Far From Home

26.

Anya távozása után sokáig feldúlt voltam. Mondhat bármit én továbbra sem láttam Lokit a megtestesült gonoszságnak. A barátom volt, aki sok jó dolgot tett értem, kezdve azzal hogy elvitt erről a helyről, egészen addig hogy megmentette az életemet annál a támadásnál amit amúgy én idéztem elő. És ezen kívül még annyi mindent csinált. Megtanított lovagolni, elmentünk a Földre kétszer is, és még táncolt is velem. Amit az ember Lokiról nagyon nehezen tud elképzelni.
Hamarosan apa és Thor bejött. Ahelyett hogy válaszokat követeltek volna, esti mesét mondtak Lokiról.
-Döntöttünk arról mit fogunk csinálni.- Kezdte apa.
-Ha már nem árulsz el semmit, legalább tudd kihez vagy hűséges. Rossz és jó értelemben is.
Apa elmesélte mit tett Loki amikor először a Földön volt. Ahogy mondta, beugrott valami: én azt a történetet már hallottam. Ekkor jött létre a Bosszúállók. Csak azzal az apró különbséggel mondták akkor hogy a főgonoszra nem fektettek nagy hangsúlyt. Akkor fel sem tűnt, hiszen az érdekelt hogyan jött össze a csapat, de ha visszagondolok eszembe jut hogy a gonoszt egyszerűen kihagyták a sztoriból. Persze, mindig is eltitkolták előlem. De ennyire? És miért csak Lokit? Például Ultronról mindent tudok. Meg arról is hogy amikor anya csatlakozott a szülei ellen harcolt. Róluk nem tudok valami sokat, de anya sem. Miután apa újra elmondta a történetet, így Lokival együtt sokkal izgalmasabbnak találtam az egészet. Persze külön kiemelték a rengeteg ember áldozatot. Azonban azt is elmondták ezáltal hogy Loki előtte nem sokkal tudta meg hogy a szülei valójában nem is a szülei, és dühös volt, apa szerint pedig phsziopata is. Erre Thor vetett felé pár dühös pillantást, de nem igazán tagadta.
Thor éppen mesélt a régi időkről, meg arról hogy Loki hogyan jutott el Midgardra hogy Thort megölje, amikor egy sokkoló tényt árult el.
-... mivel Loki jötunheimi, képes volt arra is hogy Heim...
-Jötunheimi?-Kérdeztem vissza meglepetten. Vagyis egy jégóriás gyermeke? Én ezeket a teremtményeket mindig is fehérnek képzeltem el, világos kék szemekkel. De Loki inkább egy emberre hasonlít, mintsem egy jégóriásra. Vagy így néznek ki ők is?
-Igen, amikor apánk elhozta, valamilyen varázslattal eltüntette a jötunheimi vonásait, és emberivé tette.-Thor értetlen arccal magyarázott nekem, és a beszámolója után apára nézett, és mindent mondó pillantást vetettek egymás felé. Azt jelentette: ,,mégsem tud mindent".
Ezután folytatták a történetet. Persze nem valami részletesen, de fontos dolgokat tudtam meg. Például azt hogy Frigga lényegében azért halt meg mert megpróbálta megvédelmezni Jane-t és vele együtt a birodalmat mert nem kerülhetett Malekith (Sötét Elfek uralkodója ) kezébe az Aether kő, ami Odin szerint "az anyagot sötét anyaggá" változtatja, Malekith pedig ennek segítségével akarta sötétségbe taszítani az univerzumot, hogy ismét a Sötét Elfek uralkodhassanak, de a hőseink megakadályozták. És erre érették mesélőink a jó részt. Loki segített megakadályozni ezt. Képzelem milyen nehéz lehetett neki. Meg kellett mentenie Jane-t, aki miatt meghalt az egyetlen ember aki iránt mélyebb érzéseket közvetített. Viszont ezt a részt Thor konkrétan kihagyta. 
Ezután elmondta mi történt miután megmentette az univerzumot Malekithtől vissza ment szépen Asgardba. Elmondta az apjának mi történt Lokival, szép temetést tartottak neki, azonban kicsivel több mint két évvel később, Loki váratlanul visszatért. Állítása szerint mai napig senki sem tudja pontosan hol volt hosszú hónapokig. Pontosan 25 hónap múlva egy hadsereggel támadta meg Asgardot. Minden azzal kezdődött hogy visszatért valahogyan bejutott a palotába (mind tudjuk hogy a titkos járatain, persze erről Thor mit sem tud) és úgy kezdte az egészet hogy egy karddal leszúrta a bátyját, elmondta neki hogy elveszi mindazt amit szeret, és lerombolja a világot amiben eddig élt, hogy megérezze milyen amikor minden semmivé foszlik. Ezután elment Janehez, és lakosztályokon ment át, kutatta át mindet. Thor szerint az egész palotában hallani lehetett ahogyan dühösen Jane nevét ordibálta. Végül elkapta egy zsákutcában, és már a tőrrel a kezében megindult a lány felé, de Thor időben közbe lépett. Ekkor lecsukta Lokit felzárta az emeletre, és kereken 10 hónappal később mentünk mi az esküvőre. A hadsereg pedig ugyanaz volt akik Loki szövetségesei voltak mielőtt elkapták az egyik katonánkat a Bosszúállók, így kiléptek. Gondolom megunták azt hogy Loki csak bukdácsol, már másodjára veszített sokat, és arra az elhatározásra jutottak hogy majd ők egyedül elfoglalják Midgardot. 
A történetek sokkolóként hatottak rám. Csak ültem ott és néztem magam elé amikor a végere értünk. A reakcióm a következő volt: Akkor most mi a jó édes életem van? Az egész olyan bonyolult volt, alig bírtam átlátni az egészen. Abban kis szobában pedig még inkább olyan érzésem volt, hogy össze vagyok zárva az összes rossz gondolataimmal, és nem tudok szabadulni tőlük. Ki akartam szabadulni végre. Kimenni a friss levegőre, és mélyeket lélegezni.
Ekkor benyitottak.-Steve, Lyra szeretne beszélni veled. A megbeszélt időpontot lekésted már 20 perccel.
-Indulok.-Mondta apa.-Ebben a szobában az ember elveszíti az időérzékét.
-Nekem mondod?-Motyogtam fáradtan. Úgy éreztem magam mint valami drogos akinek egy újabb adag anyagra lenne szüksége mert mindjárt megpusztul nélküle. Nekem azonban vízre volt szükségem, de nem volt bennem annyi hogy megszólaljak.
Apa vetett rám még egy pillantást aztán kiment, de Thor-nak még beszélhetnékje volt.
-Most már tudod milyen ember is Loki. Bűntudat nélkül képes gyilkolni ártatlanokat. Kegyetlen tud lenni, nem is kicsit. És te egy ilyen ember mellett állsz. Nem érdemli meg hogy bárki is mellette legyen. Régen én is azt hittem hogy segíteni fog ha támogatják, bármit feláldoztam volna érte, de amikor meg akarta ölni a feleségemet beláttam hogy nincs benne semmi jó.-Amikor befejezte még egy ideig nézett engem, aztán elsietett. Én pedig ledobtam a fejemet az asztalra, és feküdtem. Nyitott szemekkel bámultam a szürke falakat, lassan pedig kezdtem úgy érezni hogy a világ forog körülöttem, és az eszméletemet vesztettem.
Nem tudom mennyi idő telhetett el ameddig újra ébren lettem, csak azt tudtam hogy nem akarok megmozdulni. Elkezdett fájni a hasam is, így még inkább rosszul lettem. Egy ideig rettentően fájt. Ha akartam volna, akkor se tudtam volna megmozdulni.  Majd lassan elmúlt és már csak a fáradtság maradt. Egyszer csak hallottam ahogy kinyílik az ajtó. Nem volt erőm felnézni, inkább hagytam a fenébe, tovább feküdtem. Akkor hallottam hogy egy üveg hangja csattan az asztalon. Ekkor már felemeltem a fejemet. Buck bácsi álldogált ott, azonban most nem érzelem mentes arckifejezéssel, hanem aggódó tekintettel. Elvettem a vizet és ki ittam a felét. Az állapotom kicsit jobb lett. Amikor vissza tettem az üveget Buck elővett egy kulcsot a zsebéből és kinyitotta a bilincset. Nem értettem mi folyik itt.
-Sietnünk kell.-Mondta, én pedig felálltam. Megfogta a kezemet, és elkezdett kifelé vinni. Kiértünk a szobából amikor végre leesett mi történik.
-Mit csinálsz?-Kérdeztem.
Megállt és felém fordult.-Én nem hiszek senkinek sem. Mondhatod azt hogy nem tudsz semmit, de én nem hiszek neked. A szüleid nem látják hogy te vagy az, mert nem akarják elhinni ami történt, pedig belül ők is tudják amit én. Azt hogy te vagy az Hercegnő.-Mondta aztán elkezdett tovább menni. Amikor elfordult elmosolyodtam. Persze hogy tudja. Mindennek az a hülye mosoly volt az oka! És ha úgy vesszük az a hülye mosoly juttatott ki. Végig mentünk egy hosszú sötét folyosón, ahol még életemben nem jártam. Egyetlen őr feküdt csak a padlón ájultan ott, de ahogy tovább mentünk már többen is voltak. Egy titkos hátsó kijáraton vitt ki Buck. Amint végig sétáltunk az utolsó folyosón is, az ajtót kinyitotta és elém tárult a tiszta csillagos éjszakai égbolt. Egyből elindultunk az erdőn keresztül. Valahol a közepén megálltunk.
-Innen ki tudsz menni.-Mondta.
Átöleltem.-Köszönöm Buck.-Mondtam, majd elhúzódtam.-De miért kockáztattál ennyit értem?
-Nem bírtam nézni azt ahogy napokon át odabent ülsz, és mindenki mindennel vádol téged. Tudtam hogy te vagy az, és nem hagyhattalak ott.
-És mond, téged nem idegesít az amit mondtam? Nem kérdőjelezel meg mindent?
-Eszem ágában sincs ilyet tenni. Én már tudom azt, amit te még nem, szóval mondjuk úgy, hogy ha nem is teljes mértékben, de megértem.
-Köszönöm. Még egyszer, és százszor is.-Újból megöleltem aztán puszit nyomtam az arcára, és megindultam kifelé a sötét erdőből.
Szerencsére a szemem hozzá szokott a sötéthez, és azt is tudtam merre van pont egy akkora tisztás hogy fel tudjak menni. Idő közben elkezdtem beszélni a kapu kezelőjéhez, így amikor a tisztásra értem már csak szólnom kellett hogy engedheti, és már jött is le a világot megváltó szivárvány. Szerencsére hamar Asgardba értem, és el is vakított a sok arany, bár odakint ugyanúgy sötét volt. Egyből szembe találtam magam Uranal, egy pár katonával és bármilyen meglepő, Kirien is ott állt köztük, bár eléggé meg volt viselve.
-Allysa!-Mosolygott.
-Most is ugyanaz a kérdésem lenne hozzád: te mit keresel itt?-Odasétáltam hozzá.
-Az az ember, akinek fém karja van azt mondta hogy itt várjak rád.
-Tényleg? Buck téged is kiengedett?-Mosolyogtam.-És Loki?
-A palotában van.
-Elmehetnék most hozzá?
-Én is a palotába tartok, csatlakozz hozzám. Van hintónk is.-Felsegített a nyitott tetejű hintóba, amivel szépen elmentünk a palotáig. Már alig bírtam várni arra hogy találkozzak Lokival. Az odaúton Kirien elmondta hogy az általam keresett személy a 6. Emeleten van, amit furcsáltam is, hiszen neki semmi keresnivalója odafent, de nem igazán törődtem vele. A palotánál szabályosan kiugrottam, és sietős léptekkel haladtam a 6. emelet felé. Ezúttal az a korábban sötét emelet ki volt világítva. Jött velem szemben egy hölgy akit azonnal megállítottam.
-Loki? Hol van?-Kérdeztem lihegve.
A nő meglepődve végig nézett rajtam, hiszen midgardi ruhában voltam, aztán a folyosó végére mutatott. Szintén sietős léptekkel indultam el arrafelé, de a nő utánam szólt.
-Várjon, nem mehet be!-Azonban esélye sem volt arra hogy puszta szavakkal megállítson. Automatikusan kinyitódott előttem az ajtó. Azonban nem arra számítottam ami odabent fogadott.