Far From Home

65.

2 héttel később

A nap még ki sem dugta fejét a hegyek mögül, amikor felébredtem. Az erkélyajtó ki volt nyitva, az éjszaka azonban csípős volt, mivel az elmúlt 2 hétben az időjárás állandóan változott, Loki szerint ez is azért van, mert valamiért még mindig nincs tél. Annyira változatos volt, hogy az egyik éjjel esett a hó, de reggelre elolvadt, így nem láthattam, viszont egy nappal később a csúcshőmérséklet a 30°C-ot is elérte! Rendszeresen fájt a fejem ezek miatt. Loki mindkét héten végig ezen kattogott, mindig keresgélt, és ezután a dolog után szaglászott, azonban nem talált semmit továbbra sem, és már elég idegessé vált. Én is valaki után voltam egész végig, így csak az estéket töltöttük együtt. Nap közben ritkán találkoztunk, de az estéket rendesen kihasználtuk, már amikor nem dőltünk hulla fáradtan az ágyba.
A hideg miatt szorosan Lokihoz bújtam és nyakig be voltam takarva, de Loki is átölelt. Nyitogattam a szemem és láttam hogy a nap már felkelőben van. Vissza akartam aludni, amikor eszembe jutott, hogy Lucynak csak reggel van ideje és most kellene vele találkoznom a szobámban.
-Basszus! - suttogtam. Kitakaróztam és el mozdultam Loki mellől, ő pedig erre egyből felkelt, hiszen eltűnt az elő radiátora. - Bakker, de hideg van! - motyogtam miközben a ruhámat kerestem. Én vettem le tegnap? Vagy Loki volt? Olyan reggel van, nem emlékszem hirtelen.
-Hát te meg mit csinálsz?- kérdezte a szemét törölgetve.
-Mennem kell, de olyan fáradt vagyok. Azt se tudom hol a ruhám!
-Ő... - felvette a földről maga mellől -az én oldalamom van.
-Jaj, már emlékszem!- mondtam miközben elvettem tőle. Igen, emlékeztem arra, hogy órákig beszélgettünk, aztán az ő oldalán elkezdtünk csókolózni, és levette a ruhámat. Még a kezembe is beleakadt, és ott nevettünk azon, hogy a feltett kezekkel, a fejemen volt a ruha Loki meg közben a mellkasomat puszilgatta, közben a kezei a derekamat ölelték. Elmosolyodtam amint ez az eszembe jutott.
-Miért indulsz ilyen korán?
-Maradnék még, de megígértem Lucynak.- közben megpróbáltam magamra húzni a ruhát, de amilyen nehezen ment le tegnap, olyan nehezen jött is fel.
-Várj csak, hagyj segítsek! - kimászott ő is az ágyból és hallottam, hogy közeledik, de a fejemen volt az anyag.
-Megint nem látok semmit! -nevettem.
Persze Loki segítségével sikerült lehúzni a ruhát, és így újra láthattam a kedves mosolyát. Jaj, mennyire szerettem ezt a fajta mosolyát.
-Micsoda úriember! - mondtam mosolyogva.
-Jobban szeretem leszedni rólad a ruhát mint rád adni- mondta majd megcsókolt. A csók egyre szenvedélyesebbé vált, kissé elnyúlt, és a ruhám megint kezdett egyre feljebb húzódni, amikor még mindig nem kaptam észbe. Ő még mindig félmeztelen volt, így az ujjaimal gyengéden simogattam a csók közben a karját és a mellkasát. Egy pillanatra megszakadt a csók, amikor emlékeztem arra mi történt.
-Loki...- folytatta a csókot, de újra elhúzódtam és ezt játszottunk minden szónál- nekem... tényleg... mennem kéne.- Elhaló hangon folytattam, hiszen annyira nem akartam elválni tőle, mégis tudtam hogy mennem kell.- Loki... Lo...- nem nagyon álltam neki ellen többé, a szoknyám is már úgy felhúzódott, hogy a keze már a bőrömhöz ért.
-Ne hagyd abba...- motyogta - szeretem ahogy a nevemet mondod.
Elmosolyodtam, majd egyre hevesebben csókolóztunk, közben pedig tettük egy pár lépést hátra, és máris az ágyon hemperegtünk. Amikor már a ruhám alja a hasamnál volt, a keze pedig a melleimnél járt, megint eszembe jutott, hogy nem kellene pont ma reggel ezt csinálnunk. De egyszerűen annyira élveztem hogy nem mondtam semmit, csak tovább sóhajtoztam. Újra lekerült rólam a ruha, de ezúttal a hangulat úgy felforrósodott, hogy Loki egy pillanat alatt megoldotta és lehámozta rólam, egyikünk sem nevetett, csak folytattuk a csókolózást.
Hamarosan pedig önkívületi állapotban sóhajtoztam a nevét. Akkor azonban eljött egy pont amikor éreztem hogy nekem itt végem, és kesz vagyok teljesen, az agyam elborult, semmi másra nem gondoltam csak Lokira, az illatára, a csókjaira és mintha elektromosság futott volna át a gerincemen, a szám is tátva maradt, azt se tudtam mit csináljak. Igen, éreztem már ilyet korábban például előző este, de sosem volt ilyen intenzív. Egy perc múlva Loki le is borult rólam, és mindketten levegőért kapkodva feküdtünk.
-Azta...- motyogtam magam elé.
-Hát veled... meg mi történt?- pihegett.
-Nem... nem tudom.
Elvigyorodott. - Nem semmi. Rendesen rám pörögtél.
Elnevettem magam. - Vajon honnan szedsz ilyen szavakat?-  Még mindig szuszogtam, viszont lassan egyre csökkent. Azonban az érzés még mindig meg volt. - Nem értem ez miért most tört ki belőlem...- motyogtam tovább.
-Nem tudom... Már jobban szeretsz?
Ránéztem. -Eddig is nagyon szerettelek.
-Én is szeretlek - mondta miközben megfogta a kezem.
Tovább gondolkodtam, hiszen felállni még nem éreztem hogy van erőm.- Napok óta megszállottan követem azt a lányt, tudod azt a vöröset. Emellett sokat foglalkozok a családokkal is, és utána néztem dolgoknak a könyvben. Sokszor eléggé komás voltam a gyógyszerektől, amit a fejfájásra vettem be. Szerintem sosem voltam igazán itt, veled.
-Akkor ezt most vegyem sértésnek?
-Tegnap is, rengeteget beszélgettünk Asgardról és azon gondolkodtam.
-Miközben mi...?
-Nem, a közben nem - nevettem tovább. Oda koncentráltam de hosszú napok óta mindig valamin töröm a fejem és sosem kapcsolok ki. Most reggel is el akartam szaladni, de már elfáradtam ebben, és ahogy segítettél nekem aztán megcsókoltál... Egyszerűen csak veled akartam lenni, és csak rád figyeltem. - Ránéztem. - Nem a hidegre, vagy a fényekre, az időre, csak rád.
Loki megint a meleg mosolyát engedte fel az arcára, és hozzám hajolt, a kezét az arcomra tette, megsimította, majd ezúttal nem olyan hevesen, hanem inkább gyengéden csókolt meg. Tökéletes volt, és percekig újra nem érdekelt semmi.
-Nem fázol?- kérdezte végül, majd a felsőjét rám terítette. Ilyenkor mindig előjön a gondoskodó énje.
-Úriember - mosolyodtam el miközben a szemeibe néztem, ő pedig fölém hajolt.
-Fogalmad sincs mennyire szeretem amikor mosolyogsz, és még azt is amikor éppen gúnyolódsz rajtam.
-Akkor ez kölcsönös - suttogtam, majd egy kisebb puszit nyomtam a szájára. Elvette a pulcsit a mellkasomról, és a helyébe a fejét tette, azon az alapon hogy majd ő melegít. A kezével az oldalamat cirógatta, én pedig a hajába túrtam, és a tincseivel szórakoztam.
Percekig feküdtünk így, amikor láttam, hogy a nap már felkelt.
Sóhajtottam.
-Tudom, menned kell - mondta Loki, majd felemelte a fejét, megtámaszkodott.
-Hidd el nem akarok.
-Este találkozunk?- kérdezte, majd felállt.
Én is követtem és visszavettem a bugyimat. -Este. Hosszú napom lesz -mondtam, majd átvettem Lokitól a ruhámat, amit újra segített felvenni. - Ma este mi lenne, ha csak aludnánk? Nem bánod?
- Ezután a reggel után? Akár 1 hetet is kibírnék úgyhogy csak együtt alszunk.
-De többet nem, mi?- nevettem.
-Semmiképpen - megcsókolt, aztán nekem adta a hosszú ujjú felsőjét, hogy ne fázzak miközben átmegyek a szobámba.
Természetesen már olyan idő volt, hogy őrök, udvarhölgyek járkáltak a folyosókon, így volt aki megbámult Loki pulcsija miatt, de valahogy olyan felszabadult voltam, hogy nem érdekelt. Lucy odabent várt rám, az asztalnál foglalt helyet és éppen nevetett valamin amikor beléptem, majd megláttam egy másik alakot is az ágyamon feküdni.
-Ally! - Lucy egyből felpattant, én pedig rájöttem arra hogy Tessa fekszik az ágyamon.
-Sziasztok! Bocsi a várakozás miatt.
Tessa szólalt meg. -Semmi, baj hiszen nem is késtél sokat! Nagyjából fél órát, nem igaz?- Dühössé változott a a hangja. - Azalatt még aludhattam volna!
-Megint sajnálom - mondtam, majd leültem az ágyra mellé.
-Ally, mi az ott rajtad?- kérdezte Lucy amikor az ágy végéhez állt, hogy mindkettőnket lásson.
-Loki felsője. Ez a reggel különösen hideg.
-Jó persze, tudtuk hogy nála vagy, de mi is időben eljöttünk a csávóinktól!
Lucyra néztem, mivel gondoltam hogy neki nincs saját szobája, és Kiriennek sem, így elég nehéz együtt aludnia vele. Lucy viszont egyetértett.
-Lucy te is...?
-Mit ő is? - könyökölt fel Tessa.
-Hát hogyan tudsz együtt lenni vele, ha mindkettőtök olyan szobában alszik, ahol többen is vannak?
-Waow... Micsoda izgalmak! Bujkálniuk kell. Tiszta Rómeó és Júlia. Ja várj nem, bocsi. Ez a cím már Allyéké.
-Hogy mi?- ráncolta a szemöldökét Lucy.
-Az egy dráma, vagyis inkább mondjuk azt hogy történet két fiatalról akik egymásba szeretnek, de a családjuk harcban áll, és végül félre sikerül valami és meghalnak - magyaráztam nagyon röviden. - Ez azért nem igaz ránk teljesen. Nálunk Rómeó áll szemben csupán a Capulettékkel, meg a saját családjával. Na, de ne tereljük a témát! Ti mégis hogyan...? Hol szoktatok együtt aludni?
-Az egyik bunkerben, ami elég elrejtett.
-De nincs ott hideg? Meg sötét?
-Eleinte nagyon rossz volt az a hely, de mára olyan mintha az otthonunk lenne. Vannak benne párnák, meleg takarók, plédek, és annyira tele van gyertyával, hogy egy sötét pontja sincs.
Tessa Lucyhoz fordult. - És a hideg, kemény fém ágyakon alszotok?
-Nem, a földön, ahol persze alattunk van egy csomó pléd, így nem is kemény és nem is hideg. Persze én rendszeresen ott is bevetem a szobalányi tudásomat, és tisztán tartom a helyet, mosom a dolgokat.
-Azta...- csak ezt tudtam kinyögni. Milyen romantikus! Egy hely, amiről csak ők tudnak, és teljesen egyedül lehetnek, boldogan, elszigetelve a külvilágtól. Az utóbbi része szerencsére igaz Loki hálószobájára.
-Na szóval miért szerencsétlenkedtél eddig? - szegezte nekem a kérdést Tessa.
-Elaludtam.
-Miért nem állítottad be az ébresztőt? Így aludhattál volna 9-ig is.
-Mert nem akartam Lokit is ilyen hirtelen felébreszteni. Végül mégis felkelt a basszusozásomra - nevettem fel.
-Jaj, biztos nehezen engedett el...- mondta nyávogós hangon Tessa.
-Ami azt illeti...- vigyorodtam el, mivel  eszembe jutottak a reggeli pillanatok. Persze drága Theresa már annyit megélt, hogy az elpirulásomból egyből leesett neki.
-Ez halál komoly? Pont ma reggel?
Lucy azonban ilyen téren tapasztalatlanabb volt még nálam is, ezért neki nem esett le.
-Mi történt ma reggel?
Tessa mindent mondó tekintettel ránézett. - Hogy mondjam ezt asgardiasan, kifinomultan? Szexuális kapcsolatot létesítettek.- Lucy az arca elé kapta a kezét. Hát igen, ez, itt tabutéma. - Na most mi van?- kérdezte Tessa kissé ingerülten.
-Tessa, erről itt nem beszélnek olyan lazán.
-Te sem, mégis velem kötelességed. Barátnők vagyunk, nem? Az ilyen dolgokat csak egymással tudjuk ki beszélni.
-Egyetértek, de azért fogd vissza magad kicsit - jegyeztem meg.
-Jólvan na, kisasszony! Ha már itt tartunk, milyen a szex Lokival?
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam. Lucy is ledermedt.
-Most mondtam, hogy fogd vissza magad!
-De érdekel!
Lucy leült az ágy mellé úgy, hogy csak a szemét láttuk. Kínosan érezte magát, amit meg is értek, de mégsem ment el.
-Nagyon jó?- válaszoltam bizonytalanul.
-Hát köszi. De most komolyan. Én csak azt tudom elképzelni, hogy egy ilyen erőszakos csávóval, tökre nem szól másról csak a szexről, nagyjából úgy mint amikor én eleinte együtt voltam Oliverrel. Nem volt semmi csók, csak ritkán, és csak a kielégülesről szólt. Juj, vagy egy Szürke Ötven Árnyalata? - Hirtelen az arca aggodalmassá vált. - Várj, ugye nem fáj? Vannak rajtak kék-zöld foltok?
-Dehogy! Egyáltalán nem ilyen. Nem fájdalmas egyáltalán, és igenis sokat csókolózunk közben. Olyan mintha kicserélnék amikor csak mi ketten vagyunk. Gondoskodóvá válik, és szeretetteljessé. Szerintem ilyen valójában, de nem ezt nem mutatja meg senkinek és nem is fogja.
-Igazából ez megkönnyebbülés, már tényleg azt hittem, hogy bánt. Na és te Lucy?
Egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy Lucy meg Kirien között bármi is történt volna, hiszen nagyjából 1 hete lehet meg a kuckója vele. Azóta nem sokat beszélgettünk, és ezért nem tudtam.
- Öhm...- csak ennyit hallottunk a földön gubbasztó lánytól.
-Lucy, semmi baj, ha nem akarod elmondani - nyugtattam meg.
-És az se ciki, ha még nem tettétek meg - tette hozzá Theresa.
-De... mi igen - szinte suttogott. Mindkettőnk arcára nagy mosoly ült ki.
-Mikor?- kérdeztem izgatottan.
Elmosolyodott, és felemelte a fejét. -Tegnap. Igazából reméltem hogy nem kell csak így elmondanom amikor nem is a témánál vagyunk, de el akartam mondani nektek amúgy.
Tessa folytatta a kérdezősködést. - És előre megterveztétek vagy csak felforrósodott a hangulat?
-Igazából már régen akartunk egy ilyen kis helyet, ahol csak ketten vagyunk, de nem emiatt.
-És milyen volt?
-Fura? Nem is tudom... Különleges. Ismeretlen. Ijesztő, a jó értelemben.
- Na csajok... Nem vagyunk semmik- nevettem fel. - Most pedig nem kéne megbeszélnünk az udvari rangokat? Régóta érdekel, bár az előző téma se semmi. - Tessa ingerülten sóhajtott és a fejét az ágyneműbe nyomta jelezve, hogy milyen unalmas témára akarok áttérni.
-Oké, végre valami amihez értek is - ült fel az ágyra Lucy is.
Lucy elmesélte nekünk, hogy vannak cselédlányok, szobalányok, és udvarhölgyek a női részen. Cselédekből csupán egy csoport van, ők takarítják a palotát. Szobalányokból sem olyan sok. Vannak olyanok, akik a királyi és nemesi lakosztályban raknak rendet, mosnak, beágyaznak és a szobákat takarítják. Vannak olyanok is, akik ugyanezt csinálják, csak vendégek, más szobalányok szobáiban. Én is ide tartozom, ugye hozzád osztottak be. Aztán van egy külön csoport akik a szobalányok és az udvarhölgyek között vannak. Ők azok akik akárcsak az udvarhölgyek, tanultak rengeteget, de ők nem azért hogy a palotába kerüljenek, egyszerűen csak ezt tanulták, mert segíteni akartak embereken.
-Kitalálom: ápolók! Az orvosok is ide tartoznak?- kérdezte Tessa. Nem tudtam, hogy ez a téma őt is érdekli. Egyáltalán nem úgy tűnt.
-Nem, orvosok csak ritkán lehetnek nők, viszont a nővéreknek is nagyon fontos feladatuk van. Szinte mindent meg tudnak csinálni, amit egy orvos. Rajtuk kívül még a konyhán dolgozók is egy külön csoportot alkotnak. Ott viszont nők is lehetnek séfek. Róluk ennyit, jöhetnek az udvarhölgyek. Szóval ott sok szint van amit be kell járni, mire eléred a legfelsőt, azonban sokan megragadnak az alsóbb szinteken. Minél feljebb megyünk a ranglétrán, annál kevesebb hölgy marad. Ők már udvarhölgynek készülnek és csakis nemesi, megbízható családok köreiből kerülhetnek ki. Lehet lépegetni, de vannak akik egy bizonyos szinten meg akarnak állni direkt, mert szeretik és megy nekik. Vannak akik a kertet gondozzák, és igen, ehhez kell tudás, ismerni kell az összes növényt ami ott terem, hogy melyiket hogy kell ápolni, és komoly büntetést kapnak, ha egy növény visszahozhatatlanul meghal, vagyis kiszárad, vagy rossz szert adtak neki és emiatt hal meg, vagy esetleg, valami fertőzést kapott el, amit a lány időben észrevehetett volna. A második szinten vannak akik bizonyos foglalkozások fején vannak, mint például Iris, aki a szobalányokat irányítja.
-Hát ja, mind ismerjük - sóhajtottam.
-Vannak olyan udvarhölgyek, akik a Királyi Akadémián, ahol a királyi porontyok tanulnak egy segítő. A hercegnők taníttatásánál tanárok is lehetnek, viszont inkább jellemző az, hogy segítenek a mestereknek az oktatásban.
Feltettem a kezem, jelezve hogy van egy kérdésem, erre elhallgatott Lucy.- Miért nem mindegy hogy férfi vagy nő a tanár?
-A lányoknál fontos a következő csoporton kívül, azokon akik a nevelésben segítenek a királynőnek, hogy a tanáruk is példát mutasson. És jobb egy előkelő, okos, példamutató hölgy oktatja őket. A fiúknak pedig ugyanez, csak férfiakkal.
-Aha, értem, folytasd.
-Szóval, a már említett csoport, olyan udvarhölgyekből áll, akik a gyerekekre vigyáznak. Egész életüket végig kísérik, így ők lesznek azok, akik a hercegnő fő bizalmasaivá válnak, fiúknál azonban csak második anyukaként jelennek meg.
-Második anyuka?- lepődtem meg.- Én nem akarnám, hogy a gyerekem mást is az anyukájának tekintsen.
-Ezt majd mond meg Lokinak is!- poénkodott Tessa. Elnevettem magam, bár eléggé erőltetett volt. Két oka is volt: először is, hogy nem tudtam elképzelni hogy királyné legyek és Lokival irányítsam Asgardot, másrészt pedig ők nem tudtak a betegségemről. Az én gyerekemnek mindig is lesz egy  másik anyukája, és ezt csak akkor fogtam fel. Ha örökbe fogadok egy kisbabát, ha felnő lehet meg akarja keresni az igazi anyukáját. Ha különös módon együtt maradnék Lokival egészen sokáig, ő elfogadna egy ilyen gyereket,aki nem az övé? Mindig is sértette az, hogy hazudtak neki, de hogy lehet úgy gyereket nevelni, hogy: Kincsem, nem mi vagyunk a szüleid, az igazi anyukád és apukád, de szeretünk? És így nő fel gyerekkorától kezdve, amikor még azt sem tudja ezt mit jelent? Loki nem akarna hazudni neki. Miért is gondolkozom ezen? Sosem fog bekövetkezni, fejezd be Ally!
-Ally?- Lucy váltott ki ebből az elmélyült gondolkodásból. -Minden rendben?
-Csak ne haladjunk ennyire előre! - jegyeztem meg mosolyogva.- Folytasd csak, Lucy.
-Igen, hol is tartottunk?
- Az anyakopiknál.
-Igaz, utánuk következnek azok, akik már kezdenek közel kerülni a királynéhoz. Sokat vannak vele, kísérgetik, teázgatnak, beszélgethetnek, de nem kerülnek be a bizalmasokhoz, nem mennek el a gyűlésekre, ahol fontos ügyeket vitatnak meg. Oda, ahová már te is bejutsz.
-Ahol olyan csúnyán néznek rám?
Lucy felnevetett. - Igen, oda.
- Utolsó a királynő bizalmasai, akikre mindig számíthat, akár az éjszaka közepén, mert a palotán belül élnek, ott vannak a gyűléseken és a kapcsolat annyira szoros hogy meg is halnának a királynőért.
-De csak ők laknak a palotán beül?- kérdeztem.
-Ők, a cselédek a palotán kívül, a szobalányok közül nem mindenki, de a fontosabbak a palotában, a többiek egy közeli épületben azért, hogy hamar ide tudjanak érni, akik pedig a palota falain beül laknak még azok, az anya pótlékok.
-Én minek számítok? - kérdezte Tessa.
-Nem is tudom...
-Egy senkinek- mondtam ki Lucy helyett. - Mármint, hogy egyikbe sem tartozol bele.
-De, ami azt illeti igen. Méghozzá udvarhölgy! A legalsó szinten, sajnos. Teljesen megfeledkeztem róla. Olyan udvarhölgy lennél, mint akik segítettek neked az itt tartózkodásod első hónapjában. Öltöztetőknek hívják őket, és Ally, igazából nekik kellene minden reggel téged rendbe szedni, de Loki utasítására ez a feladat rám hárult.
-Miért?
-Amikor idejöttél eléggé zárkózott voltál és senkivel sem beszéltél egy ideig, emlékszel rá?
-Igen, eléggé depis voltam.
-Loki valószínűleg nem akart rád küldeni egy csomó idegen nőt, akik öltöztetnek.
-De kedves tőle! Milyen fura... Már akkor érdekeltem legalább ennyire.
-A szüleidet lazán kinyírta volna - mondta Tessa. - Amúgy, legalább udvarhölgy vagyok, és nem egy senki, ahogy te mondtad Ally!
-Igazad van - nevettem.- Akkor, gratulálok az udvari rangodhoz.
-Köszönöm - bólintott nagy mosollyal.