Far From Home

18.

Beültem a kádba. Végre kicsit megnyugodtam, de továbbra is nagyon nyomasztott minden. Hiszen pontosan tudtam hogy az én hibám. Minden. Ami a barátnőmmel történt, amit önmagammal tettem, csalódást okoztam Lokinak, a szüleimnek. A bűntudat kezdett felemészteni.
Ahogy feküdtem a kádban, csak néztem a vizet. Vörös volt a vér miatt. Jane vére, és az enyém. Ahogy a kezemet vizslattam, rájöttem arra hogy egy nagyon elcseszett ember vagyok. Még amiatt is magamat büntettem azokban a pillanatokban, hogy Molly lefeküdt a pasimmal, aki elhagyott azért mert én nem tettem meg.
Amikor kiszálltam, a szobalányom bekötözte a kezemet, és az ágyam szélén ültem, nézegetve a kötést. Lucy elment, és Loki bejött. Az ággyal szemben volt egy fotel, oda ült le.
-Sajnálom...-Újra leperegtek a szemem előtt az események, így újra két kis patak keletkezett az arcomon.
-Mi történt pontosan?-Kérdezte teljesen nyugodtan.
-Én... Elloptam a kulcsokat a szobádból... Aztán kiszöktem a palotából, a börtönökhöz mentem. Kiszabadítottam Heimdall-t. Ő leütötte Uran-t, és megmutatta hogy mi van a szüleimmel. Ezért tettem mindent. Hogy lássam mi van velük. De megtudtam hogy az apám dühös, és nem hiszem hogy annyira szeretne engem ha visszamennék. Aztán jöttek azok az emberek. És innen tudod.
-Azok az emberek akkor jöttek be, amikor Uran ki volt ütve, így nem látta, és nem is érzékelte őket.
-Vagyis miattam...-Néztem fel.-Felírom a ,,Borzasztó dolgok amiket tettem" című listámra. És Jane?-Néztem rá.
-Mint mondtam rendbe fog jönni. De a gyermek akit a szíve alatt hordott...
-Meghalt, ugye?-Megráztam a fejemet, majd lenéztem hogy ne lássa az arcomat. Mintha a szívemet elöntötte volna a sötétség.-Borzasztó ember vagyok...
Loki felállt, odajött, és megállt előttem.
-Nézz rám...-Mondta halkan, majd az állam alá tette a kezét.-Mutasd meg a szép kék szemeidet, Allysa.-Gyengéden felemelte a fejemet.-Tettél egy rossz dolgot, ettől még nem leszel borzasztó ember. Meggondolatlanság volt, és következményekkel jár. Méghozzá szomorú következményekkel. De minden rendbe fog jönni. Tudom hogy rendbe fog jönni, és te is rendbe fogsz jönni. És most nem a kezedre gondolok.-Elengedett, és kiegyenesedett.-Amúgy is, én már megkaptam a borzasztó ember szerepét. Jelenleg nem tartanak meghallgatást, szóval meg is tartanám. Most pedig aludj. Vagy tedd fel a fejedre azt az ijesztő dolgot, amiből szól a zene. Azt mondtad: olyan mintha az összes bajod eltűnne.
-Ezúttal nem ilyen egyszerű.
-Egy idő után az lesz.-Mondta, majd hátat fordított és kiment.
Én pedig megpróbáltam aludni.
Az ágyban feküdtem amikor hallottam hogy valaki dübörög az ajtón, és kiabálást is hallottam. A sikítások mellett ördögi kacajt. Aztán megláttam valamit. Jane feküdt a padlómon, nyitott szemekkel, és körülötte minden tiszta vér volt. Egy bűbájt tettem az ajtóra hogy ne tudják kinyitni, és a barátnőm mellé térdeltem. Megfogtam a kezét, ő pedig felém fordította a fejét.
-Minden a te hibád.-Nyögte, majd lecsukodott a szeme, és kiesett a keze az enyéim közül.
-Ne... Jane! Én nem akartam!- Megnéztem a tenyeremet, ami újból tiszta vér volt. Ahogy a fehér hálóingem is.-Senkit sem akartam bánatni.
-Te nem tehetsz róla...-Hallottam Loki elhaló hangját mögülem. Hátrafordultam, és láttam hogy a falra van szúrva egy karddal. Odamentem.
-Ne...
-Nem vagy rossz ember.
-Mi történt?
Ekkor Jane mögöttem termett.-Te!-Mondta majd...
Felébredtem.
Sikítva ébredtem fel ebből a borzasztó álomból. A szívem ezerrel dobogott mintha ki akarna törni a mellkasomból. Körülnéztem a sötét szobába, és nem akartam ott maradni. Felálltam, végig trappoltam a folyosón, a lépcsőn majd egy újabb folyosón és be mentem a fekete ajtón. Becsuktam magam mögött és csak azután szólaltam meg.
-Fent vagy?- Csak azt láttam hogy az ágyban fekszik, mivel a szobában csak a függönyök között apró helyeken jött be a fény.
-Nem hallom, hogy vihar lenne.
-Maradhatok?
-Tessék csak, nyugodtan foglalj helyet mellettem.
-Nem áll szándékomban, és soha nem is fog. Csak a kanapéra akarok feküdni, vagy beülni az ablakba.
-Legyen.-Mondta. Végül helyet kerestem magamnak, és elhúztam egy függönyt, majd helyet foglaltam az ablakülőben. Egy ideig kifelé néztem, Figyeltem a várost, és a csillagokat.
-Nagyon szép.-Jegyeztem meg.-Itt vannak évszakok?-Mindenképpen el akartam terelni a figyelmemet a történtekről. De továbbra is égett s szemem. Sírni akartam, kiengedni valahogy, de féltem attól hogy bezuhanok egy gödörbe és ott maradok.
-Persze, onnan neveztem el a lovamat.
-Nem úgy! Mondjuk esik a hó?
-Igen, ugyanúgy esik télen.
-Tényleg? Akkor van nálatok Karácsony? - csak akkor esett le, hogy mit kérdeztem, amikor kimondtam.
-Mi az a Karácsony?-Kérdezte.
-Egy ünnep. Nem kifejezetten erről szól, de ilyenkor a család tagjai összegyűlnek és megajándékozzák egymást. Mindig nagyon jól szórakozunk, és ez még jobban összehoz minket.-Ránéztem, már amennyire tudtam.-Neked kéne egy Karácsony. A tesóddal, meg apáddal...
-Melyikkel?-Kérdezett vissza szarkaztikusan.-És ahogy így hallom miket mesélsz a Karácsonyról... Rájöttem hogy utálom!
-Micsoda váratlan meglepetés...-Forgattam a szemeimet. Visszatértem önmagamhoz. Ezután csendben voltunk percekig, én elmerültem a karácsonyi emlékekben, Loki pedig minden percben más pózban feküdt. Csak hallottam ahogy mocorog, ahogy a takaróval babrál.
-Mond, mégis mit csinálsz?
-Aludni próbálok... De annyit beszélsz hogy lehetetlen.
-Aludni? Azt hittem harcolsz az ágyneművel.
-Nagyon vicces.
-Te sosem tudsz aludni, vagy csak az én jelenlétem vált ki ilyen hatásokat?-Poénkodtam tovább.-Mi történt amiért nem tudod az igazak álmát aludni?
-Nem tudok aludni és kész! Semmi közöd hozzá! -Mordult rám.
-Jó igaz... Túlzásba vittem.
-Képes lennél egy percig csendben lenni?
-Hé, én éppen bocsánatot kérek!
-Ugyanazt csinálod mint a többi ember! Nem gondolkozol mielőtt megszólalsz!
-Mert, te szoktál? Mindketten tudjuk hogy vannak hülyeségeid. Például amikor kiráncigáltál Jane szobájából.
-Elragadtak az indulatok.
-Nem tudod belátni hogy igazam van, mi?-Ezek után elfordult valamelyik irányba és csendbe maradt.-Bocsánat, nem kellett volna poénkodnom. Gyerek koromban megtapasztaltam milyen ha valami nem hagy aludni, és nem vicces dolog. Én csak oldani akartam a feszültséget.
-Nem kell magyarázkodnod. De vannak olyan dolgok amiket nem mondok el neked. Barátok vagyunk, de én nem bízom senkiben.
-Miért lettél ilyen? Gonosz, aki senkiben sem bízik?
-Nem tudom. Talán amikor megtudtam hogy az egész életem egy hazugság volt, és nincs családom.
-De van! Attól még hogy nem vér szerinti, ugyanúgy szeretnek téged. Ezt az anyukám nagyon jól tudja. Az igazi szülei állítólag borzasztóak voltak, de én semmit sem tudok róluk azon kívül hogy egy Horza nevű bolygóról származnak, és olyanok mint te: uralkodni akarnak Midgard lakosai felett.
-Szuper. Szövetségesek.
-A-a. Anyám megölte a csávót aki amúgy kínozta őt, így a kapu is tönkrement amivel járkálni tudnak. De állítólag egy teljesen másik galaxisból származnak.
-Tudom, hiszen nem hallottam még róluk, akkor biztos nem a világaink között vannak.
-Még jó. Be'halnék ha valami közöm lenne hozzád. Mármint családi ágon. Barátilag még elvisellek... - poénkodtam, ami neki először nem esett le, csak miután elnevettem magam. Hamarosan mindketten csendben maradtunk, és elaludtam az ablakban.