néztem. Mindig is tudtam, hogy Odin nem magától ment el, de sosem tudtam meg, hogy mi történt vele.
-Csak egy egyszerű bűbáj, amit fel tudok oldani és fel is fogok, de legalább halgass végig!
-Ez biztosan rettenetesen meglepő lesz számodra, de nem hiszek neked.
-Van más lehetőséged?
-Van. Elfoglak és kiszedem belőled.
Loki sóhajtott és rám nézett.
-Mindig is én voltam az okosabb testvér.
Visszafordult.
-Miért nem vagy képes egyszer félre rakni a dühödet és gondolkodni? - folytatta nyugodtan.
-Ezt még te mondod? Minden tettedet a bosszú meg a nagyravágyás vezérli!
-Azért léptem kapcsolatba veled, mivel Asgard elpusztulna, ha nem tenném. Neked ez nagyravágyás?
-Micsoda hős lett belőled - mondta közömbös hangon.
-Elég!- szóltam közbe.
Meguntam ezt a testvéri civakodást. Fontosabb volt ennél a helyzetünk és úgy éreztem, hogy Thor csak akkor fog idefigyelni, ha nem Lokitól hallja.
-Asgard és Midgard is veszélyben van, Thor. A Bosszúállók támogatására van szükségünk ahhoz, hogy felléphessünk a támadóink ellen.
-Asgard egy nagyon erős sereggel rendelkezik. Miért kellenénk mi?
-Mivel nem vagyunk elegen ahhoz, hogy szembe szálljunk egy még nagyobb sereggel és muszáj meglepetésnek lennie a támadásunknak - mondta Loki.
-Egy nagyobb sereg? Kinek lehet nagyobb serege, mint az isteneknek?
-Olyan a seregük, mintha a Földön minden nemzet hadserege egyesülne és úgy lépne fel ellenünk - mondtam.
Thor vonásai kisimultak, kezdett enyhülni a dühe és erősödni az Asgard iránt érzett aggodalma.
-Thor, biztos emlékszel a nagyszüleimre. A bolygóról, Horzáról érkeztek. Ők támadtak meg minket.
-De édesanyád véglegesen elpusztította a kaput.
-Sajnos nem véglegesen - válaszolta Loki. - 50 év kellett, hogy újra építsék  a kaput.
Ott máshogy telik az idő, ezért sem idős a király és a királynő.
-Már felléptünk ellenük, de rossz vége lett és nagyon sok katona megsérült és meghalt. Már csak ti vagytok az utolsó reményünk. Az egyetlen esélyünk, ha együtt lépünk fel ellenük.
-Ára lesz - mondta Thor.
-Tudjuk - válaszolta Loki.
-Elmegyek és megbeszélem a többiekkel, hogy mit és hogyan fogunk cselekedni. Este jelentkezem.
Thor elköszönés nélkül bontotta a kapcsolatot. Összenéztünk először Lokival, majd Oliverrel. 
-És most? - kérdeztem. 
-Nincs más választásunk, várnunk kell - mondta Loki. 
-Mi van, ha mégsem segítenek? - kérdezte Oliver. - Igaz, én nem ismerem őket, de közel egy évig az ellenségeink voltak. 
-Thor bármit megtenne Asgardért. És ők szabják a feltételeket, így ők vannak előnyben. Bele fognak egyezni, abban biztos vagyok, csak nem tudom, hogy mekkora lesz az ára ennek a segítségnek.
Nem sokkal később mindnyájan elhagytuk a szobáinkat. Felmentem Tessához Lucyval együtt és elmeséltem neki, hogy mi történik éppen. Ő egyáltalán nem örült neki. Félt attól, hogy velem együtt vissza kell mennie a Földre és elveszítenie Olivert és az egyetlen igaz barátait. Határozottan kijelentette, hogy történjen bármi, ő nem fogja elhagyni ezt a szobát. Ezt hallva elmondtam nekik, hogy nekem valószínűleg vissza kell majd mennem Midgardra és fogalmam nincs, hogy hogyan fogom meggyőzni a szüleimet és a többieket Loki szabadon engedéséről. Ő valószínűleg be lesz börtönözve és sokkal nagyobb védelemmel, mint a múltkor.
A beszélgetésünk után meglátogattam a könyvtárat. A könyvek illata és a lemenő nap emlékeket hozott elő. Még a sok probléma előtt órákat töltöttünk itt Lokival és olvastunk vagy beszélgettünk. Ahogy leültem a kanapéra eszembe jutott amikor elterültem rajta és kiborulva meséltem az egyik könyv kiakasztó jelentéről, ami rendkívül felidegesített. Loki figyelt rám, de egyáltalán nem vette komolyan a kiborulásomat, hanem nevetett rajtam. Ezért cserébe neki vágtam a kezembe tartott könyvet. Ezen kívül eszembe jutott, amikor még csak barátok voltunk és én kitaláltam, hogy süssünk muffint és Loki hajlandó volt a kedvemért, ezért a bugyuta ötletért mindent beszerezni és ráadásul velem megcsinálni. Felnevettem, ahogy eszembe jutott, ahogy dobáltuk egymást és a földön fetrengtünk. Egy újabb olyan pillanat volt, amikor megtapasztalhattam azt az oldalát, amit a leginkább szeretek. 
A gondolataimban elmélyülve sétáltam lefelé az emeletről. A gyertyák még gyönyörűbbé tették a palotát miután a nap lement. Szorongtam amiatt, hogy hogyan fog alakulni a jövő. Minden teljesen bizonytalan volt. A Bosszúállok követelései, a terv sikere, az hogy egyáltalán sikerülni fog-e legyőzni őket... minden. Utáltam ezt az érzést. Ezzel a rossz gondolattal értem le a negyedikre. Loki szobájában senki más nem volt, így hát egy darabig ott is egyedül maradtam. Nézelődtem a már jól ismert szobában, mintha csak először látnám és kimentem az erkélyre, ahol letekintettem Asgardra. Minden olyan békés volt, olyan csöndes, mintha a világon minden rendben lenne. A csöndet hirtelen megtörte egy furcsa, pittyegő hang. Egyértelműen bentről jött, így besiettem. Továbbra sem volt senki odabent, de kém készülék képernyője felvillant és a már korábban is látott szám volt rajta nagyban. Lefagyva álltam előtte eleinte, majd az ajtót kinyitva, az egyik őrnek szóltam, hogy azonnal menjen el Lokiért és szóljon neki, hogy sürgős dolgot szeretnék vele megvitatni. Az őr elfutott, én pedig visszaléptem a szobába. A hang abbamaradt, de fél perc sem kellett, hogy újra halljam. Közel mentem hozzá. Eleinte tétováztam, de heves szívdobogás kíséretében rányomtam a számra. Megjelent Thor a képernyőn. A háttérből felismertem, hogy a bázison van, bár csak a falat láttam. 
-Alyssa? Hol van Loki?
-Hamarosan jön. Már küldöttem érte. 
-Küldöttél érte - ismételte meg lassan.- Értem. 
-Egyedül vagy? - kérdeztem óvatosan. Nem is tudtam, hogy akarom-e látni a szüleimet így vagy nem. Nagyon hiányoztak, de meg kellett válogatnom a szavaimat, főleg az ő közelükben. 
-Sajnos igen. Szinte senki sem volt itt, amikor ideértem, de mindenkivel kapcsolatba léptem. A szüleiddel is. Amint meghallották, hogy téged is láttalak rögvest elindultak. 
-Miért, hol vannak? 
-Coloradoban. 
Ott laktak anyukám szülei. Az igazi, szerető nagyszüleim. 
-Ally... - szólított meg - hogy érzed magad? 
Leszámítva, hogy minden bizonytalan és veszélyes körülöttem... - Egész jól.
-Ha bármilyen veszélyben vagy, vagy van valami baj mond el nekem, kérlek. Vagy jelezd valahogy. 
-Baj van - mondtam. - Asgard veszélyben van és ti is, én is, mindenki. 
-Nem, nem arra gondoltam. Hogy veled van-e valami baj. Jól vagy? Tett veled valamit Loki? 
Sok mindent tett velem Loki és az egyik ezek közül, hogy boldoggá tett. 
-Nem - válaszoltam. - Miért tett volna?
-Alyssa, segítened kell nekünk. Ha elmondod, hogy hogyan jussunk el hozzád, kimentünk onnan. 
Megráztam a fejem. - Nem kell kimenteni sehonnan, nem vagyok egy bajban lévő hercegnő. Ha el akartam volna már menni, el tudtam volna. Bármikor. Tudok magamról gondoskodni. 
Már megint visszatértünk a régi témához. Csak egy kislánynak hisznek, akit meg kell védeni. Ilyen is voltam, de többé már nem. Meg tudom védeni magamat. 
-Te voltál itt, ugye? A bázison, amikor Loki megmenekült. Te voltál, akit elfogtunk és csak színjáték volt, hogy nem emlékszel semmire. 
-Nagyon kedves volt tőletek, hogy láncon tartottatok egy kihallgató szobában. 
-Nem tudtuk, hogy ki vagy. El kellett volna mondanod. Tudjuk, hogy valami nincs rendben veled, de ha visszajössz helyre rakunk mindent a fejedben. Ígérem, véget ér ez az őrület. 
Összehúztam a szemöldököm ezek hallatán, de reagálni mást nem volt időm mivel megérkezett Loki. 
-Elkezdtétek nélkülem? - mondta, kifogyva levegőből. 
-Csak csevegtünk - válaszolta Thor. 
-Sikerült beszéled a kis barátaiddal? - kérdezte mellém állva. 
-Igen és megbeszéltünk a feltételeinket. A legelső feltétel, hogy a csata után neked biztosítanod kell, hogy a mágiád nélkül be tudjunk zárni. 
-És ezt mégis hogyan kívánod elérni?
-Nagyon egyszerű. A Handklovar-bűbájjal. 
-Elment az eszed. Nem bízom rád az életemet.
-Én sem az enyémet. 
-Így bármikor elvehetnéd tőlem az erőmet a csatatér közepén.
-Nincs más választásod. 
Loki érzéstelen arccal meredt rá, Thor pedig nyugodtan folytatta. 
-A következő feltétel, hogy rendbe hozod bármit is tettél Alyssa fejével és vissza küldöd Midgardra még holnap reggel előtt. Van rá összesen 5 órád és egyetlen perccel sem több. 
-Nem - válaszoltam én. - Itt maradok. Itt maradok és harcolni fogok mellettetek a csatában. 
-Erről beszéltem - mondta Thor. 
Loki is hozzám fordult. 
-Szó sem lehet róla. 
-Ez az egész az én hibám. Miattam történik minden. Egyértelmű, hogy itt akarok lenni és harcolni az oldaladon. Lerendezni ezeket a borzalmas embereket egyszer és mindenkorra. 
-Nem, Alyssa. 
-De erős vagyok. Tudod, hogy így van! Képes vagyok rá.
-Loki - szólalt meg Thor. - Komolyan mondom, 5 órád van rá, hogy ezt a viselkedést megszűntesd nála. Nem hiszem el, hogy képes vagy egy gyerekkel ezt tenni! Értem, hogy hűségessé akartad tenni, de meg is halna érted. A fogva tartójáért, aki elrabolta a családjától. Borzalmas vagy. Azon csodálkozom, hogy még mindig képes vagyok csalódni benned. Pedig már nem kellene meglepődnöm a tetteiden.
Kezdtem nagyon ideges lenni és Loki ezt látva inkább megkérdezte, hogy milyen feltételei vannak még. 
-Mert bizonyára nem úszom meg ennyivel. 
-A harmadik feltételem, hogy apánkról is feloldod a bűbájt, amit tettél rá. 
-Holnap támadnunk kell, Thor. Alyssa eltűnését észre fogják venni és érezni fogják, hogy valami készül. Odin pedig túlságosan a bűbáj hatása alatt van, ahhoz hogy fel tudjam oldani ennyi idő alatt. De a csata után megteszem. A szavamat adom.
- Erről jut eszembe a következő feltétel. Végig együtt működsz velünk. Nem állsz ellen és nem problémázol, ha valami nem tetszik, mint egy kölyök. Nem csinálsz semmit, ami nincs előre megbeszélve vagy amire nem kaptál engedélyt.
Loki felnevetett.
-Ajánlom, hogy tréfálj.
Thor némán bámult vissza rá.
-Nem fogok behódolni nektek és teljesíteni a ti parancsaitokat. Én vagyok az, aki parancsokat adhat.
-Hát már nem és soha többé. Szóval élvezd ki, amíg lehet, mert az összecsapás után nem leszel más, mint egy magas szinten őrzött bűnöző és senkit sem fogsz érdekelni ebben a birodalomban, se sehol máshol. 
Loki elmosolyodott, mintha élvezné a szituációt, de én éreztem, hogy csak a fájdalmat akarja elrejteni, amit ezek a szavak okoztak neki. 
-Még egyszer: 5 óra. Ha Alyssa velünk lesz, akkor újra kapcsolatba lépünk. 
-Megértettem - mondta, majd Thor rögtön bontotta a kapcsolatot.