Far From Home

39.

Már jöhettek is az emberek a faluból.
A hatalmas bálterembe természetesen mindenki befért. De kevesebben jöttek el, mint vártam. Jane-t elvégre tudtommal mindenki szereti.
-Üdvözlöm önöket! Örülök hogy eljöttek. Érezzék nagyon jól magukat!-Köszöntöttem a következő vendégeket, két hölgyet, és két urat. Tehetősebbek voltak, látszott a ruhájukon. Mindenkit így köszöntöttem. Nem egyedül álltam ott, Lucy mellettem eszegetett egy széken.
-Hmm! Ez mennyei!-Habzsolta a hamburgert.
-Örülök hogy ízlik.
-Hozzak neked is?
-Nem, nekem dolgom van.
-20 perc alatt ez volt az egyetlen vendég. Már egy órája álldogálsz ott, a bálteremben rengetegen vannak.-Hatapott még egyet.- Itt az ideje elengedned magad. Inni, enni. Táncolni.
-Nem igazán vagyok táncos hangulatban.
-Akkor együnk!
-Nem! Itt az ideje annak hogy behívjam Jane-t. Elég sok ember van már. Nem kell több. Bezárhatjuk a kapukat. Tudnál szólni az őrőknek akik kint állnak?
-De, persze. Sietek. Jane egyedül van a szobájában. Már vagy 3 órája. Biztosan vágyik a társaságra.
Mielőtt kimentem volna a szobalányoknak szóltam hogy tájkoztassanak mindenkit arról hogy hamarosan jön az ünnepelt. Ezért a zenekart is le kellett állítani. Amikor kiléptem a bálteremből, egyből elnéztem a trónterem felé. Az ajtó nyitva volt, odabent viszont nem volt senki. Már amennyit láttam belőle. Felsétáltam a lépcsőn, mintha a palota kihalt volna. Szinte mindenki odalent volt, az őrök és emberek csak elszórtan sétálgattak a palotában.
Bekopogtattam az ajtón, majd kis szöszmötölés után hallottam hogy nyitodott az ajtó. Jane egy nem szokványos, spagetti pántos kék ruhát viselt. Az ő haja fel volt kontyolva.
-Szia! Hogy vagy?-Kérdezte udvariasan, bár a mosolya nem volt őszinte.
-Gyere velem!-Kézen ragadtam. Nem ellenkezett jött utánam, csak a lépcsőnél kellett elengednem a kezét, hogy megfogják a ruhámat. Csend volt odalent, senki sem járkált. Pont időben! Megálltunk a bálterem ajtaja előtt.
-Mi történik?
-Van egy meglepetésünk számodra!-Kopogtam kettőt -ez volt a jel- aztán az ajtó kinyílt. Majd mindenki egyszerre kiabálta:
-Boldog születésnapot!
Jane arca egy pillanatig meglepett volt, majd lassan megvillantotta fehér fogsorát. Beljebb ment a terembe, de továbbra is az ajtó előtt maradt. Követtem. Az emberek tapsoltak, aztán Lucy Jane kezébe nyomott egy poharat, majd az enyémbe is.
-Emeljük poharunkat Janere! A legerősebb nőre akit ismerek!-Mondtam. Mindenki felemelte, ahogy kértem.-Egészség!-Rámosolyogtam, majd kiittam a pohárkám tartalmát. -Jane szeretnél beszédet mondani, vagy mehet a zene?- Hallgatott. Úgy tűnik, sokkolta az egész.- Sebaj! Elnapoljuk! -Kacsintottam rá. Fura volt, hirtelen mennyire felszabadultam, milyen boldog lettem. Szerintem Jane önfeledt mosolya tette. Megkaptam amit akartam.
A zene felcsendült, ami között volt klasszikus, de modern is a lejátszómról. Egy modern zene szólalt meg éppen. A barátnőm körülnézett. Látta az asztalokat, az üvegeket, hallgatta a zenét.
-Mit csináltál?-Kérdezte nevetve.
-Az ajándékodat. Milyen koktélból kérsz?
-Öhm...
-Van kaja is, ha éhes lennél.
-Ez most... Kicsit sok.
-Két K-val.-Tettem hozzá. Nevetett, miközben a nyakamba borult.
-Köszönöm!
Lucynak nyújtottam a poharat, és átöleltem.-Én csak kicsit el akartam hozni neked a Földet.
-Sikerült. Félig-meddig. A ruhák nem passzolnak.-Nézett rám, majd Lucyra.
-Hát... Azt sajnos nem tudtam megoldani. A vendégek miatt. Nem tudtam ki jön el pontosan, milyen ruha illene rá. És hát...
-Csak ugrattalak!-Mosolygott.
-Szeretnék bocsánatot kérni tőled, mert amikor visszajöttem csurom vizesen goromba voltam veled. Nem volt valami szép dolog.
-Amit most műveltél az ezer bocsánattal felér!
-Oh, nem csak én voltam. A személyzet, a konyhán dolgozók, a szobalányok.
-Tényleg kell beszédet mondanom később. Most bekapok valamit.
-Veled tartok.-Felpakoltunk egy-egy hambit, majd álva elfogyasztottuk ringatózva a zenére. Egy asgardi klasszikusra az emberek felálltak táncolni. Mi közben megkóstoltuk a koktélok közül is különböző fajtákat. Majd beszélgettünk amikor bejött újra egy modern zene. Mindenki aki a parketten volt addig, lejött. Senki sem maradt ott.
-Hé!-Szólaltam meg hangosabban.-Hová megy mindenki?
-Nem ismerik azt hogy egyáltalán hogy kell erre táncolni.
-Uncsik.
Felcsillant a szeme.-Mutassuk meg nekik!-Ezúttal Ő volt az, aki megfogta a kezem és elhúzott.
Elkezdtük a zene ütemére rázni magunkat, én még a hajamat is dobáltam. Hangosan nevettünk közben. Lucy is csatlakozott, majd több szobalány. Aztán a falusiak is elkezdtek utánozni minket. A szám végére már elég sokan táncoltak. Amikor vége lett Jane és én elkezdtünk tapsolni. Levettem a cipőmet, az ebédlő asztal sarka alá helyeztem, így már ugrálni is lehetett.
Még 3 számot minimum végig buliztunk. A negyedik kezdődött. Tudtam melyik az, elkezdtem énekelni is a dalszöveget, közben lépdeltem ide-oda. A szememet is becsuktam néha-néha. Egy Alan Walker szám volt. A címe Ignite. Szinte az összes Alan Walker szám le volt töltve nekem. Valaki letöltötte. Inkább letöltette. Végig ugráltam a számot. Idő közben piszkáltam a hajam, fel-le emelgettem a kezemet bizonyos részeknél, teljesen beleéltem magam a számba. A végén amikor szintén tapsoltam, mert észrevettem hogy megint utánoztak, és a zene utàn mindenki vigyorgott, nagyon élvezték az egészet. Elindult a következő. Ezúttal egy lassabb, bár ugyanúgy pörgős. Mielőtt bármilyen mozdulatot végrehajtottam volna, megláttam Lokit ahogy engem néz a büfés asztalnál álva, mellette pedig a vendégek beszélgetnek és teljesen más irányba nézve kémlelték a tömeget. Amíg Jane, Lucy és a többiek újra ráéreztek a ritmusra én mozdulatlanul álltam, farkas szemet nézve Lokival. A vigyorgós mosolyával nézett, ami akkor szokott eljönni, amikor szórakoztatja amit csinálok. Nevet rajtam, de nem rossz szándékból. Nem igazán tudtam viszonozni a mosolyt, helyette elindultam a terem másik oldalára az italos pultokhoz. Kértem egy Mojitot, azt iszogattam. A hajamat simogattam. Még jó, hogy nem esett szét! Gondoltam.
Mögöttem megszólalt Loki. -Deja vu illatott érzek a levegőben.
-Csak az új parfümöm.-Motyogtam a pohárba. Mellém állt.
-Mit javasolsz?
-A legjobb a Sex On The Beach. Az a kedvencem.
-Azt is iszol?
-Nem egészen. A Mojito se rossz. Most ehhez volt kedvem.
-Akkor azt kérek.-Nézett a fiúra, aki töltötte.
-Miért van deja vu érzésed?
-Oh, tudod te azt -belekóstolt.- Finomak ezek a midgardi vackok.
-Egyetértek. Ha még deja vuzni szeretnél, van hambi.
-Miért adna az deja vu érzést?
-Oh, tudod te azt -vigyorogtam, aztán felhajtottam a maradékot. Ő is mosolygott, és szintén beleivott a poharába.
-Együnk!-Mondta, majd elindult az asztalhoz. A vendégek már nem voltak ott. Betoltunk egy-egy hambit, közben meséltem Lokinak Jane reakciójáról. A kis beszámolóm végén akartam elmondani neki hogy sajnálom amit tettem. De amint befejeztem rögtön elkezdett beszélni. Székeken ültünk az asztal mögött.
-Mi történt a szobalányoddal?- kérdezte. A tömegre néztem. Éppen egy lassú szám ment. Ismertem, de nem jutott eszembe a címe. Viszont a zenekar játszotta kottából. Lucy egy fiúval táncolt. Egy palotaőrrel. Pontosabban Kirienel. Nagyon aranyosak voltak, Lucy alacsony termete és a fiú magassága miatt.
-Csak élvezi a bált. Végre Ő is boldog lehet. Pedig te zaklattad.
-Nem zaklattam. Beszélgettem vele.
-Egy pszichopata és egy normális embernél más-más számít beszélgetésnek.
-Nem tudtam hogy Lucynak gondjai vannak - mondta halál komoly arccal. Elnevettem magam. Néztük a táncolókat, Jane éppen nevetett egy lánnyal a piás asztal előtt. Voltak, akik csak álltak és néztek. És voltak akik el is mentek, mert hiányzott nekik a kifinomultság.
-Sznobok.-Kommentálta Loki.-Nem tudják értékelni az emberbulit.
-Te tudod értékelni?
-Még hogy! Akarod hogy megmutassam?-Megráztam a fejem.-Szuper! Akkor menjünk!-Megfogta a kezem, és elkezdett vinni a parkett fele.
-Ma este mindenki késztetést érez arra hogy a kezemet fogdossa?-Szinte középre húzott. Senkinek se tűnt fel hogy Ő is ott van, mindenki táncolt, nevetett és el volt valakivel.-Mint Lucy, akit csak három lány választott el tőlünk.
Vagy Jane-t, aki pont ránk látott, pedig elég sokan voltak közöttünk.
-Deja vu?-Kérdeztem tőle, miközben Ő csak állt, de ezúttal én is. Aztán elkezdte mozgatni magát. Csak a kezével hadonászott, meg a zene ritmusával teljesen ellentétesen ringatta a csípőjét. Elkezdtem nevetni.
-Ilyen amikor ráérzel az emberbulira?
-Sss!
-Tudod Loki ezt nem így kell.
-Bocsásd meg hogy nem vagyok vérbeli midgardi.
-Talán ezt még elnézem neked.-Én folytattam a mozgást, és néztem ahogy próbálkozik. Többször is annyira nevettem hogy a könnyem is kicsordult. Ez nem tetszett neki, így nagyjából 5 percen belül már el is akart menni.
-Fejezd be!- mordult rám, aztán el akart menni. Ezúttal én fogtam meg a kezét.
-Na, ne menj! Megmutatom hogy kell, jó?
Megforgatta a szemét.-Figyelek...
-Oké. Kezdjük ott, hogy ne figyeld mások mit csinálnak. Neked úgy tűnik így nem megy. Nem érzel rá. De semmi baj. Majd ráérzel magadtól. Mint amikor táncoltunk... Nem hallhattál korábban olyan zenét. Magadtól éreztél rá. Azelőtt még én sem táncoltam úgy. Komolyan. Még Sean se vett rá. Nem mintha neki valaha is eszébe jutott volna. Szóval, csak nyugi.- Volt még egy dolog amit nem akartam neki említeni, de feltűnt. Mindenfelé nézett. Jobbra, balra, átlósan, még hátra is. De előre egyszersem. Rám nem. Furcsa módon zavart. Mintha olyan csúnya lennék, hogy rám sem akar nézni. Elkezdtem rosszul érezni magam, és bár segítettem Lokinak, azt kívántam hogy menjen inkább.
Pár másodperc próbálkozás után újra feladta és mozdulatlanul állt.
-Hunyd be a szemed.-Tanácsoltam.
-Utolsó esély. Ha nem működik megyek!- mérgelődött. - Amúgy is jobb dolgom van mint...
-Felfogtam. Szóval...?-Becsukta a szemeit, aztán idegesen kifújta a levegőt.
-Most semmi másra ne figyelj, csak a zenére. Az ütemre. Esetleg a szövegre. Tudod, van amikor egy szöveg megfog valahogy.
Tette amit kértem. Lassan, de kezdett ráérezni. Először csak kicsit, visszafogottan mozgatta a vállát, aztán már jobban. Lassan a szája is mosolyra húzódott. De csak 2 perccel később, a szám végére érkezve nyitotta ki a szemét. Minden szám végén tapsoltak az emberek. Ez nálunk nem volt megszokott, ott a DJ általában össze mixeli egy szám véget és egy másik elejét. Itt minden szám után minimum 3 másodperces szünet volt. Amíg a többiek tapsoltak mi csak vigyorogtunk Lokival.
-Mostantól kezdve alapszabály: ne nézelődj, ha táncolsz! Kit érdekel hogy ki mit csinál?-Elkezdődött egy zene ami eredetileg lassúnak hallatszott, de a refrén után jó kis lüktető ritmusa lett.- Az a fontos hogy TE jól érezd magad!-Elkezdtem a fejemet is mozgatni, majd a vállaimat, a derekamat, aztán a lábaimmal is aprokat léptem. Eleinte behunyta a szemét. Mintha csak így működött volna a varázslat. De magától teljesen ráérzett. Emiatt pedig nem kicsit feldobódtam. Én meg még azt akartam hogy menjen inkább!
Amikor másodjára hangzott el a refrén kinyitotta a szemét. Ezúttal engem nézett. Én nem voltam képes rá nézni. Miért? Azelőtt zavart hogy nem akart rám nézni. Én is néha inkább behunytam a szemem, vagy a ruháját néztem, de az arcát sosem. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam azalatt az 1 szám alatt amit így táncoltunk végig. A következő már más volt. Egyszer hallottam életemben azt a számot. Molly megmutatta a videóklipjét nem sokkal mielőtt elmentem. Nem tetszett elsőre az a zene, amit utólag már nem értek.
Cheat Codes és Little Mix- Only You
Nem is generálhatott volna jobb számot az a vacak.
A legelején még mindig nem néztem a szemébe, de még az arca egyetlen pontjára sem. Helyette becsuktam a szememet. Erre a számra nem lehetett őrülten ugrálni, mégis a mozdulatok automatikusan jöttek. Megsímítottam a karomat, az arcomat, beledúrtam a hajmba. Amikor elkezdődött a refrén egy pillanata kinyitottam a szemem. Loki szemeibe néztem most először. Ő is így tett. Tudjátok, mondtam Lokinak hogy van amikor a szöveg megfog. Mintha a szívedből szólna. Pont ezt éreztem közben. Egy résznél különösen.

"I'm broken here tonight and darling, no one else can fix me
Only you, only you
And no one else can fix me, only you"

Mintha csak a szememmel adtam volna át ezt a szöveget. És mintha értette volna. Ahányszor mélyponton voltam Asgardban Ő segített. Talán tényleg csak Ő tud megjavítani, miután megtörtem. Olyan különleges vonzalom alakult ki közöttünk a zene közben, mint mielőtt megcsókoltuk egymást. És én persze úgy éreztem hogy megint meg akarom tenni. Bár a tánc közben egyszersem érintkeztünk, ahányszor megérintettem az arcomat valahol, a karomat, a mellkasomat, olyan érzés volt mintha Ő tette volna. Bár tartottuk a szemkontaktust, néha ígyis becsuktam a szemem. Az utolsó refrénnél viszont a jobb kezem lent véletlenül összeért az övével. Az ujjaink egymást érintették, majd arra fordítottuk a tenyerünket és összekulcsoltuk a kezünket. De csak egy pillanatra, mert aztán elengedte és az ujjait végighúzta a karomon. A kezére néztem, figyeltem ahogy közeledik az arcomhoz. Majd az arccsontom mentén is végigsimított. Közben a másik kezemet én is felcsúsztattam az alkarjára. Közelebb léptem hozzá, de csak egy aprót. Neki ez nem volt elég még közelebb jött. A cipőink között már csak centik maradtak. A zene közben üvöltött, az emberek megállás nélkül buliztak. Az egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a másikkal az alkarjára támaszkodtam. Ő is a karomat fogta, de a másik kezét az államon állította meg. Aztán elkezdte közelebb húzni. Persze, nem ellenkeztem. Már megint ott voltam. Az ajkához közel. Nem tudom mitől féltem. Attól hogy megcsókolom mindenki előtt, vagy attól hogy nem sikerül, vége lesz a zenének mielőtt megtörténne. De nem lett. Egy gyenge húzással máris megszűnt a tér közöttünk. Megint elveszítettem az irányítást. Azonban megint élveztem. Másodjára is ugyanakkora élvezetet nyújtott, mint először.
Ám a zenével együtt vége lett. Csak az ajkaink váltak el, továbbra is felfelé néztem rá. Csak másodperccekkel később jutott eszembe a tény, hogy körülöttünk mennyi ember van. Egyből elnéztem jobbra. Jane nyitott szájjal, mereven nézett rám. De senki más. Pedig mellettünk a csaj pont felém nézett, de csak beszélt tovább. Elléptem Lokitól.
-Milyen varázslatot csináltál?
-A teknikámra gondolsz?
Ezúttal egyáltalán nem oldotta a feszültséget a hülye poénjaival.
-Jane... Ő miért látott, és a többiek miért nem?-Beindult egy másik szám.
-A fenébe! Elfelejtettem hogy van itt egy Isten.-Elindult kifelé a tömegből.
-Tessék?
-Leszűkítettem a varázslatot, hogy ne legyen nehéz fenntartani, ha valamilyen okból elvesztem a fejemet.-Kiértünk és felém fordult. Így csak az Istenek láthattak. Elfelejtettem hogy az esküvővel és az itallal Ő is azzá vált.-Dühöngött.
Ledermedtem.
-Basszus!-Visszanéztem a tömegbe, de Jane már az italpultál állt. El akartam menni arra, Loki mégis megfogta a kezemet.
-Mi lenne ha bemutatnálak téged a vendégeknek?
-De Jane...
-Ismered. Még nem fog veled beszélni.-Igaza volt. Nagyon dühös és sokkolt lehetett. Elcsesztem a buliját. Loki elengedte a kezemet, átadta a cipőt amit az asztal sarkából szedett fel. Felvettem, átsimítottam a hajamat. Megálltunk a vendégek előtt.
A hölgynek barna haja volt, kék szemei, a ruhája tetejéből pedig egy műanyag darabok álltak ki. Nem mindennapi ruha. Alapból szürke volt a ruha, és csillogott csak a műanyag volt kék. A férfinek hozzá illő ruházata volt. Kezet nyújtottam feléjük de csak kérdőn néztek rám. Meghajtottam a fejemet.
-Be szeretném mutatni Önöknek Allysa Rogerst.
-Nagyon örülünk a találkozásnak.-A nőnek meleg mosolya volt. Az anyukámra emlékeztetett.
-Én is örvendek. És nagyon sajnálom azt amit csináltam.-A férfi csak bólintott. Szűkszavú. Értem.
Loki újra beszélt.-Allysa, neked pedig bemutatom a királynőt és a királyt. Nekik nincs második nevük akárcsak neked, vagy nekem. A királynő Olivia, a király pedig Philip .-Továbbra is mosolyogtam.
-És milyen helyről jöttek ahol nincs keresztneve az embereknek?
-A bolygó neve Horza.-Mondta a férfi. A mosolyom lehervadt.
-Mit mondott?
-Horza.-Ismételte Loki.
-Nem... az nem lehet.-Anya történetei.- Anya megölte azt az embert. Ti nem lehettek itt!
Loki válaszolt helyettük.-Találtak más módot.
-Így van.-Helyeselt a nő. -Sikerült egy új módszert kidolgoznunk. Örülök hogy megismerhetlek végre kisunokám!

¹Abroncs: a váz ami tartja a ruhát, hogy legyen alakja. Többféle felépítésű lehet a váz. Például a labdaszerű esküvői ruhák, vagy azok amiknek az alja egyre szélesedik. (A felső képen is a ruha alatt az utóbbi van)