Far From Home

11.

Megfagytam. Nem bírtam megmozdulni sem. Egyszerre halmozódott fel bennem a bűntudat, a félelem, és a düh. Egyszerűen nem tudtam pontosan mit érezzek, és legszívesebben eltűntem volna. Majd apa rám pillantott. Láttam hogy engem néz. De olyan semleges volt az arckifejezése, mintha nem ismert volna fel. Aztán elindult felém. A szívem elkezdett dobogni, úgy mint még soha. Fogalmam sem volt, mit fog csinálni, a testbeszéde sem árulkodott semmiről, hogy következtetni tudjak. Már csak pár lépésnyire volt, amikor Loki megszólalt.
-Mindjárt arrébb húzom a kosarat.-Apa válaszképpen csak mosolyogva bólintott, aztán amikor Loki megtette, elment mellettem. Megfordultam, és csak néztem őt, nem értettem mi van. Egyből Lokira vetettem a pillantásomat, aki bólintott egyet, és ki tudtam olvasni a tekintetéből amit mondott volna: ,,Szívesen.'' . Csak hogy nekem fogalmam sem volt arról mit is csinált pontosan. Csak néztem aput ahogy leveszi a szokásos lisztet a polcról, és elmegy. Még akkor is kavarogtak bennem az érzelmek amikor végre Loki elmagyarázta mi történt.
-Megpróbáltam valamit.
-Akkor nem vett észre?
-A halálra ijedt tekintetedből ki tudtam venni hogy legszívesebben láthatatlanná válnál, és valóra váltottam a vágyadat. Ha nem akartál volna, nem is sikerült volna.
-Jesszus. Ez most kicsit sok.
-Még mindig nem akarsz hazamenni?-Kérdezte suttogva, miközben közelebb hajolt hozzám.
-Nem - válaszoltam elég bizonytalanul.
-Én fogok győzni.-Mondta felszegett fejjel, aztán továbbment a pénztár felé, mert megbeszéltük hogy az lesz a következő megálló.
Hamarosan fizettünk (a pénz is illúzió volt), aztán ahogy az utcán sétáltunk valahogy minden újra az eszembe jutott. Minden, és mindenki.
-Kár hogy a házunkban mindenhol érzékelők vannak, meg kamerák.
-Miért, hiányzik az ,,édes otthon"?-Cukkolt.
-Nem... A zene hiányzik - motyogtam. Nem tudom mi történt velem azokban a pillanatokban, de valahogy vissza másztam a komfort zónámba, úgy éreztem mintha valamit nagyon elcsesztem volna, és semmi mást nem akartam csak feküdni valahol a semmibe, messze mindentől és zenét hallgatni. Kezdtem újra átalakulni a depressziós énembe.
Loki ezek után befogta a száját, és néma csendben sétáltunk vissza abba a sikátorba ahol vissza teleportáltak minket.
Asgardban sem volt valami jó kedvem, ezért megmondtam Lokinak hogy inkább másnap süssünk muffint, és én inkább pihenni akarok, mert nem vagyok valami jól. Ezek után felmentem a szobámba, leültem az ajtó elé, neki támasztottam a hátamat, és a szobát tanulmányoztam. Próbáltam nem gondolni rossz dolgokra, de az egyik pillanatról a másikra elterelődött a figyelmem az ágyneműről, a szüleimre. Rosszul éreztem magam amiatt hogy csak úgy otthagytam őket. Már ekkor könnyekben úszott a szemem, de amint a barátnőmre és az exbarátomra gondoltam betelt a pohár és elkezdtem sírni. A szemfestékem elfolyt, a ruhámat is összekentem vele.
A bevonulásom után két órával kopogtattak az ajtómon. Erőt vettem magamon, és megpróbáltam olyan normálisan megszólalni amennyire csak lehetett.
-Most elfoglalt vagyok, Lucy!-Szóltam ki a szobalányomnak, azonban nem az a hang szólt vissza akire számítottam.
-Azt hallom.
-Mi az Loki?
-Éhes vagyok. Találkozzunk az étkezdében, tíz perc múlva.-Mondta, majd meghallottam a cipőjét a kövön csattogni, ahogy egyre halkabb lesz.
Erőt vettem magamon, felálltam, a fürdőbe battyogtam, rendbe szedtem magamat (kontyba fogtam a hajamat, megmostam az arcomat és egy nedves ronggyal megtöröltem a ruhám ujját), aztán visszavettem a cipőmet és lementem a "megbeszélt" helyre.
Minden eszköz az asztalon volt, és fogalmam nincs hogy oldották meg de a sütő is ott volt. Odamentem Lokihoz.
-Minden rendben?- kérdezte, bár a hangja azt suggalta, hogy nem nagyon érdekli.
-Persze.-Mosolyogtam.
-Ezt mond meg az arcodnak is.
-Te pedig mond meg a szádnak hogy fogja be.-Mordultam rá. Kis idő múlva megszólaltam. -Bocsi. Izé... Ezt nem kellett volna. Aranyos hogy érdeklődsz. -Ekkor esett le mi is történt az előbb.-Jesszus, te komolyan érdeklődsz arról hogy hogy vagyok?- nevettem el magam.
-Ne hidd el, hogy fontos vagy nekem, csak az illem miatt tettem.
-Igaz. De csak hogy tudd te egy eléggé elcseszett "úriember" vagy.
-Köszönöm, dolgozom rajta hogy ne eléggé, hanem teljesen ,,elcseszett" úriember legyek.-Az asztal felé mutatott.-Szóval kezdj hozzá.
-Mi van, azt hitted hogy te nem csinálsz semmit? Ne kergess ekkora álmokat, úgysem válnak valóra. Loki Odinson fogd meg a fakanalat!
Úgy nézett rám mint aki nem érti a nyelvet. Lövése sem volt arról hogy mi az a fakanál.
-Nehezebb lesz mint gondoltam.
Tovább tartott megcsinálni a muffint mint gondoltam, mert kisebb-nagyobb akadályok adódtak. Egyrészt mindent meg kellett mutatnom hogy kell, mint kell, másrészt pedig történt egy apró baleset. Ugyan is ahogyan vittem az elkevert masszát, megbotlottam, és egy hatalmasat estem, magamra, és a földre borítva mindent. Loki először csak nevetett rajtam, és én is nevettem azon hogy milyen béna vagyok. Viszont amikor fel akart segíteni, lerántottam a földre. Ezen én nagyon jól szórakoztam, látszólag azonban neki nem okozott akkora örömöt. Helyette felszedett egy kis adagot a padlóról, és a ruhámra dobta. Én is utánoztam és megdobtam, de véletlenül nem találtam el a mellkasát, és az állára ment. Válaszul homlokon dobott. Majd percekig dobáltuk egymást, mint a sárban fürdő kisgyerekek, és fetrengtünk a tojás, cukor, tej és olaj egyvelegében.
Kemény munka, és rengeteg bénázás után sikerült megsütni a muffint. Nem bántam meg hogy Loki kihívott a szobámból akkor este.
Este tíz órára lett kész, és az asztal azon végében ültünk ahol a kupi, a liszt, és a piszkos eszközök hevertek. Idő közben elmentünk legalább arcot mosni, de a hajunk és mindenünk koszos volt.
-1, 2, 3!-Számoltam, majd mindketten beleharaptunk a muffinba.
-Nem hiszem el. Ez egész elviselhető!- mondta Loki meglepetten.
Mosolyogva haraptam le még egy falatot, miközben néztem a kupit körülöttünk.
-Ti, midgardiak mindent így készítetek el?
-Hát nem teljesen így.-Néztem arra a helyre, ahol az akkor már felmosott massza-tócsa állt.-Ha valaki tud főzni, sütni akkor jó nézni ahogy csinálja. Legalábbis anya mindig nézi apát, és én sokszor néztem Sean-t. Szigorúan múlt időben!
-Honnan tudod hogy amint visszamész nem fogsz újra beleszerelmesedni?
-Kidobott, mert nem feküdtem le vele, és előtte megcsalt a legjobb barátnőmmel. Hm, nem hiszem, hogy meg tudnék neki bocsátani. Ha sikerülne is, nem akarnék úgy ébredni és elaludni hogy tudom, nem szeretett igazán. 
Felsóhajtott.-Ti midgardiak mindent túlkomplikáltok!
-Mert nálatok ez normális?
-Nálunk ilyen nem létezik. Ezért is komplikáljátok túl. Érdekházzaságról még nem hallottatok? Szerintem remek dolog. Felesleges az  érzelmekkel bajlódni.
-Te már csak tudod, nem igaz? Neked nincsenek érzéseid. Ha vannak is, rosszak.
-Ez így igaz.
Felálltam. -Megyek aludni. Jó éjt. 
-Várj! - állított meg.- Midgardon hogy értetted azt, hogy a zene hiányzik?
-Van egy türkiz kék lejátszóm. Régen sokszor bedugtam a fejhallgatómat, és csak feküdtem, vagy néztem a várost az ablakomból. Olyankor minden nyugodt volt, és mindig úgy éreztem magam, mintha az összes bajom eltűnne. Ennyi az egész.-Mosolyogtam egy sort, aztán csendben kimentem a teremből, egyenesen fel a szobámba, hogy vegyek egy alapos fürdőt és mossak hajat.