Far From Home

91.

-Hogy csináljuk? - kérdeztem.
-Jó kérdés... Először is kapcsolatba kell lépnünk velük.
-Hát... Feltételezem, hogy próbáltak már kapcsolatba lépni veled. Így van?
-Számos alkalommal.
-Akkor csináljuk ugyanazt, mint ők - csaptam össze a tenyerem.
-Azt nem lehet.
-Miért?
-Mivel fél év után unalmassá vált a sok badarság, amit összehordtak és a kapcsolatot teljesen szétbontottam. Meg lehet javítani, de ahhoz körülbelül 3 nap kellene és nekem kell csinálnom. Most pedig nem tűnhetek el 3 órára sem, nem hogy napra.
-És ha valakire rátennél egy varázslatot, hogy úgy nézzen ki, mint te? Mondjuk Oliverre? Vagy valaki másra?
-Működne, de maximum 2 napig tudnám egyszerre azt is csinálni, meg a kapcsolaton is dolgozni, ha nem bukunk le hamarabb persze. Biztosra veszem, hogy már rengeteg új kémet szerveztek be a palotába és nem lenne kimondottan biztonságos. Egy nagyon jó kém, már egy pár mozdulatból képes lehet elmondani, hogy az én vagyok-e vagy sem.
-Kémek!- kiáltottam fel, ahogy eszembe jutott a barátom és a vörös hajú lány is. - A Földről véletlenül nem érkeztek kémek? Olyanok, akikről tudsz és manipulálsz?
-Ami azt illeti... Vannak. Meghagytam egy párat, hogy a hamis információkat jutassák el a Bosszúállókhoz. De nem tudom, hogy mennyire megbízhatóak. Attól tartok, csak több bajt hoznának ránk, ha tisztában lennének a pontos helyzetünkkel.
Vissza ültem az ágyra és gondolkodni kezdtem. Én ismertem is egy ex-kémet és úgy éreztem, hogy az ő segítségét kérhetem, de nem adhattam ki Lokinak, ezért valamit ki kellett találnom.
-És ha én mennék ki a városba és keresnék egy kémet? Ha én keresem meg és úgy teszek, mintha el akarnék szökni szerintem segítenének. Akkor megtudnám, hogy hogyan lépjünk kapcsolatba a szüleimmel.
-Ez egy jó ötlet, de mégis hogyan akarod kivitelezni, hogy ne vegyenek észre?
-Azon a titkos folyosón megyek ki, amiről csak mi tudunk.
-És a városban? Mi van, ha valaki felismer?
-Felveszek valami hétköznapi ruhát, meg csuklyát teszek a fejemre. A hajamat is eltakarom vele. És velem jöhet valaki.
-A katonáimat ismerik a kémek.
-Akkor megyek egyedül.
-Nem mehetsz megint egyedül, nem engedem. Megyek veled.
-Ne! - szóltam rá, kicsit ijedtebben és hangosabban, mint kellett volna.
-Miért ne?- ráncolta össze a homlokát.
-Oké, hogy tennél magadra álcát... De ezek nem amatőrök, főleg nem ezután! Mi van, ha valamivel érzékelik a mágiádat? Ott helyben lebuknánk... Sokkal egyszerűbb ha én megyek. Mit tehetnek velem? Csak sétálok a városban és rosszul leszek, ezért bekopogtatok egy házba.
-Rendben van, meggyőztél. De Oliver a közeledben lesz végig.
-De...
-Ott lesz és kész - szólt közbe. - Erről nem nyitok vitát.
-Rendben van - egyeztem bele.
A szoba szélén lévő szekrényekhez ment és kinyitott egyet. Rendezett kupacokban álltak a papírok, illetve összetekercselve. Az egyik ilyen kicsi tekercsért nyúlt, kivette és kinyitotta. Végigfutatta rajta a tekintetét, aztán oda hozta nekem és a kezembe nyomta.
-Egy lista a felfedezett kémekről és a lakhelyükről. Aki mellett kérdőjel van, azt sosem tudtam biztosra mondani.
-Rendben van - néztem végig a listát.
Egy név egyszerűen kiszúrta a szememet. Kirien neve is a listán szerepelt, de ki volt húzva. Nem sok más név volt még kihúzva, csak az övé meg két másik a hatból. Furcsálltam, hogy csak ilyen kevés volt felírva és éreztem, hogy valamit nem mond el.
-Miért vannak kihúzva nevek?
-Őket elég ideig kémnek gondoltuk ahhoz, hogy felírjuk őket erre a listára. Végül bebizonyosodott, hogy nem azok.
-Értem - mondtam. -Akkor jobb, ha átöltözöm és elindulok.
-Máris?
-Nem húzhatjuk tovább az időt. Cselekednünk kell. Minél hamarabb. Találkozzunk itt fél óra múlva. Szólj Olivernek is a tervről.
-Megértettem - mosolyodott el.
Az én szám is mosolyra húzódott.
-Miért mosolyogsz?
-Úgy szeretem, amikor így parancsolgatsz. Aranyos vagy.
Megütöttem a karját, majd egy félig elfojtott mosollyal elindultam a szobám felé.
Lucy pont nem sokkal utánam érkezett meg. Elmeséltem neki, ami történt és hogy mi a tervünk, vagyis mi az én igazi tervem.
-Oliver jön velem, vagyis nem lesz baj. Találkozunk vele és megkérem, hogy segítsen. Valószínűleg több lesz, mint boldog, hogy Lokit lelökheti a trónról.
Fejeztem be a mondandómat, miközben Lucy összetette a szürke ruhámat. Loki szobájában terveztem átöltözni, hogy senki se lásson a ruhába.
-És honnan tudod, hogy megbízhatsz benne?
-Van más választása? Ez a hely romokban lesz, ha nem teszünk valamit. És így ő még nyer is - fordultam vele szembe.
-És veled mi lesz?
-Ez hogy érted?
-Ha visszamész Midgardra és Loki pedig a börtönbe. Mi lesz utána?
-Meggyőzöm a szüleimet, hogy nem oda való.
-Szerinted hallgatni fognak rád?
-Ha nem, akkor megszököm és eljövök érte. Kiszabadítom és újra átvesszük a hatalmat - vicceltem. - Nem lesz baj. Minden meg fog oldódni, ahogy mindig is.
-Hiszek neked, Ally - ölelt át. - Tudom, hogy te mindig, mindent megoldasz valahogy.