Far From Home

58.

A megbeszélt időpontra visszaértem a szobámba. Elfogott az izgalom. Még akkor sem találtam ki hogy mit fogok mondani. Leültem a tükör elé és elkezdtem fésülni a hajamat. Csupán párszor húztam át rajta a hajkefét amikor Lucy kopogott, majd benyitott. Egy kis csevegés után segített belebújnom a ruhámba és leültünk a tükör elé. Elkezdte feltűzdelni a hajamat, ezzel egy nagy kontyot kiadva. Szélességre csak kicsit volt kisebb mint a fejem.
-És mond... reggel hova kellene vinnem a reggelidet?
Elmosolyodtam. - Az leginkább az estétől függ. Egy pillanat alatt képes feldühíteni, de ez fordítva is igaz. 
-Még mindig fura. De nem csak az hogy ő meg te...- vágott egy grimaszt - hanem inkább az, hogy sokat veszekedtek. Mi egyáltalán nem vagyunk ilyenek. Jó, eddig nagyjából egy dolog miatt vesztünk össze. 
-Hát ebben igazad van. De nálunk ez így működik.  - Ettől is heves és szenvedélyes is a szerelmünk. Ilyen égető. És ezért is vágyom rá annyira. Mindig ki borít, de mindig akarom. Mi ez? Lehet hogy megőrültem?
-És Loki akkor is Loki.
-Így van. 
Pár perccel később kész lett Lucy mesterműve én pedig megcsodáltam a tükörben. Megdicsértem aztán egy kabát után kutattunk. Találtunk egy hosszú feketét, aminek csuklyája is volt. Fel is próbáltam gyorsan.
-Hát... Ebben nem igazán vegyülök majd el New Yorkban. 
-Sajnos nem tudok mást adni.
-Lényegtelen. Ma amúgy is sietnem kell.- Elindultam a kijárat felé. - Köszönök mindent Lucy!
-Aztán majd mesélj!- szólt utánam. 
Lesiettem a földszintre ahol Loki már várt. Úgy méregetett egy egyszerű szobrot mintha életében először látná.
-Megérkeztem!- hívtam fel a figyelmét. Nem figyelt rám.
-Véleményem szerint ez a szobor nagyon félelmetes.- Nem igazán értettem mi olyan ijesztő a szobrocskában. Egy karnyi méretű nőt ábrázolt aki egy eléggé kicsavarodott pózban állt és üveges tekintete volt. Ha ránéztem engem is elfogott egy kis borzongás, de hát egy mini szobornak milyen lehetne a "tekintete"?
-Nálad nem jobban.- Elolvastam a kis szobor alatti feliratot. Friggát ábrázolta a szobrocska, Loki anyukájat.- Ó.
-Úgy bizony. De ne aggódj kedvesem, egyáltalán nem hasonlít rá. Nem tudják eltalálni!- mérgelődött.- Ha visszajövünk az elő dolgom lesz hogy parancsba adjam ennek a szobornak az összeaprítását.- Megfogtam a kezét. Rettentően sajnáltam. Amíg nekem volt esélyem újra látni a szüleimet neki ez nem adatott meg. Kicsit megszorította a kezemet. - Mennünk kellene.- Bólintottam, majd követtem őt és beültünk a hintóba ami elvitt minket a Bifröszthöz. Loki próbálta csökkenteni a feszültséget beszélgetéssel és nagyon örülök hogy így tett, mert sokat segített. 
Kettőt pislogtam és már a Földön is voltunk. Megcsapott minket a hideg levegő, ugyanis New Yorkban esett a hó és minden egyes dolog teteje fehér színt öltött körülöttünk. Emberek viszont alig voltak. Sőt egy lélek sem volt a közelünkben. Elgondolkodtam valamin: Asgardba ezen a napon és strandolgattam Lokival, itt meg szakad a hó. Hé, de Asgard a skandináv mitológiából származik, ahol sokkal nagyobb hó szokott lenni mint New Yorkban valaha. Akkor ott miért nincs? Ezt nagyon furcsának találtam és mindenképpen meg akartam kérdezni, azonban hamar elterelődött a figyelmem a küldetésünkre. Elindultunk Loki pedig belekezdett a mondanivalójába.
-Elmondom hogy most hogyan s mint fognak történni a dolgok.
-Hallgatlak.
-Szóval itt van ez a főzet a zsebembe, ezt neked kell majd meginnod, hogy kapcsolatot teremts a szüleiddel miután lefújtad őket. Bejutunk az otthonotokba, megteszed amit kell, aztán amint a szüleid elaludtak én elaltatlak téged is, és így kapcsolatba kerülsz velük. Utána csak arra fognak emlékezni hogy ledőltek egy picit és elaludtak. 
-Elaltatsz? Mégis hogyan?
-A főzet hatására ezt meg tudom tenni.
Máris a lakáshoz értünk én pedig automatikusan beírtam a kódot. Annyira jól esett ez az automatikus mozdulat, hogy hatalmas vigyor terült el a számon. Bementünk és elindultunk a negyedik irányába.
-És amíg mindnyájan eszméletlenül fogunk feküdni te mit teszel?- Felmerült bennem hogy ezzel Loki bármilyen információt megszerezhet. 
-Élvezem a látványt hogy kidőltek az ellenségeim - viccelődött.
-Most nem viccelek Loki. Kérlek ne csinálj semmit.- Megforgatta a szemét.
-A titkos iratok úgysem itt vannak. Vagy egy széfben. Sajnos nem hülyék a szüleid, mindenki tudja hogy tudom álcázni magam így nem hagyják kint az asztalon a fontos dolgokat.- Igaza volt, de akkor is tudtam hogy körül fog nézni. A másodiktól kezdve már egy szót sem szóltunk nehogy valaki meghalljon. Megérkeztünk végül a célállomásra és Lokinak megmutattam a néni lakását. Ezután már csak suttogtunk.- Figyelj mondj egy nevet ebből a lépcsőházból. Van itt valami fiatal lány? Valaki a te korod körül?
-Hmm... Ez miért is érdekel?
-Majd megtudod, csak válaszolj!
-Igen... Egy 20 éves csajszi lakik eggyel alattunk. Szoktam vele találkozni amikor a tömb előtt cigizik, mert nekik nincs erkélyük és gondolom nem akar a lakásban. 
-Aha. Van valakije akivel randizik?
-Tudtommal nem.- Továbbra is furcsálltam a viselkedését. 
-Hogy néz ki? Mi a neve?
-Hát elég magas, vékony és vállig érő fekete haja van frufruval. Úgy hívják hogy Rebecca, de szoktam hallani hogy a barátai Beccának becézik.
-Tökéletes. Most pedig légy szíves ülj le a lépcsőre, hogy drága szomszédod ne láthasson téged.
-Miért nem teszel láthatatlanná?
-Azért mert az rengeteg energiát vesz igénybe. És azt muszáj megtartanom a szüleiddel való jelenethez. Menj!- szólt rám majd átalakult egy olyan emberré akit még életemben nem láttam. Valószínűleg csak egy sima katona lehetett Asgardon. Szintén fekete haja volt, de magasabb mint Loki az arcát azonban nem láttam. Loki bekopogott. Türelmesen várt amíg Palmy néni ki nem nyitotta az ajtót.
-Jó estét hölgyem!- köszönt Loki.
-Jó estét kívánok. Miben segíthetek? - kérdezte egy tündéri mosollyal.
-Hát, tudja segítségre lenne szükségem.
-Van telefonom ha használni szeretné fiatalember.
-Nem, én egy lányt keresek ebben a tömbházban valahol. Becca... Rebecca pontosabban. Nem tudom ismeri e, ez a lány engedett be azonban az ajtószámra nem emlékszem. Öhm... Várjon csak hagyj segítsek: magas, fekete hajú és van frufruja is.
-Ó, tényleg az a tetovált kislány!- Jaj, ezt elfelejtettem említeni.
-Igen!- Értett eggyet Loki.
-Egy emelettel eltévesztette fiatalember! Bár nem javaslom hogy hozzá is bekopogtasson, mivel nagyon zűrös lánynak néz ki. Szerintem rossz dolgokba keveredik, mert sokszor eltűnik pár napra és ugyanabban a ruhában szokott vissza térni.
-Oh, köszönöm a tanácsot, megfontolom.
-Nem szeretne bejönni egy kis sütit enni, inni egy csésze teát?
-Köszönöm az ajánlatot, de igazából sietnem kell. Viszlát és további szép estét!
-Önnek is!- mosolygott a néni majd Loki elindult a lépcső felé amíg Palmy néni be nem csukta az ajtót. Loki visszaváltozott önmagává és a kezét nyújtotta hogy a fel segítsen a lépcsőről.
-Gratulálok! Profi vagy ebben a dologban, Loki.
-Volt időm gyakorolni.
-Akkor? Változtass át és mehet?
-Mehet.- Behunyta a szemeit majd pillanatokon belül magamon éreztem a zöld fényt és egyből átalakultam. Nem éreztem semmit. Sem a homályos látást, sem a derékfájdalmakat amelyről mindig beszél. Begörnyedtem egy kicsit ahogy kellett.- Na és te Loki?- A hangom is megváltozott és egy pillanatra meglepődtem.
-Nem tudtam hogy ennyi energiát fog felemészteni hogy átalakítalak szóval én is átalakulok ahelyett hogy láthatatlanná válnék.- Újra előjött a zöld fény, majd Loki eltűnt. Aztán éreztem hogy valami a lábamhoz ér. Egy fekete macska. Pontosabban Palmy néni macskája, Freddie.
- Jaj egyem is meg!- Felvettem.- Loki, nagyon cuki vagy! Így sokkal jobban bejössz a hétköznapokban is, nem akarsz így maradni?- Nem tudott visszaszólni mivel a macskák nem tudtak beszélni. Elnevettem magam majd bekopogtam.
Pár másodperc múlva apa nyitott ajtót. Ha Palmy néni szívével álltam volna ott tuti hogy megállt volna. Apa teljesen nyugodt volt, sehol sem láttam rajta sebeket.
-Jó estét! -Köszönt apu.
-Jó estét kívánok, Steve!- Megpróbáltam a hangsúlyozást is utánozni.
-Megint sikerült kizárnia magát a lakásból?- kérdezte apukám egy mosollyal.
-Nem egészen, csak a szokásos hozzá valóm a sütimhez elfogyott és kölcsön szeretnék kérni ha itt van.- Elindultam belfelé ahogy a nő szokta, be hívás nélkül. Apa félre is ugrott.
-Fáradjon beljebb -mondta amikor már rég átsétáltam Lokival a kezembe.
-Remélem nem probléma hogy behozom Freddiet.
-Nem, dehogy, csak... kérem ne tegye le.
Apa előre ment a konyhába én pedig lassan követtem. A konyha nagyon közel volt ugye a bejárati ajtótól én pedig a macskának suttogtam.
-Hallottad ezt? Nem tehetlek le!- mosolyogtam majd megvakargattam Loki fejét. Nagyon pici kellett hogy ne nevessek fel hangosan.
Apa mellé sétáltam aki éppen a polcot kémlelte. Elborítottam a sót.
-Oh elnézést!- Lokit végül letettem tényleg, mert elő kellett vennem a port. A kezembe szortam és egészen közel apa arcához tettem.- Hova tegyem?- Kérdeztem, majd megvártam amíg felém fordítja a fejét és az arcába fújtam. Egy pillanat alatt becsukta a szemét és hatalmas puffanással a hátára esett.
Erre a hangra lejött anyukám is.
-Steve?- A lépcsőn volt. Loki egy pillanat alatt átalakult apukámmá.
-Mit csináljunk?- suttogtam.
-Neked kell, felismerné hogy én nem apád vagyok. Csak anyukád ne jöjjön be a konyhába.
Előre siettem és kiléptem a konyhából.
-Palmy néni?
-Jó estét szívecském, hogy van, kedvesem?
-Jól, köszönöm, de maga mit keres itt és Steve...hol van?
-Oh, csak kifogytam a...- felemeltem a kezem és anyukám arcába fújtam a port is, majd mögé siettem és őt még sikerült elkapnom.- Fogalmam nincs miért szokott mindig átjönni. Legközelebb jobban kellene figyelnem.
Loki már önmaga volt. - Azt elefelejtetted említeni hogy emeletes házban laktok. Bármilyen erős is vagyok apukádat nem tudom felvonszolni a lépcsőn.
Elnevetettem magam.- Akkor terv a változtatás! Aludjanak el Tv nézés közben. Csináltak már ilyet, és a kanapéig el tudjuk vinni őket.
-Apádat? Az egy külön művészet!
-Gyerünk, Loki fogd meg anyukám lábát és mutasd meg milyen erős vagy! - biztattam, bár elnevettem magam. Loki tette amit kértem, felkapta anyukámat és letettük a kanapéra. És ezután jött egy bonyolultabb feladat. Hát mit is mondjak. Olyan szenvedést nyomtunk le apukámmal mint a szél,de láttam hogy Loki még színészkedik is hozzá. Végül csak elhúztuk közösen a nappaliba és aztán őt is felpakoltuk a kanapéra. Csípőre tett kézzel szusszantunk mindketten.
-Ez teljesen olyan volt mintha hullákat tüntettünk volna el - szólalt meg. Egyből megcsaptam a mellkasát.
-Loki, fogd be! Ilyennel nem akarok viccelődni. Főleg veled meg a szüleimmel nem.- Elnéztem őket ahogy ott fekszenek kiütve. Anyukámat ráfektettem apára és így sokkal természetesebb volt.
-Akarod még pakolgatni még őket mint a próbababákat vagy befejezted?
Vettem felé egy csúnya pillantást de túl ideges voltam hogy leszidjam. Ezt Loki is észrevette.- Na, ne légy ilyen feszült! - fogta meg a kezem. - Nem lesz semmi baj. Ők pedig örülni fognak neked.
-De... de mi van ha nem? Mi van ha dühösek rám amiért elcsesztem az életüket? Ezt tettem, nem?
-Alyssa, nem cseszted el az életüket. Csak nehéz volt nekik eddig, de te ezt most megváltoztathatod.
Tudtam hogy Loki nem szívesen mondta ezeket, mivel nem nagyon akarta hogy a szüleim boldogok legyenek vagy fellélegezzenek. Nem, ő terrorban akarta tartani őket és ezt láttam is a szemében. Azonban ott és akkor az volt a célja hogy nekem segítsen.
Loki azt mondta hogy nekem is le kellene ülnöm vagy feküdnöm valahova. Helyet foglaltam a szüleimmel szemben az egyik fotelben. Átnyújtotta nekem a rózsaszín-lilás csillogó vackot aminek az íze valami katasztrófa volt. Leginkább valami poshadt gyümölcsre emlékeztett mézzel keverve, de ettől csak undorítóbb lett.
-A következő fog történni : neked most erősen kell koncentrálnod arra a helyre, ahol találkozni szeretnél velük. Miközben te erre figyelsz én elaltatlak és idő közben megoldom hogy a szüleid fejében átalakuljon az elmúlt egy óra. Csak a por miatt tudok belenyúlni a fejükbe, az emlékeiket hamarabbról nem fogom látni.
Vettem egy mély levegőt majd hátra döntöttem a fejemet. Az első hely ami eszembe jutott az a tető volt olyankor amikor valami bulit rendeztünk odafent. Elképzeltem a helyet részletesen majd behunytam a szemem. Loki a nagyujjára szórt a porból és a fotelhez jött amiben ültem.
-Háromig számolok és elalszol. Egy, kettő...