Far From Home

28.

Egyszer reggel úgy ébredtem fel hogy a földön feküdtem. Két napja nem mentem ki a szobámból, és azóta is ugyanazt az álmot láttam minden éjszaka. Emiatt nehezen aludtam el, és fáradtan keltem fel. Ezúttal is ugyanaz volt a helyzet. Amikor felébredtem, rögtön felültem és lihegve hátra simítottam a hajamat. Egyre intenzívebben hatott rám az álom, pedig már nem voltam lázas. Gyógyszereket kaptam, amik levitték a lázamat, szóval az egész nem csak amiatt volt hogy beteg voltam. Nagy nehezen sikerült elkínlódni magamat az ablakhoz, és láttam hogy be van borulva az ég. Kitaláltam hogy mit fogok csinálni: kimegyek. Beteg voltam, megviselt voltam és napok óta pár perc szabad levegőre vágytam. Felvettem egy fehéres szürke ruhát, fogtam magam és kilopóztam a szobámból. Sokáig csak nézelődtem mielőtt kitettem volna a lábamat, de amikor nem volt senki sem a folyosón kiszaladtam, majd az egyik titkos átjárón keresztül elindultam. Sötét volt, és hideg, borzongás fogott el a rémisztő helytől, de semmi sem állíthatott meg. Tervem viszont nem igazán volt. A fejemben odáig jutottam hogy kimegyek, és valahogy el jutok a hegyekbe. Arra gondoltam hogy kerítek majd valakit aki egy szekérrel hajlandó felvinni.
Átsétáltam az ijesztő titkos járatokon, ki az utcákra. Ott bolyongtam egy darabig, mindenki furán nézett rám, mivel Asgardban nem az a divat, ahogy én felöltöztem. Persze, erre gondolhattam volna, de csak az volt eredetileg a legfontosabb hogy valahogy kijussak. Azokban a pillanatokban attól tartottam nehogy rájöjjenek arra hogy a palotából származom. Végül megtaláltam a megoldást. Pontosabban megláttam. Egy kék szekeret ezüst virágokkal díszítve. Ismertem azt a szekeret, mivel a hegyoldalban van egy tanya ahol az állatokat is szokták legeltetni, oda gyűjtik a szalmát is. Már rég kinéztem az ablakomból, és tudtam hogy csak az a különleges kék szekér jár oda. Kiabálással sikerült megállítanom a bácsit aki hajtotta. Odamentem hozzá, és megkértem, hogy hadd szálljak fel a szekerére, mivel tudtam hogy hova megy. Szerencsém volt és megengedte hogy a társa legyek az útja során. Azért akartam arra a tanyára menni, mert ha az ember kicsit feljebb megy gyönyörű kilátása nyílik a tóra. Sőt, valószínüleg a tanyáról is, de magasabban csendesebb. Legalábbis ezt feltételeztem. Így is tettem. Megköszöntem a bácsinak hogy felvitt odáig, aztán elindultam feljebb.
Tisztes távolságra kerültem már attól a helytől, amikor úgy láttam hogy ideje megállni. A látvány gyönyörű volt, a szél bele-bele kapott a hajamba, a ruhámat is lebegtette. A feltételezésem bevált, odafent csend volt. Körülöttem zöld dombok, előttem pedig a gyönyörű tó kéklett. És végre, annyi idő után vettem pár mély lélegzetet. A tüdőmet átjárta a friss, hűvösebb levegő. Szabadnak éreztem magam úgy, ott álldogálva és nem foglalkoztatott semmi, végre nem azon kattogtam hogy mi mindenen mentem keresztül az utóbbi időben. Képes lettem volna órákig ott maradni, egyedül a csendben.
Azonban egy idő elteltével valami megzavart.
-Gyönyörű, nem igaz?-Hallottam a megzavaró tényezőt, magyarán Lokit.- Én megmondtam hogy mutatok neked szebbet.
-Igazad volt.-Mondtam.
Odasétált mellém.-Mi a baj?-Kérdezte.
-Milyen baj?-Továbbra is előre néztem.
-Két napja nem tetted ki a lábad a szobádból, és amikor eljössz akkor sem szólsz nekem, és a titkos átjárókat használod. Ebből következtettem ki.
-Tiszta Sherlock Holmes!-Ezt sem értette.-Mindegy.
-Szóval?
Ránéztem.-Jól vagyok Loki!-Újból előre néztem. -Én csak elfáradtam azokban a napokban amikor ott voltam Midgardon.-Mondtam aztán leültem a fűbe.
-Elmeséled mi történt?-Kérdezte amint helyet foglalt mellettem.
-Csak faggatóztak. Amikor anya rájött  hogy veled vagyok egyből dühös lett rám. Rajta és azon kívül aki idehozott nem tudta senki hogy én vagyok.
-Ki volt az aki segített?
-A nagybácsim.
-Akkor átált a mi oldalunkra?
-Nem, dehogyis. Továbbra is meg akar ölni téged. Csak belátta hogy én én vagyok, és nem bírta nézni ahogy abban a szobában poshadok, és azt gondolta hogy inkább húzzak vissza Asgardba.
-Legalább van valaki akit nem kell megölnöm.
Rámosolygtam.-Mit keresel idekint? Nem bent kéne feküdnöd?
-És neked? Én elvagyok idekint, mivel a kőágy csak gyorsítja a gyógyulást, te viszont bármikor elájulhatsz.
-Honnan tudod?
-Csak most tudtam meg. Kirien megkeresett azzal hogy eltűntél.
Előre néztem, a hegyeket vizslattam.-Nem tudta tartani a száját!-Mérgelődtem.
-Jól tette hogy szólt, pedig neked kellett volna.
-Nem akartalak azzal zaklatni hogy kicsit beteg vagyok. Vannak most komolyabb problémáid is.
-Jelenleg ennél nincs komolyabb!-Emelte fel egy kicsit a hangját, erre ránéztem, de Ő elnézett, és a tájat kémlelte.-Mindenesetre rájöttem mi okozhatja a bajt.
-Mi?
-Már túl sok ideje nem voltál bent a gépezetbe, és egy kezelés során nem lehet csak úgy abbahagyni ha úgy tartja kedved. Kell hozzá egy speciális tű egy tasaknyi anyaggal, ami leállítja ezt a folyamatot a szervezetedbe. Idő előállítani, és nehéz is, így nagyon ritkán került rá sor. Tudtommal egyetlenegyszer sikerült előállítani, és akkor sem asgardi alapanyagokkal.
-Ez lenne az oka? Az a vacak amiben órákig fekszem mozdulatlanul?
-Valószínűleg.-Sóhajtottam.-El viszlek most, és folytatjuk.-Felállt.
-Várj. Szeretném még egy picit élvezni ezt.-Loki szépen visszatelepedett mellém. Némán üldögéltünk egy darabig, a gyönyörű hegyeket néztük. Aztán egyszercsak anélkül hogy oda figyeltem volna arra mit csinálok Loki vállára hajtottam a fejemet. Mire feleszméltem arra hogy mit csinálok már késő volt. De Loki nem lökött el, teljesen nyugodt maradt, nem izgatta az amit csináltam. Ilyen pózban üldögéltünk percekig. Igazán nyugodt lettem ezután a kis beszélgetés után.
***
Annyi idő után végre kinyílt annak a vacaknak a teteje, és felülhettem. Tény hogy borzasztó volt odabent feküdni. Most erősebb fokozatra tették a sugárzást, így szédelegtem is kicsit tőle.
-Ennek gyógyítania kéne, nem? Vagy titokban kivégeztek vele embereket?-Kérdeztem miközben a fejemet fogtam. Amikor körülnéztem már nem láttam Lokit. Amikor belefeküdtem még ott állt, de amikor kimásztam már nem. Bár nem lepődtem meg annyira, ez csupán azt jelenti hogy nem számítok neki annyit hogy ott álljon órákig. Megértem. Biztos volt fontosabb dolga. Tényleg nem éreztem magamat rosszul miatta.
Kiszálltam, és Jane-el találtam szembe magamat. Egyből megölelt, én pedig visszaöleltem.
-Nagyon hiányoztál!-Mondta, aztán elhúzódott.
-Sajnálom hogy elküldtelek a múltkor Jane. Nagyon nehéz lehetett neked.
-Kötve hiszem hogy neked nehezebb volt. Hogy vagy? Tudsz sétálni?-Bólintottam.-Akkor vissza sétálunk a palotába? Addig mesélhetnél kicsit. Persze csak ha akarsz!
-Menjünk.-Mosolyogtam rá. Elindultunk, és az utcán Jane belevágott a macerás beszélgetésbe.
-Szóval azt már mondtam hogy mennyire aggódtam érted! Rohangáltam mindenhová, Uran-hoz is, Lokival is beszélni akartam, de eleinte nem igazán tudott beszélni, aztán megemberelte magát annyira hogy megszervezett egy konkrét hadsereget neked. Aztán azzal volt elfoglalva, és nem volt hajlandó engem fogadni. Egyszer sikerült bekiabálnom azt hogy ne bántsa Thort, de nem tudom mennyire jártam sikerrel. Azt sem értettem hogy miért akar annyira kiszabadítani téged. Oké, hogy csalinak használ, vagy egy túsznak akivel zsarolhat, és vissza akarja kapni, de hogy ennyire fontos neki egy csali. Úgy akart kiszabadítani mintha a Földön megölnének téged. Pedig mindketten tudjuk hogy erről szó sincs.
-Azért akart kiszabadítani mert tudta hogy nem akarok ott lenni.
-De miért nem? Nem maradhatsz itt tovább Ally. Neked a Földön van a helyed a szüleid mellett. Nem itt, egy gonosztevő mellett. A szüleid gyökeres ellentéte.
-Talán pont ez tetszik benne.-Igen, itt Lokira gondoltam konkrétan. Csak rá, de Jane ezt nem tudhatta.-Mármint a helyzetben.-Megálltam, hogy csakis rám figyeljen.-Jane, te nem tudod milyen egy ilyen családban felnőni. Imádom őket, de majdnem elmentek addig hogy chipet tetessenek a nyakamba. Nem hagytak nekem elég teret, nem hagytak élni a családon kívül. Abban a szűk körben nevelkedtem mindentől elzárva, és tetszik hogy végre kiszabadultam és valami igazán izgalmasban van részem.
-De ez az izgalmas dolog veszélyes.
-Ez is tetszik benne.
-Nem lesz jó vége ennek.-Rázta meg a fejét.
-Ne aggódj Jane. Még nem tudhatod mi lesz a történet vége.