Far From Home

95.

Anyukám kezdte a történet elmesélését. Ő mellettem ült szintén egy bögrével a kezében, csak az övében kávé gőzölgött a tea helyett. Levettem a kabátom és ezzel megmutattam a gyönyörű ruhámat.
-Eleinte csak New Yorkot támadta. Miután te eltűntél, mi eleinte leginkább rád voltunk fókszuláva, mivel fogalmunk sem volt arról, hogy mi tortent és hol vagy.
Elnéztem róla. Rossz volt belegondolni is abba, hogy mennyi fájdalmat okozhattam nekik a hosszú hónapok alatt.
-Csupán napok teltek el, de nem igazán történt semmi. Loki nem hagyta, hogy kimentsünk embereket, de nem is haladt tovább. Azt sejtettük, hogy New York abban a részében, amit annyira véd, van valami, amit keres és ami fontos számára. De nem így volt. Azt akarta, hogy ezt higgyük. Mindent bevetettünk, hogy bejussunk. Miután sikerült kiszabadítani a túszokat átkutattuk az épületet, de nem volt semmi értékes Loki számára. Ezután már nem volt sok idő, hogy rájöttünk arra, hogy egyenesen belesétáltunk a csapdájába. Több, mint egy napra bent ragadtunk. Apró csapdákat állított nekünk és játszott a fejünkkel is. Szétválasztott minket és sikerült elhitetnie velünk, hogy a fél csapat már meghalt.
Natasha szólalt meg.
-Viszont hülyeséget csinált. Nem figyelt egy rövid időre és az apró hibáiból összejött egy nagy. Ebből rájöttünk arra, hogy hogyan juthatunk ki, bár páran tényleg súlyosan megsérültünk.
-Ez borzalmas - suttogtam szinte magam elé. Ez egyáltalán nem az a Loki volt, akit szerettem. Mintha egy teljesen más ember tette volna ezt. - Biztosan ő volt az?
-Igen - válaszolt Thor. - Ismerem a stílusát és tudom, hogy mennyire szeret az emberekkel játszani, mintha csak bábok lennének.
-Mi történt ezután?
Apa folytatta. - Az egészet azért tette, hogy elzárjon minket a külvilágtól.
-És hogy kinyírjon minket - tette hozzá Tony, aki a sarokból figyelt.
-Igen - helyeselt apa. - Mialatt az egész világgal is elhitette, hogy igazából csak minket akar, hogy bosszút álljon, a háttérben készülődött. Amint kijutottunk egy pár bombát dobott le az egész Föld területén.
-Micsoda? - akadtam ki.
-Az első támadás után rájött arra, hogy ez nem az ő stílusa.
-Csak viszonylag kihalt helyekre érkeztek a bombák és sosem volt több, mint 5 halott, de ezzel meg akarta mutatni, hogy ezúttal bármit megtesz, hogy elérje a célját - folytatta apa. - Ahogy teltek a hetek katonai bázisokat kezdett kifosztani. Azonban, egyre több és több embert vesztett el. Nem csak asgardiak harcoltak, hanem ilyen robot szerű lények is. Valakivel össze dolgozhatott, mivel sosem láttott Thor sem ehhez hasonlót Asgardban. Azonban, ahogy az idő telt egyre inkább visszavett a támadásaiból. Miután egy hónapon keresztül sehol sem csapott le az emberek ünnepelni kezdtek és olyan álhírek terjengtek hogy mi győztünk és véget ért a háború.
Vissza emlékeztem arra, amikor lejöttünk Lokival Midgardra. Felvonulás volt az utcán, zene szólt és az emberek boldogok voltak. Lokit egyáltalán nem zavarta, hogy így volt a szokásos morgás mellett. Eszembe jutott az a pillanat, amikor vettem egy táblát. Egy A/4-es kartonlapon Loki arca szerepelt, áthúzva egy nagy X-el. Amíg ő nézte az éljenző tömeget, megvettem, majd odamentem hozzá.
,, -Loki! Nézd mim van!- vigyorogtam majd a képébe nyomtam a táblát. Válaszul csak megforgatta a szemét. -Mi a baj, nem tetszik? - biggyesztettem le az ajkaimat. - Várj, megoldom!
Visszamentem az árushoz, elkértem egy piros filcet arra hivatkozva hogy ki akarom pingálni az arcát. Helyette azonban rajzoltam a feje köré egy szívecskét.
-Na így jobban tetszik?
-Csodálatos - forgatta továbbra is a szemeit, de amint jobban megnézte nem bírta ki elnevette magát."
Tisztán emlékeztem arra, hogy milyen felszabadult voltam, miközben együtt nevettünk. Ezután odajött hozzánk egy csapat férfi. Megkérdezték hogy Lokisták vagyunk-e. Ezt meghallva szakadtam a nevetéstől és véletlenül Lokit a nevén hívtam. Ezután egy hatalmas hülyeséggel álltam elő:
,,-Igen, tudják, a Lokistáknál ez amolyan beavatási szertartás, mindenkit Lokinak hívunk. Ja és a szertartás örökké tart! Éljen Loki! -Kiabáltam, miközben az ég felé emeletem a kezem. A fickó nagyon csúnyán nézett rám.
-Fussunk!-kiáltotta Loki, ahogy megragadta a kezem."
Rohantunk, ahogy csak tudtunk. Mikor végre lehagytuk őket, tovább nevettünk az egész szituáción. Alig két órája voltam tőle távol, de máris éreztem a hiányát, de lehet, hogy csak a fájdalmat, amit az a gondolat okozott, hogy nem biztos hogy látom valaha újra.
A kellemes emlék hatására azonban elmosolyodtam, sőt fel is kuncogtam és a körülöttem lévők nem tudták, hogy miért reagálok túl jól erre.
-Elnézést - mondtam. - Csak eszembe jutott valami és teljesen elkalandoztam. Folytassátok, légyszíves. Ezekről én semmit sem tudtam.
-Ezután szinte teljesen leállt - lépett elő a háttérből Sean. Észre sem vettem, hogy ő is ott volt. - Csak néha támadott meg minket, de mintha lassan meg is feledkezett volna rólunk.
-Ezért is kezdtem el aggódni - mondta Thor. - Úgy éreztem, hogy valami nagyot tervezett, valamit, ami minden korábbi dolgát túlszárnyalja. Sikerült elérnem Asgardot és egy hatalmas vihart csináltam. Ezalatt sikerült bejuttatnunk kémeket. Sajnos mi nem tudtunk volna bemenni, de ők igen, így ez volt az egyetlen választásunk.
-Idő közben - vette át a szót anya - segítettünk rendet rakni a világban. Leállítottuk a polgárháborúkat, amelyek kialakultak Európában és mindent megpróbáltunk visszaállítani olyanra, amilyen azelőtt volt. Loki hónapok óta békén hagyott minket, a Földet. De ha nem volt nagy terve a Föld elfoglalására, akkor mit csinált?
A kérdés egyértelműen nekem lett szegezve.
-Miért hagyott fel az egésszel? - kérdezte apa is. - Te végig a másik oldalról szemlélted a dolgokat, nem láttál semmit?
Miattam. Belém szeretett és így bele szeretett az életbe is újra. Erős akart maradni és ezt csak úgy tudta megtenni, ha mindenki mást elnyomott.
-Nem tudom. A vihar után - néztem Thorra - sok tennivalója akadt és...
-De már a vihar előtt abbahagyta az öldöklést - vágott közbe Thor.
Megvontam a vállam.
Jane szólalt meg ezúttal. - Hallottam arról, hogy milyen tevékennyé váltál a vihar utáni időszakban.
-Így van - mosolyodtam el. - Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek az otthon nélkül maradt embereken. Az egész Loki ötlete volt viszont - néztem a testvérére. - Én csak segítettem.
-Mennyit voltatok együtt?- kérdezte Tony. - Ahhoz, hogy felmérjük, mennyi kárt csinálhatott az agyában erről is tudnunk kell.
-Miért gondoljátok, hogy mágiával befolyásolt valaha is?
-Te miből gondolod, hogy nem? - folytatta Mr. Stark.
-Semmi értelme nem lett volna. Azzal, hogy elmentem, velem semmit sem ért el.
-A semmi azért enyhe túlzás - jegyezte meg halkan apukám.
-Mi van azzal az alkalommal, amikor majdnem elkaptuk Lokit, de helyette téged zártunk be? - kérdezte Bucky. Ő volt a megmentőm, nem csoda, hogy kíváncsi volt a sztorira. Bár később majdnem megölték egymást Lokival a konyhánkban, de reméltem, hogy ezt a sztorit nem akarja felhozni. Nem tudtam, hogy abból hogyan magyarázzam ki magam.
-Én...- nem is tudtam, hogy mit mondjak. Emlékeztem arra, hogy milyen rossz volt odabent ülni, beteg is voltam és mindenki utált engem. Emlékeztem arra is, hogy apukám hogyan kiabált velem és miket mondott nekem, de aztán arra is, ahogy behozta a kedvenc ételemet és gyönyörűnek és okosnak hívott. És tudva, hogy miket éltek át már régen megbocsátottam azt, ami történt. Igazából, nem is tudták hogy én vagyok.
Tudtam, hogy tartanom kell azt az álcát, hogy Loki leszedett rólam valami bűbáj. Visszaidéztem magamban Thor szavait a videochat közben. ,,Komolyan mondom, 5 órád van rá, hogy ezt a viselkedést megszűntesd nála. Nem hiszem el, hogy képes vagy egy gyerekkel ezt tenni. Értem, hogy hűségessé akartad tenni, de meg is halna érted. A fogva tartójáért, aki elrabolt a családjától. Borzalmas vagy."
-Emlékszem rá. Tényleg én voltam ott, de... Olyan volt, mint egy álom. Legalábbis az emlékeimben így van meg.
-Sajnálom, ami akkor történt - fogta meg a kezem apa.
-Nincs semmi baj - mondtam. - Az egész a múlté. Tudom, hogy ti sem akartatok rosszat és én sem nektek.
-És mi történt az utóbbi időben?- kérdezte Thor. - Nem sikerült sokat kiderítenünk.
-Mit tudtok? - kérdeztem.
Elmosolyodott. - Nem, nem. Te mondod el, hogy te mit tudsz.
-Loki békét akart kötni, mert a Birodalmak között háborúk törtek ki - mondtam. - Alfheimben jártunk, ahol meg akartak minket ölni, de igazából a királynőt célozták. Sajnos, sikerült is a gyilkossági kísérlet és ezután Lokinak kellett átvennie az irányítást Alfheim felett is.
A szobában levők mindent elmondó pillantásokat váltottak.
-Nem! - emeltem fel a hangom. -Nem Loki volt, mielőtt gyanúsítgatni kezditek.
-Miért nem? Tökéletes terv. Úgy tett mintha ő is csak egy áldozat lett volna és végül ő nyert vele a legnagyobbat.
-Nem, Loki nem ölte volna meg az... - anyját - a királynőt.
-Láttad, amikor meghalt?
-Nem...
-Akkor még ő is tehette a saját kezével.
-Nem - ellenkeztem tovább. Szinte láttam magam előtt ahogy teljesen összetörten ült az édesanyja holtteste mellett.
-Ally, miért véded őt ennyire? - kérdezte anyukám.
-Mert... - sóhajtottam. - Mert jól tudom, hogy nincs igazatok.
Thor előre dőlt és méregetni kezdett.
-Honnan?
-Ahhoz senkinek sincs köze ebből a szobából. Sajnálom - néztem körül - de ez csak Lokira tartozik és talán Thorra, ha testvéreként kezdi el kezelni őt egy szörnyeteg helyett.
Mindenki lefagyott a megdöbbenéstől és Jane kihasználta ezt.
-Ally, biztos nagyon fáradt vagy. Elkísérlek a szobádba, hogy átöltözz, aztán lepihenhetsz - felállt és felvette az ajándékomat is. - Az orvosi vizsgálat ráér.
-Igazad van - helyeseltem.
Felpattantam és magabiztosan sétáltam el a döbbent családom előtt. Királynőnek éreztem magam a gyönyörű ruhámban és azt akartam, hogy ezt lássák ők is. Jane kíséretében vonultam a folyosókon és mindenki megnézett. A szürkés falak között feltűnő lehettem. Ahogy mentünk feltűnt nekem is valaki. A vörös haj, ugyanolyan feltűnő volt, mint a kék ruhám. Ahogy észrevettem a Vörös Ribancot kicsit lelassítottam és halványan elmosolyodtam, ahogy összenéztünk. A lány méterekkel arrébb állt és ahogy meglátott keresztbe tette a karjait. Hamar elnéztem róla és egy szempillantás alatt a szobámba érkeztünk. Ott kikészítve volt egy egyszerű sötétkék felső és egy melegítő nadrág. Nem akartam átöltözni.
-Ally... Olyan jó, hogy újra látlak, komolyan. Amikor elmentem nagyon aggódtam miattad.
-Én aggódtam miattad! Annyi rossz dolgot kellett átélned miután Loki átvette a hatalmat, különösen a baba... - motyogtam a végét.
-Igen... Amint visszatértem Thor a szemét sem vette le rólam. Nagyon sokat segített, hogy vele lehettem újra.
-Tud arról, ami történt?
-Nem. És rólad sem mondtam el nekik sokat. Beszéltem arról, hogy jóban voltál Lokival, de nem mondtam, hogy... mennyire.
A nyakláncra tettem a kezem.
-Jane... Legszívesebben mindent elmondanék neked, de nem tudom hogy mennyire vagyok biztonságban itt megosztani bármit is - néztem körül. Támadt egy ötletem és behúztam a fürdőszobába.
-Remélem, itt biztonságban vagyunk - mondtam.
-Tudod, annyira megváltoztál, amióta utoljára láttalak.
-Felnőttem - mondtam. - Nagyon sok dolog történt velem, miután elváltunk. És a legdurvább az utolsó pár hónap volt.
-Egy dolog nagyon érdekel. Kérlek, mond el őszintén, mi van közted és Loki között?
-Szeretem őt, Jane. Nagyon - mosolyodtam el. - El sem tudom mondani, mennyire. És ő is szeret engem. Tudom, hogy így van - ráztam meg a fejem lelökve magamról minden rossz gondolatot és mások ellent mondását. - Senki sem hinné el, ha elmondanám. Mindenki azt hinné, hogy manipulált, de ez nem igaz. A szerelmünk őszinte és valódi.
-Nem hibáztathatod őket, amiért ezt gondolnák. Te is hallottad, miken kellett átmenniük és az emberiségnek is miatta.
-De az már majdnem egy éve volt!
-Attól még megtörtént és nem lehet csak úgy kitörölni.
Bármennyire is fájtak a szavai, igaza volt. Mindenki gyűlöli Lokit és joggal teszik. Mégis, már teljesen más emberré változott, aki megérdemli, hogy kapjon egy második esélyt.
-Mit kellene tennem, hogy segítsek neki?
-A kérdés az, hogy neki mit kellene tennie! És nem tudom, mivel lehetne jóvá tenni ezt a sok borzalmat. De Ally... - sóhajtott. - Nem tudom, hogy...
-Igen?
-Nem tudom, hogy hogyan mondjam el ezt, mivel tudom, hogy mennyire fájhat neked.
-Ne! - tettem fel a kezem. - Akkor ne is mondd el! Nem akarok még több olyat hallani, hogy mennyire katasztrofális helyzetben vagyunk és hogy lehet, hogy esélyem sincs a boldogságra.
Csend telepedett közénk. Jane nem tudta, hogyan folytassa. Végül a menekülést választotta, de nem hibáztattam.
-Thor biztos keresni fog hamarosan.
-Miért keresne, ha tudja, hogy velem vagy?
Jane tétovázott újra, ami nem jó jel volt.
-Nem akarja, hogy sokáig a közeledben legyek, mert attól fél, hogy Loki továbbra is irányít valahogy.
Döbbenten álltam és meredtem magam elé, miközben Jane kisétált mellettem. A tükör felé fordultam és a nyakláncomra tekintettem. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek.