Far From Home

104.

A szobámban lévő asztalnál foglaltak helyet a barátnőim. Egyszerre kapták fel a fejüket az ajtó nyitásának hangjára és amint becsuktam magam mögött, már a karjaikba is vontak. Hosszan öleltek, közben versenyt űztünk abból, hogy kinek ki hiányzott jobban. Végül leültünk az asztalhoz. Teás csészék voltak előkészítve a kedvenc teámmal benne.
-Lucy, nem kellett volna! - mosolyodtam el, ahogy kiöntötte a csészémbe.
-A legjobb hír volt a héten, hogy visszajöttél. Ez a legkevesebb, amit tehettem. És legalább lefoglaltam magam.
-Biztosan hülye kérdés, de hogy vagy? Őszintén.
-Teljesen őszintén?
-Teljesen.
-Röviden, rosszabbul nem is lehetnék... - visszaült a helyére. - Ő volt az egyetlen reményem egy újabb életre, ahol tényleg boldog lehettem volna. És most meghalt - kifújta a levegőt, próbálta visszatartani a sírást. - És vele együtt a remény arra, hogy valaha is boldog lehetek újra. Tudom - törölte meg a szemét - ez most butaságnak hangozhat, hiszen minden jobbra fordul ugyebár... De én nem érzem azt, hogy ez valaha is jobb lesz. Ő... azt mondta nekem, hogy szerinte túl sok időt elpazaroltunk az életünkből. Túl sok időt töltöttünk azzal, hogy féltünk belelépni egy ilyen kapcsolatba, majd a titkok miatt újabb időveszteség ért. És mostmár én is belátom... Nélküle kell leélnem az életemet és nem tudom, hogy hogyan fogom végigcsinálni.
Megfogtam a kezét.
-Oliver azt mondta, hogy ott voltatok, amikor meghalt, hogy veletek volt. Nem mondott semmit és nem is akartam erőltetni, de tudni szeretnék valamit. Tudom, hogy mitől halt meg - nézett ki az ablakon - de szerencsére sosem láttam. Volt rá lehetőségem, de nem akartam, hogy így lássam utoljára.
Megértettem. Én nem tudtam kiverni a fejemből a rémséges képet az egyik fiúról sem.
-Szóval - nézett vissza rám és megszorította a kezemet - tudni szeretném, hogy te... ott voltál? Vele? Az utolsó pillanataiban... egyedül volt vagy...- közbe kellett vágnom.
-Nem! - szorítottam meg én is a kezét. - Mellette voltam - jelentettem ki. - Nem volt egyedül. Fogtam a kezét, ameddig be nem hunyta végleg a szemét. Nem szenvedett sokáig, sőt szerintem az utolsó pillatokban már semmit sem érzett...
Lucy bólogatott, közben újra, meg újra meg törölte a szemét. Viszont nem bírta tovább: elsírta magát. Felálltam, odamentem és átöleltem, makd Tessa is csatlakozott hozzám. Lucy pár perccel később összeszedte magát és visszaküldött minket, a helyünkre.
-Nem csak én kerültem rossz helyzetbe - mondta szipogva. - Tudom, hogy te is megtapasztaltál hasonló érzéseket.
-Én... - lenéztem és a fülem mögé tettem egy tincset - igen, azt hittem. De ti honnan tudjátok?
-Oliver mondta el - szólt Tessa. Alig mondott pár szót eddig. Őt is megviselte ez az időszak.
-Szóval tudjátok, hogy mi történt Lokival... Én is azt hittem, hogy meghalt, de nem - ráztam meg a fejem.
-Tessék? - húzta össze a szemöldökét Tessa.
-Emiatt, miattam - helyesbítettem - nem kell aggódnotok. Tudom, hogy életben van. Vár a tökéletes alkalomra, amikor felbukkanhat. Valami nagy és drámai belépőt akar biztosan - mosolyodtam el. A lányok összenéztek. - Csak nem teljesen értem, hogy nekem miért nem szólt a tervéről. Biztos, megvolt rá az oka...
Tessa közelebb hajolt, hogy suttoghasson.
-Adott már valamilyen jelet?
-Nem, de nincs is rá szükség, hiszen tudom hogy él.
A lányok újra összenéztek.
-Ally - kezdte finoman Tessa - mi van, ha nem is fog jelet adni? Vagy nem bukkan fel többé?
Megráztam a fejem.
-Tudom, hogy fog. Mindnyájan ismerjük Lokit. Thor sem hiszi el, hogy eltávozott. Vagyis azt igen, hogy elhúzott Asgardból, de azt nem hogy a másvilágra.
A lányok nem válaszoltak, így rátértem a következő fontos dologra.
-És Oliver? Mi van vele? Jól van? Tervezem meglátogatni, de valószínűleg egy percig sem lehetünk egyedül.
-Egy hideg és sötét cellában volt majdnem egy napig. Még mindig a föld alatt van, de legalább már van rendes fürdőszobája és egy ágya. Vihettem le neki ruhákat és cuccokat, de nem mehetek be hozzá csak nagyon rövid időre, felügyelettel és bilincsekben kell maradnia. Úgy őrzik, mintha körülbelül Loki lenne.
-Gondolom megnövelte Thor a biztonságot, így hogy Loki szabadlábon van.
-Meddig fogsz maradni?- kérdezte Lucy.
-Nem tudom, de kétlem hogy itt tölthetem az éjszakát. Loki erős varázsigéjét kell feloldanom, szóval az időbe fog telni. De nagyon örülök annak, hogy legalább újra itt lehetek. Borzalmasan néz ki Asgard külső része. Thornak nagyon nehéz dolga lesz.
-Igazából az ilyenek inkább rád tartoznak - szólalt meg Lucy, de egyből meg is bánta. - Mármint tartoznának, ha Loki még király lenne...
-Így most Jane az, akinek foglalkoznia kellene vele - mondtam kissé szomorúan. Elképzeltem, hogy milyen lenne dolgozni rajta Lokival és szervezkedni, rendezkedni. Amikor estélyt rendeztem azt is annyira élveztem, illetve amikor a vihar alatt otthonukat vesztett emberek elhelyezésével foglalkoztam. Ez egy nekem való feladat lett volna, mégha lényegesen nagyobb kihívás is, mint amivel korábban találkoztam.
Szomorúan láttam be, hogy ez már nem az én életemhez tartozik. Én újra csak egy egyszerű földi lány voltam, nem egy nép királynője. Bár az utóbbi talán sosem voltam, csak a sok szóbeszéd miatt ez a gondolat már az én fejembe is szöget vert.
-Igaz, Jane feladata lenne, de ki tudja, hogy egyáltalán mikor tér vissza.
-Thor a biztonsága érdekében nem engedi ide - mondtam.
-Igen, hallottunk róla - folytatta Tessa. - Talán addig beállhatnál a helyére.
Elnevettem magam a barátnőm csintalan mosolyára. Jól ismertek engem.
-Jó lenne, hiszen itt lehetnék és el is terelné a figyelmemet, de... a szüleim nem engednék, hogy sok időt töltsek itt. Nem, ameddig Lokit el nem kapják.
-Hol van most, Loki? Mármint a teste? - kérdezte meg Theresa. Neki nem esett nehezére kimondani ezt a szót. Nem is értettem, hogy nekem miért, hiszen tudtam, hogy csak egy trükk.
-A palotában van valahol, de nem tudom hol. Kísérleteket végeznek rajta, - húztam el a számat - hogy meghatározzák vajon igazi-e.
-És?
-Úgy tudom, hogy eddig nem találtak semmit, ami arra utalna, hogy nem igazi. De ez nem jelent semmit. Loki nem alkotna egy olyan illúziót, amiről 3 nap alatt kiderülne, hogy hamis.
Láttam a lányokon, hogy kissé kételkednek.
-Ne is mondjátok semmit inkább. Még van remény és nem fogom úgy kezelni, hogy meghalt, ameddig rá nem jöttünk arra biztosan, hogy így van.
-Persze, megértjük - mondta Lucy. - Én is ugyanígy éreznék, ha a helyedben lennék.
A barátnőimmel még beszélgettünk egy rövid ideig, de anyukám félbe szakított minket. Megkaptam a másik könyv fordítását is és sikerült kikönyörögnöm, hogy mielőtt elmegyünk hagy találkozzak Oliverrel is.
Thor levitt minket a föld alá. Számomra már nem volt ismeretlen a hely, de a szüleim ámulattal nézték a falakat. Nem volt bennük semmi különleges, csak a hangulat ami elárasztotta ezt a helyet volt borzongató. Egy vasajtó előtt álltunk meg. Az ajtón túl is volt egy ráccsal elválasztott kis terület és mögötte a szoba. A szobában volt egy nagyon kényelmetlennek tűnő ágy és egy toalett. Nem értettem, hogy miért ide hoztak. Tessa egy teljesen más szobát írt le nekem.
-Mielőtt kiakadsz - szólalt meg az ágyról felálló barátom - nem itt tartanak, csak áthoztak, ameddig beszélgetünk.
-Szerencséjük van. Nem szépen mondtam volna meg nekik a véleményem. Sajnálom, hogy bezártak. Nagyon rossz érzés, még ha a környezet ennél kedvezőbb is.
Megvonta a vállát. - Mindenkinek meg kell tapasztalnia egyszer, nem?
Egy apró mosoly húzódott a számra.
-Mikor fognak kiengedni?
-Amikor kiderül, hogy mi is történt pontosan Lokival.
-Szerinted mi történt vele?- tettem fel félve a kérdést. - És igen, tudatában vagyok annak, hogy lehallgatnak minket, de őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre.
-Én általában hiszek a szememnek. És láttam Loki élettelen testét a földön heverni. Láttalak téged is, ahogy elvittek a helyszínről. Ally, túl igazinak tűnik nekem ez, főleg hogy eddig minden bizonyíték arra utal, hogy meghalt. De - emelte fel a hangját - Loki specialitása megtéveszteni az embereket. Nem tudom, hogy mi lehet az igazság, de alig várom, hogy kikerüljek innen.
-Megértem - sóhajtottam, majd újból szemügyre vettem a szobát. Bekönnyezett a szemem, de elmosolyodtam. - Hiányzik, ahogy voltak a dolgok.
Elmosolyodott. - Nekem is.
-Hiányoztok ti is és az itteni életem. Tudom, hogy sosem lesz már olyan, mint régen és ez...
Megrémít.
-Igen - felállt és közel jött hozzám - minden megváltozott, de minden rendben lesz. Csak adj egy kis időt a "dolgoknak", hogy helyre jöjjenek és magadnak is. Ne várd el hogy máris remekül érezd magad.
A kezét a rácsra helyezte, én pedig rátettem a sajátom.
-Megpróbálok a végére járni annak, hogy mi van Lokival. Ígérem, rajta leszek.
-Köszönöm szépen - mosolyodott el újra, de hamar újra lefelé görbült a szája, ahogy megszorította a kezem. - Ally, emlékszel arra, amit mondtam neked mielőtt lementél Midgardra? El kell fogadnod, hogy van egy ilyen lehetőség.
-Úgy néz ki, hogy még mindig nem sikerült - újabb könnycseppek gyűltek a szemembe, de ekkor kinyílt az ajtó. A szüleim beléptek és közölték vele, hogy itt az ideje a hazatérésnek.
Nem volt nehéz Asgardtól búcsúzkodnom, hiszen tudtam, hogy vissza fogok még térni. Csak idő kérdése, hogy felkészüljek a legnagyobb varázslatra, amit valaha csináltam.