Far From Home

1.

Alig aludtam az éjszaka, ugyanis egyfolytában Sean járt a fejemben. Amikor reggel utolsóként kimásztam az ágyból, arra hogy anya felébresztett, a fürdőszobába mentem rendbe szedni magam. Amikor belenéztem a tükörbe láttam, hogy amúgy sem aludtam jól. Ugyanis én -szinte mindig- ahogy elalszom úgy kelek fel reggel. Szóval a hajam sem lesz olyan kócos. Most viszont jobban hasonlított egy madárfészekre, mintsem hajra. Amúgy szerettem a hajamat, a színét apától örököltem. Pont mint a szemem színét. Buck bácsi szerint kiskoromban úgy néztem ki mint egy angyal, a szőke hajammal és a kék szemeimmel. Mindig olyan aranyos ahogy arról mesél mikor kicsi voltam. Látszik rajta hogy ő is akar gyereket. Csak hogy a felesége, Evelyn még nem áll rá készen. Bucky pedig ezt elfogadja, és nem sietteti.
Bár ez nem igazán tartozik ide, azt el kell mondanom hogy alacsony vagyok. Ez is a genetika... Bár sokszor szeretek kicsi lenni. Jól érzem így magam. Kifésültem a hajamat, de nem mentem vele sokra mert természetesen hullámos volt. Felöltöztem, aztán a bőröndömmel együtt le mentem anyáékhoz.
-Olyan régen láttam Jane-t. Talán két éve.-Mondta anya.
-Az a szülinapom nagyon jó volt.-Mentem oda hozzájuk. Azelőtt szakítottak-vagy mi a fene történt- , de Jane-el történt valami és vissza mentek Asgardba, ahol valahogyan sikerült meg gyógyítani őt. Ennyit tudok. Anyáék nem szeretnek beleavatni ilyen ügyekbe. Én viszont sajnos túl kíváncsi típus vagyok.
-Mehetünk? Lye, betetted a szendvicseket?-Nem mintha éheznénk Asgardban, csak a reggeli ez volt.
-Nem vagyok azért annyira sötét, hogy 3 szendvicset elfelejtsek.
-Jó, jó, nyugi.-Mondta apa aztán amikor azt hitte anya nem látja megforgatta a szemeit. Elnevettem magam.
-Láttam.-Mosolygott anya is. Kimentünk a kocsihoz, apa betette a cuccokat, anya pedig bezárt aztán elindultunk.
-Anya, te hogy találkoztál Jane-el? Azt tudom hogy apa még egyszer a bázison, de te sosem mondtad el.
-Tudod volt az harc amit ,,végső háborúnak'' hívnak a többiek.- Az az ahol anya megküzdött a szüleivel is, és utána mentek el apával. Azért hívjuk végső háborúnak, mert évekig semmi sem történt hogy szükség legyen a csapatra.-Úgy találkoztam a szüleimmel, hogy Jane-t át kellett vinnem egy gyógyszertárba, mert eltalálták. Thor kért meg rá. Akkor nem igazán barátkoztunk össze, nem volt sok időnk beszélgetni. Onnan pedig tudod hogy amikor vissza jöttünk még együtt voltak Thor-al, és sokáig nagyon jóban voltunk. Aztán Thor elment, de vissza jött mert Jane beteg lett. Azóta nem találkoztunk, hogy megtudtuk hogy jól van. Vajon mikor jöttek össze újra?-Tette fel anya a költői kérdést. Mosolyogtam egy sort, aztán csöndben bámultam ki az ablakon az út további részében.
A semmi közepére érkeztünk. Akit először megláttam az Buck volt. Aztán kiszálltam és láttam Evelyn-t és Thor-t is.
Egyből odamentem és megöleltem a nagybátyámat.
-Szia Hercegnő!-Azóta szólít hercegnőnek hogy kiskoromban egyszer olyat játszottam, és mindig ő volt a lovag. Rá vettem arra is hogy levágassa a haját, olyanra mint régen. (Láttam róla filmet.) (De végül újra megnövesztette, igazán sokat értem el vele!) Mit is mondhatnék? Mindenkinek vannak olyan emlékei amik bár kellemesek, így utólag mégis úgy gondolja hogy cikis volt. Ez nekem is olyan volt, és olyan is marad, de már megszoktam hogy így szólít.
-Szia!
-Hogy érzed magad?
-Izgatottan!
Elmosolyodott aztán én még megöleltem Evelyn-t is, de valahogy Thor-nál nem tudtam eldönteni mit csináljak. Vele is jóban voltam, de azért nem annyira Bucky-val. Olyan magas volt hogy csak a mellkasáig értem.
Végül ő ölelt meg engem.
-De meg nőttél!- Vele négy éve találkoztam utoljára. Akkor még csak 12 éves voltam.
-Hát te nem változtál...-Mondtam halkan aztán elhúzódtam és átvettem a csomagomat apától. Tényleg nem változott. Semmit. Ekkor beugrott valami. Ha Thor 5000 évig is élhet akkor Jane-el mi lesz? Ő megöregszik és meghal mint minden normális ember.
-Készen álltok?-Kérdezte vigyorogva. Miután mindannyian bólintottunk, felemelte a pörölyét, aztán színes csíkok sütöttek le az égből. Majd mintha repültünk volna. Gyors volt, szinte beleszédültem. És körülöttem mintha az univerzum lett volna. Végül a lábam mintha magától vittek volna. Kisétáltunk a nagyon erős fényből. Szinte elvakított.
Amikor újra kinyitottam a szemem egy félgömb alakú, nagy arany teremben voltunk. Arany fogaskerekek voltak a falon, vagy éppen minták. Egy páncélos ember állt egy megemelt részen.
-Ő itt Heimdall. A kapu és a Biförszt őrzője.
Meghajtotta a fejét.-Üdvözöllek Asgardban.
-És vigyázzatok, mert mindent lát.-Vigyorgott Thor.
-Mindent? Mindenhol?- kérdeztem izgatottan.
-Úgy van - mondta Thor közben elindult kifelé. Mentünk utána.-Még jövök, van egy csapat aki nem érkezett meg.- Mindenki kiment, én még visszafordultam.
-Viszlát.-Mosolyogtam rá. Ő is eleresztett egy halvány mosolyt aztán meghajtotta a fejét. Én pedig követtem a többieket. Először a a hidat pillantottam meg. Kissé átlátszó volt, de a szivárvány színeiben pompázott. A szivárvány hídon egy hintó is állt, aminek az ülései egymás mögött voltak, előre nézve, tető pedig nem volt rajta. Az ülések halványrózsaszínek voltak egy rettentően kényelmes, puha anyagból készültek, olyanból mint az antik kanapék. Viszont, én még előtte megálltam. Asgard egyszerűen gyönyörű volt! Messze kimagasodott a palota, de más épületek is, mögötte pedig fehércsúcsos hegyek tűntek fel. A palota aranyban pompázott és úgy nézett ki, mint az orgonán a sípok. Legalábbis ahhoz tudnám hasonlítani. A házak, épületek előtte hasonlítottak az középkori városok házihoz, de a főúthoz közel inkább modernebb épületek láttam. Többemeletes, üveges is akár, fura alakúak. Bepattantunk a világosbarna hintóba. Én elől ültem Thor mellett a két hátsó sorban pedig apáék és Buck bácsiék.
-És kiket várunk még?- kérdeztem.
-A Starkokat. Tudtommal valami közbejött ezért csak délután jönnek. De nem baj, nekik lesz kevesebb idejük kipakolni.- Kicsit elszomorodtam. Annál kevesebb időm lesz Sean-al lenni.
-Mi jött közbe?- kérdeztem.
-Valami Stark ügy. Senki sem tudja mit művelnek mindig. -Ekkor elgondolkodtam. Ha összejövök Sean-el, rólam is így átalánosságban fognak beszélni? Mert sokszor (nem mondom hogy mindig) Peppernek semmi köze sincs ezekhez a dolgokhoz.
Az út további részében a háttérből hallgattam a beszélgetést, csak Asgardot néztem. Végigmentünk a városon. Néha olyan érzés volt mintha visszamentünk volna az időbe, egészen az ókorig. A ruhák is egészen hasonlóak voltak.
Eltelt pár perc mire a palotába értünk. Elől volt egy kertféleség, ott szálltunk ki. A kapu vagy 5 méteres volt, törtfehér, a rács helyett fekete virágminták voltak. Besétáltunk a hatalmas épületbe. Még több arany vakított el. Már kezdtem szédülni attól a színtől.
-A szobáitok a harmadikon vannak. Ennek a folyosónak a végén- mutatott jobbra -található a trónterem, de először át kéne öltöznötök. Balra pedig az a hely van ahol meg lesz tarva az esküvő utáni... Hogy is mondják?
-Lakodalom?-Szólalt meg anya.
- Igen!-Mondta Thor aztán elindult felfelé a lépcsőn. A második emelet nagyon fura volt. Hatalmas díszített, kőoszlopok voltak végig a folyosón, és padok, növények. Fal pedig nem volt.
-Thor, -mentem előre hozzá, -és ha esik az eső? Vagy itt csak te tudsz esőt csinálni?
-Nem. Tudod Asgard ahhoz képest mennyire nem tűnik modernek, az. Csak mi nem telefonálgatunk, vagy számítógépezünk. Ha eső várható akkor egy gombnyomással lehúzódnak a falak, így meg vagyunk védve.
-Értem. Szupi.-Mosolyogtam, majd hátra fordultam.- Ilyen nekem is kell! -Viccelődtem.-Csak nekem a tető húzódjon fel meg le hogy tudjam nézni a csillagokat.
Anyáék összenéztek. A csillagok a szívügyük. Szeretnek csak így elmenni a városból nyáron, ki feküdni valahová, és bámulni a csillagokat. Bevallom én is szeretem ezt csinálni, de a szüleim imádják. Fel se tűnik nekik néha, hogy az akkor 13 éves lányuknak fogalma sincs hol vannak éjnek éjjelén. Kisebb koromban is adódtak ilyen esetek, de akkor mindig vigyázott rám valaki. Nagyobb koromban (16 évesen) egyszer nyáron egy hétre elküldték a nagyszüleimhez, -kettesben akartak tölteni egy kis időt- ahol anyu régi szobájában aludtam. Akkor értettem meg hogy miért szeretik ezt ennyire. Ugyanis anyu szobájában az ablak a falon/plafonon volt, és anya látta a csillagokat éjszaka. A történtekből pedig arra következtettem hogy biztos sokat aludtak itt. Aztán megtaláltam a szekrény mélyén apa pólóját és már mást is gondoltam... Fúj.
-Persze kicsim, még egy kastélyt is kapsz.-Viccelődött tovább apa.
-Oh, ti annyira megértetek engem! -Nevettem fel. Ekkor gondoltam bele abba, hogy ez milyen ribancosan hangzott.
Amikor felértünk a harmadikon már minden normális volt. A folyosó fehér volt, de arany mintákkal, így ha ránézett az ember mégis úgy látta, hogy az arany szín dominál. Ablakok voltak, a baloldalon, jobboldalt' pedig a szoba ajtók. Ez a hosszú folyosó elment egészen az egyik végétől a másikig, de kiindultak belőle kisebb folyósok  három szobánként oldalra, vagy a lépcső mellett is elment egy, ami egy nagyobb szalonba vezetett. De az egez olyan hatalmas volt és olyan bonyolult, hogy nem jártuk be.
-Kövessetek.-Mondta aztán elindult jobbra.
-A ti szobáitok hol vannak?- Kérdeztem.
-A miénk Jane-el a bal oldalon, az apám szobája fent a negyediken.
-Akkor minek ez a sok ajtó?- elég hülyén hangzott ez a kérdés, így fel is nevettem, úgy ahogy a többiek is.
-Hát tudod, itt van a "nemes" vendégek része, balra pedig az aktuális lakrészünk Jane-el. Mi is a negyediken leszünk, de felújították a lakrészünket és ma este alszunk ott először. Általában mindig odafent van a király és királyné, és a leszármazottjaik.
-Van testvéred?- folytattam a kíváncsiskodást.
Thor apára nézett, aki mögöttünk volt. Mintha valamire várna. Nem láttam mi történt, mert mire hátra fordítottam a fejem úgy tűnt apa anyával beszél.
-Nincs.-Mondta végül semleges arckifejezéssel.
-És Jane-nek?
-Tudtommal van - mosolyodott el.
-Ally, nyugi - hallottam apát.
-Miért?
-Engem nem zavar.-Mosolygott rám Thor. Hát igen, megesik hogy túl sokat dumálok vagy előjön a kíváncsiság-rohamom. Anyáék legalábbis így hívják amikor megállás nélkül kérdezgetek.-Itt vannak a Stark szobák, Natasha és Benner szobája, -ők a régi csapatban az egyedüliek akik nem házasok,- Barnes szoba és a Rogers. Remélem nem baj hogy külön szobában vagytok.-Nézett rám.
Hátra néztem. Most komolyan engem néz?!-16 éves vagyok, nem 5.-Mondtam végül. Mindig ezt csinálják. Szinte mindenki kislányként kezel.
-Jól van. Akkor odalent találkozunk.
-És ha nem jó rám a ruha?-Kérdezte anya kicsit kiakadva. Neki mindig is mániája volt a kinézete, a súlya. Engem nem igazán érdekelt. Letojtam magasról mindenkit.
-Ne már Lye.-Motyogta apa, aki pedig szintén olyan volt mint én: nem érdekelte. Mondjuk őt nem a saját súlya nem érdekelte hanem anyáé. Őszintén néha bennem van a félelem hogy sose találok olyan normális pasit mint apa. Nagyon ritka az ilyen. És én nem tudok leélni egy életét egy olyannal aki mindig azon hisztizik hogy hogy nézek ki, hány kiló vagyok.
-Tudod, van az a lány, Darcy, Jane barátnője. Ő egy kis ideig itt volt, és a mérete ugyanaz mint neked. Vagyis ezt gondoljuk. De lehet hogy még kisebb ruha is kell majd neked Lyra. Evelyn olyan mint az anyám volt, Frigga, Nat is olyan Darcy-s, te pedig tisztára Jane vagy.- mondta nekem Thor.
-Akkor mehetünk?-Kérdeztem.
-Persze.
-Köszi.-Mosolyogtam, aztán bementem a szobámba. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas ágy oldalra fordítva, vele szemben ablakok, körülötte szekrények, könyvespolcok, és díszes bútorok. Az ágyam arany volt, rajta díszpárnákkal, fehér takaróval amin arany minták voltak. Kicsit sok volt az az arany. De az ágyon ott hevert a ruhám, ami végre nem arany volt. Egyszerű rózsaszín, ami elől a bokáimig ért, hátul viszont egy kicsit húztam. Olyan egyszerű volt, el sem hittem hogy igazi. Megláttam rajta a kis cetlit.

,,Szeretném ha az esküvőn is ezt hordanád! Ezt választottam neked, szerintem nagyon illik hozzád. Remélem tetszik!''

Jane

Úgy tűnik Jane valahogy megérezte, hogy soknak fogom találni ezt a helyet. Az ízlésemet is eltalálta. Felvettem a ruhát, kész cipő kollekció volt az egyik szekrényben szóval kiválasztottam egyet, a hajamat pedig kicsit kifésültem. A fésűt a fürdőszobában találtam. A fürdőszoba normális volt. Fehér, nagy káddal, külön zuhanyzóval. A mosdókagyló előtt pedig ott volt a szintén nagy tükör. Még egyszer belenéztem, aztán kimentem.
Anyáék ott álltak, és vártak ránk. Anyán egy földig érő piros, vállra csúsztatott ujjú ruha volt, apa pedig tökre átlagosan nézett ki. Csak már nem farmer volt rajta.
-Nyugi, az esküvőre átöltözöm.-Mondta.
-Kicsit olyan mintha melegítő lenne rajtad.
-Bárcsak az lenne.-Nézett fel.
-Mintha csak visszamentünk volna az időben.-Hallottam Buck hangját.
-Egyetértek.-Mondta apa ahogy végig nézett rajtam.
-Köszönöm? Bár nem tudom eldönteni hogy ez most bók, vagy inkább...
-Sziasztok!-Hallottuk Jane hangját a folyósó végéről.
Kicsit előrébb mentem, Jane futott de én a magassarkúban még csak gondolni sem akartam rá. Aztán elém ért és átölelt. Akkora volt mint én.
-Szia!-Öleltem meg.
-Gyönyörű vagy!-Mondta mosolyogva.
Hátra fordultam és felváltva néztem apára is Bucky-ra.
-Na látjátok? Ez bók volt.-Visszafordultam.
-Tartsd meg ezt a ruhát!-Mondta miközben lenézett.
-Komolyan?
-A szőke hajadhoz nagyon jól áll!
-Köszönöm! Neked pedig a kék áll jól! Szerintem sosem láttalak még kékben.
-Ma fehérbe leszek! -Vigyorgott.-Na jó köszönök a többieknek is.- Elment, megölelte az embereket, közben anyával leállt beszélgetni. Ahogy elnéztem mintha nem változott volna semmit sem. Semmit.
-Kire várunk?-Kérdezte Jane végül.
-Már senkire!-Hallottam Evelyn-t. Hátra fordultam. Rajta egy lila ruha volt, kövekkel kirakva. Minél lejjebb volt, annál több. Jane bár őt nem igazán ismerte, (mert Bucky-val csak 4 éve találkoztak és 3 éve vannak együtt) mégis boldogan odament és megölelte. Látszott rajta hogy igazán boldog. Nagyon boldog. Mondjuk, az igaz neki a kisugárzása is alapból ilyen volt, de most mintha még boldogabb lenne. Megértem.
Hamarosan elindultunk le a lépcsőn. Lementünk egészen a trónteremig. Onnan Thor vett át minket. Mintha csak turisták lettünk volna egy idegen országban. Mondjuk, ha belegondolok, pont azok voltunk. Odabent egy jó hosszú terem végén volt a hatalmas trón, ahol egy idős ember ült. A háttérbe húzódva, mentem a szüleim után közben fel-fel néztem. Bár ez is kicsit sok volt nekem mégis gyönyörű volt. A végén majdnem neki mentem apának. Éppen megérintettem a hátát, aztán meg is kapaszkodtam benne.
-Apám, ők a barátaim.-Mutatott be minket Thor.
-Üdvözöllek titeket Asgardban! -Hirtelen olyan hangosan beszélt hogy meg is ijedtem. Visszhangzott a terem, így még rosszabb is volt.
Mindenki meghajolt, én pedig kicsit késve követtem a példájukat.
-Kaptam bevezetőt, így tudom kik vagytok: a fiam hűséges barátai, kikkel együtt küzdött Midagrdon.-Kissé megmozdult, észrevett engem.- Kivéve azt a kis hölgyet, ott hátul. Mutatkozz be gyermekem.
Jesszus. Fogalmam sem volt mit csináljak pontosan, szóval előléptem, és mint az előbb meghajoltam.
-A nevem Allyssa Rogers. Nem vagyok benne a csapatba, csak... Öhm... Barát vagyok?-Motyogtam össze vissza. Határozottan leégtem. Az arcom is tuti piros volt. Hülye gének!
-A lányunk.
-Azt magam is kitaláltam. Rendben. Érezzék jól magukat. Három napig maradnak. Este találkozunk. Mehetnek.-Mondta. Olyan rideg volt nekem a pasi hogy örültem hogy elhúzhatunk. Sarkon fordultam, és ezúttal a sor elején mentem ki, ahol a lábaimat néztem végig. Odakint pedig bele ütköztem valakibe. Felnéztem.
-Sean! -Szólaltam meg mosolyogva.
-Szia.
-Nem tudja valaki, itt van hálózat?-Hallottam Starkot is a háttérből.
-Mizu?-Kérdeztem. Ennél bénább nem is lehettem volna.
-Most jöttünk azzal a cuccal. Tudod ami felrepít.
-Thor nélkül?
-Heimdall... Heimdall, ugye? Szóval ő felismert minket és magunktól fel szálltunk az égbe.-Mondta Tony miközben odasétált hozzánk.-Mit is mondhatnék? Elég átlagos érzés volt.
Szinte hallottam ahogy Pepper forgatja a szemeit, és láttam a lelki szemeim előtt apa unott fejét.
-Szia szívem!-Jött oda Pep és megölelt.
-Szia!-Hát igen. Ilyenkor mindenki ölelget mindenkit.
-Titeket is felkísérlek, úgyis találkoznom kell Jane-el.-Mondta Thor aztán elindult felfelé.
-Thor, odafent a többi emeleten mi van?-Mentem megint mellé.
-Semmi különös. Csak a szolgálók szobája, meg régi cuccok. Igazából ami odafent van az már csak dísz.-Mondta miközben felmentünk az emeletre.