Far From Home

20.

Két nappal a beszélgetésünk után Jane egy kerekesszékben ülve elkalauzolt a városban egy eldugott helyre, egy sötét, szűk utca végén. Lepukkant szakasz volt, nem is hittem hogy van akár egy ilyen jellegű hely Asgardban. Odabent minden szürke volt, közepén volt valami letakarva, mellette egy asztal, kanapé. Lerántottam a lepedőt a nagy valamiről középről, és akkor a szemem elé tárult az a gépezet amit Jane dicsért. Kissé egy szoláriumos ágyra hasonlított, csak a szélén volt egy hatalmas kijelző. Amikor felnyitottam, megláttam hogy belülről kissé kocsonyás anyagú. Jane röviden elmondta hogy működik: belefekszem, a beolt valamivel, ami elaltat, aztán be állítja a könyv szerint a szerkezetet, és nagyjából 2 óráig benne leszek. Legelőször, azonban csak belefekszem, és addig fogok feküdni amíg a gép rá nem jön mi a bajom. Amikor megkérdeztem hogy mégis miért van a város szélén, egy poros helyen, Jane azt válaszolta hogy senki nem tudhat arról hogy létezik a királyi családon, és pár bizalmason kívül. Aztán megtárgyaltuk azt is, hogy aki belép ide, nem fogja látni a dolgokat, csak azok akik tudnak róla, be vannak avatva. Például Jane. Amikor megitta azt a dolgot az esküvőn, a család tagjává vált, így lát mindent, én pedig vele voltam. Egyedül semmit sem érzékeltem volna ebből az egészből. Amint befejeztük a csevegést, befeküdtem a gépbe, aminek a neve Gyógyító volt. Mi más illene rá? Amikor lecsukódott a teteje kissé klausztrofóbiás érzés kapott el, de Jane végig beszélt hozzám és ez megnyugtatott. Hamarosan, sikeresen járt el a gépezet, és Jane már be is állította, majd még 2 óráig bent kellett feküdnöm. Azonban ezúttal aludtam.
Amikor vége lett a kezelésnek, és kiszálltam megkérdeztem hogy nagyjából mennyi idő után fog ez hatni. Jane azt felelte hogy mindenkinél más. A problémától függ. De szerinte 2-3 hónap. Én persze nagyot néztem, hiszen nem hittem el hogy amire mi 2 teljes évig kerestünk megoldást, 3 hónap alatt meg is oldódna. Ez lehetetlenség. Azonban ahogy az idő telt, egyre jobban kezdtem hinni ebben a dologban. Loki-nak viszont nem mondtam el, mert mégis mit mondjak neki? "Bocs, de nem jött meg, ezért vagyok el háromnaponta 2 óráig, mindig ugyanakkor."? Ez az egész még nekem is zavaros.

***

Két hónappal később, éppen a lovardában a lovamat simogattam, amikor hirtelen Loki mögöttem termett.
-Hol voltál tegnap?-Kérdezte nyugodt hangon.
-Olvastam.-Odafordultam hozzá.-Szóltam hogy olvasni fogok a szobámban.
-Őrültnek nézel?
-De hat az vagy, nem?-Kuncogtam.
-Ez most nem vicces, Allysa.
-Vagy mégis...-Kuncogtam tovább.
-Tényleg gyerekes vagy! Komolyan akarok veled beszélni, erre csak egy viccet csinálsz belőle, és gyerekesen viselkedsz! Ha már itt tartunk, összevesztél a szüleiddel és el jöttél velem, az ősellenségükkel! Eldobtál egy tökéletes családot! Akik szerettek téged!
-Jajj, ugyan már!-Akadtam ki. -Komolyan a családról akarsz prédikálni? Téged is szerettek, te is tudod! Az apád, a bátyád, az anyád.
-Ők nem az igazi rokonaim!
-És attól még nem szerethetnek téged?-Mondtam már halkabban.
-Visszatérve az eredeti témához: észrevettem hogy minden 3. napon eltűnsz Jane-el egyetemben, összesen 2 és fél vagy 3 órára, de soha kevesebbre. Tudni akarom hol vagy ilyenkor.
-Az nem tartozik rád.
-Ami azt illeti, de pontosan rám tartozik. Na jó, nem kell elmondanod hogy hol voltál, úgyis tudok róla. Más érdekel.
-Követtél?
-Nem, Jane azt hitte szóltál nekem. Kikotyogta, de mást nem mondott el, így tudni akarom mi a betegséged.
-Az már főleg nem tartozik rád.
-Mond el.
-Nem...
-Mond el!
-Nem!
-Sokkal jobb lesz neked is. Hidd el. 
Mély levegőt vettem. ,,Mégis mi bajom lehet belőle? Legalább békén hagy." Megöleltem magamat, ezzel is kicsit nyugodtabb lettem.
-Ez nem egy halálos betegség  vagy ilyesmi... Nem is fájdalmas... Jane találta ki, én pedig belementem.-Hallgattam egy ideig, azon gondolkodtam hogy hogyan mondjam el.
-Még mindig nem tudok többet.
-Nekem... Nem lehet gyerekem.-Nyögtem ki.
Loki hökkenten állt.
-Erre nem számítottál, mi?-Vicceltem el.-De neked amúgy is jó, nem?-Erőltettem egy mosolyt magamra.-Eggyel kevesebb ivadék Midgardon. Ja, és még ráadásul az ősellenségeid közüli! Tiszta mázli.-Rosszul éreztem magam ahogy kiejtettem a szavakat. Önmagamnak csináltam vele rosszat, nem gondoltam hogy őt megbántom. De nem is mondta el, ha megbántottam, helyette csak megvetően nézett, de hamar visszafordultam a lovamhoz, és tovább simogattam. Ő pedig csak némán állt, és nézett engem. Egyre kellemetlenebbül éreztem magamat. Csak a lovak prüszkölését, és a pata dobbanásokat hallottuk. Ekkor újra megfordult a fejemben a gondolata annak hogy lelátogassak a Földre. Már régóta foglalkoztatott, de soha nem mertem feltenni a kérdést, és őszintén szólva nem is akartam. Ugyanis mindig az járt a fejemben hogy mi van ha újabb kellemetlenségeket okozom ezzel.Már majdnem feltettem a kérdést, amikor egy őr lépteit hallottuk. Oda fordultam.
Meghajolt.-Egy fenyegetésbe bújtatott békét ajánlanak.-Mondta.
Loki bólintott, aztán elindult. Én pedig majdnem válasz nélkül maradtam.
-Várj!- Szóltam utána.-Mi történik?
-Jöhetsz velem, de nem biztos hogy tetszeni fog amit hallasz majd.-Mondta, aztán hirtelen a fejére tetődött a sisakja, és elindult a trón terem felé. Én pedig követtem, ugyanis semmit sem tudtam a Föld állapotáról. Odabent megálltam messzebb a tróntól, egy oszlop mellől figyeltem az eseményeket. Loki előtt állt 6 ember, köztük egy lány is.
-Szóval... Mit is takar pontosan ez az egész?
-Egy emberünket az utóbbi időben elfogták, és most vele küldtek üzenetet.-Mondta a szőke férfi.
-Hozzátok elém! -Mondta, és pillanatokon belül kinyílt az ajtó, majd két őr társaságában bejött egy megviselt férfi. Loki elé vitték, a 6 ember pedig félreállt. Amint megálltak, a Bosszúállók "fogja" letérdelt. A tekintete mindent elárult. Halálra volt rémülve.
-Én nagyon sajn...
Loki egyszerűen feltette a kezét, és mintha a férfi száját befogták volna, elhallgatott.
- Mi történt?-Kérdezte.
-Nem mondtam csak úgy el nekik bármit is... Ezért megkínoztak.-Végig feszülten néztem a férfit, viszont miután ezt hallottam ránéztem Lokira, és észrevettem hogy engem kutat a tekintetével, hogy vajon mit érzek. Meglepődtem, és egyben csalódtam is. Vagyis nem is tudom pontosan mit éreztem. Tudtam hogy a a háború ilyenekkel jár, de nem tudtam elképzelni ahogy a rokonaim, szeretteim végignézik vagy ők maguk segédkeznek egy hús, vér ember- asgardi- megkínzásában.
-Elárultál nekik bármit is?-Tekintett vissza.
-Ami azt illeti...
-Mit?-Tette fel idegesebben a kérdést.
-Csak azt az apró részletet hogy kik a szövetségeseink.-Mondta nagyon halkan a férfi.
-Remek... És így hozzájuk fognak menni, és kiderítik a tervünket. Haszontalan egy harcos vagy... Árulást követtél el, így a büntetésed...-Mielőtt kimondta volna az ítéletet rám nézett. Mintha tétovázott volna.-Vigyétek a börtönbe! -A fickó látszólag megkönnyebbült, vagyis az eredeti büntetés a (valószínűleg ) halál volt. Miattam csinálta? Azért mert ott voltam megkegyelmezett ennek a szinte ártatlan embernek, aki a szüleim miatt szenvedett?
-Mi legyen a béke ajánlattal?-Tette fel a kérdést a lány.
Loki elgondolkozott.-Ha a szövetségeseinknek annyi, nem fog sikerülni a terv. Újat kell kieszelnünk, addig pedig nem küzdhetünk a vak világba.-Elhallgatott egy percre.-Valami kitevés volt?-Meglepődtem hogy még ezt is megkérdezte. Látszott hogy igazán szükség van egy kis szünetre a háborúskodás közben.
-Biztosak akarnak lenni abban hogy a túszok biztonságban vannak.
Loki rám pillantott, én viszont nem igazán tudtam mit kéne éreznem.
-Még eldöntöm.-Mondta végül.
-Elnézését kérem, -kezdte a szőke katona kissé parancsolós hangon, ami nem igazán tetszett Lokinak- de ez nem olyan nagy kérés, ahhoz képest mit kockázkatunk.
-Még eldöntöm.-Ismételte meg erőteljesebben.-Mehettek.-Mondta, majd fejet hajtottak előtte és megfordultak, majd elsétáltak. Azonban a férfi aki az előbb beszélt, miközben elsétált egy megvető pillantást vetett rám. Pont úgy, ahogy az a vadember is tette amikor ribancnak nevezett. Amint elmentek mellettem, oda siettem ahol az előbb ők is álltak.
Loki néma csendben ült, rá tamaszkodott a karfára. Így voltunk hosszú másodpercekig.
-Nagyon jól nézel ki Loki, de ezt a menőzést inkább hanyagold későbbre.
Elmosolyodott.-Te még most is tudsz viccelődni.
-Ez most nem olyan nagy tragédia... Az előzőhöz képest pedig egy apró kis probléma.
-És mond mégis hogy akarod megoldalni ezt az ,,apró kis problémát"?
-Mondjuk valami videó üzenet formájába. Nem akarok szembenézni velük. Ha el tudnál hozatni egy kamerát Midgardról, valamit kitalálnánk. Nem tudom... Valamit ami biztosítja a dátumot. És Jane... Vele fogalmam sincs mit csinálunk.
-Sajnálom, de nem engedhetem vissza őt. Ez most nem lehetséges. Szükségem van biztosítékra.
-Te Jane-t komolyan csak biztosítékként használod?
-Akkor mondjam hogy túszként? Csak mert mint látod elég szabad egy túszhoz képest.
Sóhajtottam.-Beszélek vele.