Far From Home

36.

  -Meg szeretnélek kérni arra, hogy küldj haza. 

Loki köpni-nyelni nem tudott. A mosolya lehervadt az arcáról. Némán nézett engem, és a döbbeneten kívül más is visszatükröződött az arckifejezésében. Mintha valaki, akiben bízott leszúrta volna. Fájdalom. Esküszöm láttam a szemében valamit, ami nem a megszokott volt. De az is lehet csupán a sokk miatt, amit én kaptam, láttam így. Nem hittem el hogy kimondtam a szavakat. És ilyen egyszerűen. ,,Küldj haza.'' Nem csoda hogy Ő is lefagyott.
Nagyjából egy percig álltunk néma csendben. És akkor sem beszéddel törtem meg a hallgatást. Kislányosan bepánikolva hátat fordítottam neki, aztán elmentem a szobámig. Mielőtt kinyitottam az ajtót, ránéztem. Ugyanúgy állt ott. Az ábrázata pedig már kissé kétségbeesett volt. Beléptem a szobába, és miután becsuktam az ajtót, annak nekidőlve álltam. Folyamatosan mélyeket lélegeztem. 
-Minden rendben.-Hajtogattam suttogva.,,-De... miért dobog ennyire gyorsan a szívem?''
Hosszú percek múlva az ablakomhoz sétáltam. A tavat néztem. A nap fénye erősen visszaverődött rajta, de nyugtató hatást ért el. Hamarosan motoszkálást hallottam az ajtó felől. 
Egy papírka csúszott be alatta. Halkan odamentem, felvettem.

,,Én várni foglak.''

Ekkor jutott eszembe az, hogy Lokival találkám van este. Mások talán kinyitották volna az ajtót, megnézni ott van e még. Esetleg megüzenni hogy ott lesz. De én nem tettem. Elkezdtem hátrálni, amíg rá nem estem az ágyra. Az üzenetet a mellkasomhoz szorítottam. Talán jobb lenne ha nem lennének érzéseim. Sokkal jobb lenne. 
Kicsivel kevesebb, mint 1 óra múlva, felkeltem az ágyból, hiszen tudtam még maradt dolgom. De teljesen elfelejtettem mi. Az asztalon átböngésztem a noteszemet, és meg is találtam. De ahhoz a palotában kell maradnom. Sóhajtottam, aztán kitéptem a lapot, amire az általam kigondolt ételek vannak. Mind midgardi kaja volt. Ezért a könyvtárba is el kellett mennem egy-két receptes kötetért. 
Amikor kiléptem a szobából, ismét felgyorsult a szívverésem. Nem akartam találkozni vele. Még jó, hogy a palota hatalmas. Én viszont pont oda mentem ahol a legtöbb idejét tölteni szokta. Legszívesebben magammal vittem volna Jane-t is, de nem tudhatta meg miben sántikálok, így az ötlet ment a kukába. Úgy mentem végig a palotán, mint egy paranoiás őrült, akinek a hangok szólnak a fejében. Ahányszor meghallottam egy hangot ugrottam egyet, vagy hátranéztem, és fél percig nézelődtem. Mindenre azt hittem hogy Loki.
Amikor pedig könyvtárába nyitottam be, levegőt se mertem venni. De hál' istennek üres volt. Megint őrült módba kapcsoltam, és elkezdtem keresni. De az a könyvtár  hatalmas volt! Persze nem kerestem sokáig, már a legelején a midgardi részre mentem, ott pedig az ,,egyebek'' alatt megtaláltam. Három könyvet kivettem és ugyanolyan óvatosan elmentem velük a konyhára. Benyitottam, és a szakácsot kerestem. Persze több is volt, de mindenki elkalauzolt a fő szakácshoz. A konyha volt a harmadik hely ami nem aranyban pompázott. Az első és a második helyen Loki szobája és cellája áll. A konyha a föld alatt volt, ennek ellenére eléggé csillogott az ezüst miatt. Hát, a csillogást csak nem hanyagolják el. Amikor találkoztam a férfivel, kezet csókolt nekem. Illedelmes bemutatkozás után, átnyújtottam az "étlapot".
-Én magam találtam ki.-Mondtam, miközben a fő szakács átfutotta a papírt.
-Honnan veszi, hogy ezt el tudjuk készíteni? Elvégre... Már 30 éve dolgozom ezen a konyhán, de sosem hallottam olyanról hogy pizza. Vagy hogy sült krumpli.
-Ó, pedig nagyon finom.
-És mi az a...
Félbeszakaítottam.-Ezeket a könyveket azért hoztam, hogy el tudják készíteni.-Átvette őket.-Átnéztem, és a sült krumplitól a pizza elkészítési módjáig minden benne van. Sajnos, nem tudtam könyvjelzőt tenni minden hová. Hamarosan megérkeznek a szobalányaim, és ami pluszba kell a recepthez, ők felírják, visszamennek és megvásárolják.
-Értem.-Válaszolta szűkszavúan.
-Szóval... El tudná készíteni? Jane miatt. Ezek az ételek már biztos hiányoznak neki.
Elmosolyodott.-Persze.
-Köszönöm!
-Mikorra kell elkészüljön?
-Holnap este 8 órára.-Elköszönés után visszatértem a szobámba. Zenét hallgattam. Megpróbáltam csak arra koncentrálni. Amikor jól felhangosítottam, csak a dalszöveget futtattam a fejemben, sikerült is. Csak este felé zavart meg Lucy azzal, hogy készen vannak. Mindent elintéztek.
-Holnap délelőtt elmegyek a szülinaposhoz, hogy ne legyen neki fura hogy nem beszélek vele, nem keresem pedig most jóban vagyunk.
-Viszel neki valamit?
-Nem. Úgy fogok tenni mint aki elfelejtette aztán este: ,,meglepetés". Meg hát, nem is tudhatnék arról hogy szülinapja van.
-Igaz. Szükséged van még valamire? Eléggé fáradt vagyok, szóval mennék aludni. Már 10 óra van.
-10? Azt hittem hogy 9...
-1 óra nem számít.
-Ezúttal igen.-Motyogtam. Egy órám maradt eldönteni hogy megyek e. Ezek után komolyan el kellett rajta gondolkodnom.-Menj aludni.-Mosolyogtam rá, bár beül tomboltam.- Köszönöm a sok segítséget.
-Én köszönöm. Végre hasznosnak éreztem magamat. Fontosabb dolgot csináltam, mint a takarítás.
-Te minden nap fontosabb dolgot csinálsz. A barátnőm vagy.-Lucy átölelt, aztán elhagyta a szobát. Nem hazudtam, Lucy volt a másik barátnőm Asgarsdban. Bezzeg a Földön egy sincs. Ekkor ugrott be.
,,-Midgardon nincsenek barátaim. Mi lesz velem barátok nélkül? Anyáéknak nem mondhatom el mi történt itt.-" Leültem az ágyam végébe. ,,-Várjunk csak... Mit is mondok anyáéknak? Azt hogy csak voltam itt? Mivel töltöttem el fél évet? Azzal hogy ültem a szobámba. Vagy hogy Jane a barátnőm lett? Azt már persze tudják. Akkor...? Azt hogy Lokival milyen jó kapcsolatom volt csak nem kellene elmondanom. De annyira szerettem vele lenni. Annyi mindent tett értem.-" Sóhajtottam, és ledőltem az ágyra. -Ezt nem gondoltam át.
Csaknem 1 órával később kaptam észbe. Akkor arra jutottam hogy elmegyek. Természetesen fogok viselkedni, és nem hozom fel a ,,haza akarok menni" dolgot. Gyors léptekkel végig trappoltam a palotán, aztán a lovardába mentem. Tudtam hogy lovagolni fogunk ezért felvettem egy nadrágot is. A lovardába érve, a halvány gyertyafény megvilágította Loki arcát.
-Már vártalak.
-Ez ijesztő. Miért van ilyen sötét?-Mentem oda mellé.
-Mert éjszaka van.
-Köszönöm szépen Loki, erre nem jöttem volna rá magamtól.
-Nagyon szívesen.-Bólintott.
-Szóval miért akartál találkozni itt? Ilyenkor?
-Lovagoljunk.
-Ismétlem: ilyenkor?
-Eltaláltad. A lovad már készen áll. Pattanj fel, és indulás! -Odaléptem Aprilhez, megsimogattam.
-Régen lovagoltunk.-Simogattam továbbra is a paci nyakát.
-Ez is az egyik oka.-Felültem rá, és Lokit követve sétálva elindultunk a teljes sötétségbe.
-Hova megyünk?-Kérdeztem, amikor mellé értem.
-Messze a palotától.
-Miért?
-Mert.
-Meg akarsz ölni?
-Akkor hogy menne vissza a lovad?
-Miért megyünk el?-Folytattam.
-Na jó! Egy lóért nem kár!
-Vicces.-Mondtam gúnyosan, miközben megsimogattam Aprilt.
-Most rád jött a kíváncsiság roham?
-Nagyon úgy tűnik.-Nevettem fel. Erre Loki is elnevette magát.
Az út hátralévő részében Jane szülinapját vitattuk meg. Hogy hogy fog zajlani, elmeséltem Lokinak hogy ehet majd még sok midgardi kaját. Leginkább erről csevegtünk. Aztán az egyik pillanatban olyan történt, amilyet még nem láttam.
Messze voltunk a palotától, egy virágos réten mentünk éppen. A szemem már hozzá szokott a sötéthez, mert már egy ideje mentünk. Előre néztem miközben magyaráztam Lokinak.
-...és a szobalányok fogják elk...-Nagyjából 50 méterre előttünk felvillant valami fény. Egy virág. Elkezdett világítani. Megálltam a lóval.-Loki... Ezt láttad?-Ekkor még egy tőlem balra.-Uramisten!
-Ne sikítozz, megijeszted a lovakat.
-Mi ez? -A kérdésem után hirtelen az egész rét fénybe borult. Az összes virág elkezdett világítani. Kékes színe volt az összhatásnak, de minden virág az ő színét világította ki. A rózsaszín virágnak a szirmai azok is maradtak. A szám is tátva maradt. Eszméletlenül gyönyörű volt.
-Éjfél van.-Kezdte Loki.-100 évenként ezen az éjszakán a bolygók állása előidézi a virágok fényét. Ebben az órában kezdődik el, és két órán keresztül tart.-Leszállt a lováról, átjött az én oldalamra és segített nekem is leszállni. Mentem előre pár lépést.
-Ez... Csodálatos!
-Remélem már nincs ellenedre hogy ilyenkor hoztalak lovagolni.
-Egyáltalán.-Mosolyogtam rá. Ezt viszonozta.
-Néz fel! -Tekintett az égre. Én is így tettem. Látszódott a tejút. Méghozzá gyönyörűen. Rengeteg csillag volt az égen. Néhány nagyobb volt, de nem akkorra hogy lássam is magát a bolygót. Percekig néztem felfelé, még az sem zavart hogy fáj a nyakam. A látvány elbűvölt. Amikor visszanéztem Lokira láttam hogy engem nézett mosolyogva.
-Mi van? -Kérdeztem nevetve.
-Csak néztem mennyire el vagy ájulva.
A mellkasába ütöttem.-Kapd be!-Nevettem. Elkezdtem sétálni a réten. Alig tudtam eldönteni hogy felfelé vagy lefelé nézzek. A kezemet végighúztam a virágokon, miközben mentem. Nagyon élveztem. Loki jött utánam. Végül lefeküdtem a kisebb virágok közé. Egy sem lógott az arcomba. Loki is követte a példámat, de ő úgy feküdt le hogy csak a fejünk volt egy vonalba, a lábai a másik irányban voltak. Néztük a csillagokat, néma csendben.
-Gyönyörű.-Mondtam.-A csillagok mindig ilyenek?
-Van amikor egy-egy bolygó is felbukkan. Amikor nincsenek olyan messze. De általában ilyenek.
-Alig találok szavakat.
-Segítsek?-Kérdezte incselkedve.
-Megleszek nélkülük is. Ilyet nem látsz New Yorkban. Ott... A szennyezés miatt nem látszódnak a csillagok egyáltalán. 
-Szóval ezért képedtél el ennyire.-Kis szünet múlva Loki elkezdett beszélni. De továbbra is az eget kémleltük mindketten.-Kellene még pár nap. Mielőtt hazamész. El kell intéznem pár dolgot. És az is...
-Ne!-Vágtam közbe.-Nem akarok erről beszélni. Most nem. Eleget agyaltam már rajta. Ki szeretnék kapcsolni.-Loki rám nézett egy pillanatra, de visszavezette a tekintetét a csillagokra. Elkezdtünk beszélgetni a csillagokról. Amikor megkérdeztem hogy a Föld ott van-e, Loki azt felelte hogy Midgard Asgard alatt van. Vagyis onnan nem látom. Ezután a csillagképekbe mindent belenéztünk. Macskától kezdve, a csúnya muffinig amit mi készítettünk mindent. Rengeteget nevettünk. Elfelejtettem amit Loki művelt a Földön, és csak a jó dolgaira koncentráltam. Nem volt nehéz, hiszen ahányszor vele vagyok, nehéz nem a jó dolgokra gondolni. Nem tehetek róla. Én csak a jót látom benne. Egyszer egy nevetés roham után, ránéztem. Ő már ki tudja mióta engem nézett. Nézte ahogy nevetek.
Az arcát kémleltem. Minden egyes ponját bevéstem az agyamba, mintha az lett volna az utolsó pillanat hogy látom. A virágok félig-meddig bevilágítottak minket. A szívem egyre gyorsabban dobogott. Olyat éreztem, mint még soha. A mellkasomban egy szorító érzést. És semmi másra nem vágytam mint odahajolni hozzá, és megcsókolni. Gyengén feltámadt a szél, ami miatt megcsapott a mentás illat. Ez csak fokozta az érzést. A szeme még zöldebbnek tűnt. Egyre közelebb került hozzá az arcom, mert Ő is jött közelebb. Már éreztem azt ahogy kifújja a levegőt az ajkamra.
Rettentően hevesen vert a szívem.
De abban a pillanatban az egyik ló felnyerített, én pedig megijedtem ezért a pacik felé kaptam a tekintetem. Nem történt semmi velük. És nagyon örültem annak hogy ez történt. Nem tudtam mi lelt. Előre fordítottam a fejem és Ő is ezt tette. Nyelt egy nagyot.
A szívem pedig nem akart lenyugodni.
-Talán... Menni kellene vissza.-Kezdtem.-Holnap hosszú napom lesz.-Felálltam.
-Igazad van.-Ő is felállt. -Alig negyed óra múlva kihunynak a virágok. Legalább lovagoltunk a virágok között.
-Az is szép.-Mosolyodtam el. Felültem a lóra, és sétálva elindultunk. Arra gondoltam hogy sok lesz az az egy óra beszélgetés nélkül.-Neked holnapra mik a terveid?
-Papírmunka.
-Unalmas.
-Ahogy mondod.-Mosolyodott el.
Ezután elbeszélgettünk mintha minden normális lenne. Egyikünk sem akart tudomást venni arról ami majdnem történt.

Köszi hogy ennyien olvassátok a könyvemet! El sem hiszem hogy kerek egy éve tettem ki at Amerika Kapitányos könyvem első fejezeteit.
Boldog új évet!