Far From Home

61.

Miután visszatértünk a palotába együtt felmentünk a harmadikra majd ott a lépcsőfordulónál elköszöntünk. Én elindultam a szobám felé, Loki pedig felfelé. Nyugodtan, mosolyogva sétáltam amikor egyre inkább azt éreztem hogy valaki figyel. Megálltam és hátranéztem, de nem láttam senkit. Tovább mentem, de továbbra is éreztem és ezúttal hirtelen fordultam meg. Esküszöm, a lépcső fordulónál vörös hajat láttam. Hát igazából ettől csak megnyugodtam. A csajt simán ki tudom ütni, és tudom hogy csak irigy arra hogy Loki velem van őt meg nem érdekli. Elmosolyodtam, aztán végre megérkeztem a szobámba. Nyugodt voltam, de azért inkább bezártam az ajtót.
Az este folyamán elmentem Lokihoz ami borzasztóan kínos volt, mert pont akkor rohangált mindenki a folyosókon. Este 9-kor. 3 vagy 4 szobalány is végignézte ahogy bemegyek az ajtón Lokihoz, kopogás nélkül, kínos mosollyal az arcomon, viszont Loki nem volt odabent. Hát gondoltam várok rá egy kicsit, leültem az ágyra és néztem egy darabig a plafont.
Hosszú percekig feküdtem, aztán meguntam és elkezdtem sétálgatni a szobában. Látszott hogy Loki azelőtt dolgozott, mert vastag barna könyvek hevertek az asztalán és nem is kevés. Odamentem, és arra gondoltam semmi gond nem történhet abból ha belenézek úgyis unatkozom. Leültem a kényelmes székre és a kezembe vettem az első kitépett lapot. Nevek voltak rajta. Midgardi nevek. Olyanok mint Daniel John Robinson vagy Rebecca Elsey. Melléjük volt írva valami más név is. Daniel mellé Valter Alfredsson, Rebecca mellé pedig Astrid Gunasdottir. De mik ezek? Miért van a normális név mellé írva egy svéd név is? Ekkor vettem észre hogy dátumok is vannak a nevek mellett. A fiú neve mellett csupán egy hónappal ezelőtti dátum szerepelt, a lány nevénél pedig napokkal ezelőtti. A nyitott könyvben ugyanez volt, csak nem volt befejezve. A lány neve nem volt végigírva, mintha Lokinak hirtelen el kellett volna mennie valahová. A könyvet becsuktam, és láttam hogy az elején arany betűkkel van írva a következő: SPIONER I ASGARD. Nem tudtam mit jelenthetett, ezért tovább néztem a vastag könyvet. Más nevek is szerepeltek benne, viszont sokkal régebbi dátumokkal. Spanyol, francia. Még mindig nem esett le mi van. Ekkor tovább kutakodtam az asztalon és találtam még egy könyvet. Még annál is vastagabbat mint ami az előbb volt a kezembe. A fiú neve szerepelt ott svédül es angolul és a dátum. De ez más volt, mivel alatta szerepelt egy hosszú szöveg is + a "srác" származása, az életkora. Daniel amerikai, Washington államból származik. Életkor: 32. Ezután elkezdtem olvasni. Ez legalább angolul volt.
,, Daniel John Robinson az Amerikai Egyesült Államok elnökének egyik embere. Információink, és tapasztalataink szerint az első támadás óta tartó komoly kiképzést kapott. Akkor érkezett amikor Alyssa Rogers (Steve Rogers és Lyra Rogers lánya, 17. éves) egyedül, segítséggel tért vissza Asgardba. A segítője valószínűleg bejutatta a felülírott kémet is. Hetekig tartó megfigyelés után elkaptuk ahogy jeleket küldött Midgardra. Azonban a férfi megpróbált elmenekülni miközben több harcosnak is életveszélyes sebeket okozott, végül sikerült elkapni, majd a vallatás közben sem akart semmit bevallani, nem akarta feladni a társait, így el kellett ítélni. Kivégzésének időpontja: december 25.
Az utolsó felírást kétszer is el kellett olvasnom. A szám elé kaptam a kezemet. Alig pár napja végeztek ki egy embert. Itt, Asgardban. A holttestével mit csinálhattak? Amikor én kitudja mit csináltam és fel sem tűnt, hogy egy, az én fajtámból való embert kivégeztek. Pontosabban Loki tette, vagyis ő adta ki a parancsot. Persze, tudnom kéne hogy ez háború és így működnek dolgok, de eddig mindenről csak a töri könyvekben olvastam, és filmekben hallottam. És én mindvégig meg voltam védve a háború veszélyeitől, hiszen egy gyönyörű helyen voltam és te jó ég... jól éreztem magam. És ezzel eddig is tisztában voltam, de ezek után... Annyi mindent nem tudok, és nem tudom eldönteni hogy ez most jó vagy inkább rossz.
Visszalapoztam egyet. Egy újabb angol név, egy katona Texasból, egy újabb áldozat. Majd egy nő, akiről később sem sikerült semmit sem kideríteni.
Majdnem felsikítottam amikor hirtelen kinyílt az ajtó, de szerencsére nem Loki volt az, hanem egy férfi. Egy harcos egyenruhában lévő férfi, akit meglepett hogy ott talált.
-Elnézést a zavarásért kisasszony, de azokért a könyvekért jöttem - intett az asztal felé.
Felálltam. -Aha, persze.- Mondtam, amjd becsuktam amit éppen olvastam. Arrébb léptem és az egyik karommal átfogtam magamat. A férfi az asztalhoz sétált és a kezébe vette a vastag könyveket. Basszus, csak ne szóljon Lokinak! Fordult meg a fejemben. Már csak az hiányzik, hogy ő tudjon arról hogy én mit tudtam meg. Amint végre a kezébe vette a súlyos könyveket szenvedve be csukta maga mögött az ajtót, én pedig visszaültem Loki helyére. Furcsa volt a hatalmas üresség. Annyi mindent akartam még tudni, több történetet elolvasni. Vajon otthon, a Bosszúállók is kivégeznek asgardi kémeket? De ott ott van Thor. Vajon ő jóvá hagyja? És már Jane is. És ezek közül a kémek közül bárkit rávettek arra hogy bevalljanak valamit? Felpattantam és elkezdtem sétálgatni a szobában. Tudnak rólam? Most ők jönnek és elkapják Lokit? És elkapnak engem? A múltkori után, amikor beteg is voltam nem akarok a Bosszúállók célpontja lenni. Pedig, gondolom az semmi sem volt, ahhoz képest mit tehetnek igazi ellenségekkel.
Végül leültem az ágyra. Mély levegőket vettem, megpróbáltam lenyugtatni magamat. De egyfolytában az járt a fejemben hogy ez az egész egy katasztrófa. Én pedig hülye vagyok, nagyon hülye.
Mély levegőket vettem, de kezdtem pánikolni. Hirtelen minden borzalmassá változott és könnyekben törtem ki. A kérdéseket újra feltettem, de egyszerűen nem tudtam racionálisan gondolkodni. Aztán eszembe jutott valami. Hiába sírok miatta, ha nem teszek valamit akkor nem érek el semmit. De mit tehetnék? Nem avatkozhatok bele, mert egyik oldalon se állok. Ha keresztbe teszek Lokinak akkor apáéknak segítek, de ha Lokit próbálom segíteni akkor pedig a Bosszúállók ellen vagyok, és félig-meddig segítek tönkretenni Midgardot. Úgy szeretem mindkét félt, miért van az, hogy ekkora ellentét, ekkora ellenszenv van köztük? A szememet törölgetve Loki sisakjához léptem, ami gyönyörűen be volt téve a csak annak fenntartott vitrinbe. Kinyitottam az üvegajtót és a kezembe vettem. Eszembe jutott amikor rátette a fejemre, én meg Rudolfnak hívtam őt. Halványan elmosolyodtam, aztán a sisakkal az ágyhoz sétáltam. Lefeküdtem és letettem magam mellé, Loki helyére. Egy darabig még néztem és azon gondolkodtam hogy hogy keverhettem magam ilyen helyzetbe, aztán lassan eluralkodott rajtam az álmosság és behunytam a szemeimet. Reggel ugyanúgy ébredtem fel ahogy elaludtam, egy kis változással csupán. Például hogy be voltam takarva és Loki sisakja helyett ő feküdt mellettem. Olyan megnyugtató. Loki jelenléte mindig olyan megnyugtató. Egyáltalán tud valamit arról mit láttam tegnap?
Hirtelen megfordult felém és átölelt, az állát a fejemre tette.
-Fennt vagy?- kérdeztem suttogva.
-Csak most keltem - motyogta a hajamba. Egy pár másodperc után melegem lett, hiszen rajtam volt a tegnapi ruhám, egy vastag takaró, Loki teste pedig a takaró miatt tök meleg lett, így elhúzódtam.
-Hova mész?- kérdezte miközben csak szorosabban átölelt.
-Radiátor üzemmódba kapcsoltál - mosolyogtam. - Egyáltalán tudod mi az?- felnéztem rá.
-Amióta itt vagy sok mindent tudok. Kénytelen voltam utánanézni, mert néha olyan mintha valami másik galaxisból jöttél volna.- Puszit nyomtam a vállára és kikeltem az ágyból. Nyújtóztam egyet, aztán az ablakhoz sétáltam, Loki pedig a hátára fordult és nyitogatta a szemét.
-Láttam tegnap lecseréltél a sisakomra.
-Ne aggódj, Rudolf, téged lehetetlen lenne lecserélni. Hol voltál tegnap?
-Csak hirtelen kellett fontos ügyeket megvitatnom a tanáccsal, aztán be kellett fejeznem egy-két dolgot.
-Aha. És meddig voltál?
-Nem tudom. Hajnali 1... vagy 2.
-Azta. Akkor sok dolgod volt.
-És te? Azon kívül hogy a sisakomat rakosgattad mit csináltál?
Nem tudtam mit csináljak. Most mondjam el neki az igazat? Ő annyi mindent hallgatott el előlem. Az ablak felé beszéltem továbbra is. Nem én vagyok a hazugság istene.
-Ami azt illeti láttam valamit. Pontosabban olvastam valamit.
Felkelt az ágyból és hozzám sétált.- Mit?
-Könyveket. Kémekről - felé fordultam.- Olyanokról akik innen-onnan jöttek Asgardra.
-Vagy tudsz svédül vagy beleolvastál - a hangja nem volt szigorú. Tudtam, hogy tudja.
-Ne tettesd, ezt a részt te is tudod- újra kifelé néztem. - Elmondta neked tegnap az a valaki.
-Még jó!- sóhajtott.
-És ez miért titok?
-Azért mert nagyon nem rád tartoznak ezek az ügyek- az asztal másik oldalára sétált.
Felé fordultam. -De igenis rám! Ha kis részben akkor is legalább jogom van tudni.
-Nem vagy királynő, nem kell tudnod. Sőt, képes vagy bármire.- A tekinetete komollyá változott. - Tettél már valamit? Kiszabadítottál valakit?
-Mi? - Felemeltem a hangom. Mit képzel? -Nem! Miért tennék ilyet?
-Azért mert makacs vagy és önfejű!- Ő is kiabált már.
-Te is az vagy! Ráadásul vezeted az országot, nem aggódsz hogy minden kudarcba fog fulladni miattad?
-Na és mi van azzal hogy mi volt amikor beavatkoztál? Amikor kiengedted Heimdallt és eluralkodott a káosz? Amikor annyi szörnyűség történt?
Eszembe jutott a sok vér rajtam, az amilyen kétségbeesetten Jane vérző hasa köré tekertem a takarót, és az hogy elvesztette a babát, aztán hogy a kádban a víz körülöttem is vérpirossá változott.
-Az más volt!- Már nem kiabáltam.- Nem akartam elcseszni a dolgaidat, se semmit, csak a szüleim hiányoztak!
-Mindig velük van a baj - forgatta meg a szemét.
-Jó, téged nem érdekelnek a te szüleid, legalábbis az egyik, de nekem a családom volt mindig a legfontosabb! És most itt vagyok. Nem velük. Ez nem jelent neked semmit?- Loki elhallgatott és a padlót nézte. - Tudod mit? Jobb ha nem válaszolsz - mondtam, majd kimentem a szobából és magam után úgy becsaptam az ajtót hogy az egész folyosó ettől visszhangzott, ha nem a palota. A szobámba érve a párnákat sorban teljes erőmből a falhoz vágtam, rettentően dühös voltam. Mindig csak a veszekedés, de ez mind azért van, mert nem vagyunk őszinték. Én legalább próbálkozom.
Teltek múltak az órák, a szobámban dekkoltam egy darabig, amikor eszembe jutott hogy aznap van Szilveszter, és meg kellene látogatni emberi barátomat. Felvettem egy kék, csipkés ruhát és felmentem hozzá, de mialatt mentem rengeteg emberrel találkoztam és mindenki úgy megnézett, mintha még sosem látott volna csak azért mert járok Lokival, vagy mit is csinálok. A méregtől szinte dörömböltem Tessa ajtaján.
-Jézus! Megijesztettél!
-Egyáltalán miért mondjuk azt hogy Jézus?- elmentem mellette a szobába.
-Gyere be - motyogta.
-Most melyik vallásban higgyünk?- lefeküdtem az ágyra és a plafont néztem.- Azt tudjuk hogy a skandináv mitológia igaz, de a miénk? Annyi hülyeség van benne, hogy az fáj, de ha nem lennénk itt lehet ugyanezt mondanám erről is!
-Keresd fel Istent is - nevetett.
-Elegem van!- szorítottam a kezem az arcomra.
-Mi az?- kérdezte, majd felült.
-Mindenki úgy néz rám mint valami földönkívülire!
-Lényegében az vagy.
-De komolyan! Katasztrófa. Utálom. Csak azért mert szeretem Lokit.
-Számukra te valami csoda vagy, mivel senki sem gondolta volna hogy így összebariztok Lokival.
-Nem, tudod hogy mit gondolnak? Azt hogy egy kurva vagyok.
-Tessék?
-Lucy mindig mondta, hogy anno ment a pletyka, most pedig azt hiszik ez igaz is.
Visszadőlt. -Jézus.
Visszatérve a vallásos témához.
-Te az asgardi emberek mit szoktak mondani? Te többet lógsz egyel.
-Én? Te!
-Jó, igaz. De Lokit nem hallom sűrűn ilyeneket mondani. Olyat hallok hogy Odin szakállára! Meg hogy Odin szerelmére! Meg ilyeneket, bár az utóbbit tőle nem hallom, mert hát az anyját sosem veszi a szájára. Az egyetlen ember akit szeretett.
-Rajtad kívül - vigyorgott.
-Tudtad hogy ma lesz az a vacak buli?
-Vagyis a Szilveszter? Persze hogy tudom, alig várom! Ott lesz Oliver is.
-Meg egy csomó ember, akik ribinek gondolnak. Tök jó. Én szerintem passzolok.
-Nem passzolhatsz! Újév! Ilyet nem hagyunk ki. Amúgy is, már kezelésbe vettem a ruhádat. És pont jó hogy nem fogadnak el téged normálisnak.
-Mi?
Felállt,és a tervező asztalához sétált. -Ez a ruha félig asgardi félig földi. Inkább földi. Különleges, majd látod.
-Jaj, nem tudom!
-Nincs kifogás!
Megforgattam a szemeimet.
-Akkor legalább hadd nézzem meg a ruhámat!
- Nem-nem. Meglepi.
-Persze, aztán beküldesz egy farmerba a teteje viszont olyan lesz mint ennek - mutattam a felsőmre.
-Csak szeretnél farmert hordani!
-Hát igaz... Néha sokkal inkább belebújnék valami jó kis farmerbe, és egy pólóba mint amikor egy ilyen tök hosszú ruha van rajtam.
-Én anno is hordtam ruhákat, csak...  hát... nem ilyenket.
Csevegtünk még egy ideig a ruhákról aztán újra az ünnepségnél tatottunk.
-Akkor te is jössz este?- kérdeztem miközben a szobájában járkáltam.
-Persze. Az kérdéses hogy mennyire fog tetszeni.
-Úgyis velem leszel, elütjük az időt.
-Veled? Neked mással kellene lenned, nem?
-Hát kellene, de kapja be.
Nem tűnt meglepettnek. - Megint összevesztetek?
-Ja. Te tudtad hogy mennyi földi embert végeznek ki itt? Loki teszi. Kémeket.
-Nem, de gondoltam.
-Miből?
-A Földön is rengeteg ember marad. Nem valószínű, hogy megölik őket, de csapdában vannak. Oliver is ott volt, tudod. Azért jött vissza mert rájöttek arra kicsoda és elmenekült. Loki pedig szeret embereket ölni.
Csúnyán néztem rá. -Nem igaz.
-Nem tudhatod.
-De tudom - biztattam magam. Igenis tudom. Loki nem ilyen gonosz!
-Hát jó.
-Miért te mit tudsz róla? Alig vagy vele. Max amit hallasz másoktól. Én viszont minden nap vele vagyok.
-És attól hogy szexeltek, még lehet gonosz.
-Nem csak azt csináljuk. Sokat szoktunk beszélgetni. Csak éppen nem ilyen fajta, mély témákról. Most meg összevesztünk azon, hogy nem avatkozhatok bele, és jobb ha nem is tudok a dolgairól, mert egyik oldalon sem állok, és bármit csinálok azt valakinek a kárára teszem.
-Egyetértek vele, Ally. Te is tudod, hogy nem tehetsz semmit, hacsak nem árulod el a szüleidet, vagy a csávódat. Tényleg nem kellene beleavatkoznod. De várj... az nem jó ha összevesztetek. Ebben a ruhában Loki mellett kell lenned. Ez a ruha olyan királynős érzést ad.
Nyeltem egyet.- Akkor biztos nem veszem fel.
-Miért nem?
-Mindenki ezt mondogatja mindig, azt hogy egyszer lehet királyné leszek pedig sosem leszek az. Ha vége ennek az egész háborúnak, a szüleim vissza fognak szerezni, és utálni fogják Lokit. Sosem jöhetek majd vissza, és ha valamilyen csoda folytán, akkor sem hiszem hogy Loki maga mellett akarna tudni.
Tessa ehhez már nem szólt hozzá. Talán bevallotta hogy igazam van. Hamarosan visszatértem a szobámba és ott összefutottam Lucyval. Rettentően izgult az este miatt, nem bírt egyhelyben maradni.
-Elhiszed, Ally?- szinte ugrált. - Ma este! Ma este felvállaljuk a kapcsolatunkat Kirien édesanyja előtt.
-Talán jó lenne, ha Loki is tudna róla- gondolkodtam hangosan. -Beszélek vele.
-Köszönöm! -ölelt meg.- Jaj, olyan boldog vagyok! Már teljesen megőrültem.
-Én is, Lucy, én is megőrültem.