Far From Home

79.

Lucy miután megölelt hátrébb lépett és elmosolyodott. Idő közben Tessa ledobta magát a kanapéra hosszában.
-Ennyi idő telt csak el és úgy hiányoztál!
Megfogtam a kezét és oda húztam ahol ült Tessa feküdt.
-Egyetlen napig voltam távol, ugyan már!
Lucy leült a fotelbe én pedig felemeltem Tessa lábait és a kanapéra ültem, majd az ölembe helyeztem vissza.
-Viszont annyi mindent kell mesélnem!
Elmondtam a csajoknak, hogy mi hogyan nézett ki és meséltem a hercegnőről, arról hogy Loki milyen normálisan viselkedett, meg arról hogy kiderült hogy együtt vagyunk, de titokban fogják tartani remélhetőleg. Mindent elmeséltem nekik, még azt a dolgot is amit Loki az átokról mondott nekem, amit én törhettem meg kivéve egy apró kis részletet. Hogy Loki anyja lehet az ottani királynő.
-Úristen, lehet hogy tényleg létezik ez az átok dolog?- lepődött meg Tessa.
Én válaszoltam. -Nem hiszem hogy kitalálta. Egyszerűen csak elég esélytelen az, hogy valaki egy fél év alatt ekkorát változik a párja miatt. Mármint egy jó embernél, aki alapból kedves volt és jószívű meglehet, de amikor ide érkeztem Loki egy darabig hezitálás nélkül megölte volna a családomat. Mostmár nem tenné, tudom hogy nem. Hiszen a múltkor is ott volt a lakásunkban. A szüleim és én is eszméletlen voltam és nyugodtan odasétálhatott volna hozzájuk és leszurhatta volna őket. Aztán tesz magára egy álcát, hogy tiszta vér és sebes és a házban is dulakodás nyomai látszódnak és tá-dá önvédelemből ölte meg őket. Vagy ki is találhat egy szuper történetet. Mindegy, a lényeg hogy lazán megölhette volna őket. Majd Bucky bácsikámat is.
-Szóval szerinted, ha adódna a tökéletes lehetőség, ott feküdne előtte az apád gyengén, nem tud felállni és Loki olyan könnyen végezhetne vele, mint ahogy elfújsz egy gyertyát nem tenné meg?
-Nem tenné meg - válaszoltam magabiztosan. - Bízom benne.
Tessának nem tetszett a válaszom és elhúzta a száját, de Lucy halványan elmosolyodott. Ő is bízott valakiben és csalódnia kellett.
-Talán azért, mert szeret téged... De átkok nem léteznek - mondta Tessa. Nem foglalkoztam a válaszával, hanem a másik barátnőmhöz szóltam.
-Hogy vagy Lucy?
-Jobban. Már elfogadtam a tényeket és most próbálom elengedni.
-Sajnálom, ami történt - kapcsolódott be Theresa. - Erre senki sem számított.
Lucy sóhajtott. - Pedig számíthattunk volna.
-Miért mondod ezt? Utalt rá valami?- kérdeztem.
-Hát semmit nem lehetett észre venni rajta, viszont miután vissza jött amikor érted küldték már gondolhattuk volna, hogy valami történt. Hiszen találkozott Thorral, akihez már több mint 100 éve lojális volt.
-Igen ezen én is átrágtam már magamat éjszaka - mondtam. - De már nem változtathatunk a dolgokon, Lucy. Nem szabad magunkat okolni. Ami most egyértelműnek tűnik, az eszünkbe sem jutott, hiszen a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva. Nem is emlékszem, hogy akkor már együtt voltatok vagy csak kezdett alakulni, de biztos hogy akkor már bejött neked. Szóval te azzal voltál elfoglalva hogy milyen helyes és okos és jó a teste, én meg azzal hogy rémálmaim voltak a szüleimmel és Loki is megsérült. Senki sem foglalkozott vele. Ha valakinek a hibája, akkor Lokié. Mert nem figyelte.
Tessa közbeszólt, mielőtt folytathattam volna. - Ó, 100% hogy figyelte. Csak Kirien türelmesen kivárta amíg a kedélyek lenyugszanak az ügy körül és máshogy vette fel a kapcsolatot később. Vagy egyáltalán nem. Erre már nem emlékszem mert Oliver levette a pólóját szóval bocsi. A lényeg hogy ő mesélte.
-Igazad van. Loki nem lenne ilyen hanyag, amikor a Bosszúállókról van szó. Na és, Lucy beszéltél azóta Kiriennel?
-Alig tettem ki a lábam a szobádból és nagyon figyeltem, hogy elkerüljem. Amióta elkaptuk és vissza küldtük a lányt, nem is láttam.
-Mintha hetekkel ezelőtt történt volna, azóta annyi minden történt - gondoltam vissza a kis utazásomra. - Na és te, Tessa hogy vagy?
-Ó, én meg vagyok. Az utóbbi időben sokat gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha lenne telefonom. Tudom, már régen jöttem el a Földről és már meg is szoktam, de nem is gondoltam rá. Most eszembe jutott, hogy úgy hallgatnék zenét Youtube-on és néznék valami sorozatot miközben egy adag chipset majszolok az ágyban. Veletek vagy Oliverrel.
-Jaj, ez tényleg nagyon jól hangzik. Nekem is hiányzik most hogy mondod. Tudod, talán el lehet intézni. Csak nem most, jelenleg nem akarom Lokit ezekkel zaklatni, így is eléggé kész van. Ja, most hogy róla beszélünk...
-Megint - mondta Tessa unottan.
-Lehet, hogy utána kellene mennem. Nem tudom, hogy jó-e az, hogy egyedül van. De lehet hogy pont erre van szüksége.
-Inkább dumcsizz velünk egy kicsit még, hiszen eddig vele voltál.
Lucy is győzködni kezdett. -Igen, szerintem se menj már el. Loki mindig is egyedül volt sokat, még akkor is, amikor az anyja élt.
-Oké, akkor maradok. Tessa, mit szólsz Oliver sérüléséhez? Én biztos nagyon megijednék, ha Lokit így látnám.
Mondjuk ő igazából Jégóriás, így nem tudják lefagyasztani, de nekik erről nem kell tudniuk. Loki érdekében. Lucy is bólogatott.
-Én nem. Mármint persze nem mondom, hogy nem zavart eegyáltalán, de olyan jól néz ki.
-Mi köze van a kettőnek egymáshoz?- nevetett fel Lucy.
-Hát, ezt úgy értettem hogy jól néz ki így fel kötött kézzel, csak az arcán ne lenne az a seb. Szerintem nagyon szexis, hogyha egy csávó ilyen hősies és férfias, most mond meg Ally a mi világunkban van még egyáltalán ilyen?
-Biztos. Ott is vannak katonák, rendőrök és a... szuperhősök, bár a családomra nem szeretek így gondolni. De cuki szuperhősnek ott van mondjuk a Póki, de ő már házas és öreg is. Többet nem tudok, utoljára amikor láttam ez volt a helyzet. Ja és Sean meg egy köcsög, de amúgy jól néz ki. Á, tudod mit inkább ne beszéljünk erről. Amúgy visszatérve Oliverhez: azt mondta hogy megverte Kirient.
-Tessék?- képedt el Lucy.
-Ja, és sebes a keze is - tette hozzá Tessa.
-Mikor?- kérdezte.
-Nem sokkal azután, hogy elmondta nekem. Nagyon dühös volt rá.
Lucy reakcióját látván úgy döntöttem, hogy ezt a témát hanyagolni kellene.
-Arra gondoltam, hogy tarthatnánk valamiféle...
Kopogtak az ajtón.
Hátra néztem és kikiálottam. - Igen?
Ekkor az ajtó kivágodott és Kirien beesett. A nagy zajra Tessa is felült. Majdnem a földön landolt, de sikerült megfognia az ágyamhoz tartozó oszlopot így megállt. Lucy felpattant, látszott rajta hogy oda akar rohanni, de az eszére hallgatva nem mozdult meg. A fiú jobb szeménél volt egy vörös folt, és az arcán is apró sebek. Mögötte magabiztosan besétált Oliver.
-Bocsánat az ajtóért - mondta nekem. - Azért hoztam ide, mert bocsánatot akar kérni.
Kirien már egyáltalán nem tűnt esetlennek. Kihúzta magát és magabiztosan állt meg az oszlop előtt.
-És tényleg bocsánatot akar kérni vagy te kényszeríted? - kérdezte felvont szemöldökkel Theresa.
-Tényleg - válaszolt Oliver.
-Igen, én kerestem fel - vette át a szót bevert képű barátunk. Végignézett rajtunk és a tekintete egy pillanatra megállt Lucyn, aki továbbra is állt.- Bocsánatot szeretnék kérni.
Tessa kivette a lábait az ölemből és én is felálltam. A kanapé elé mentem és neki támaszkodtam.
-Hallgatjuk - tettem keresztbe a karom.
-Sajnálom... tényleg őszintén sajnálom, hogy ti nem látjátok át ezt az egészet. Nem veszitek észre, hogy mi folyik itt! Azt viszont nem sajnálom, hogy hűséges vagyok az igazi királyhoz, Odinhoz és Thorhoz. Mindnyájan tudjuk, hogy erőszakkal lett eltávolítva a posztjáról. Én csak azt akarom, hogy Asgardnak legyen jövője. Ezzel a magamutogató, önelégült csalóval esélyünk sincs.
-Te most komolyan magamutogató, önelégült csalónak hívtad a barátomat?- kérdeztem miközben ökölbe szorítottam a kezemet, ami körül megjelent a kék kör is.
-Semmi személyes, Ally.
-Ja, de hidd el nekem, majd ha ki repülsz azon az ablakon, na az személyes lesz!
Lucy hirtelen előre lépett. - Odinhoz, mi? Ezért voltunk együtt? Hogy ha Ally mond valamit majd én szépen átadom neked?
-Nem, erről szó sincs!- védekezett.- Tényleg nincs, Luce. Persze eszembe jutott, hogy bevegyelek. Nem is értem miért vagy ilyen dühös rám! Megértelek, mivel hazudtam neked és az egy nagyon rossz döntés volt. Azonban sosem kedvelted Lokit, azt hittem, hogy örülni fogsz annak, hogy megpróbálom leszedni arról a helyről, ami nem őt illeti!
Lucy közelebb sétált, így már csak két lépés választotta el őket.
-Tudod mit? Két hónappal ezelőtt, ha elmondod még be is szállok és segítek nektek, de most már látom hogy Loki nem az a rossz ember, aki régen volt. Boldoggá teszi a legjobb barátnőmet, védi Asgardot és most készül leállítani egy háborút és helyre rakni a békét! Már nem az, aki volt, de te valamiért képtelen vagy észre venni. Nem tudom, hogy tényleg szeretsz-e, vagy az is egy hazugság volt... de ha jóvá akarod tenni nyisd ki a szemed végre! Aztán beszélhetünk...- elfordult és kisétált. Maga után halkan csukta be az ajtót, de biztos voltam abban, hogy miután végig rohant a folyosón keserves sírásban tört ki.
Kirien sóhajtott, én pedig még mindig ideges voltam, de visszafogtam magam.
-Az a szerencséd - kezdtem - hogy esélyt akarok adni Lucynak, arra hogy békében tovább léphessen.
-Szóval azért kellett idehozzalak, hogy csak provokálj minket tovább. Szerintem most mehetsz is, és soha nem akarom, hogy a szemünk elé kerülj.
-Azért jöttem, hogy elmondjam a véleményemet a dologról és azt, hogy az összes kapcsolatomat felbontottam Thorral és a Bosszúállókkal.
-Miért hinnénk neked?- kérdeztem.
-Nem vagyok hülye. Nagyon dühösek vagytok rám és hűségesek - rám nézett és visszafogta magát - Lokihoz. Bármikor feldobhattok neki és ha kapcsolatban maradok velük valószínűleg meghalok és a kiépített rendszert is lerombolja.
Felnevettem. -És honnan tudhatnánk, hogy ezt nem azért mondod, hogy higgyünk neked és tovább szivárogtasd az infókat? Dehogy, mi sem vagyunk hülyék. Rád állítunk két embert akik éjjel-nappal figyelni fognak.
Oliver is bólintott. - Így lesz.
-Rendben.
-Lenne egy kérdésem. Hazudtál? Akkor amikor azt mondtad nincsenek itt mások? Egyszerűen csak nem bírom elhinni. És szerintem ebben a szobában senki sem. Még te sem.
-Persze, hogy vannak - sóhajtott. - Az ő érdekükben sem bukhatok le.
-Szóval... nem szivároghat ki az, hogy járok Lokival.
-Na látod, erre jó voltam. Megakadályoztam, hogy erre fény derüljön. Most, hogy kiszálltam csak hetek kérdése és már meg is feledkeznek az okokról, amiket felhoztam az érdekedben. De talán, ha hajlandó vagy segíteni...
Keservesen felnevettem. - Persze, véletlenül nem szeretnéd hogy elhelyezzek egy poloskát Loki hálószobájában? Bár nem ajánlom, sok mást is fogsz hallani.
-Én csak elmondtam mi fog történni.
-Szerencsére el leszek foglalva azzal, hogy harcolni tanuljak, aztán Loki mellett álljak a csatatéren. Szóval nem nagyon fog érdekelni.
Hazugság. Hatalmas hazugság. Nagyon is érdekelt és nagyon nem akartam, hogy a szüleim rájöjjenek. Én akartam nekik elmondani.
-Igen?- állt fel Tessa is. - Ezt mikor akartad elmondani?
-Nem voltam benne biztos eddig, mivel Loki határozottan megtiltotta. De azóta még jobban vonz a dolog. Szóval, Kirien még valamit szeretnél mondani? Mivel ha nem, egyelőre nem látunk szívesen.
-Nem vagyok az ellenségetek. Egyikőtöké sem. Nem akarom megölni Lokit, csak letaszítani a trónról. Börtönbe sem akarom zárni, semmi problémám nincs azzal, hogy a palotában van, csak nem ülhet a trónon. Titeket nem akarlak bántani és soha nem is foglak. Ally, hiszen te eddig nem foglaltál oldalt, ez változott?
-Nem, továbbra sem akarok választani köztük, viszont ha Lokit bántod engem bántasz, érted?
-Mostmár pedig engem is - mondta Oliver.
-Én Olival vagyok - szállt be Tessa is.
-Lucy szerintem mellettem. Szóval nem mondhatod azt, hogy minket sosem akarsz bántani. Mivel bármit teszel Loki ellen azt mindnyájunk ellen teszed.
-Értem - mondta szomorúan. - Most pedig mennem kellene szerintem.
Oliver nem mozdult meg így a fiúnak ki kellett kerülnie őt. Miután becsukódott mögötte az ajtó össze néztünk Oliverrel.
-Ezt a köcsögöt - szólalt meg Tessa. A kijelentésére mindketten elmosolyodtunk.
-Most meg kellene keresni Lucyt - jutott eszembe. - Viszont egy nagyon fontos dolgot szeretnék tőled kérni Oliver. Segítened kell megtanulni harcolni. Nagyon fontos lenne.
-És Loki?
-Nem tudhat róla.
-Hé - jött oda hozzám Theresa - az előbb még azt mondtad hogy semmit sem akarsz Loki háta mögött csinálni. Mi lett ezzel a kijelentéssel?
-Ez lesz utolsó dolog! De számomra ez tényleg rettentően fontos. Bármikor jól jöhetnek a harcos képességeim! Hiszen téged megtámadtak, miért ne tehetnék újra?
-Most már sokkal nagyobb lesz a védelem Ally, ne aggódj.
-Én csak meg akarom védeni magamat.
-Rendben, segítek. De én nem tudlak kiképezni, az előléptetésem miatt nem igazán lesz időm rá, hacsak nem éjszaka.
-A-a, éjszaka az enyém vagy! -szólt közbe Tessa.
-El tudsz vinni valakihez, aki segítene?
- Nem tudom... Nem nagyon ismerek senkit aki kezdőket kiképezne.
- Én meg még azt hittem, hogy majd egyszerű lesz.
-Viszont... Van valaki, aki segíthet, de nem garantálom hogy fog is. Ismersz egy harcost akit Sifnek hívnak?
-Persze. Ott szokott ülni a trónterembe velünk. De ő nem fog segíteni... Nem szíveli Lokit, se engem.
-Beszélek vele az érdekedben, oké? Aztán megkereslek.
-Köszönöm!
Megkerestük Lucyt a hátsókertbe Tessával. Beszélgettünk vele egy darabig, nem akart arról beszélni ami az előbb történt, ezért inkább felvidítottuk. Az ebédlőben észrevettem, hogy egyetlen nap alatt sokan elmentek, gondolom Loki felgyorsította a folyamatot. Már alig volt otthon nélküli ember a palotában.
Ebéd után a lányok felmentek Tessa szobájába, én pedig rá akartam nézni Lokira. Kopogtattam az ajtón és egy morcos ,,ki az?" kiáltást hallottam. Kinyitottam az ajtót résnyire.
-A bolond midgardi lány!- mondtam, mikor még nem láthatott, aztán beléptem és láttam hogy mosolyogva nézett az irányomba. Becsuktam magam mögött az ajtót.- Hogy vagy?
Hátra dőlt, az asztalára nézett és eltűnt a mosolya. Előtte nagy stószokban, rendetlenül álltak papírok, mappák. - Fáradtan - túrt a hajába. - Mindent muszáj elintéznem amit ma kell és amit tegnap este kellett volna.
Az asztala előtt volt a piros kanapé az ágy felé fordítva így oda ültem és felé néztem.
-A tegnap este... most már érted miért akartam ennyire ott maradni, nem?
-Az állítólagos anyám miatt.
-Így van. A sztorija annyira hihető volt, Loki. És 3 óra múlva kiderül az, hogy mennyire volt igaz.
-Ne is mond. Az is idegesít, ezért nem tudok másra gondolni, így alig haladok.
Felálltam és hozzá sétáltam.- Kezdem úgy érezni,- a haját kezdtem piszkálni ő pedig a kezemet - hogy nem kellett volna ezt most behozni az életünkbe. Pont most, amikor kitört a háború.
A kezemnél fogva lehúzott az ölébe.
-Nem tudhattad, hogy ez lesz. És szerintem segítettél volna vagy nem, úgyis megtudom előbb-utóbb. Most lerendezzük ezt és nem törődöm vele egy ideig. Legalább együtt csináljuk. Nincs kedved segíteni egy kicsit?
-Bármiben.
-Látod ezt a nagy kuplerájt az asztalon?
-Hol? Ja, bocsi épp hogy csak nem szúrja ki a szememet.
-Szóval valamelyik idióta össze keverve adta át az egyik szolgálónak vagy az ejtette el, nem tudom, de nincs időm utána járni. A lényeg, hogy szét tudnád válogatni az iratokat?
Kiszálltam az öléből. - Mi alapján?- kérdeztem izgatottan.
-Rá van írva a tetejére, hogy mezőgazdaság, vagy pénzügyek, esetleg az emberek panaszai. Majd meglátod, biztos van vagy öt csoport. Hamarosan hívatni fogom Olivert is és megbeszéljük a... királynővel kapcsolatos dolgokat.
Nekiálltunk dolgozni mind a ketten, én válogattam, ő olvasott és írogatott valamit. Egy órával később én továbbra a földön csücsülve rendszereztem, amikor kopogtattak. Miután Loki kiszólt, Oliver besétált, és megállt nem messze tőlem. Amikor rám nézett elmosolyodott. Loki azt mondta, hogy azért hívatta őt, hogy szervezzen egy titkos kis összejövetelt a királynővel az egyik pincében, majd azt is elmondta, hogy kiket hívjon még oda. Oliver nem teljesen értette, hogy ez most miért is történik, miért kell ezt csinálnia, azonban amikor rákérdezett Loki megmondta neki, hogy még nem bízik meg benne annyira, hogy egy ekkora titkot megosszon vele. Még bizonyítania kell először. A barátom megértette, hogy a királya így érez és nem firtatta a dolgot, csak elintézte a kiadott feladatot.

Eljött az idő és Lokival elindultunk az egyik szalonba, ahonnan a titkos átjárok egyike nyílt. Loki ragaszkodott ahhoz, hogy ne jöjjenek velünk őrök. Miután az alagút bejáratát megnyitották nekünk ott maradtak. Eszembe jutott, amikor Lucyval kimentünk egy ilyenen és az is, hogy mennyire szerettem volna, ha Loki velem lenne. Most ott volt és tényleg sokkal nyugodtabb voltam. Már elég közel jártunk, amikor végül rákérdeztem valamire, ami foglalkoztatott és így befejeztük a csevegést Asgard társadalmi helyzetéről.
-Mi lesz, ha kiderül, hogy hazudott a királynő?
-Ezen már én is gondolkodtam és ki is találtam valamit. Ha hazudott volna, akkor is bajban lennénk, mivel tudja a titkot. Persze én ezt tudom kezelni. Tudja, hogy milyen könnyen tudok befolyásolni embereket a beszédemmel, az átváltozásaimmal és a trükkjeimmel. Bárkivel el tudok hitetni bármit. Mivel nem hiszem, hogy azt akarná, hogy tönkre tegyem a hírnevét vagy az életét tartozna nekem és én bármikor hasznát vehetném bármivel kapcsolatban. Szóval, hogyha hazudik akkor csak szimplán megfenyegetem és az uralmam alá hajtom őt is és a világát.
-Azta, ezt jól kitervelted. És, ha, esetleg az igazat mondja?
-Akkor... fogalmam nincs, mit fogok csinálni.