Far From Home

72.

Az ivóhoz közeli téren telepedtünk le. Kirien leült, én 1 méterre előtte álltam, Lucy viszont messze volt tőlünk és nekünk oldalazva állt miközben nézte az épületeket, mint a gyerekek egy történelmi kiránduláson a régi város romjait.
-Szerintem kezd ott, hogy mit is csinálsz pontosan itt.
-Harcos vagyok! - mondta őszintén.
-Kié? Jó, ez egyértelmű. A kezdetektől fogva be voltál építve?
-Nem, csak amikor elmentem érted. Loki nem tudta felügyelni kellőképpen kiket küldenek, mert nem nagyon volt magánál, csak az volt a lényeg hogy téged megmentsünk. Ő félig eszméletlen állapotban hiába akart annyira menni nagyobb lett volna a veszteség. Amikor elmentem érted emlékszel hogy eltaláltak?- Bólintottam. - Utána sikerült Thorral találkoznom, aki mindig is jó barátom volt. Egyből igent mondtam arra, hogy az itt lévőket támogatni fogom.
-Kik vannak itt?
-Már nincsenek aktív emberek.
-És ez igaz is?
-Igen, komolyan!- győzködött.
-Jó, mindegy mond meg nekik, hogy amikor visszamegyek Midgardra és a szüleim már tudják hogy együtt vagyunk egyesével fogom kitekerni a nyakukat. Az összeset felkutatom és boldogan fogom megtenni, amit tennem kell. - Hiába féltem attól hogy el kell nekik mondanom, tudtam hogy egy ilyen dolgot nem tarthatok titokban. De azt akartam, hogy tőlem tudják meg. Hogy ne csak azt hallják, hogy a lányuk összejött a fő ellenségükkel, hanem azt is, hogy mennyire kedves és védelmező ez az ellenség, és a lányuk mennyire elmondhatatlanul szereti őt.
-Megtenném, de Loki az összeset eltette láb alól, vagy a titkos helyeken keresztül vissza kellett menniük a gyanú miatt.
Idő közben folyamatosan Lucyra pillantgatott, aki már teljesen háttal állt nekünk.
-A múltkor amikor Lucy észrevett titeket beszélni miről volt szó?
Én is elkaptam belőle egy kis részt, de úgy hangzott mintha Lokiról és a lányról beszéltek volna.
Kirien ekkor elmondta az egészet. A beszélgetés valójában így hangzott:

-Kirien! Végre hogy tudunk beszélni. Bár jobb is, hogy a múltkori után egy ideig nem kerültél a szemem elé! Miért állítottad meg Alyssát? Azt hiszed véletlenül voltam ilyen ügyetlen és lepleződtem le, hogy figyelem? Hosszú napok óta próbálok feltűnő lenni, és végre sikerült, ráadásul azalatt a vihar alatt, te meg elrontottad a tervemet!
-Azért állítottam meg, mert tudtam hogy nem fog sikerülni. Nem tudtad volna beszervezni őt, hogy súgjon neked és a Bosszúállóknak! Szereti Lokit és nem fogja elárulni.
-Egy próbát legalább megért volna!
-Te is tudod, hogy nem igaz. Lelepleződtél volna előtte, ami katasztrófát szült volna.
-Átadott volna Lokinak?
-Abban nem vagyok biztos, de valószínű. Amúgy is, ő jószívű nem hozhatjuk ilyen helyzetbe.
-Ő lehet a sikerünk kulcsa, muszáj próbálkoznom, akkor is, ha te nem teszel semmit sem! Kihez vagy hűséges?
-Thorhoz, hiszen, - itt kapcsolódtam be - ha nem így lenne, sok ember Asgardban nem élne, beleértve téged is.
-Amióta itt vagyok ezen dolgozom... mégsem akar összejönni. Most valami újat kell kieszelni, de ennél sokkal okosabbnak, elővigyázatosabbnak és jobbnak kell lennie. Mert ha nem... Nem tudom mi lesz ebből az egészből. Okkal vagyok itt, nem csak azért mint a többiek, és ha elbukok akkor...

Sóhajtottam és az égre tekintettem. -Hát ez történt. Éppen erről diskuráltatok. Odin szakállára!- ránéztem. - Borzalmas vagy. Borzalmas vagyok! Ez az egész borzalmas! - A hatalmas órára néztem a szökőkút felett. Pár perccel múlt el hajnali 3.- Itt az ideje annak, hogy visszamenjünk. De remélem tudod, hogy elvesztetted a bizalmunkat. Szerintem Oliver nevében is beszélhetek amikor azt mondom, hogy mindenkiét. De holnap te mondod el neki, amikor éppen a lányhoz igyekszik.
Odamentem Lucyhoz és normális hangon megszólaltam: - Akarsz neki mondani valamit?
-Semmit - mondta ő is úgy, hogy a fiú is jól értse.
Amikor Lucyval elsétáltunk az alagútba szerintem Kirien is rájött arra, hogy most veszített el 2 barátot biztosan. Az egyik több is volt, mint egy sima barát. Oliver pedig majd dönt ahogy jónak látja.
A visszafelé vezető úton alig beszéltünk. Amikor újra találkoztunk Theoval elmondtam neki, hogy nagyon nehéz éjszakánk van és Lucy szakított Kiriennel. Nem részleteztem. Theo ilyen állapotban még inkább jónak látta, hogy elkísért minket, így még a korom sötétben sem kellett egyedül mennünk. Arról pedig legyen annyi elég hogy Loki gondolata tartott vissza újból a pánikrohamtól.
Lucy nálam aludt, bár én ragaszkodtam ahhoz hogy az ágyban, ő nem volt rá hajlandó és a kanapén helyezkedett el. Fél 4kor sikerült végre álomra hajtani a fejünket, így összesen 3 órát aludtunk.
Reggel felkelni borzalmas volt. Lucy úgy nézett ki, mint aki semmit sem aludt amikor felébresztett. Amikor elmondta, hogy már felhozták a reggelit, ő pedig elkészült rájöttem arra, hogy Lucy 2 órát aludhatott. Már ha nem forgolódott Kirien miatt. 
Nagyon nehezen keltem fel és megmostam a fogam, majd lelocsoltam az arcom egy kis hideg vízzel.
- Lélegezz, Ally! - mormoltam magamnak. - A mai nap ügyes leszel, bátor, magabiztos és egy igazi úri hölgy. Meg tudod csinálni!
Kimentem a fürdőből ahol már várt rám a ruhám.
Egy egyszerű, sötétzöld hosszú ujjú ruha volt, aminek a legalján voltak 10 centis arany minták, és az ujja végén 5 centiig nyúlt be. Az ujjnál kanyargós vonalak voltak, az egyik hosszabb, a másik rövidebb, mintha ritkás fű lett volna. Az alján csupán annyi volt a különbség hogy az a tíz centi teljesen arany volt és benne voltak ugyanolyan színnel madárkák, virágok. Csak akkor látszódott, hogy minta is volt rajta, ha úgy érte a fény. Felül azonban semmi érdekesség nem volt rajta, csupán egy V nyakú ruha. Hátul volt egy sötétzöld palástja, azon viszont ezek a fűszerű minták egészen a feléig elértek. Amint felvettem jöhetett még egy fontos kiegészítő. A legfontosabb ami miatt a ruha teteje üres maradt. Egy páncél. Nem az az igazi nagy lovagi páncél, ami az egész testet megvédi, ez csupán a felsőtestemet a vállaim tetejét és a hátamat védte. Úgy nézett ki, mintha apró indák nőtték volna be, amelyek össze- vissza kanyarogtak, azonban voltak részek ahol simán be tudtam nyomni az ujjamat, mert lyukas volt. A derekamig ért a kemény páncél, utána egy ugyanúgy kinéző puha anyag hullott le belőle. Olyan érzés volt megfogni a lehulló részt, mintha műanyagot simogatnék. Ez nem ért le sokáig, éppen a combom közepéig. A vállamra a páncél nem simult rá, hanem kicsit magasabban ívelt át. Ahol a ruhám V nyaka véget ért pont azelőtt kiemelkedett egy nagy, sárga kő.
-Ez milyen drágakő? - kérdeztem, de Lucy megvonta a vállát.
Leültem a tükör elé, megfogtam az egyik alkarvédőmet, amire egyáltalán nem volt szükségem, de nagyon jól nézett ki és illett a ruhához. Lucy elkezdte felülni a hajamat.
-Hogy vagy?- kérdeztem.
-Jól, csak fáradtan - válaszolta.
-És a tegnap estével kapcsolatban? Beszélned kellene róla.
-Nincs mit mondanom. Csalódtam benne, azt hittem hogyha én mindent elmondok neki ő is rám bízza a legféltettebb titkait. Ha elmondta volna az érveit nem ítéltem volna el. De így, hogy arra kért hogy falazzak neki és így kellett megtudnom miért is volt neki fontos nagyon fájdalmas.
-Falazni? Ezt hogy érted?
-Nem én kotyogtam ki azt, hogy egy kémet rejtegettek. Ő magától jött rá, és szerintem azt is tudta kit, csak a kódra volt szüksége hogy bejusson hozzá. Nekem annyit mondott, hogy egyszer látott titeket és követtett, mert furák voltatok így talált rátok és aztán azt is hallotta miről beszéltetek. Így jött rá, és amikor hallotta hogy az én nevem is említésre került nálam is rákérdezett. Én pedig megbíztam benne és elmondtam neki mindent.
Hátra fordultam hozzá, hogy ne csak a tükörből lássam az arcát. -Lucy, nem tehetsz arról, hogy megbíztál benne. Mármint tehetsz, de azért mert minden jel erre utalt mindig is. Én is mostmár vakon megbízok Lokiban.
Elmosolyodott. - Pont benne? Úgy is szokták emlegetni hogy a hazugság istene.
-Nálam inkább a szerelem istene - mondtam majd előre fordultam. - Nekem nem hazudik. Nem látom soha rajta.
-Mert ő az istene! Az istenek tökéletesek abban aminek az istenük.
-Tudom, Lucy. Midgardi vagyok, nem hülye, még akkor is ha Loki azt hiszi a két dolog egyenlő. Nagyon szomorú lennék, ha hazudna nekem. Rettentően fájna.
-De mindenkivel ezt csinálja - jegyezte meg halkan Lucy miközben nem mert rám nézni a tükörben és elkezdte rendezni a hajam. Az elől lévőt összefogta hátul, de hátul még lógott.- Becsapja őket igazából. Ez a tökéletes összefoglaló szava. Hazudik és az érzékszerveket és képes befolyásolni, hogy az emberek azt higgyék, hogy valamit látnak amit nem. Hatalmas ereje van így.
-Oké, értem, ezt eddig is tudtam. De miért győzködsz ennyire?
-Sajnos nekem hatalmasat kellett csalódnom. Te vagy a legjobb barátom az egész világon. Az első igazi barátom aki sokat törődik velem és én is vele. Ezért nem akarom, hogyha bármi baj történne ne érjen olyan hirtelenül és elképzelhetetlenül mint engem. Amikor faggattad és elmondta miről beszélt a vöröskével még mindig nem akartam elhinni. Akkor sikerült tényleg elfogadnom mi is történt amikor már a sötét folyosón mentünk visszafelé. Mindennel győzködtem magam, de aztán feladtam és beláttam, hogy el kell fogadnom ami történt. Azt azonban nem tudom eldönteni hogy hazaáruló-e, vagy inkább csak a királyt árulta el.- Hirtelen elkezdte támogatni. - Hiszen a Bosszúállók nem lerombolni akarják Asgardot. Talán nem is tett semmi rosszat. Te sem lehetsz rá igazán dühös! A szüleidet segíti.
-A szerelmemet hátráltatja.- Sóhajtottam. - Lucy, nem akarok veled erről eszmecserét folytatni, oké? Ez a téma alapból olyan bonyolult és nehéz nekem. Nem tudok állást foglalni! Legszívesebben mindkettőnek segítenék és mindkettőt hátráltatnám egyszerre. De nem lehet, szóval csendben maradok. Olyan ez az egész mintha a csatatér közepén a két front között kuporognék egy nagy ládában. Nem állítom meg a harcot, de akadályozom. Mégsem segítek senkinek mert nem tudok a láda miatt, ami az érzelmeimet jelképezi. A hatalmas szeretetet mindkét fél iránt és a tehetetlenséget. Bárkit választok a másik sérül, hacsak nem sikerül leállítani őket egymásról. Erre sokat gondoltam az elmúlt időszakban, de még nem igazán tudtam Lokival beszélni róla, hiszem a hülye tél-dologgal volt elfoglalva. Nem akartam ezzel zaklatni, hiszen alig jutott időnk arra hogy beszélgessünk, mély témákat nem lett volna jó ötlet felhozni. Amint ez a tél-dolog, meg az ott fellépő zűrös dolgok elrendeződnek nem mondok semmit sem inkább ezzel kapcsolatban.
-Nem lesz bűntudatod?
Elmosolyodtam. -Hát, ha én istennő lennék szerintem a bűntudaté lennék. Profi vagyok benne. Gyermekkoromban akkor is bűntudatom volt, amikor neki vágtam az egyik plüsimet a falnak. Utána sírva kértem bocsánatot tőle. Szóval ja, bűntudatom van. De tudod miért? Azért van bűntudatom mert a szüleim miatt nincsen. Mármint, hogy egyik oldalra sem állok. Emiatt nincs ezért van. Mintha egyszerűen magasról letojnám őket és sosem gondolnék rájuk. Pedig hidd el: rengeteget gondolok rájuk. Azért is néha bűntudatom van, amiért boldog vagyok. Nem lehetnék boldog, ezt tudom. Ők ott szenvednek én meg szárnyalok idefent. Sokszor Lokival elmondhatatlanul, leírhatatlanul, eljelelhetetlenül boldog vagyok! - nevettem fel. Lucy is így tett. Ezután nem nagyon beszélgettünk. Én újra átgondoltam a bűntudat témát, azonban a véleményem semmit sem változott. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy boldog vagyok, de ezen változtathattam volna, ha Lokival majd a szüleimmel is beszélek. De mi van, ha elvették volna a hatalmas boldogságot? Mert életem szerelme veszélyes és gonosz. A szüleim tényleg elfogadták volna azt, hogy egy ilyen emberrel vagyok a legboldogabb? Erősen kétlem. Ezért is féltem a dologtól. Nem akartam elveszíteni.
Lucy a hajamat hátul összefonta, de úgy, hogy néhány kisebb tincset külön font be, és úgy a nagyobba. Ezalatt viszont a hajam egy része ki is volt engedve, és enyhén hullámos volt. A fonatom tetejénél 3 gyöngysort erősített a fejemre, amelyek egy kicsit terítették be csupán a fonatomat.
Amikor végeztünk megöleltem Lucyt, majd megnéztem a teljes végeredményt a tükörben. A hátam a páncél miatt alapból egyenes volt, de megpróbáltam kihúzni magam, a fejemet kissé felszegni, de ne túl beképzelten, a tökéletes szögben. A kezeimmel nem igazán tudtam mit kezdjek ezért behajlítottam a karom és gyengén kulcsoltam össze magam előtt a kezemet.
-Csodásan nézel ki! - mosolygott Lucy. - Mint egy igazi asgardi hercegnő. Tessa is nagyon el lenne ragadtatva, ha látná a művét rajtad.
Lefagyott a mosoly az arcomról. - Az ő műve?
-A páncél nem, de a ruha igen.
-Basszus... Beszélnem kellene vele. Mennyi időnk van még?
-Elég ahhoz, hogy felmenjünk. 20 perc.
-Elég lesz, biztos? - kérdeztem miközben újra a tükörbe néztem.
-Minél tovább vagyunk itt annál kevesebb! - mondta Lucy, aztán arra várt hogy elinduljak. Hiába voltam a legjobb barátnője, mindig is szem előtt tartotta a kötelességét, és a rangját és ezért nem tehette meg, hogy karon ragad és elkezd kihúzni az ajtón. Pedig én automatikusan így cselekedtem volna.
6 perc alatt fent voltunk a 7.-en, és már idegesen kopogtattam is az ajtón. Tessa egy eléggé gyűrött halóingben nyitotta ki. Amikor meglátott végig mért és egy pillanatig így tűnt el fog mosolyodni, de végül eléggé dühös arckifejezést öltött.
-Sziasztok - köszönt. Mozgolódást hallottunk bentről. - Mi van, eszedbe jutott, hogy létezem?- kérdezte tőlem. - Jaj, igaz sokat gondolok mióta napok óta nem hallottam felőled. - A hang irányába nézett. - Van egy tippem arról, ki beszélt rólam neked.
Ekkor Oliver tűnt fel mögötte, de csak félig volt felöltözve. Az egyenruha nem volt rajta, csak az aláöltöző, mégis úgy érezte közbe kell vágnia.
-Sziasztok! - köszönt őszinte mosollyal. 
-Figyelj, Tessa elmondom neked mi történt, ígérem. Vagyis nem valószínű, hogy én fogom - néztem Oliverre.
-Mi van? Ti mi a francot csináltatok a hátam mögött?- csattant fel. Nem tudom, hogy mire gondolt pontosan, de Oliver elment mellette és jelezte nekem hogy kövessem. Tessa le sem vette rólunk a szemét.
-Megbeszéltük, hogy őt nem rángatjuk bele! - mondta idegesen, de halkan. - Ha a lányra rábukkanak egyből őt és té...
-Nem fognak rábukkani - jegyeztem meg nyugodtan.
-Honnan lehetsz ebben biztos?
-Már nincs kire rábukkani. Nincs itt.
A homloka ráncokba futott. - Tessék?
-Kirien kijutatta és visszaküldte Midgardra tegnap éjjel.
-Hogy mi?! - ezt már meglehetősen hangosan mondta.
-Nekem nincs időm elmondani, hogy pontosan mi történt, tőle kell megkérdezned, de elmondom az én verziómat is amint visszajöttem. Így, hogy ennek vége van elmondhatjuk Tessának is, mert nyoma sincs annak, hogy mi érintkeztünk a lánnyal. Amúgy is ki kellene törölni valahogy innen. A személyazonosságát, azt hogy valaha idejött. Ugyanis attól félek, hogy az eltűnése miatt felhívja magára a figyelmet. Milyen sűrűn van itt emberrablás?
-Még sosem volt.
-És az, hogy valaki csak úgy eltűnt? Nem egy harcban, nem egy betegségben. Tegnap még köztünk volt, de már senki sem látja soha. Ráadásul a Bifrösztöt használták, vagyis ezzel is felhívták magukra rendesen a figyelmet. Szerintem Kirien megoldja, de még egyszer szükségem lenne rád: ki kell törölni a lányt. Ígyis-úgyis megtettük volna, de most nagy szükség van rá. És még az is rátesz egy lapáttal, hogy a lány a palotában élt egészen am...
-Bocsi, de mostmár befejezitek?- szólt nekünk Tessa. - Elmondanátok mi van?
-Nekem mennem kell. Sajnálom, Tessa hogy cserben hagytalak! - mondtam, majd Lucyval elkezdtünk lefelé futni. Még hallottam amikor Oliver egy nagy sóhajtás kíséretében bemegy a szobába és becsukja maguk mögött az ajtót.
Miközben lementünk átbeszéltük Lucyval mennyire csodásan fogok viselkedni.
Amikor az utolsó lépcsőfokokon haladtam lefelé hallottam, hogy Loki valakinek éppen magyaráz és a trónterem felől jöttek. Amikor már láttam is őket észre vettem először Lokit, ahogy a barátjával beszél valamiről nagyon komolyan. Felnézett rám és elmosolyodott. Erre mosolyra görcsbe ugrott a gyomrom. Észre vettem, hogy méterekkel mögöttük jöttek a többiek is, akik szintén engem néztek. Megpróbáltam elterelni a figyelmem róluk, de eléggé zavart, hogy több mint 10 ember, akik alapból nem bírnak, engem bámulnak. Újra Lokira néztem, aki a lépcső végén nyújtotta a kezem, hogy az utolsó 2 lépcsőfokon lesegítsen, nem mintha olyan nehéz lett volna. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy segítsen.
-Elképesztően nézel ki! - suttogta a fülembe, a kezemet szerencsére nem engedte el és így visszafordult a barátjához. - Akkor minden érthető?
-Igen, harmadjára is tisztán értettem mindent, Uram.
-Ezt örömmel hallom. A hintó készen áll?
-Igen, Felség.
Loki elengedte a kezem, hogy kezet rázhassanak. - Este jövünk vissza!- mondta, majd elfordult és kimentünk a nagy ajtón. Beszálltunk a nyitott tetejű hintóba, aminek csak az alig 1 méteres kis teteje egyedül felettünk volt, mint egy napellenző. Amikor megláttam az arany hintót elszomorodtam. Annyira meg szerettem volna már csókolni Lokot és hozzá bújni. Ehelyett így végig megyünk a városon és mindenki látni fog minket. Hátradőltem és sóhajtottam.
-Minden rendben, kedvesem? - kérdezte Loki, de közben a kezemet se fogta meg. Elindult a hintó.
Ránéztem. - Hiányoztál tegnap este. Nem aludtam valami sokat. - Arról nem is beszélve, hogy mennyire hiányoztál abban a sötét alagútban. Amikor arra gondoltam a hideg is kirázott.
-Én ezzel ellenben remekül aludtam.
Elnéztem és inkább az udvart figyeltem. Lassan nyílt a kapu és már kiértünk amikor Loki újra felém fordult, de ezúttal megfogta a kezem, úgy hogy alig lehetett észre vennie egy kívülállónak.
-Valami probléma van? - kérdezte. A szemében ijedtséget fedeztem fel.
Megráztam a fejem és rá mosolyogtam. - Csupán ideges vagyok.
Megkönnyebbült. - Nem lesz semmi baj, biztos vagyok benne. Remekül fogsz szerepelni és az egész gyorsan el fog telni. Nagyon gyönyörűnek fogod találni Alfheimet. Remélem utána azért néha meglátogatsz Asgardban.
-Ez az utolsó 2 mondat úgy hangzott mintha egy idős házaspár lennénk. Valamiért ez jutott az eszembe. És éppen be akarsz dugni egy idősek otthonába - nevettem.
-Honnan találtad ki hogy oda megyünk? Van már tapasztalatom idősek otthonával, szóval örömmel bejuttatlak.
-Ó, igen?- Suttogni kezdtem. - Odint is az egyikbe tetted?- Loki szava elakadt. Azért kérdeztem rá, mert eszembe jutott az, amit a kém mondott: Thor már keresi a Földön, mert Loki elrejtette, hogy ne lehessen megtalálni. - Ne aggódj Loki, nem vagyok dühös amiért hazudtál nekem. De amióta egyre többet vagyok itt, több dolgot látok át, többet hallok és tudom, hogy a hatalmas isten nem menne el csak úgy. Akkor még bevettem, de neked köszönhetően azóta felnőttem és egyszerűen nem hiszem el. Szerintem mások sem.
-Nem érdekel mások mit gondolnak, az aláírást, a levelet, minden bizonyítékot sikerült megszereznem és addig nem köthetnek belém. Sajnálom a hazugságot. Akkor még nem tudtam, hogy megbízhatok benned.
Megint eszembe jutott a keresés dolog.
-Mi lesz, ha Thor megtalálja?
-Meg akarja majd törni a varázst. Attól tartok, amint meglátja Odin a drága fiát és az elkezd mesélni az igazi életéről lassan a felszínre fog jönni. Úgy is eltarthat évekig. Rengeteget dolgoztam vele, napokig terveztem és órákig tartott amíg elvarázsoltam. Így remélem nehéz dolga lesz. Thor közbeavatkozása nélkül könnyedén 10 évig stabilan kitart. Aztán valószínűleg az öregedés hiánya indítja be nála az ösztönét, hogy valami nincs rendben. Ezért megyek el érte 5 év múlva, hogy áttegyem egy másik otthonba. Senki sem fog gyanút fogni még ő sem, mert nem fog a másik intézményre emlékezni.
-És ha Thornak sikerül megtörnie?- kérdeztem aggódva. Úgy éreztem magam, mint egy gonosztevő aki bármit megtenne, hogy ez ne történjen meg.
-Én nem félek tőle, csupán Asgard lakói nem tudhatnak róla. Ezért is irtottam úgy a kémeket. Nem juthatnak ide hírek Thorról vagy Odinról.
-Csak irtottad?
-Már nem ölöm meg mindet. Akik legalább öt dolgot elmondanak azok életben maradhatnak. Sajnos elég kevesen vannak, viszont aki mond legalább három dolgot annak figyelembe veszem azt, hogy eddig mit csinált. Ha semmi fontos szerepe nem volt, akkor folyamatos ügyelet alatt elengedem őket. De tényleg semmit sem csinálhatnak egyedül.
Bólintottam. Ez is jobb, mint az hogy az összes embert kegyetlenül megöli. Ez is haladás és az a lényeg. Az emberek nem változnak meg egyről-kettőre, nem gyógyulnak meg egyről-kettőre idő kell nekik. Lokinak is adok időt ahhoz, hogy jobb emberré váljon. És már sokkal jobb ember, mint volt a legelején.
Volt még valami, amit a kém csajjal kapcsolatban meg akartam kérdezni. Egyszer a lány azt mondta nekem, hogy furcsállja azt, hogy az ellenséggel egy ágyban vagyok. Én vagyok az áruló és mintha arról is beszélt volna, hogy gondolkoztam e azon, miért kerültem ide? Miért vagyok itt egyáltalán? Loki miért segített nekem, amikor még magán kívül senkivel sem törődött?
Végül nem tettem fel a kérdést, mert felmentünk a szivárvány hídra, így már senki sem figyelt ránk. Persze ez tökéletes alkalom lett volna, de Loki hozzám hajolt és gyengéd csókokkal halmozott el a nyakamtól kezdve a számig. Miután egyet adott a számra elkezdtünk csókolózni és egyből lenyugodtam. Mint ahogy lenni szokott, nem létezett más csak mi és nem voltam ideges az ég világon semmi miatt. Mintha a világ tényleg csak a miénk lenne és senki sem mondhatja meg nekünk mit csináljunk. Nagyon boldog lettem volna, hogyha elmehettem volna Lokival a Föld egy mediterrán országába, mondjuk Görögországba és ott élhetnénk együtt egész életünkben ami nem nyúlik ki több ezer évig. Szabadon, úgy hogy tényleg azt teszünk amit akarunk. Persze, amíg éhen nem halunk vagy amíg fedezni tudjuk a házat. Egy gyönyörű, kék házat a tengerparton. Nagyon tetszene. Ezen gondolkodtam amint elváltunk, mert közeledtünk a végállomáshoz. Loki lesegített a hintóról és újra a tegnap esti bűntett helyszínén álltam. Egy nagy piros folt volt az Őrző fején.
Loki nem csodálkozott, biztos voltam abban, hogy már tudott arról, hogy valami történt az éjjel. Kérdés, hogy mégis mit tudnak.
Loki váltott pár szót Urannel és aztán arra a részre mentünk, ahol az tudunk jutni a világokon a Bifröszt segítségével.
Loki észrevette, hogy milyen feltűnőem nézem a nemrég leütött férfit.
-Nincs semmi gond, kedvesem. Tegnap megtámadta egy álarcos fekete ruhás alak, aki beindította a Bifrösztöt, de átjutni már nem tudott rajta, mert rosszul csinálta és porrá vált. Már nincs köztünk, nem kell tartanod tőle - mondta mosolyogva.
-Nem is tudtam, hogy rosszul is lehet használni. Azt hittem, csak el kell fordítani a kardot.
-Nem teheti meg bárki. Akinek az elméje zavart porrá válik. A Bifröszt nem csupán egy átjáró.
-Zavart? Ezt hogy kell érteni?
-Őrült. Nem úgy mint én, hanem egy sokkal rosszabb módon. Hangokat hall, lát dolgokat, vagy csak szimplán olyat tesz, ami teljesen ellenkezik az akaratával.
- Nem semmi.
- Később mesélek róla, de indulunk, kedvesem.