Far From Home

45.

Arra ébredtem fel hogy didergek, mivel a hűvös szellő a nyitott erkélyajtón át bejutott a szobába. Először magamra húztam a takarót, aztán hátrébb húzódtam, mivel az ágy szélére kerültem. Ekkor éreztem meg Lokit magam mögött. Egy mosoly kíséretében hozzásimultam. Beugrottak a múlt éjszakai pillantok, és elmondhatatlan boldogság uralkodott el rajtam. Főleg abban a pillanatban, amikor kivette a hátam mögül a kezét és átölelt, ezzel még közelebb húzott magához. A mosolyom egyre nagyobbra nőtt, majd már a fogaimat is megvillantottam.
-Jó reggelt.-Mormogta a fülembe. Kibontakoztam az öleléséből és átfordultam a másik oldalamra, vele szembe. Még csak nyitogatta a szemét, mint egy álmos kiscica. Közelebb másztam hozzá, az álla alá tettem a fejemet, és így maradtunk percekig. Be szívtam jó mélyen az illatát, közben végig az járt a fejemben, ahogy tegnap érintett. Ezúttal pedig az ölelésére koncentráltam. Egy idő után éreztem hogy felébredt ő is, és elhúzódtam, mégis közel maradtam hozzá. A fejünk egy vonalban volt, így tökéletesen kényelmes pózban figyeltem az arcát. Minden egyes vonását. Felemelte a kezét és elkezdte piszkálni a hajamat a fejem felett. Én a kezemet a mellkasom mellett tartottam, és így néztem a szemébe. Megfordult a fejemben az, hogy megengedte hogy hazamenjek. Szerintem már fel is készült arra, hogy elhagyjam a palotát. De most már nem akartam. 
-Maradhatok?-Kérdeztem halkan.
-Maradj örökké.-Suttogta. Halványan elmosolyodtam. Melegséggel töltött el az, amit mondott, az ahogy mondta. Sosem hittem hogy ilyet hallanék tőle az életemben. A kezemet az arcára helyeztem, végigsimítottam azt, majd a karját is, és végül összekulcsoltam az ujjaimat az övéivel. Hosszú percekig csak szorongattunk egymás kezét, Loki pedig a hajamat piszkálta. Szép pillantatok voltak. Csak a hideg kavart bele. Egy erősebb széllókés miatt megborzongtam, elengedtem Loki kezet, és a nyakamig húztam a takarót. Ekkor a romantikus pillanat viccessé kezdett alakulni. 
Loki elvigyorodott azon, hogy mennyire magamra húztam a takarót.
-Nem fázol? Várj, még nem vagy eléggé betakarva. -Mondta, majd a megmaradt takarót, ami a nyakamnál összegyűrődött, megfogta és ráhúzta a fejemre.-Így már jobb, igaz?-Kérdezte, mire elkezdtem nevetni, és a takarót hirtelen beszívtam a számba. Ekkor Loki is elkezdett nevetni. -Megmentelek!-Levette a fejemről. - Képes lettél volna megfulladni egy takarótól. Még jó hogy itt vagyok neked.
-Azért ezzel vitatkoznék.- Hecceltem, bar kétségem sem volt efelől. Felültem és körülnéztem.-Hol van a felsőd?-Kérdeztem, miközben a szét dobált ruhákat néztem. 
-A könyvespolc előtt.-Felvettem a bugyimat az ágy mellől, felálltam és húztam fel, amikor Loki feltette a kérdést, ami engem is foglalkoztatna.- De minek kell az neked?
-Tudod Loki...-elindultam a barna ruhadarab felé- a Földön ezt szokták csinálni. Egy együtt töltött éjszaka után a csajszi felkapja a csávója pólóját és abban lézeng a házban. 
-Szóval te most az én pizsama felsőmben és egy szál fehérneműben kívánsz a palotában ,,lézengeni'' ?- Magamra kaptam Loki cuccát és vissza másztam az ágyba, úgy hogy leültem mellé. 
-Nem Loki, nem kívánok a palotában mászkálni benne, csak a szobádban.-Komolyra váltottam a szót.-  Szeretném, ha ez a kapcsolat titkos lenne. 
-Jól tudok titokban csinálni dolgokat.-Vigyorodott el, majd megfogott a derekamnál, és magára húzott. Csikis helyen fogott meg, ezért elkezdtem nevetni, így ő is nevetett. Majd miután jól megölelgetett, legurultam róla. Loki felállt, visszavette a naciját majd elkezdett készülődni. 
-Azt hittem, hogy te varázslattal át tudsz öltözni.
-Ez igaz, de szándékosan nem akarok kimenni.
-Biztos miattam.-Jelentettem ki poénkodva.
-Az egyik ok tényleg te vagy, a másik pedig az, hogy ma rengeteg dolog vár rám. A vihar megrongált egy pár házat, amelyeket  rekonstruálni kell. Emellett, lehet pár hajléktalant el kell szállásolnom valahol, vagy hagyhatom őket az utcán is...-Gondolkodott hangosan. 
-Vicces vagy.-Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, vagy inkább reménykedtem.
-Ó Ne! Most jut eszembe... Ha most sok pénz elmegy a házak felújítására, mikorra fogom elkészíttetni a szobrot?
-Milyen szobrot?
-Egy hatalmas szobrot rólam, a sisakomban. Felavató ünnepsége is lenne. Nem érdekel! Megcsinálom. Az emberek még várhatnak. 
Kimásztam az ágyból.-Nem teszel eleget a királyi kötelességeidnek? -Hecceltem tovább, miközben odasétáltam hozzá. Felém fordult.
-Azt csinálok amit akarok, ezt te is tudod.-Mondta vigyorogva, mégis lehetett érezni a hangjában azt hogy: senki sem mondja meg, mit csináljak. Visszafordult a szekrényhez és kivette valami bőr cuccot. 
-Oh, tudom én azt.-Megforgattam a szememet is a mondatom közben. 
-Tudom, hogy forgatod a szemed. Csak fennt ne akadjon. 
Elnevettem magam, majd lefeküdtem a piros kanapéra. Néztem ahogy veszi fel a cuccait. Percek múlva megszólaltam.
-Jézus... Mennyi vackot veszel még magadra? Nem nehéz? Minek van egyáltalán ennyi cuccod?
-Azért hogy legyen mit kérdezned.-Mondta, majd levette a tartójáról a sisakját, felém fordult és rányomta fejemre.-Megfognád egy kicsit?- Kérdezte vigyorogva. A sisakja nem csak hogy nagyon nehéz volt, de rettenően fura érzés. A szarvakat fogdostam.- Ezek mit akarnak jelképezni? Azt hogy te vagy Rudolf megszemélyesítője?- Ostobán nézett rám.-Rudolf egy cuki rénszarvas.
-Te most cukinak hívtál engem? 
Felálltam.-És rénszarvasnak.- Átkaroltam a nyakánál. Fura volt az a sok kemény dolog. Páncélzatként szolgált, de engem kifejezetten zavart. Persze Lokinak nem jött rosszul annyi ellenséggel a háta mögött. 
-A sisakom eleinte az erőt és a hatalmat jelképezte, sőt véleményem szerint még mindig azt jelképezi, de az asgardi nép meg hát... az összes többi teremtmény aki tudja ki vagyok, elkönyvelték démoninak.-Miközben beszélt levette a fejemről és átette az övére a sisakot. A hajam borzasztóan kócos lett a fejem tetején. Össze-vissza állt. - A személyiségem miatt. Mai napig nem értem miért nem szeretnek.-Mondta halál komolyan. Rámosolyogtam, aztán megöleltem.
-Én szeretlek.
-Persze, mert túl vonzó vagyok. És sármos. Nem tudtál neki ellenállni szóval...
-Fogd be.-Vágtam közbe, majd meg akartam csókolni de elnevette magát.- Mi az? -Kérdeztem. 
-Olyan viccesen áll a hajad.- Keresztbe tettem a karom, majd felszegett fejjel elindultam az ajtó felé. Eljátszottam, hogy megsértődtem. Utánam kapott, maga felé fordított aztán felvett és megcsókolt.- De még így is gyönyörű vagy.-Suttogta az ajkaimra. Elmosolyodtam, majd folytattam azt a csókot. Elindult felém az ágy felé, majd letett a szélére fektetve. Hamarosan elhajolt.-Majd találkozunk.-Mondta mosolyogva, majd megfordult és kisétált az ajtón. 
Percekig vigyorogva fetrengtem az ágyban, majd felpattantam és kimentem az erkélyre. Nem a város felé néztem, hanem arra a részre ahol kisebb-nagyobb dombok voltak és jött fel a nap. Az ég felé emeltem a kezeimet és élveztem ahogy a szellő a hajamba kap. Bár idő közben ötször kirázott a hideg. Mégis én olyan boldog voltam, és nem is zavart. Alig tudtam elhinni hogy végre aggódás és bűntudat nélkül csókolhattam meg Lokit. Sose hittem volna, hogy valaha megtörténne az, ami éjszaka történt. Sőt, azt sem hogy valaha elmúlik az asztrafóbiám ( a vihartól való félelmem), ha nem is véglegesen egy éjszakára biztos.
Ekkor elnéztem a város felé. A város szélén a házak közül volt amelyik teljesen össze volt dőlve, volt amelyből csak leestek dolgok, vagy meg volt repedve. Ez nem csak egy szimpla vihar volt. Az nem tehet ekkora károkat. Éjszaka biztos volt földrengés. Akkor ezért láttam úgy mintha körülöttem minden mozogna. Azt hittem csak képzelődtem. Akkor már nagyon benne voltunk ebben. Ezután eszembe jutott, hogy ha a vihar ekkora mértékű volt reggel Lucy biztos keresni fog. És ha nem nyitom ki az ajtót megijedhet. Mondjuk ő nem tudott a fóbiámról, akkor is aggódhatott. Beszaladtam a szobába, majd lekaptam Loki felsőjét, felvettem a pizsamaruhámat, majd már majdnem kimentem, amikor is visszafordultam, hogy újra magamra kapjam azt a felsőt. Nem bíztam neki ellenállni. Ezután kisurrantam, de volt hogy meg kellett bújnom a növények mögött, mert ellenőrizték a falakat a szobákban. Amikor átmentek Jane szobájába elkezdtem futni és meg sem álltam, csak mikor beértem a szobámba. Pont úgy állt, ahogy hagytam, ami megnyugvás volt számomra. Elhúztam a függönyöket, így ráláttam a tóra, és a körülötte levő erdőre. Néhány fa ki volt dőlve. Néztem a tájat. Az emberek szenvedtek, féltek, miközben én életem legjobb éjszakáján estem át. Hirtelen kissé rosszul éreztem magamat. Abban a pillanatban kopogtak. Ijedten kaptam oda fejem. Lerángattam magamról Loki pizsi pólóját, de fogalmam sem volt, hogy hova tehetném. Az ajtót nem zártam be, így Lucy bármikor kinyithatta volna. Kellett valami gyors hely. Nem tehettem a ruhásszekrénybe, mert azt kinyitja. Az ágyhoz siettem és már becsúsztattam a párnám alá, de mégsem tehettem az alá, vagy az ágyneműm alá, mert azt is észrevette volna.
-Ally? Jól vagy? 
Így a legkézenfekvőbb megoldást választottam és a leggyorsabbat.  Becsúsztattam az ágyam alá. Tudtam hogy nem a legbiztonságosabb, de amíg Lucy el nem megy tökéletes.
-Minden oké?-Kérdezte, majd kinyitotta az ajtót. Én az ágyam szélen ültem.- Aggódtam érted! Éjszaka ezt a nagy vihart én is csak...-Elhallgatott mert megöleltem. Váratlanul érte, de visszaölelt. Majd távolabb léptem tőle. 
-Bocsi, nem bírtam ki. Szóval mi van a viharral?
-Fel akartam jönni hozzád, de nem ment. Féltem megmozdulni is. A szobatársaim közül kettő elment a családjához, Aria pedig eltűnt még a vihar előtt. Egyedül maradtam volna, ha Kirien nem szökik be a palotába. 
-Beszökött a palotába?-Leültem az ágyamra. 
-Igen. Nekik 11 órától tilos elhagyni a szállást. Hacsak nem akkor kezdik a műszakot. 
-És megkeresett téged, majd bebújt melléd az ágyba?- igazából nem komolyan tettem fel a kérdést, de kiderült hogy ez tényleg megtörtént.
-Így történt. Olyan éjfél körül, amikor a vihar kezdett felfokozódni. Hamarosan nagyon erőteljessé vált, és órákkal később jött az a borzalmas földrengés. Nagyon ijesztő volt. Az egész palota beleremegett. Leestek dolgok az asztalról, közben odakint villámlott és dörgött, nagyon világvége hangulata volt. Látom nálad is.-Ekkor vettem csak észre, hogy a hajkefém, egy pár párna, még az este eloltott mécsesek a földön hevertek. - Te hogy vészelted át az éjszakát? Nem látom rajtad hogy meg lennél viselve. 
-Én... a hatalmas vihar alatt magamba néztem és megpróbáltam rendezni a dolgaimat. A vihar velem együtt tombolt, és ez felfrissülést adott. Sajnálom hogy csúnyán viselkedtem veled az elmúlt napokban.
-Nem tudom mi történt veled, de szerintem egy éjszaka alatt nem rendezted ezt el, de ha nem szeretnéd, akkor ne mond el,a lényeg hogy talán jobban vagy. Nem erőltetem, oké? De nem egészséges elnyomni magadban. Meg kellene beszélned azzal aki ezt a fájdalmat okozta neked. - Hát Lokival talán már túltárgyaltuk ezt. 
-Inkább beszéljük rólad.
-Rólam? Mi olyan érdekes bennem?
-Történt meg valami tegnap este? 
-Nem! Nem lehet. Nem történhet semmi. Nem is lehetnénk együtt. Tilos. Ezért kérlek ne mond el a királynak.
-

Nem mondom el. Bár szerintem a király már kicsit más szemszögből látja az ilyen dolgokat. 
-Ezt hogy érted?
-Csak tudom. Elvégre Jane is elment. Megváltozott.
-És ki miatt?-Mondta majd köhögött kettőt. Elnevettem magam. 
-Örülhetsz hogy ide jöttem. 
-Örülök is neki.-Mondta mosolyogva.-Nem maradhatok sokáig. Mennem kell, mert miután ki takarítottuk a palotát, a földszinten levő szobákból felköltöznek a többiek, mivel oda költözteti be Loki azokat akiknek a házuk használhatatlan vagy hibás lett. 
-Igen? Akkor nem hagyta őket az utcán. Milyen nagylelkű.-nevettem.
-Bizony. Loki tisztában van azzal, hogyha kint hagyja őket, az emberek nem fogják annyira kedvelni. 
-Én is szeretnék segíteni az emberek behozatalában. 
-Te? Miért?
-Miért ne?-Mosolyodtam el.-Fel kell iratkozni vagy valami? 
-Nem hiszem. De nekem tényleg mennem kell. 1 óra múlva találkozunk a földszinten, a bejáratnál.