Far From Home

67.

-Ez itt K37-es ügynök. Hall engem valaki? - Elkerekedett a szemem. Újra lenyomta a gombot. - K37. Van ott valaki?
-Igen, hallak téged, K37-es. - Ebben a pillanatban azt hittem, hogy dobok egy hátast, ugyanis ez Mr. Stark hangja volt. Nem tudtam mit cselekedjek, nem hittem a fülemnek. - Régen nem hallottunk felőled, van jelenteni valód? Vége. - Egyetlen másodperc volt az egész, amíg a lány éppen lenyomta a gombot, hogy mondja a dolgokat, amelyekre idő közben rájött. Kétségbe estem és nem tudtam mit is tehetnék. Nem gondolkodtam, ösztönösen cselekedtem. Meg kellett védenem a szerelmemet.
-Állj!- Pattantam ki a dobozok mögül.
-Rogers?- hallottam újra a recsegő hangot abból a vacakból. Felismerte a hangomat. Az erőmmel kicsaptam a kezéből a készüléket.
-Miért nem hagyod, hogy hallják azt, hogy megállítottál?- kérdezte a lány gúnyosan. Tudtam, mire akar kilyukadni. Csak egy pillatra lepődött meg, egyből levágta mi a helyzet. Ott vagyok egyedül, egy kiképzett, felnőtt ellen egy 17 éves "kislány". Nem vett komolyan, de ekkor még nem tudta hogy rosszul tette.
-Kém vagy?- szegeztem neki a nyilvánvalót komolyan.
-Nem válaszolok- mondta, majd kirántotta a ruhájából a pisztolyát és rám fogta.- Tudom, hol fog kikötni a válaszom. - Láttam, hogy Oliver felkapott egy fadarabot és már közeledett a lány felé, aki magabiztosan fogta rám a fegyvert.
Megpróbáltam nyugodt maradni.
-Ha lelősz, már nem leszel ügynök többé. A családom sosem bocsátana meg neked és szerintem ezt te is tudod!
-Vagy én halok meg vagy te.
Nem aggódtam miatta. Nem ölhet meg engem a családom miatt. Oliver pedig meg tudja állítani. Bízok benne, nem fog most cserben hagyni.
-Miért kellene meghalni bármelyikünknek?- kérdeztem, miközben lassan feltettem a kezeimet. Kitaláltam mit fogok csinálni.
-Amint elengedlek, Lokival tudatni fogod a személyazonosságomat és pár nap múlva halott leszek. Nem kockáztatok.
-Rosszul cselekszel, ha megölsz. És nem is fogsz.- Ekkor egy csukló mozdulattal kicsaptam a pisztolyt is a kezéből, Oliver pedig leütötte a vastag faággal. A lány a földre zúgott. Vérzett a feje és nem mozdult meg három másodpercen keresztül, ezért elment a magabiztosságom. - Ugye nem...?
Lehajolt és megnézte a pulzusát. -Nem halt meg - válaszolt.
Karba tettem a kezemet.
-Többet akarok tudni. Válaszok kellenek.- Rövid szünetet tartottam. Ezek után teljesen mértékben meg kell bíznom Oliverben. - El tudjuk rejteni valahová? Mondjuk egy elrejtett cellába valahol ahol senki sem találja meg?
Felállt. -Vannak föld alatti alagutak, amelyek ilyen cellákhoz vezetnek, de miért?
A lányra néztem. Egy kis vér volt már a tér kövein is. -Máshogy nem fogok válaszokat kapni.
-Nem fog neked beszélni.
-Talán csak idő kérdése - néztem fel. - És amúgy van jobb ötleted? Nem adhatom oda Lokinak, de így nem engedhetem szabadon! Egyik megoldás sem jó, így ez a köztes.
Oliver sóhajtott. Felemelte a lányt és a vállára emelte. - Rejtett utcákon fogunk átmenni, - elindult az egyik aprócska utcán - ki a városból, ahol van az alagutakhoz az egyik belépőhelyszín. - Én még villám gyorsan lehajoltam oda ahol a vérfolt megmaradt, és lelocsoltam a szökőkúti vízzel hogy lemenjen a lefolyón. Nem hagyhatunk nyomokat. Oliver addig várt, aztán amikor utána futottam megint elindultunk. - Odalent vannak cellák, ehhez hasonló célokra. Vannak elrejtettek is, ahová őt be tudjuk tenni.
-Értem - válaszoltam hidegen. Megpróbáltam nyugodt maradni, bár fogalmam sem volt mit fogok vele csinálni. Hogy fogom válaszra bírni, meddig titkolom el Lokitol. Ez egy újabb ok lesz a veszekedésre, és ez nagyon elszomorított, azonban arra kellett gondolnom, hogy ennek a lánynak a kivégzését megakadályozhatom azzal, ha elmondom Lokinak amit tud. De akkor valóban áruló leszek. Elárulom a szüleimet, és ezt nem tehetem. Vagy már alapból az vagyok? Emiatt?
Az alagutak bejáratáig tördeltem a kezemet, egyre idegesebb lettem.
-Itt vagyunk - jelentette be. Mögöttünk rengeteg fa, bokor volt, egy erdő elejében voltunk. Egy fa előtt álltunk meg. Oliver rátaposott az egyik kőnek látszódó gombra, ami kihozott egy apró számokkal ellátott billentyűzetet.- Nézd meg a kódot, nem mondhatom ki hangosan, arra az esetre ha félig a tudatánál lenne - biccentett a fejével a lány felé.
Beütötte a hat számjegyű kódot: 128023, hátrébb lépett, és egy lépcső nyílt meg a fű helyén. Lesétáltunk egy sötét hideg folyósóra, ahol elszórva voltak csupán a meleg fényt adó fáklyák. Az egész helytől kirázott a hideg.
Egyre beljebb mentünk a sötétség felé. Már percek óta gyalogoltunk, és már eléggé fáztam. De hát mit is vártam? Egy bombabiztos hely, ahová nem ér el a napfény, csupán a méterekkel elválasztott fáklyák adták a meleget. Legszívesebben megálltam volna szorosan az egyik mellett és melegedtem volna, de ilyen lehetőségem nem volt. Az alagút eleinte egy nagy folyosó volt, aztán több felé elágazott, mint egy labirintus. Ahogy haladtunk néha láttam táblákat, betűket amelyekre ki volt írva valami svédül. Éppen akkor haladtunk át az egyiken amikor Oliver lelassított. Már egy jó ideje mentünk, neki pedig fárasztó lehetett cipelni a nagyjából 60 kilós lányt. Csodáltam, amiért eddig ilyen kitartó volt. És ezután és az akart lenni, csupán lelassított, nem állt meg. A táblán egy D betűt olvastam, és melette volt egy szó svédül.
-Oliver, miért beszéltek angolul?- attól féltem, hogy ez egy nagyon rossz alkalom erről dumcsizni és dühösen vissza fog szólni valamit, ehelyett szépen elmagyarázta.
-Az én dédapám még csak és kizárólag svédül beszélt, azonban amikor az apám született már angolul is kellett tanulni. Ez azért van így, mert még amikor a nagyapám volt fiatal Odin királyunk került a trónra, és ő volt az aki bevezette az egységes nyelvet, a kommunikáció miatt más világokkal. A 9 Birodalom mindegyikében tudnak angolul, az ő saját nyelvük mellett is.
-És miért pont angol? Miért nem lehet mondjuk a svéd?
-Odin minden nyelven megtanult ami létezik a világunkban, legalábbis amit ismerünk, azért hogy kiválassza a legegyszerűbbet, amit meg lehet tanulni.
-Azta... Szóval akkor attól még te is tudsz svédül?
- Ja - válaszolta svédül. A vicces kiejtés miatt elnevettem magam, de témát váltott, ami már nem volt olyan vicces.
-Ahol most vagyunk az a 4-es szektor, vagyis a D. Hamarosan átmegyünk a 3-asba, ahol el tudjuk helyezni a lányt.
Nyeltem egyet. -Rendben.
Eljutottunk a 3-asba, és elfordultunk jobbra, ahol végig cellák sorakoztak egymással szemben. Olyanok voltak, mint az igazi börtönök. Egyszerű, szürke erős vaskerítés, de jól be lehetett látni az egészet. Bár egymástól vastag fallal voltak elválasztva. A harcos elsétált a harmadikig, és kinyitotta a zárban lévő kulccsal. A lányt letette az egyik falhoz, ő pedig a cella végébe sétált.
-Itt nem fogják észre venni?- kérdeztem aggódva.- Igaz, csak pár napra kellene de...- ekkor Oliver kivett egy téglát, és alatta megint egy világító billentyűzetet láttam. Oda hívott, hogy megint lássam. 061951- et pötyögött be, majd a kőfal kettévált és egy olyan szobát véltem felfedezni, amelynek az egyik fala egy olyan tükör, mint a kihallgató szobákban. A másik oldalt lehet látni, de a másik oldalról ezt nem. A szűk helyen csak egy hosszú asztal volt az üveg előtt és egyetlen fehér ütött-kopott szék. Amíg én bementem oda és körülnéztem Oliver újra felemelte a lányt. A benti részlegen volt egy szék, kötelek amelyekkel oda lehetett rögzíteni az embert, azonban a háttérben volt egy vaságy, max egy lepedővel és egy párnával, meg elkerítve egy Wc. Oliver a lányt a székbe tette és elkezdte bekötözni.
-Nem lenne biztonságos szabadon hagyni - mondta.
-Oliver... nem tudom mivel háláljam meg ezt itt mind. Miért csinálod, de komolyan? - A harcos hátra kötötte a csaj kezeit.
-Az én bátyámat is elküldték Midgardra kémnek. Amikor eltűntem egy időre őt kerestem, de kiderült hogy elkapták, de nem ölték meg - felnézett rám. -Legalább egy életet én is megmentek cserébe - mondta, aztán meghúzta erősen a csomót, hogy a csaj ne tudjon ki szabadulni.
-Köszönöm - válaszoltam.
-Azonban...- felállt, és amilyen hangnemben elkezdte mondani attól féltem, hogy mindjárt elkezdi fojtogatni - nem lehetek benne biztos, hogy a testvérem még él. Sosem láttam a saját szememmel, másoktól hallottam, de már senkiben sem bízhatok meg.
-Szóval válaszokat akarsz te is ettől a lánytól - fejeztem be a mondanivalóját. - Megértem - a lányt néztem. - Nem akarom, hogy elvérezzen, valakinek el kell látnia a sebeit. Te biztos kaptál valami kiképzést, nem tudsz segíteni?
-Tudok, de már régen kaptam oktatást ezzel kapcsolatban. Pontosan tudom, hogy kell visszatenni egy csontot, elszoritani egy durva vérzést, de a fertőtlenítős féle nem a katonák műfaja - végig mindketten a lányt figyeltük.
-De nem tudom ki az aki megtudja csinálni és bízhatok benne.
-Lucy - erre rákaptam a tekintetem. - Ő szobalány, minden hónapban kap egy ismétlést, mivel elő fordulhat olyan, hogy a szobalányok találnak rá a reggeli órákban valakire a szobában akinek sürgős ellátásra van szüksége. Meg tudja csinálni.
-És bízok is benne. Rendben. Akkor meg kell keresnem.
-Menjünk - mondta, majd kiléptünk, bezártuk a kihallgató szobába az ajtót, majd visszacsuktuk a falat, és végül a cellát is bezártuk, Oliver pedig nekem adta a kulcsot, majd elindultunk. - Több feljáró is van, most azt fogjuk használni ami a városba vezet.
-Az egyes, kettes, és hármas szektor mi alatt van?
-Az egyes a palota alatt van, azok a helyek amelyektől az egyes szektor kezdődik őrizve vannak. Ezért is hozatalak el csak a hármasig, hogy ne is halljanak minket. A kettes az a palota kerítésen túl van, ott a kijáratokat őrizik odafent. A hármasnál nincs ilyen helyzet, viszont jobb, ha a négyesnél viszlek ki.
-Honnan tudom, hogy hol vagyok? Én nem tudok svédül!
-Én jól ismerem a helyet, az apró jelzéseket, mint például azt látod? A tégla narancssárgára van feste, azt jelenti, hogy ez az út hova vezet. Adni fogok neked egy térképet, ugyanis nagyon könnyen el lehet tévedni. Felmentünk egy csigalépcsőn, majd egy ajtón mentünk ki, ami egy sikátorba vezetett. Elindultunk a tömeg felé és így még a város azon részében lyukadtunk ki, ahol fényűző épületek voltak, lovaskocsik haladtak a kijelölt úton és asgardi polgárok nevetgéltek. Ekkor láttam hogy Oliver kabátján vér van a lány fejéről.
-Oliver, vedd le a kabátod - mondtam neki mosolyogva. Nem kérdezett semmit, megtette, és ekkor látta, hogy miért kértem. A kezébe vette, úgy hogy a folt ne látszódjon, és szépen visszasétáltunk a titkos kijáraton, utána elváltunk és megbeszéltük, hogy 1 óra múlva ugyanitt találkozunk, én pedig elindultam, hogy megkeresem Lucyt.
Ekkor már közeledett az ebédidő, ezért legelőször az ebédlőben kerestem, mivel mindig ott szokott lenni olyankor. Miközben sétáltam oda rengeteg dolgon gondolkodtam, de legfőképpen azon, hogy jó ötlet e Lucyt is beavatni. Teljes mértékében bíztam benne, de ezzel veszélybe sodorhattam őt.
Szerencsére meg is találtam ahogy éppen az egyik asztalt törölte le.
-Szia! - köszönt mosolyogva.
-Beszélnem kell veled egy nagyon fontos dologról.
Lucy letette a kezéből a rongyot és rám figyelt, azonban ez nekem nem volt jó, mivel rengetegen voltak körülöttünk.
-És egyben titkos is. Más nem hallhatja, egy szót sem belőle - néztem a szemébe. A barátnőm felfogta, hogy ez egy nagyon komoly dolog, és oda hívott valakit helyette, majd kisétált velem a teremből. Megálltunk az egyik oszlop mögött, eléggé messze a katonáktól, és suttogtunk.
-Mi történt?- kérdezte ijedten.
-Mielőtt elkezdem mondani, tudnom kell, hogy vállalod e a kockázatot, és a felelősséget hogy titokban tartod amit mondani fogok? Miután elmondtam mondhatod azt, hogy te ebből nem kérsz, és nem segítesz, de a tényeket akkor is tudni fogod és bajba kerülhetsz miatta.
Lucyt rendesen megijeszettem így kissé tétovázva válaszolt.
-Vállalom.
-Biztos?
Ezúttal magabiztosabb volt. - Biztos.
-Tudod van az a vörös hajú lány, aki engem mindig is zavart. Követtem őt és kiderült, hogy egy kém, Midgardról. Azonban az elfogása közben megsérült, és a te tudásodra van szükségem.- Ezek nagyon visszafogott tények voltak, nem mondtam neki Olivert sem, azt sem hol van a csaj, azt sem hogy sérült meg.- De ha nem mész bele, nélküled is megoldom valahogy.
-Egy kém?- kérdezett vissza. Bólintottam.
-Nem kell most rögtön döntened, van még... negyed órád, viszont akkor össze kell szedni az elsősegély nyújtó készletet. - Megfogtam a kezét. - Kérlek, gondold át alaposan.
Lucy lassan bólintott.
-A palotán beüli orvosi szoba előtt foglak várni negyed óra múlva. Ha eljössz, az azt jelenti, hogy vállalod a kockázatot és segítesz, de ha nem, akkor sem fogok rád haragudni. Egyáltalán nem.
Elengedtem a kezét, és ott hagytam szegényt hagy dolgozza fel a hallottakat és dönthessen. Sétáltam egy kört, fel a harmadikra, bementem a szobámba, ittam egy pár korty vizet, megpróbáltam megnyugtatni magamat, hogy semmi baj azzal amit most csinálok, teljesen normális. Az én életemben legalábbis az, és hát ez számít, nem? A következő lépéseken agyaltam, amíg vissza nem indultam. A legalsó emelten, a hátsó kertbe vezető kijárat előtt volt az apró orvosi szoba. Azért, a királyhoz személyesen megy oda az orvosi gárda, ide csak az udvarhölgyek, és a palotában dolgozók jöhetnek, nem csoda, hogy egy viszonylag kis helyen van. Nem mentem be, az ajtó előtt járkáltam és mindenki hülyének nézett aki eljött arra. Hiába, bolond srácnak, bolond barátnő jár. Vártam, vártam, de Lucy nem jött. Sehol sem volt egy óra, így az időt se tudtam nézni. Basszus, kell nekem egy karóra, valahonnan szerzek. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen ürüggyel menjek be és szerezzek cuccokat. Lucy sérült meg? Nem, akkor ellátná az egyik nővér. Akkor nekem kell? De mire? Mi ban ha megkérdik? És ha csak elcsenném? NS jó, Ally, nyugi van, ne rabolj el több dolgot, egy ember is éppen elég volt a mai napra.
Egyre idegesebb lettem ahogy teltek a percek, és egyre gyorsabban sétálgattam, aztán egyszercsak Lucy befordult a folyosóra. Amint megláttam megnyugodtam egy pillanatra, de aztán nem tudtam eldönteni hogy jó-e az, hogy itt van vagy inkább rossz, mert bajba kerülhet. Amikor megérkezett megölelt egy szó nélkül és azt mondta:
-Intézem, várj itt kint, egy kicsit arrébb.
Bólintottam, majd hátráltam. Ahogy Lucy bement, kinyiltak az aranyozott, hatalmas ajtók és láttam, hogy odabent van pár ágy, egy recepciónak mondható részleg, ahová Lucy bekanyarodott. Minden makulátlanul, szinte már zavaróan fehér volt odabent. Arra a fél percre amíg az ajtó kinyílt és bezárult, láttam, hogy senki sem fekszik az ágyakon. Ezt elsőre furcsálltam, hiszen a cselédlányok, szobalányok, akár az udvarhölgyek is, olyan helyeken dolgoznak, ahol a balesetveszély elég magas szinten van. Elég egy felmosott padló, rossz mozdulat, rossz esés és máris eltört a keze, a lába. Vagy ott vannak az éles, a forró dolgok a konyhán. Azonban, hogy ezen gondolkodtam eszembe jutott, hogy Lokival beszélgettünk arról, hogy az asgardiak sokkal szívósabbak. Erősebb az immunrendszerük, a csontjaik, ha elvágják magukat az sem vérzik annyira, és gyorsabban begyógyul. Így már értettem miért nem volt ott senki. Biztos szenvednek sérüléseket, de nem olyan komolyak, hogy itt is maradjanak.
Hamarosan Lucy is visszajött a cuccokkal, amelyek be voltak csomagolva egy kék selyemszerű anyagba. Úgy nézett ki, mintha három könyv lett volna nála, így egyszerű volt feltűnés nélkül kicsempészni a palotából.
Idáig
Mialatt a titkos kijárat felé mentünk elmondtam Lucynak halkan az egész történetet. Némán hallgatta végig, de szerintem nem azért mert nem figyelt, hanem mert ez nem egy szokványos helyzet volt.
Hárman szépen nyugisan elsétáltunk a sikátorba, ahol be lehetett jutni, és elmentünk a hideg folyosókon amitől másodjára is kirázott a hideg.
A kihallgató szobába lépve vettük észre, hogy a lány felébredt. Oliver vezetésével beléptünk. Az volt a szemem előtt ahogy a lány rámfogja a fegyvert, mégis magabiztosnak kellett tűnnöm. Sajnos ő is ilyen magabiztosan nézett végig rajtunk. Oliver közel állt hozzá, én három lépéssel hátrébb, Lucy pedig egy másik szék mellett állt meg az ajtóhoz közel egy sarokban.
-Lucy kérlek...- intettem neki, hogy oldja meg a dolgokat.
-Mit csináltok?- kérdezte dühösen amikor a barátnőm elkezdte kicsomagolni a csomagot.
-Segítünk a sebeiden - válaszoltam. A csaj látta, hogy tényleg csak ködszerek vannak Lucynál, így befogta. Hát igen, fájdalmas lehetett és a fertőzésveszély is fennt állt, így kénytelen volt. - Mi a neved?
-Miért bíznék benned?
-Itt vagy, nem pedig Lokival egy másik cellában.
-Honnan tudnám, hogy nem akarod elmondani a válaszaimat Lokinak?
-Mint mondtam itt vagy, nem vele, pedig meg akartál ölni.
Felsóhajtott. -Ugyan, miért akartalak volna?- Lucy oda sétált hozzá, és először a fejét vette kezelésbe. - Nem vagyok hülye, nem fogom megölni a barátaim gyerekét.
-A barátaid?- vontam fel a szemöldököm. - Ha nem akartál megölni, hát mire volt jó a fenyegetésed?
-Provokáltalak, tudni akartam mit fogsz tenni ilyen helyzetben. - Oliverre nézett és úgy látszott akar még mondani valamit, de nem mondott semmit sem. Nem bízott bennünk, nem is csodálom.
-Legalább a keresztnevedet mond meg - továbbra sem szólalt meg, csak felszisszent, mert Lucy fertőtlenített.- Akkor hívjalak K37-es ügynöknek?- Tudta, hogy hallottam, de meglepte, hogy pontosan emlékeztem. Nem is tudja mennyire megmaradt bennem a pillanat amikor erre a hatalmas titokra fény derült.- Szóval?- nem hagytam békén.
-Semmit sem fogok mondani - válaszolta.
Felnéztem a plafonra. Ki kell belőle húznom a válaszokat valahogy, de nem tudtam mit tegyek, helyette, hogy ne legyen az a hatalmas csönd elkezdtem hangosan gondolkozni.
-Így már érthető miért estél el olyan bénán. Nem Loki és miattam, láttam rajtad amikor felnéztél, hogy meglepődtél, hogy ott látsz minket. - Végignéztem a lányon, és láttam, hogy a szoknyája alján egy rész van csupán kínyúlva. - Valószínűleg a váza súlya miatt begörnyedtél, és ráléptél a ruhádra, így elestél. Nem szoktál hozzá sem ahhoz, hogy hosszú ruha van rajtad, sem a cipekedéshez.
-Ebben tévedsz, cipekedéshez igenis hozzászoktam, csupán a váza miatt nem láttam és előrehajoltam egy kicsit, hogy nehogy átessek valamin, ekkor léptem rá a ruhámra. - Ragad rám Lokiról valami megfigyelőképesség és logika is. Talán már hazudni is jobban tudok.
-Mióta vagy itt?- Semmi válasz. - Egyáltalán hogyan jöttél ide?
-Már mondtam, kár próbálkoznod.
Kitaláltam valamit.
Közelebb sétáltam hozzá.
-Pedig beszélni fogsz. Velem van esélyed visszajutni Midgardra, de ez nem fog megtörténni, amíg nem mondasz el mindent.
Elnevette magát. - Elvárod, hogy ezt elhiggyem? Miért hinnék a király kegyeltjének?
Még eggyel közelebb léptem. - Higgy Amerika Kapitány lányának.
-Késő. Loki már végzett vele.
Elsötétült a tekintetem, megfordultam és az üveghez sétáltam. Rettentően dühös lettem erre a ribancra, legyen bárki is.
-Oké, ha így látod legyen így, te akartad. Addig nem kapsz se enni, se inni amíg nem mondasz el minimum 3 dolgot - Lucy és Oliver is kérdőn rámnéztek. A csaj viszont rezzenéstelen arccal nézett. -És ezt így fogjuk játszani, amíg nem tudok mindent. Utána pedig ki tudja mi lesz a sorsod - vontam meg a vállam. - Talán sosem látod többé a napot.
Ő is nagyon dühössé változott, kellett neki szekálnia. Ha azt mondja, hogy Loki elvette az emberségemet, akkor legyen úgy. Játszunk Loki szabályai szerint.