Far From Home

40.

 -A bolygó neve Horza.-Mondta a férfi. A mosolyom lehervadt.
-Mit mondott?
-Horza.-Ismételte Loki.
-Nem... Az nem lehet.-Anya történetei...- Anya megölte azt az embert. Ti nem lehettek itt!
Loki válaszolt helyettük.-Találtak más módot.
-Így van.-Helyeselt a nő. -Sikerült egy új módszert kidolgoznunk. Örülök hogy megismerhetlek végre kis unokám!   

-Én... én nem!
-Mit mondtál?-Kérdezett vissza kissé idegesen Loki.
-Jesszusom!-Akadtam ki, aztán kirohantam a bálteremből, a palota előtti kertig. Már csak gyertyák világítottak, de a palotából kiszűrődő világítás adta inkább a fényt. Nekem túl világos volt, úgy éreztem magam, mint egy átalakulásban levő vámpír. Dühösebb voltam mint reggel. És igen, Lokira. Ám ezúttal több okom volt rá. Hallottam hogy valaki követ. Rohantam a kerten át, a virágos szökőkutas helyre. A magassarkúmmal azonban gödörbe léptem, mivel a sötétben nem láttam sokat, és a földre zuhantam. Így Loki másodpercek leforgása alatt utol ért. 
-Gyere, segítek!
-Ne! Hagyj békén!-Fájdalmas volt ahogy felálltam, de sikerült megállnom végül féllábon is.-És meg én kértem tőled bocsánatot? Te idehoztad őket! És pontosan tudtad kik ők!-Lejjebb vittem ezután a hangerőt.- Elmondtam neked... A rémálmom után... Az ablakban. Amikor nem tudtál aludni és a Karácsony is szóba jött... - elevenítettem fel az emlékeket.
-Én pedig mondtam hogy jó szövetségesek lennének.
-Szóval segítettél nekik...?
-Nem. Rád találtak.
-Hogy?
-Azt nem tudom.
-Loki el kell küldened őket innen! Nem használhatod szövetségesnek ezeket az embereket!
-Miért?
-Megölték az apukámat. 
-Tudod régen én is meg akartam ölni az apukádat.
-De nem tetted!
-Megakadályozták.
-Ezt felhasználták anya ellen. A gyógyírért cserébe segítenie kellett megölni a barátait. Aztán anya is majdnem meghalt. Ezek az emberek borzalmasak. Megint meg tennék.-Suttogtam.-Megölnének engem is.
Loki ábrázata komolyra változott.-Azt nem hagyom.-Mondta, majd elfordult és elindult vissza.
-Kérlek!-Kiabáltam utána.-Küldd el őket! Ne hagyd hogy lejussanak a Földre is! Ne hagyd hogy eljussanak a szüleimhez!-A végét már ordítottam, majd könnyekben törtem ki. Nem tudtam utána futni, ezért csak néztem ahogy távolodik. Meg se állt. Nem akarta hallani amit mondok. 5 perce még megcsókolt, aztán meg az se érdekelte hogy mi van velem. Vagy mégis? Én félig-meddig érdekeltem. De csak én. Az nem hogy a körülöttem élőkkel mi lesz. Natashát és Brucet is meg akarta ölni.
Visszadőltem a földre, és sírtam. De csak fél percig volt erre időm, mert megláttam valakit rohanni felém. Egy női alak. Nagyobb ruhában, ami senki mának nincs csak annak a lányak akinek percekkel ezelőtt csalódást okoztam.
Megérkezett elém.-Jól vagy? Kiabálást hallottam.
Tovább sírtam. -Annyira sajnálom Jane...
Leguggolt mellém.-Megbeszéljük később. Lokival kiabáltál?
-Értetted mit mondtam?
-Nem. El akarod mondani?
Megráztam a fejem. ,,
Eszem ágában sincs még ezzel terhelni téged. Ezek az emberek téged is bántottak régen. Amint ezt elmondtam magamban eszembe jutott valami. Jane nem maradhat itt. Loki kiszámíthatatlan, nem lehet tudni őt meg védné e, vagy feláldozná ha baj lenne.
-Segítsek felállni?-Bólintottam, aztán felhúzott a földről.
-Köszi.
-Fáj valamid?
-A bokám.
-Jobb lenne, ha orvos is megvizsgálna.
-Ugyanmár, nem kell.
-Én nem tudlak felvinni a harmadikra, és így fájdalmas lesz. Legalább az orvos után felvisznek.-Beleegyeztem, bár azt akartam hogy Jane haladjon vissza a buljára. Talán az orvossal gyorsabban is végeztünk.
Az első emeleten volt egy kis rendelő. Teljesen szürke volt, az eszközökön kívül, amelyek egytől-egyig fehérek voltak. Az orvos megállapította hogy bokaficamodás. Annyit mondott hogy feküdjek egy darabig, pihentessem a bokámat. Ezután két idősebb férfi felvitt a lépcsőn egy hordágyon, majd áttettek az ágyra. Amikor elmentek Jane leült az ágyam szélére.
-Vissza kellene menned a buliba. Elég sokat dolgoztam vele, ne vesszen kárba.
-Nem veszett. És nem is fog. Mindenki fantasztikusan érzi magát.
-De te nem vagy ott. És az a legfontosabb hogy te érezd fantasztikusan magad.
-Én úgy éreztem magam. És visszamegyek ne aggódj. Felzabálok mindent. Nagyon hiányzott már ez. El sem hiszed mennyire.
Rámosolyogtam.
-Jó hallani, hogy fantasztikusan érezted magad.
-Lucy is fantasztikusan érzi magát.
-Kicsit sok a fantasztikus, nem?-Mindketten kellemetlenül éreztük magunkat.-Kérlek ne szólj Lucynak. Egyből feljönne segíteni nekem.
-Akkor kinek szóljak?
-Senkinek! Megoldom én!-Jane morcos fejt vágott.-Komolyan! Most menj! -mosolyogtam rá. Eleresztett egy mosolyt. Arra vártam hogy megöleljen, de persze, tudhattam volna, hogy rosszul érzi magát azzal kapcsolatban amit látott. Én is rosszul éreztem magam amiatt amit tettem. El kellene döntenem végre hogy mit akarok. Túl sokáig tartott így is az érzelmi huzavona... A kérdés már csak az, hogy meddig fog tartani?
Abban a ruhában, sminkben aludtam el éjszaka.
Másnap reggel Lucy érkezése keltett fel.
-Hát veled meg mi történt?- kérdezte, miközben a reggeli teát letette az asztalra.
Nehezen felültem.-Elestem.
-Fáj valamid?-Oda sietett az ágyhoz. Olyan rendezett volt, mintha egész éjszaka csicsikált volna az ágyában. A haja tökéletes kontyban, a ruhája vasalva, az arca pedig kisimult volt.
-Kificamodott a bokám.
-És én erről miért nem tudok?
-Mostmár tudsz!
-Az rúzs és szempillafesték a párnádon?
-Azt hiszem, igen.
-Ennyire fáj? Nem tudtál ráállni sem?
-De... Rá tudok állni félig-meddig. Csak... szimplán bealudtam.
-Először jobb lenne ha megfürdenél, aztán hozok neked reggelit is.-A segítségével elmentem a fürdőszobáig, majd lehúzta a cipzárt, ledobtam a ruhát, közben a kád megtelt vízzel. Amíg kivitte a ruhámat, ledobtam a bugyimat is, és beszenvedtem magam a kádba. Áztattam magam pár percig, de nem akartam hogy Lucy odakint arra várjon hosszú percekig, hogy segíthessen, így semmit sem tud csinálni. 10 percnél tovább nem maradtam bent. Segített kiszállni, aztán miután én gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsit, visszatért.
-Lucy! Tudok már egyedül sétálni, tudod a szüleim megtanítottak rá még kisgyerekként. Nem fejlődtem vissza.
-Tudom... de aggódok miattad.
-Te is olyan vagy mint Jane eleinte. Amúgy aranyos vagy.- Leültem az ágyra.-Köszönöm. -Lucy elment a teáért, aztán a csészét a kispohárral együtt a kezembe nyomta.-Hogy érezted magad tegnap?
-Ó, nagyon jól!-Vigyorgott. Felvídította a kérdésem.-Sokat táncoltam, és a midgardi ételek nagyon finomak.
-És Kirien?
-Ő is sokat táncolt.-Elkezdett pirulni.
-Veled.
Lehunyta a szemeit.-Velem. Te táncoltál valakivel Jane és a barátain kívül?
-Öhm... nem. Idegen emberekkel.
-Hogy estél el?
-Sok koktélt ittam.-Beleittam a teámba. Hazudtam, és rosszul éreztem magam. De ez egy kegyes hazugság mindkettőnk számára.
-Igen... és?
-Sétáltam a hátsó kertben és beleéptem egy gödörbe.
-Mikor mentél el?
-Nem tudom... Éjfél körül.-Újra beleittam.-Finom a tea! Milyen fajta?
-Trópusi gyümölcsös. Jelentsen ez bármit is. Midgardról el lett hozva véletlenül ez is. De úgy kell csinálni, akárcsak az itteni teákat. Én választottam.
-Jót választottál.-A beszélgetésünk itt egy kis szünetet tartott, de hamarosan folytattam egy témát.-És milyen Kirien?
-Barátságos, vicces és...
-Helyes?-Mondtam ki helyette.
-Ezt a szót kerestem.-Nevetett fel. Szegény eléggé zavarban volt.
-Történt köztetek valami?-Kérdeztem nagy mosollyal, pont mint amikor a barátnőnkkel beszélünk ilyen szaftos témákról. Elvégre Lucy a barátnőm volt.
-Beszélgettünk. Elég sokat. Aztán táncoltunk. De ennyi... Semmi több. 
-Majd fog, nem igaz?-Vigyorogtam tovább.
-Ami azt illeti... Tegnap este megbeszéltük, hogy találkozunk ma. 
-Komolyan? Hát ez szuper! 
-De talán le kellene mondanom. Nem akarlak így itt hagyni. 
-Megvagyok én! Ne hagyd ki ezt az alkalmat! Barátkozzatok össze. Majd látod hogy mennyire működik. Meglátásom szerint, eddig eléggé működőképesnek bizonyult. 
-Nagyon is.
-Bejön neked a srác, ugye?
-Be.-Mosolyodott el. 

Órákig beszélgettünk a bálról, az emberekről, a zenéről, a kajáról. Kicsit részletesebben elmeséltem Lucynak milyen Midgardon az igazi buli. A házibuli, vagy amikor valaki egy diszkóba megy. Nem mintha én olyan sokat lógtam volna ilyen helyeken. Már említettem, hogy apáék elég ritkán engedtek el. 
Amint Lucy elment a reggelimért egyedül maradtam. Betakarózva ültem, és néztem ki az ablakon. Csak a hegyek felét láttam, és azt, hogy bárányfelhős az ég. Olyan jó lett volna egy erkély, amire kiülhettem volna, nézni a tájat. De eddig egyetlenegy erkélyes szobával találkoztam. Lokiéval. Persze, hogy neki kell egy külön erkély. Antiszociális, így a harmadikon levő erkélyajtókról kinyíló hatalmas egybefüggő erkély nem megfelelő számára. A gondolatmenetem a következő volt: E erkély, Loki, nagyszülők, veszekedés, tánc. A táncon megragadtam. Kicsit tovább is, mint a többin. Eszembe jutott a zene, a mozdulatok, aztán ahogy közeledtünk egymáshoz, majd a csók is beugrott. A csók. Miért akarom mindig újra és újra érezni? Amikor olyan csúnyán ott hagyott. Megbántott. A gondolatmenetemben visszatértem a veszekedésig. A fejembe másztak a szavai, majd láttam ahogy távolodik. Teljes erőmből rácsaptam az ágyra. 

4 órával később, Jane betért hozzám ebédelni. Nem igazán értettem miért jött egyáltalán. Miután helyet foglalat az asztalkámnál, Lucy magunkra hagyott minket. Este volt a találkája, felkészült rá lelkileg. Jane elkezdett mesélni egy falusi lányról, aki a palotában szeretne dolgozni, és Jane már javában intézkedik ezen álma megvalósításában. Igazából Jane csak elfoglalja magát. Amikor befejezte kínos csönd telepedett ránk.
Maradék pizzát ettünk ebédre, én már a második szeletnél tartottam, de Ő annyit beszélt, hogy nem nagyon volt ideje enni is közben. 
-Hogy van a lábad?-Törte meg a csendet.
-Jobban. Még 6 nap pihi, aztán mehetek ahova akarok.
-Szuper.-Mondta nem túl lelkesen.
Letettem a pizzámat.-Jane, miért is jöttél ide pontosan?
-Dumálgatni.
-Tudni akarod mit műveltem tegnap, igaz?
-Tényleg, mit is műveltél tegnap? -Lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy ez állt a hátterében ennek az egésznek. Mi másért is jött volna egy ilyen helyzetben? 
-Megcsókoltam Őt. 
-Miért?
-Csak smároltunk. Tudod, szoktak ilyen dolgok történni. Mindennap smárol valaki okok nélkül a suliban is. Az utcákon.-A pizzámra néztem.- Érzelemmentesen. 
-Aha. És ezt hogy higgyem el?-Újra felnéztem rá. - Sokszor láttam már, hogy hogy néztek egymásra. Ez nem volt érzelemmentes.
-Talán nem!-Rivalltam rá.- És akkor? 
-Ez veszélyes neked. És nagy hülyeség.
-Mert, neked Thorral lenni olyan marhára biztonságos volt?
-Thor nem egy pszichopata.
-Akkor is veszélyes.
-De nem ugyanúgy. 
-Mit számít az?-Kérdeztem, majd tovább vizslattam a pizzámat.
-Hanyadik alkalom volt ez tegnap éjszaka?
-Nem vagyok ribanc, ha erre akarsz kilyukadni.
-Te is tudod, hogy nem erre akarok.
Kifújtam a levegőt. Már megint barom voltam.-A második. Az első reggel történt a tóban. Csak úgy... megtörtént. 
-Most ti... együtt vagytok?
-Halhattad hogy kiabáltam vele tegnap.
-Miért kiabáltál vele?
-Mert nem érdekli másokkal mi van. 
-Sosem érdekelte.
-Tudom...-Sóhajtottam egyet. Loki is egy barom. Összeillünk.- És te Jane? Hogy vagy?
-Szeretném ha vége lenne ennek. Az egésznek.
-Szeretnél Thorral lenni.-Bólintott egy aprót. Én is szeretnék valakivel lenni.  Mondtam magamban.- Jane... A Lokis dolog...
-Ne. Elég ebből.
-Nem elég. Tudnod kell.
Ő is vett egy mély levegőt, majd kifújta, rám emelte a tekintetét jelezve, hogy kezdhetem.
-Az igazság az hogy érzek iránta valami megmagyarázhatatlan dolgot. Nem tudom magamban elfojtani. Egy darabig sikerült, de reggel, amikor olyan közel voltam hozzá elvesztettem az önkontrollt. Ahogy tegnap is a tánc után. Az érintése valahogy kivált belőlem egyfajta vágyat.-Behunytam a szemem. - És ha a csókunkra gondolok... - kinyitottam- újra meg akarom tenni. Ne hidd azt, hogy én ennek annyira örülök. Tudom, mélyen belül hogy rossz ember, de én nem ezt az oldalát látom benne. Pedig lenne rá okom.- Gondoltam itt a felrobbantott lakásra, vagy hogy nem érdekli a szeretteim közül hányan halnak meg, csak hatalom izgatja.
Jane halványan elmosolyodott. -Tudom mit érzel.- Motyogta. - Tudom milyen sóvárogni valaki csókja után. Huzamosabb ideje kísért engem.-Felállt.- El akarom fogadni ezt az egészet. Tényleg. Én csak... nem akarok neked ilyen sorsot. Remélem párszor átgondolod azt, hogyan fogsz cselekedni a legközelebb adódó alkalomkor. Azelőtt gondold át leginkább, mielőtt megtennéd.
Jane megfordult, majd szépen elhagyta a szobámat.