Far From Home

90.

Miután lefürödtem Lucy újra bekötözte a sebeimet, Loki pedig addig áztatta magát a kádban. A kanapén ültünk Lucyval és a legutolsó sebemet a karomon fertőtlenítette le. Eddig tartott neki, hogy rákérdezzen arra, amire igazán akart.
-Kirien... Mondott valamit?
-Sajnos nem volt időnk beszélgetni.
-Igaz, butaságot kérdeztem - nevetett fel zavarában.
-De amint jobban lesz mindenképpen beszélek vele... Loki azt mondta, hogy a szálláshelyén van a többiekkel és ott látják el. Elég csúnyán megsérült és egyelőre nem javasolt neki, hogy egyáltalán felkeljen az ágyból, de mi meglátogathatjuk.
-Á, nem. Várjunk még egy kicsit vele. Nem akarom zaklatni most. Meg amúgy is... Tisztában vagyunk az érzéseivel. Nincs mit mondanom neki.
-Ezt nem hiszem el - mosolyodtam el.
-Jó, akkor inkább nem tudom, hogy mit mondjak a sok kimondatlan dolog közül.
-Kettőtöknek le kellene ülni és megbeszélni rendesen. Biztos nem akarsz holnap elmenni?
-Holnap reggelre eldöntöm - mondta, miközben elcsomagolta a kötszert is. Kinyílt az ajtó és Loki kilépett egy köntösben. Megállt az ajtóban és neki dőlt.
-Mikorra kellene jönnöm holnap reggel? Már éjfél is elmúlt.
Lokira néztem, aki megvonta a vállát.
-Legyen 9.
-Rendben van. Akkor jó éjszakát.
El akart menni, de megfogtam a kezét, magamhoz húztam és megöleltem. Ő is körém fonta a karjait.
-El sem hiszed mennyire örülök hogy egyben vagy - suttogta. - Nem bírnám elviselni, ha nem lennél.
-Én is nagyon szeretlek - mondtam mosolyogva, majd elengedtem. Még egy köszönés után elhagyta a szobát. Visszaültem a kanapéra, mivel Lokinak a karján lévő sebet újra kellett kötöznöm. Odajött és leült. Folyamatosan mosolygott miközben én pakolásztam, így muszáj volt megszólalnom.
-Miért mosolyogsz? Ha tovább folytatod megijedek.
-Te olyan csodálatos vagy.
-Tessék? - kérdeztem nevetve. - Miért lennék az?
-Csak az vagy- mosolygott tovább.
Megütöttem a kötszerrel, erre felnyögött és odakapta a kezét. Úgy nézett ki, mint aki igazán nagy fájdalomban van.
-Jól vagy?- kérdeztem ijedten.
Elkezdett nevetni rajtam, hogy bevettem. Nem hagyhattam annyiban erősebben megütöttem egy párnával. Az már tényleg fájhatott neki, de csak nevetett rajtam.
Hamarosan lenyugodtunk és hozzáláttam a bekötözéshez.
-Honnan tudták? - kérdeztem. - Honnan tudták, hogy mit tervezünk?
-Nem tudták. Először én is arra gondoltam, hogy valaki besúgó volt vagy nem voltunk elég óvatosak, de Oliver kicsit utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy a hegyekben, egy hatalmas régi farmon bújkált egy fél hadsereg már hetek óta. Felkészültek a támadásunkra még azelőtt, hogy egyáltalán kiterveltük volna. Esélyünk sem volt. Ami a legjobban bánt, hogy sok katona meghalt a semmiért.
-De nem tudhattuk. Nem volt időnk és nem is tudtunk volna elküldeni egy felderítő csapatot a hegyekbe! A várost is kockázatos és veszélyes volt átkutatni, de a hegyeket veszélyesebb, mert több ember kellene hozzá és élelem és cuccok... Lehetetlen lett volna.
-Elsiettük. Küldhettünk volna embereket, csak több időre lett volna szükségünk. Várnunk kellett volna.
-Nem. Te magad mondtad, hogy egy hónapot várni az... túl sok lett volna.
-Igen, de most mit fogunk csinálni?- kérdezte halkan.
-Nem tudom... De kitaláljuk. Holnap. Szerintem ma már mindnyájan olyan fáradtak vagyunk hogy gondolkodni sem tudunk rendesen.
-Ezt az éjszakát kellene kihasználni tervezésre és szervezkedésre.
-És kivel akarsz szervezkedni, ha?- fejeztem be a kötés rögzítését. - Senki sincs olyan állapotban, hogy ezt végre lehessen hajtani.
-Pont ezért!- állt fel. - Senki sem számítana rá.
-Loki, nem figyelsz rám!
Éreztem rajta, hogy nagyon fáradt volt. A betegségem miatt alig aludt valamit. Vagy engem figyelt vagy dolgozott. A harc után pedig különösen ki volt merülve.
-Nem csak a horzai emberek vannak kimerülve, az asgardiak is. Senki sem tud most ezzel foglalkozni, Loki. A Tanács legtöbb tagja éppen a halál és az élet között lebeg. Lehet, hogy valamelyikük fel sem fog ébredni holnap. A katonáid sebesültek. Vannak akik nem tudnak járni sem. Oliver ugyanígy. Te sem tudsz józanul gondolkodni most. Holnap mindent elintézünk, - mentem oda hozzá - oké? Most csak menjünk inkább aludni.
Megfogtam a kezét és magammal húztam, majd szinte lelöktem az ágyra.
-Igazad van - mondta csalódottan, közben helyezkedni kezdett. Felhúztam rá a takarót is és bebújtam mellé.
-Jó éjszakát! - mondtam, de választ már nem kaptam.
Nagyon örültem annak, hogy vége ennek a borzalmas napnak és előttem áll körülbelül 8 óra, amikor csak nyugodtan aludhatok egy pihe-puha ágyban Loki mellett. Ezzel a gondolattal hunytam be a szemem és nekem sem tartott sokkal több ideig, mint a mellettem lévőnek, hogy álomba szenderüljek.
Reggel odakint gyönyörűen sütött a nap amikor kinyitottam a szemeimet. Megfordultam, így pont szemben voltam Lokival. A keze a párnán volt előttem és ezzel szinte könyörgött, hogy csináljak vele valamit. A mutató ujjamal végig húztam rajta a kezem, majd apró köröket és vonalakat rajzoltam a kézfejére. Csupán pár másodperccel az első mozdulatom után mosoly húzódott a szájára.
-Nem bírtad ki, mi? - kérdezte suttogva.
-Túl nagyok az elvárásaid velem szemben.
Kinyitotta a szemét.
-Jól aludtál? - kérdeztem.
-Mint egy kisbaba.
-Még jó, hogy nem sírtál éjszaka. Szerintem kitettelek volna az erkélyre.
-Ezt az mondja, aki horkol éjszaka.
Elnevettem magam. - Fogd be, ez nem is igaz!
-Dehogy nem! Néha az őrök be néznek éjjel, mert azt hiszik hogy valaki haldoklik.
Tovább nevettem.
-Na jó, nem. Ha ez lenne mehetnél aludni a szobádba.
-Milyen kedves - húztam össze a szemem.
-Ki akar kirakni az erkélyre?
Tovább mosolyogtam, ahogy ő is. A kezét, amit piszkáltam felemelte és megfogta a párnán lévő kezem. Magához húzta és adott és egy puszit. Ahogy visszatette csak néztünk egymásra és teljesen elvesztünk a pillanatban. Órákig tudtam volna nézni őt, az arcát, a mosolyát, a gyönyörű szemeit. Ha rá néztem csak a biztonságot, nyugalmat és szeretetet láttam. Az illata ugyanúgy teljesen magával ragadott. Egy ilyen pillanat is, amikor nem is beszélünk, nem is csinálunk semmit csak nézzük egymást is boldogsággal töltött el. Szerelmes voltam, de nagyon.
Elfogott a vágy, hogy megcsókoljam, így közelebb kerültem hozzá. Először csak apró puszikat nyomtam az arcára és a szájára, amin felkacagtunk néha, de a csók fokozatosan változott egyre szenvedélyesebbé. Úgy éreztem, hogy nem tudok leállni. Úgy éreztem, hogy a világ legjobb érzése a karjai között lenni és hogy sosem voltam olyan boldog, mint amilyen vele vagyok.
A csókok idővel újra lelassultak és abbamaradtak, de nem bántam, mivel utána szorosan húzzábújtam, ő pedig átölelt. Egy puszit adott a fejem búbjára és a hajamat kezdte ez simogatni. Én is adtam egy puszit a mellkasára, ahol a fejem volt, majd mélyen beszívtam az illatát. A szenvedély után elöntött újra a nyugalom. Percek kérdése volt csupán és már aludtam is volna, ha valaki nem zavart volna meg minket. Kopogtak az ajtón.
-Ne válaszolj - suttogtam.
-Nem akarok - suttogott vissza. -Bár örökre itt maradhatnánk.
Újra kopogtak, de ekkor hangosabban. 
-Muszáj vagyok válaszolni, mert azt hiszik meghaltunk.
-Olyan rossz lenne?
Legszívesebben eltűntem volna Lokival a föld színéről. Csak mi ketten, így, örökké. Varázslatosan hangzott.
Loki elmozdult. - Ébren vagyok! Pillanat! - kiáltott. Elengedett és kiszállt az ágyból, majd felvette a köntösét. Nem örömmel, de követtem és én is felvettem a köntösömet. Loki szólt, hogy bejöhet, aki kopogott. Oliver lépett be, mellette pedig Lucy. Nála nem a ruháim voltak, hanem tea, ami azt jelentette, hogy még nincs kilenc óra. Ránéztem az órára és ekkor láttam, hogy fél van. Kiöntötte a teát, majd ő elment, de Oliver maradt. Leültem a kanapéra.
-Azt a hírt kaptuk, hogy 10-re vissza térnek a palotába a követeléseikkel.
-Alig várom, hogy halljam - sóhajtott Loki.
-Van azonban valami furcsaság. A küldönc azt mondta, hogy Alyssa nem lehet jelen a találkozón.
-Miért?- kérdeztem.
-Nem tudom - rázta meg a fejét Oliver. -Csak ezt az utasítást kaptam.
-Mi ezzel a céljuk? - kérdezte Loki.-  Valamit el akarnának titkolni előled? Lehet, hogy valahogy egymás ellen akarnak fordítani minket.
-Annak mi értelme lenne? - kérdeztem. - Én nem is csinálok semmit, amivel bajt okozhatok.
-De a vérük vagy. Lehet, hogy engem akarnak kizárni. Figyeld meg - ült le mellém - biztosan külön fognak veled is találkozni és majd megbeszélitek, hogy hogyan taszítsatok le engem a trónról.
-Egyáltalán mit akarnak Asgardtól?
-Valószínűleg csak pénzt - mondta Oliver. - Ha el akarták volna teljesen foglalni már megöltek volna mindnyájunkat tegnap. Nem akarják Asgardot irányítani, csak a pénzt akarják. Meg a hadsereget.
-Amit szinte teljesen elpusztítottak tegnap. Gratulálok - csapta össze a tenyerét Loki. - Na jó. Akkor fel kellene öltöznöm és összeszednem magam.
-Rendben, akkor én odakint megvárom - mondta Oliver, majd el is tűnt.