Far From Home

57.

-Igen, a mai nappal együtt 2 nap.
-De hát...
-Tudjuk, te imádsz szervezkedni, de ezt ma a hajlani órákban már elkezdte a főszobaasszony. Nincs sok idő, te pedig rengeteget dolgoztál az utóbbi időben így nem is említettem inkább neked. Sajnálom, remélem nem haragszol!- Én nem ezen voltam kiakadva, még nem is gondoltam a sokkban erre. - Pedig ez igazán neked való feladat lenne! Egyszerre kettővel is kell foglalkozni. Az egyikkel csak mellékesen mivel az a téren lesz, és a palotabéli embereknek inkább ez fontos itt.
-Az előbb még nyár volt.
-Itt is szokott esni a hó, ha erre gondolsz. Most kivételesen ez a december sokkal melegebbre sikerült. Holnap rekord meleg lesz állítólag. De ezt ne gondold 30°C-nak, csak 15 körül alakul, de ilyenkor általában -10 alá szokott menni. Nagyon különös ez a helyzet.
Szinte sokkot kaptam, - persze nem emiatt a nagy hőingás miatt- egyből a szüleim jutottak az eszembe.
-Meg kell látogatnom a szüleimet. Nem bírom tovább - mondtam, majd felálltam.
-De mégis hogy akarod ezt tenni?- érdeklődött.
-Lokira lesz szükségem. Nem tudod hogy hol van most?
-Palotán kívül.
-Basszus... és mikor jön vissza?
-Pár óra.
-Aj, mit csinál?
-Nem tudom, hirtelen mindent megakar csinálni ma, mintha nem is ő lenne. Sokszor ha valami ami ráér azt megcsinálja később.
-Megbeszéltük, hogy a holnapot együtt töltjük.
-Ó! Hát ehhez még tényleg hozzá kell szokni. Figyelj, szerintem ne idegeskedj csak csináld meg amit ezzel kell és aztán várd meg őt.
-Igazad van.
Kivettem a vászonból a fürdőruhát. Olyan volt mint egy normális ruha. Két pántja volt, a mellrésznél az anyag fodrozódott, majd egy zsákruhára hasonlított a többi része. Alatta viszont egy teljesen olyan anyagú egybe rész volt, mint a mi fürdőruháinkon.
-Elviszem Tessának, ő biztos tud rajta segíteni. Lucy tudnál értesíteni, ha Loki visszajön? 
-Persze.

Lucy innentől kezdve elvált tőlem, mivel neki dolga volt; én pedig felsiettem a barátnőmhöz. Úgy kopogtam be, hogy semmit se sejtettem. Fészkelődést hallottam bentről, majd Theresa nevetését, és végül a csávója nyitotta ki az ajtót egy sötétkék pokrócba csavarva, de az egész felsőteste kint volt. És hát mit ne mondjak. Azért majdnem félrenyeltem ahogy megláttam.
-Szia...- mosolygott rám. Nálam egy és fél fejjel magasabb volt. 
-Öhm... szia. - Inkább meg sem kérdeztem hogy zavarok e.
-Ally az?- Sietett a csávója mellé Tessa.- Mizu?
- Csak megszerettelek volna kérni arra hogy ezt a fürdőruhát holnapra át tudnád-e alakítani egy normális fürdőruhára. 
-Ó, igen? Strandolni készülsz?
-Igen, Lokival, szóval maradjon visszafogott, okés?
-És az miért jó?- kérdezte Oliver.
-Hát azért, mert mi azért több figyelmet kapunk mint ti.- Nem hiszem hogy én valaha is így ajtót mernék nyitni. - Na mindegy srácok jó mulatást nektek, nekem sietnem kell. Köszi mindent Tessa, majd találkozunk!
Ejtettem egy tündéri mosolyt kigyúrt barátunk felé is aztán visszamentem a könyvtárba. Újra kezembe vettem a könyvet, amit olvastam, de már nem kötött le. Sokkal inkább a szüleim és a Szilveszter járt a fejemben. Észrevettem hogy semmit sem jegyeztem az éppen elolvasott fejezetből csak azt hogy volt valami veszekedésféle a lány és a fiú között, de nem voltam benne biztos, mivel alig emlékeztem. Így letettem a könyvet és inkább lementem szépen nyugodtan hátha össze futok Lokival.
Amint leértem a földszintre láttam hogy a trónterem felé tart egy kis társasággal. 
-Loki!-Kiáltottam. Az egész társaság megállt és hátrafordult. Sietős, szinte futó lépésekkel közelítettem feléjük. Loki kijött a tömegből így már a hozzám közelebb lévő oldalon állt és nem értette mi van. Odaértem hozzá. - Valamit meg kell beszélnünk. 
-Allysa, kedvesem, ez most nem éppen megfelelő időzítés.
-De komolyan! Fontos lenne. Mindenképpen még Szilveszter előtt intézkednünk kéne. 
- Nem alkalmas - mondta újra. - Megbeszéljük később. 
Hátat fordított és bement, majd a kísérete követte. Dühös voltam Lokira, mert úgy éreztem ez tényleg nem várhatott, de nem sértődhettem meg amikor akkora szükségem volt rá. Visszamentem a második emeletre és az egyik városra néző padon foglaltam helyet. Dörzsöltem a kezem és vártam, közben ötleteltem. 
Azt találtam ki, hogy valahogy úgy kellene beszélnem velük, hogy ők azt hiszik, hogy álmodnak vagy képzelődnek. Csakhogy egyszerre mindkettejük kellene. Azt sem tudom mit mondjak nekik. Sóhajtottam egyet, amikor Loki feltűnt a láthatáron és észrevett. 
-Mi volt olyan fontos?- kérdezte nyugodtan.
Felálltam.- Inkább mi ilyen fontos. 
-Sajnálom hogy olyan gyorsan elküldtelek, de az ilyen megbeszélések rettentően fontosak, éppen ezért...
-Ne Loki, nem fontos. Bocsánatot kertél. Fejlődsz, gratulálok - mosolyogtam rá, majd vissza ültem.
Loki helyet foglalt mellettem és utána elkezdtem mondani az ötletemet. 
-Ez mind szép és jó, de mond, ez mégis hogy jutott most az eszedbe?
-Eltelt rengeteg idő amióta nem láttam őket. És nem tudom emlékszel-e még rá, de mielőtt AZ történt közöttünk én haza akartam menni. 
-Persze, hogy emlékszem rá - motyogott. Talán nem az a durva dolog a kedvenc emléke rólunk. Mintha megbántottam volna.
Megfogtam a kezét. -Loki, csak vicceltem.- Sóhajtott. 
-Térjünk vissza a tervedre. Meg lehet valósítani, de csak akkor tudom befolyásolni az elméjüket ha sokkot kaptak, vagy alszanak és be tudok mászni az álmaikba vagy ha valamilyen varázsszer hatása alatt állnak. Az utóbbi egyértelműen a legkönnyebb. 
-Nem tudom hogyan oldhatnánk meg.
-Egy ilyen varázslatot többféle képpen lehet aktiválni. Mondjuk ételbe, italba téve vagy esetleg ráfújással.
-Úgy mint a filmekben?
-Biztos - forgatta meg a szemét. 
Rövid ideig gondolkodtunk. -És ha mondjuk... átalakítanál a szomszéd nénivé, aki bekopog apáékhoz és aztán kér valamit, így bemegy aztán ráfújom a port? Te pedig közben eltünteted magad és bejössz velem. Mit szólsz? 
-Ahhoz mindenképpen látnom kellene a ,,szomszéd nénit''.
-Megoldható. Hozzá is bekopogunk. Hidd el remekül tudom utánozni. 
Megrázta a fejét, gondolkodott. - Biztos vagy ebben? 
-Nem. De legalább látnom kell őket. Elcsesztem az életüket ezzel a húzásommal. 
-És most vissza szeretnél menni?- A kérdése jogos volt. De magam sem tudtam.
-Mindkét helyen akarok lenni egyszerre.- Elmosolyodtam. - Azonban ez nem lehetséges, így előbb-utóbb dönteni fogok. De akárhogy is döntök a másik fél tájékoztatva lesz mindenről. Nem lesz álompor, és nem tűnök el egy búcsúcsók nélkül sem. 
Loki felnézett és elmosolyodott. -Hát az erősen ajánlott. - Odahajolt hozzám, az egyik kezével megfogta az arcomat és megcsókolt. A csók után a vállára hajtottam a fejem. - Mikor szeretnéd végrehajtani a látogatásodat a szüleidnél?
-Minél hamarabb. Igazából csak tőled függ.
-Van nálam por vészhelyzet esetére, a terv is készen áll. Szerintem az este 8 óra megfelel, mivel addig dolgom van. 
-Tökéletes - mondtam majd adtam egy gyors csókot és felálltam.- Kiválasztok valami gyönyörű asgardi ruhát amiben majd lenyűgözöm őket. 
-Engem is lenyűgözhetsz benne - vigyorgott. 
Megütöttem gyengén a vállát aztán lehajoltam a füléhez. - Várd ki a sorod - suttogtam. 
Amikor felegyenesedtem és elindultam a lépcsők irányába láttam hogy ezt a kis vöröske végignézte és meg a személyzet egy-két tagja, viszont már nem számított hiszen mindenki tudott már rólunk. Ebben a tudatban nagy vigyorral az arcomon sétáltam el a kis csaj mellett. Így merj ráhajtani a pasimra, ribi. És még azt se tudod, hogy milyen erővel rendelkezem. 

Szépen felsétáltam a szobámba és feldúrtam a ruhásszekrényemet. Csak az asgardi divatot követő ruhákra koncentráltam. Kerestem, kutattam egészen addig amíg meg nem találtam a tökéletes darabot. Tűzpiros volt az egész ruha. A gyomrom vonaláig egy egyszerű ruha volt, viszont onnantól kezdve az egész nagyon bonyodalmas lett. Ott kezdődött hogy a megvastagított anyag csak a melleimet takarta el és ezt a hátrészével, a köpennyel gyöngyök kötötték össze egy piros madzagra felfűzve. A vállrésznél is ilyen gyöngyök voltak és a melleimen fekvő anyagot is ezek kötötték össze. Elképesztő volt. Hatalmas szerencsém volt hogy éppen akkor jött felém Lucy is. Rövid csevegés után megbeszéltem vele azt, hogy 6-kor találkozunk a szobámban és segít nekem felöltözni illetve megcsinálni a hajamat.
Ezután az első ötletem az volt, hogy lemegyek és meglátogatom azokat az embereket akik a fémdobozokba laktak, de éppen csak elindultam amikor rájöttem arra hogy ők is tudnak a kapcsolatomról Lokival és nem akartam kérdéseket így inkább felfelé indultam el a lépcsőn. A 4. emeleten voltam amikor a folyosón láttam sétálni a vöröskét. De neki tilos volt felmenni oda.
-Hé!- Szóltam oda neki. Nem is volt olyan messze tőlem. Amint meglátott elindult felém.- Neked nem szabadna itt lenned. Már a harmadikra sem mehetsz fel.
-És mit fogsz csinálni? Nem vethetsz börtönbe, nem vagy királyné.-Megállt előttem.
-Simán meg tudom csinálni.
-Persze mert gondolom ugrik neked Őfelsége.
-Ó, nem egyedül is meg tudom oldani efelől ne legyenek kétségeid.
-Másfelől szintén lennének kétségeim.
-Remek. Oszd meg azzal aki ezt az ügyet intézni. A hatásköröm rád nem terjed ki - mondtam flegmán. Ja, mintha lenne hatásköröm egyáltalán.
-De ezt veled kell hogy megosszam. Tudod miért?
-Nah miért? - unottan keresztbe tettem a kezem.
-Mond csak, nem találod furcsának hogy a király veled van? Miért egy ellenséggel?- Leengedtem a kezeimet. A hangja rendkívül dühössé és támadová vált egy pillanatra nem igazán tudtam mit csináljak. -Elvégre ha jól tudom, és jól tudom, te a főellenségének a lánya vagy. Apuci kicsi lánya, nem tévedek? Ezt egészen furcsának fogják tartani a megmaradt szövetségeseink is. Most akkor te hol állsz? Elcsavartad a fejét és kémkedsz? Vagy esetleg valami oka volt a királynak hogy elcsavarja a te fejed?- Üvölteni akartam de inkább nyugodt maradtam. Nem akartam hogy azt lássa hogy ki borított. De ezzel az utolsó mondatával elvetette a sulykot.
-Na jó kezdelek nagyon unni. Befejezted? Dumálhatsz nekem órákat engem nem érdekelsz szóval inkább huss le és hagyj engem békén.
-Nem fejeztem be. Mit szólnál ahhoz ha hirtelen felröppenne a palotában a hír hogy egy kém vagy,  esetleg a találgatások megkezdődnek hogy miért alszol az ellenségeddel egy ágyban? Igazából bármikor megtámadhatod, vagy behozhatod a családodat Asgardba és...
-Én is akarok mondani valamit! Szeretnél látni valamit? Ezt is elújságolhatod mindenkinek ha szeretnéd.-Mondtam és úgy láttam hogy felkeltettem a lány figyelmét. A kezem körül megjelent a kör, majd kék tűz lett belőle. Felemeltem a mellkasom vonalában, hogy jobban megmutassam. A vörös tekintete pedig ijedté változott és ezt sikernek könyveltem el. A tekintetem azonban továbbra is fenyegető volt, így nagyobb hatást gyakoroltam rá. Hát igen, ne is mondjátok: jó tanárom van. Tudtam hogy ezt nem tudta rólam.- Tudod ennek hatalmas ereje van és bárkit egy pillanat alatt a földre küld szóval szerintem eljött az ideje a távozásodnak.  
A lány nagy ívben elkerülve engem lement a lépcsőn. Szerencsére megszabadultam ettől a hárpiától is, így nyugodtan térhettem vissza a könyvtárba.