Far From Home

71.

Éjfélkor sikerült elmennem aludni. Tényleg jó, hogy megbeszéltük Lokival azt, hogy ma az éjszakát külön töltjük. Bár amikor lefeküdtem az ágyamban hiányzott Loki illata és a meleg ölelése. Negyed óráig azon gondolkodtam, hogy milyen szívesen hozzábújnék és hogy át akarok menni hozzá, de nem akartam felébreszteni, amikor a ruhám is itt vannak és reggel Lucy fel fog ébreszteni, hogy elkészüljünk időben. Eszembe jutott, hogy Olivernek kell intéznie a foglyot, pedig annyi mindent kérdeznék tőle. Elkezdtem ezeken gondolkodni, amikor egyre sötétebb gondolatok jöttek. Kezdve a beszédével. Nagy hatással volt rám és elkezdtem rajta agyalni.
Olyan jó lenne, ha csak így megoldhatnám. Ha megegyeznének miattam, de erre esély sincs. Hiszen Loki ki tudja mit tett Odinnal, vagy hogy egyáltalán mennyi minden rosszat tett. Nem engednék szabad lábon mászkálni a világban. És ő egy ilyen esetben hallgatna rám? Na és a szüleim? Mit gondolnának, ha tudnák milyen mély kapcsolat alakult ki köztem és egy ellenségük között? Várjunk csak: mi van ha tudják már? Hiszen Loki minden egyes lépését kémek figyelik! Biztosan tudják már! Édes Istenem! Ne, ne! Könyörgöm ne. Bármit cska ezt ne. Tudnom kell mit tudnak pontosan!
Kiugrottam az ágyból, felvettem a szatén halvány rózsaszín, csipkés köntösömet és egy bebújós cipőt és feltéptem a hálószobám ajtaját.
Sietős léptekkel haladtam a lépcsőig, amikor megláttam és hallottam, hogy őrök nevetgélnek. Visszabújtam az egyik ajtóba. Éppen azt mondta az egyikük, hogy itt az ideje annak, hogy a kiválasztott elmenjen körülnézni a hatalmas folyosókon, mert bár elszórtan elhelyezkednek egy páran, mindig félóránként az egyik tesz egy kört.
Az idegesség miatt a levegőt is kapkodtam és féltem hogy észre vesznek. Összeszorítottam a szemem és legszívesebben a falba vertem volna a kezem. Szerencsére egy ideig hangosan veszekedtek azon ki van a soron most, mert semelyikük sem akart elindulni. Végül megegyezésre jutottak és megbeszélték, hogy először a másik irányba indul el a kiválasztott őrszem, mint ahol én álldogáltam. Tudtam, hogy várnom kell még egy darabig mire visszamehetek a szobámba. De onnan mégis hogy jutok el a lányhoz?
Vártam hátha elindul a katona, de nem ment sehova senki és csend is lett, mintha hirtelen valaki befogta volna a szájukat. Rászántam magam, hogy kikukucskáljak. A férfiak egyenesen álltak és az egyik a lépcső felé nézelődött a másik pedig járkált előtte. Ekkor már én is hallottam, hogy valaki jön felfelé. Visszahúzódtam és tovább füleltem. Attól tartottam, hogy Loki jön fel és esetleg kitalálta, hogy benéz hozzám mielőtt lefekszik aludni. Megint egyre gyorsabban vert a szívem. Amikor valaki felért a lépcsőn egy pillantra megállt és hallottam hogy felém közeledik. Amennyire csak tudtam bepréselődtem az ajtóba. Azonban amikor megláttam ki az túl hangosan is fújtam ki a levegőt. Lucy egyből észrevett, de szerencsére nem ijedt meg látványosan és hangosan, csak meglepődött. Megállás nélkül ment tovább, úgyhogy már rám sem nézett csak a lábánál intett nekem, hogy kövessem. Visszasunnyogtam a szobámba.
-Mit csináltál odakint?- kérdezte miután becsukta az ajtót, majd körülnézett a szobában, mintha valamit keresne.
-Baj van. Eszembe jutott valami, ami rettentően fontos és mielőtt elmegyek tudnom kell! A lánytól kell megkérdeznem.
-Kiriennel találkoztál? - kérdezte.
-Nem. Azóta amióta elmentetek itt vagyok. Miért?
-Nem találom sehol. Már 1 órája találkoznunk kellett volna a rejtekhelyünkön, de nem jött el. Nem tettem semmi rosszat, legalábbis nem jutott a tudomásomra.
-Basszus. És miért nálam keresed?
-Ez a szoba volt az utolsó ötletem, arra hogy itt van. Most, hogy ő is benne van ebben a kémes dologban reméltem, hogy valami fontos dolog miatt beszélnie kellett veled vagy neked vele. Nem tudom, csak reménykedtem! Nem volt már más ötletem. Oliver persze nem elérhető, viszont pár harcostársa azt mondta, hogy nem látták 2 órája!
-Istenem! -kezdtem én is aggódni. Elkezdtem járkálni.- Öhm... Hol nézted meg?
-Az egész palotát átfésültem, az udvart, az istállót is, a szállására nem tudtam bemenni, de ott ugye emberektől tájékozódtam.
-Az egész palotát?
-Jó, van ahova nem mehetek be, vagy kérdőre vonnának miatta, de mit keresne a trónteremben a bálteremben vagy a 7. Emeletnél feljebb? Most viszont mégis feljebb kell menjek.
-Az édesanyja?
-Ilyenkor mit keresne ott? Hacsak nem beteg... Mi van, ha az idős asszony hirtelen beteg lett? Persze, biztos odarohant volna hozzá. Ha ez a helyzet nem is vagyok rá dühös. Nem igaz, hogy ez eddig nem jutott az eszembe!
-Nem, nem hiszem.
-Tessék?
-Ha így van, a társai miért nem tudnak róla? Ezért komoly büntetés járhat neki. Eddig a barátai falaztak neki, nem?
-Igen, amikor együtt voltunk mindig ők figyeltek arra, hogy ne legyen baj! Ezért bízom is bennük.
-Oké, de most ők sem tudják! Jaj, nem tudom. Igazad lehet, biztos az anyukája.
- Akkor kaphat büntetést, ha holnap reggelre nem jelenik meg.
Bólintottam. Tudtam róla, ezt is Loki mondta.
-Szóval akkor mi lesz most?- kérdeztem Lucyt nézve.
-Megnyugszom? Megpróbálok.
Megöleltem. - Nem lesz baja! Holnap reggelre előkerül.- Eltávolodtam. - Nekem viszont el kell mennem!
-Hova?
-A kémhez, de nem tudom hogy jussak át az őrökön.
-A titkos járatokon! 2 szobával arrébb van egy titkos ajtó, ami oda vezet. Az alagútakba. Vegyél fel egy csuklyás kabátot! Gyorsan!
-De Oliver azt mondta, hogy ott járkálnak őrök - mondtam, de közben ledobtam a köntöst és felvettem egy sötétkék földig érő kabátot.
-Tudom, de van valaki aki segíthet nekünk odalent. Ha szerencsénk van, addig bújkálnunk sem kell. Most pedig maradj csendben amíg át nem megyünk oda!- Utasított, aztán halkan kimentünk a szobából és áttipegtünk az említett titkosajtós szobába. Teljesen sötét volt odabent, a bútorok pedig fehér lepedőkkel voltak letakarva. Lucy kivett a zsebéből egy fehér dobozkát és abból elővette gy szál gyufát. Megfogta az egyik gyertyatartót amiben 3 hosszú fehér gyertya állt és egyesével meggyújtotta a gyertyákat. A fürdőszoba bejárata mellett volt egy komód, amit arrébb tolt amíg én megfogtam a gyertyatartót, ezután levette a képet is ami feletette csüngött. Így már kirajzolódott az ajtó. Lucy megnyomta egy kicsit és az kinyílt. Odabent teljesen sötét volt, szinte ledermedtem amikor megláttam. Mintha a halába vezetett volna. Az első pár kő látszódott, de utána minden feketévé vált. Rosszabb volt mint az alagutak. Amikor Lucy elvette tőlem a tartót és elindult én meg sem mozdultam.
-Gyere már! - suttogott.
-Inkább elmegyek az őrök mellett!- mondtam halkan.
-Pár lépés és világosabb lesz ígérem, de az ajtó közelébe nem tehettek fáklyát, hiszen azt érezni és látni is lehet. Ne aggódj, Ally rengetegszer voltam már itt és semmi nem történt.