Far From Home

64.

Másnap csak kilencig aludtunk mindketten Lokival, azonban ő pontban akkor kipattant az ágyból és elkezdett készülődni. Én még nagyon fáradt voltam, ezért próbáltam aludni, de zavart a nagy világosság. Odakint az égen egy felhő sem volt, ami szintén furcsa volt újév első napján. Ahogy a fejemre húztam a takarót újra eszembe jutott az amin még New Yorkban gondolkodtam.
Felültem az ágyban és hunyorogva kerestem Loki alakját. A szekrényét csukta be éppen.
-Jó reggelt - indítottam a beszélgetést álmosan.
-Neked is - hallottam a még dörmögő reggeli hangját.
-Mond, miért nem esik itt a hó?
Sóhajtott. - Ez a kérdés már a tél kezdete óta foglalkoztat engem is, ahogy az egész birodalmat.
-Komolyan? Lucy sosem beszélt róla!
-Neki nem olyan fontos ez a dolog. Viszont sok városinak igen és vannak olyan gyümölcsök itt, nálunk amelyeknek kell a hideg, a hó, a jég.
-Gondoltam hogy valami nem stimmel - mondtam halkan, mialatt az ablakot figyeltem. -Most hova mész?
-Megbeszélésre. És szerintem pont ez lesz az első témánk.
-Elmehetek én is?- kérdeztem, aztán kimásztam az ágyból és lassú léptekkel elindultam felé. - Hiszen tegnap azt mondtad hogy beengedsz az életednek ebbe az oldalába is.
-Igen Alyssa, és komolyan mondtam. Gyere, de jobb ha velem sétálsz be.
Megöleltem. -Köszönöm!
-Fél óra múlva találkozunk a másodikon?
-Okés, igyekszem!- adtam az arcára egy puszit, aztán visszamentem a szobámba átöltözni. Végre egy udvarhölgy sem volt a folyosókon.
Felvettem egy asgardi ruhát, felkötöttem a hajamat, aztán lementem. Izgultam, és alig vártam már hogy beavassanak, és még reménykedtem is abban, hogy minden teljesen okés lesz. Amint leértem Loki éppen kezet rázott az egyetlen barátjával és amint látták hogy megérkeztem felém fordultak.
-Legalább biztos lehetek abban, hogy tényleg van egy barátod, Loki - mosolyogtam.- Szia újra. Tegnap nem egészen normálisan váltunk el, ami miatt elnézést kérek tőled is.
-Semmi baj, Lady Alyssa.
Felnevettem, aztán elindultunk együtt a terem felé, közben Loki mesélt a megállapodásunkról, és közben megfogta a kezem, azért mert érezte rajtam hogy ideges vagyok. Összekulcsolta az ujjainkat, miközben egyre közelebb kerültünk a teremhez. Mielőtt beléptünk volna, a lovag akinek ekkor még mindig nem tudtam a nevét megállított minket.
-Lady Alyssa fel kell készülnie arra, hogy nem fogják jó szemmel nézni az ittlétét.
-Gondoltam- nyeltem egyet. - Hát... kapják be!- mondtam kissé elhaló hangon, de mégis magabiztosan. Loki erősebben megszorította a kezem.
-Ez az én kedvesem!- mosolygott.
Felnevettem, majd kinyíltak az ajtók. Az emberek egyből felpattantak a székekről a tiszteletüket kifejezve, azonban elcsodálkoztak és volt aki meg sem hajolt, még biccenteni sem biccentett amint meglátott engem. Az asztalnál az ajtóval szemben volt egy nagyobb karosszék ami tele volt arany mintákkal és mellette egy, ami olyan volt, mint a többi, meg a karosszék mellett mégegy, azonban üres volt mindhárom. Loki továbbra sem engedte el a kezemet, amin meglepődtem. Mostanában nagyon szeret közvetlenkedni.
Mindenki rosszallóan nézett engem amíg a székekhez sétáltunk, ott Loki elengedte a kezem, és leült, vele együtt én is, majd követtek a többiek. A székem olyan puha volt hogyha lett volna karfája még aludni is tudtam volna benne. Nem kérdeztek semmit, egyértelműen vették a jelet, hogy igen, bizony én ott fogok maradni ezen a megbeszélésen.
-Elkezdhetjük?- kérdezte.
-Igen, Felség. Az első téma, amit meg kell vitatnunk azok az új év kezdetével járó munkálatok. Feljegyzéseket kell készíteni...
Loki félbeszakította - Nem, nem. Legelsősorban szerintem a téllel való problémánkat szükséges elintézni. Szóval, mire jutottak?- mindenki halgatott és nem néztek Loki szemébe. Felállt,és az asztalra támaszkodott.- Jutottak egyáltalán valamire?
-Csak annyit tudunk - szólalt fel az egyetlen nő rajtam kívül, egy barna hajú, harcos egyenruhában lévő hölgy - hogy varázslat lehet a dologban, amit talán 2 hónapja bocsátottak ki.
-Honnan?
Most egy másik férfi válaszolt neki,a szőkehajú, akit már láttam korában is.-Ez a probléma: nem tudjuk. Nem sikerült bemérni a helyzetet.
-Úgy tűnik, eljött az ideje annak, hogy ezt az ügyet a saját kezembe vegyem.
-Igaza van, Királyom, azonban év elején rengeteg papírmunka, és intézkedés vár önre.
-Ez fontosabb mint a papírmunka!- A hangja tekintélyt parancsoló volt, számomra ritkán hallható. Visszaült a helyére.- Ez most egy kivételes eset, és így tovább fog tartani, de kétségem sincs afelől hogy mindent el tudok rendezni időben.
A többiek bólintottak, inkább már fel sem szólaltak. Egy darabig számomra érdektelen dolgokat vitatták meg, amikor is feljött egy érdekes téma.
-És hogy áll a hadsereg? Hányan tértek vissza a lábadozóból?
-Sajnos, vannak nagyon komoly sérülést szenvedett harcosaink is, és a felépülés sok idő, de egyre többen jelentkeznek harcra késznek.- Mondta egy férfi aki azelőtt még nem nagyon beszélt. Elég bizonytalanul beszélt, pedig nem nézett ki egy önbizalomhiányos személyiségnek.
-És hogy állnak a szövetségeseink keresésével?
Össze néztek majd rám tekintettek, aztán Lokira.
-Uram, nem vagyunk biztosak abban, hogy a hölgy előtt beszélhetünk ilyen témáról - jegyezte meg a szőke férfi. Loki tekintete megint dühössé változott.
-Beszélhettek.
-De, Felség, és ha egy kém? Vagy hamarosan hazajut és mindent tovább ad az ellenségeinknek?
Az egyetlen nő szólalt meg ezután, ha jól értettem az ezelőtti percekben, Sifnek nevezték.- Nem bízunk benne.
-Én viszont bízok benne!
Újra a férfi beszélt.- Veszélybe sodorhatja a bolygónkat! Felelőtlenség lenne...
-Azt mondtam bízom benne! És ha ezt a két szót nem érti, talán fontolóra veszem hogy más emberek után nézzek akik szívesen elfoglalnák a helyét ennél az asztalnál, és nem szegülnek nekem ellen Asgardra hivatkozva. Mindent Asgardért teszek. Úgy gondolom, ezt mindenki tudja ebben a teremben.
Síri csönd lett a teremben, én pedig kezdtem egyre furcsábban érezni magam. Tiszta volt hogy nem bíznak bennem, de Loki határozottan elutasította a vádakat. Kiállt értem az emberei ellen, és tényleg bízik bennem. Apró jeleket is küldhetett volna feléjük hogy ezt a témát hanyagolják, vagy akár előtte is beszélhetett volna velük. Sőt, ahogy Lokit ismerem lehet hogy előtte megbeszélte velük hogy találjanak ki hamis tényeket, de ezt az elméletet elvettettem, mert még sosem éreztem ennyire biztonságban magam. Pedig a szüleimmel tapasztaltam, azonban születésemtől. Loki régebben előbb hordott volna el mindennek hogy eltakarodjak, minthogy így beavatna és még meg is védene engem. Hiszen ő úgy gondolta, hogyha ezt megteszi csak megmutatja hogy van valaki, aki nem ő, akit bánthatnak hátha ártanak neki. És gyengének gondolják, azonban mégis megvédett, amikor tudta hogy ezzel teljes mértékben felfedi azt hogy nem is keveset jelentek neki.
Legszívesebben a nyakába ugrottam volna örömömben. Ez felért egy második szeretlekkel is számomra. Talán számára is.
-Mostmár folytathatjuk, vagy ennek tudatában valaki el kívánja hagyni az asztalt?- kérdezte fenyegető hangon.
Ezután elkezdtek beszélni a szövetségesek hiányáról, és hogy nemrég egy újabb kémet is elkaptak a Bosszúállók, de Loki mondta hogy ő még tegnap este tudomást szerzett erről, és azóta semmi hír a fickóról, ezért el fognak indítani egy újabb csapatot amelynek az lesz a feladata hogy beépüljön és kiderítse azt, hogy pontosan mi is történt a kémeikkel. Amikor Loki felvetette az ötletet, hogy Thornak álcázva magát bejuthatna egyből elutasították, mert az egész épületben, a földalatti járatokba is felszereltek érzékelőket. Nem biztos hogy, úgy működik, hogy Loki varázserejét érzi, de jobb nem kísérletezni vele. Azt mondták, hogy nemrég szerelték fel, az elmúlt napokban. Ekkor össze néztünk Lokival, mivel gondoltuk, hogy azért siettek ennyire, mert "betörtünk" az otthonomba.
Ezután egy ősz hajú férfi fel akarta hozni, hogy mi történik a kilenc Birodalomban, és hogy cselekedni kéne valamit valamivel - annak a valaminek egy speciális svéd szava volt szóval nem értettem - kapcsolatban, de Loki megállította azzal hogy Asgard az első. Hamarosan végeztek, Loki felállt az asztaltól és én követtem. Azt mondta, az embereknek, hogy 1 hét múlva találkoznak, majd kimentünk a teremből, a többiek viszont még maradtak.
Ahogy kiléptünk rettentő furán éreztem magam és kavarogtak a gondolataim, de minden eltűnt amint megláttam a vörös hajú lányt egy oszlop mögött miközben minket nézett eléggé ködös tekintettel.
-Mindjárt jövök...- szóltam oda Lokinak, aki elkezdett az egyik őrrel beszélni, majd gyorsan a csaj felé indultam. Ő azonban kiment az oszlop mögül és szintén gyors léptekkel haladt a kijárathoz. Nem akartam elkezdeni utána futni, ezért normálisan mentem tovább, amikor viszont eltűnt a látóteremből már
kocogtam. Én is kimentem az ajtón és láttam hogy mindjárt eléri a nagy kaput, ezért elkezdtem futni felé. Mit akar? Az udvaron egymással küzdöttek a harcosok kardokkal edzés gyanánt és úgy tűnt senkinek sem tűnt fel hogy üldözöm a lányt. Mondjuk én nem is foglalkoztam velük. Azonban én még csak az udvar feléig értem el, amikor éppen az egyik őrzővel beszélt, azért hogy kiengedjék. Majd nyílt egy kisebb kapu, a lány még egyszer hátranézett és utána nyugodt léptekkel kisétált, mialatt én már tényleg futottam. Egyszercsak hallottam valami dörrenés felé hangot az ég felől, amikor a nap ragyogott. Legalábbis a bal oldalamon. A hang miatt megálltam és felnéztem, ekkor láttam hogy csúnya fekete felhők jönnek felénk. A következő pillanatban Kirien megfogta gyengén a karomat.
-Lady Alyssa, nem kellene idekint tartózkodnia, ha ekkora vihar közeleg.
Az kiskapura néztem, azonban azt már becsukták, a lány pedig eltűnt. Körülöttünk pakolták az edzős cuccokat, és mindenki sietett. Még egy fiú mellettem termett, természetesen Oliver.
-Mit csináltok még itt kint? -kérdezte.
Továbbra is az ajtó felé néztem. Vihar lesz, a lány otthona pedig romokban. Vissza kellene jönnie.
-Menjünk be - mondta Kirien aggódva a vihart nézve. Sóhajtottam egyet, mert beláttam hogy igazuk van. Visszasiettünk, ahol Loki éppen az ablakban állt. Amikor beléptünk hozzám szólt.
-A vendégeinknek úgy tűnik tovább kell maradnia - sóhajtott. Ő az asztalnál ülőkre gondolt, nekem viszont eszembe jutottak a polgárok, így kimentem a fémszobákhoz és inkább behívtam az ott tartózkodókat.
Leszólítottam az egyik cselédlányt, vagyis azt hittem, hogy ő cselédlány valami szép ruhában, viszont amikor megkértem hogy mozgósítsa a többieket és nézzenek be a szobákba, hogy minden rendben van e nagyon furcsán nézett rám. Aztán kijelentette hogy ez nem az ő hatásköre, de megkeres valakit, aki elvégzi a feladatot.
Ekkor megjelent Christine és Lucy is. Lucyt megkértem, így ő máris intézkedett, és mi ketten maradtunk Chrisitnel.
-Te, figyelj, az előbb szóltam valakinek hogy intézkedjen erre úgy nézett rám, mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el.
-Mióta is van itt?
-Több mint fél éve.
-Valóban? És még mindig nem ismeri az itteni köröket?
-Nem, honnan kéne?- kérdeztem nevetve, bár azért elég rosszul éreztem magam.- Mesélhetnél róla egy kicsit.
-Azt már bizonyára észrevette, hogy vannak egyenruhák.
-Igen, persze, gondoltam, hogy vannak rangok a szobalányoknal.
-Ott is vannak, ez igaz, de nem csak szobalányok vannak ebben a palotában. Vannak a cselédlányok, akik csak takarítják a palotát, vannak a szobalányok, dolgoznak a konyhán, az orvosi részlegen és vannak udvarhölgyek is. Ők szintén egy külön épületben laknak, akárcsak a katonák, azonban ők tanultak, általában évtizedekig, hogy a palotába jöhessenek, és még náluk is vannak rangok.
-Igen? Tudtam az udvarhölgyekről, hiszen sokat látom őket. És ők mit csinálnak?
-Leginkább a királynénak, hercegnőknek és a hercegeknek segítenek. Ugye említettem hogy ott is vannak szintek. Vannak akik vigyáznak a kisebb gyerekekre, és olyanok is akik a királyné parancsait teljesítik és egyengetik őt, segítik.
-És te ebben hol vagy, ha szabad kérdeznem?
-A legfelső szint előtt vagyok. Nekem az a feladatom, hogy a királynénak úgy segítsek, hogy a parancsait továbbítom, akár teát töltök neki, és ehhez hasonló dolgok. A legfelső kör a bizalmasai. Nincs sok általában csak 3-4 maximum. Viszont akik ott vannak minden egyes politikai megbeszélésen is ott vannak a királynéval, és minden...
Ekkor Lucy visszasietett és megfogta a kezem.
-Azt hiszem nekem végem...- motyogta.
-Mi történt?- kérdeztem.
-Levertem azt az értékes vázát a másodikon és bajban vagyok. Szerintem látták Iris kiskutyáji, ami azt jelenti hogy hamarosan értem jönnek és meg leszek büntetve!
-Egy váza miatt?
-Nem csak egy egyszerű váza volt! Még a királyné kapta az édesapjától! Őfelsége ki lesz akadva, ha kiderül...
-Semmi gond, Lokit én elrendezem. Az anyukájáé volt, de nem hiszem hogy egy váza miatt kiakadna. Iris pedig... Őt is simán.
-Igen, és ha már a rangoknál tartunk, téged nem tudom hogy kellene besorolni. Iris egy olyan udvarhölgy, aki irányít egy féle foglalkozást, ez az udvarhölgyek  egyik legalacsonyabb szintje, de akkor is beletartozik, és akkor is nagy tekintélye van.
-Ally felette van ha engem kérdeztek - szólalt meg Lucy mikor kifújta magát.
-Miért lennék?
-Nemrégiben bejelentettétek a Királlyal, hogy együtt vagytok. Ez azért igenis valami. Nem vagy egyenrangú egy hercegnővel, de több vagy egy udvarhölgynél. Nem is tudom... Nekünk nincs erre rangunk, de mintha valamit olvastam volna, hogy valakinek volt, ott a Földön!
-Azt hiszem... Huha! Az araboknál volt hárem, és úgy emlékszem hogy a koreaiaknál voltak ilyen ágyasok a királynő melett. Meg voltak persze a szeretők, kegyencek.
-Igen! Ezt olvastam.
-Viszont itt nincs királyné, vagyis nem tudom mi van. Hát én biztos ki lennék akadva, ha Lokinak több csaja lenne... Nem beszélnék vele többet az is biztos!
-Erre nem fog sor kerülni, kedvesem - bukkant fel Loki a hátam mögül. A lányok illedelmesen meghajoltak mögöttem.
-Tudom is miért. - Megfordultam. - Elég elviselhetetlen tudsz lenni.
-Ó, ezt pont a lány mondja aki felborítja a rendet Asgardban?
Keresztbe fontam a karom. - Arról is te tehetsz!- A lányok mögöttem kihátráltak és eltűntek az egyik folyosón, mert érezték hogy kezd felforrósodni a hangulat.
-Akkor ki rendezte meg a múltkori partit is, amivel még nagyobb figyelmet kapott és ki az akit mindenki észrevesz? Aki eltér az asgardi átlagtól?
-Téged is mindenki észrevesz. Te is eltérsz.
-Persze, hiszen én vagyok a király.
-Nem, te csak szimplán Loki vagy. Fura és ijesztő.
-Elhalmozol a bókjaiddal - vigyorgott.
A nyaka mögött összekulcsoltam a tenyerem, és egy lépést tettem felé.
- De nem nekem. Nekem inkább egy rejtelmes, vonzó isten vagy, akinek imádom a szemeit. Na meg a haját - nevettem fel. Lassan megcsókoltam, pedig tudatában voltam annak, hogy bármelyik pillanatban visszajöhetnek a cselédlányok a családokkal együtt, és katonák sétálnak tőlünk messze, nekünk háttal, de az ajtóban is állnak és pont ránk látnak. És persze szobalányok siettek az emeletre, udvarhölgyek jöttek felénk. Ezért nem is húztam el csókot, hiszen nem kéne hogy ezt mindenki lássa. Lokinak hatalmas a tekintélye, nem szabad elrontanom azzal hogy legszívesebben a falhoz nyomnám.
Hátrébb léptem egyet, közben úgy engedtem le a kezeimet, hogy végigsimítottam a karján. - Vissza kéne menned a vendégekhez.
-Ezt este folytatjuk - mondta mosolyogva, majd vissza indult a terembe. A falnak dőltem és helyre állítottam a légzésemet. Minden egyes csók után szinte kapkodom a levegőt. Loki elsétált az udvarhölgyek mellett akik meghajoltak aztán felmentek az egyik emeletre. A plafonra nézve mosolyogtam, amikor a lányok visszatértek, ugyanúgy a családok is megérkeztek.