Far From Home

22.

Ugyanabba a sikátorba érkeztünk meg mint legelőször. Ezúttal azonban kiabálás jött a nagy utcáról. És zene. Nem értettük mi van, szóval összenéztünk. Loki felvette az álcáját, ezúttal azonban megkértem arra hogy én hagy láthassam az igazi önmagát, mert kicsit zavaró a vörös hajú csávó. És kicsit morbid feje van néha. (Nem mintha az eredeti nem lenne az...) Kijjebb sétáltunk, és megálltunk. Mindenhol plakátok voltak arról hogy megmenekültek pedig mindketten tudtuk hogy csupán rövid ideig tartó béke van a két bolygó között.
Egy lány a kezében egy kis táblát tartott rá volt írva arannyal hogy: ,,Győztünk!" ment, és közben még kiabált is, neki ment Lokinak.
-Bocsánat!-Szabadkozott, majd továbbment.
-Milyen idegesítően tudtok örülni ti midgardiak.-Simította le a ruháját, majd a lány után nézett, aki ahhoz képest hogy Október volt meglehetősen lengén öltözött, bár felül kisbabát volt rajta, alul csak egy rövidnadrág. A legrövidebb amit valaha láttam.-Bár a látvány nem rossz.
Oldalba böktem.-Beteg!
-Most mi van? Asgardban ilyet nem látsz!
-Azért mert Asgard egy kulturált hely, vagyis nem neked való. Már értem miért lógsz ki.
-Kicsit több dolog miatt mint átlagos férfi dolgok.
Elnevettem magam.-Te férfinek hívod magad?
-Miért, mi mást mondanék? Isten.
-Te semmilyen téren nem vagy isten. Hiszen még törvényes utód sem vagy, így...
-Isten vagyok. A csínytevés istene. A gonoszságé.
-Ja, hát azt észrevettem.-Körülnéztem, aztán elindultam arra amerre a tömeg is.
-Hová megyünk?
-Éhes vagyok, és földi kaját akarok enni. Hambizzunk! Mielőtt megkérdeznéd hogy mi az, azt mondom: majd meglátod.-Sétáltunk már egy ideje, amikor elment mellettünk egy kislány.-Te még a gyereket is meg akarod ölni?
-A gyerekek ártatlanok. Mellesleg embereket se akarok ölni, csak uralkodni akarok felettük. Aki meghal, csupán szükséges áldozat az uralkodáshoz vezető úton.
-Nálad valami nagyon nem oké...-Mondtam majd kikerültem a mellettem lévő nőt, és bementem a kajáldába. Loki követett engem, aztán a pénztárnál kértem két menüt, leültettem Lokit, a kezébe nyomtam a hambit, és kishíján a képébe is, mert nézegette, és szerintem még az is megfordult a fejében hogy aki ezt készítette együtt dolgozik a Bosszúállókal, és meg akarják mérgezni őt. Amikor végre beleharapott kérdezgettem milyen, de a válasza röviden ennyi volt:
-Egész jó.
De én tudtam hogy nagyon ízlik neki, mert hamar megette, és amikor hoztam még egyet arra az esetre hogy elvisszük vacsinak, amíg kimentem pisilni azt is megette, mert láttam hogy be állt a pénztárhoz. Végignéztem ahogy szenved, de nem buktattam le, csak a háttérben nevettem rajta. Utána csak sétálgattunk a város utcáin. Volt egy stand ahol árultak ezeket a kis táblácskákat, és egyből kiszúrtam egyet. Egy A/4-es kartonlapon Loki arca szerepelt, áthúzva egy nagy X-el. Amíg Loki fújtatva nézte az éljenző tömeget, megvettem, majd odamentem hozzá.
-Loki! Nézd mim van!-Vigyorogtam majd a képébe nyomtam a táblát. Válaszul csak megforgatta a szemét. -Mi a baj, nem tetszik?-Bigyesztettem le az ajkaimat.- Várj, megoldom! Visszamentem az árushoz, elkértem egy piros filcet arra hivatkozva hogy ki akarom pingálni az arcát. Helyette azonban rajzoltam a feje köré egy szívecskét.
-Na így jobban tetszik?
-Csodálatos.-Forgatta továbbra is a szemeit, de amint jobban megnézte nem bírta ki elnevette magát. Ott nevettünk közben a képet néztük. Akkor láttuk hogy egy molett férfi egy kész csapattal állt előttünk.
-Nézzétek a plakátját!-Kiabálta, de a csapatján kívül senki sem figyelt rá.-Ki vagy te? Lokista?- A ,,Lokista" szó hallatára elkezdtem nevetni megint, a hasamat fogtam, és azt hittem mindjárt össze esek. Loki nem nevetett ennyire, de őt is megfogta ez a szó.
-Hallod ezt Loki?-Kérdeztem továbbra is nevetve.
-Loki?-Nézett kérdőn a pasi.
Kiegyenesedtem. Én komolyan kimondtam a nevét? Hát nem volt más választásom, mint hogy rögtönöznöm kellett.
-Igen, tudják, a Lokistáknál ez amolyan beavatási szertartás, mindenkit Lokinak hívunk. Ja és a szertartás örökké tart! Éljen Loki! -Kiabáltam, miközben az ég felé emeletem a kezem. A fickó nagyon csúnyán nézett rám.
-Fussunk!-Kiáltotta Loki, aztán kézen ragadott és elkezdtük rohanni, majd amikor már biztosak voltunk benne hogy lehagytuk őket, megálltunk és nevettünk tovább.-Te őrült vagy!-Ezúttal ő is nagyon nevetett.-Azt a vackot pedig ki kellene dobnunk, a végén még valaki nekünk jön.
-Megtartom! Nekem nagyon tetszik!-Levettem a pálcikáról, összehajtottam, majd beletettem a táskámba, amibe a kaja is volt. Amúgy a táska úgy került hozzám hogy a varázsolt pénzből vettem. Kicsi, fekete oldaltáska volt, semmi extra, de a célnak pont megfelelt.
***
Este, már a nap is lement amikor kitaláltam hogy menjünk el egy bárba, és igyunk valamit. Helyet is foglaltunk, és Loki kérte, akitől nem is kellett elkérni a személyit, mert nagyjából azzal az arcával 25 lehetett.
-Te megölted az embert aki ebben a testben volt?
-Nem, csak lemásoltam. Lehet odakint tüntet éppen ellenem, és azok az emberek elkapták, mert azt hitték ő én vagyok.
-Szegény. Ez azért elég borzasztó.
-Azt hittem Lokista vagy.
Rámosolyogtam, aztán kikaptuk az italt. Nem tömény alkohol volt, sőt talán az 5%-ot sem érte el. Pont ezért ittam belőle jó sokat. Loki félve kóstolta meg, de ez is ízlett neki.
Nagyjából a 4. pohár után kezdtünk el beszélgetni.
-Mond, szoktál te inni Asgardon?
-Nem, az ivászat nem az én stílusom. Na és te? Úgy néz ki elég sokszor ittál már ilyet.-Emelte fel a poharat.
Legyintettem.-Dehogy! Életemben talán ha 3 pohárral megittam. És nagyjából 5 különböző alkalomkor. Tudod a szitut: hős szülők gyereke, sok ellenség. Nagyon féltenek. Amikor először elengedtek buliba, ami csak egy sulis lány szülinapja volt és csak a házában voltunk utánam küldték Sólyom egyik drónját, és azzal figyeltek. Vagyis csak azt hittem egyet, mert később kiderült hogy a házban is volt, szinte minden szobában. Borzasztó kínos volt, bár senki sem tudta a barátnőmön és rajtam kívül hogy az a piros drón ami a ház felett repkedett az én megfigyelésemre volt kitalálva. Azonban amikor összevesztünk egy kicsit, megértették hogy nekem is van magánéletem, bármilyen meglepő is, és leszoktak róla.
-Fura lehetett úgy felnőni hogy még a széltől is óvtak.
-Egyszer kiskoromban nem mehettem el egy szülinapi bulira, mert féltettek. Pedig ugralóvár is volt!-Nevettem.
-Hát.. Ezek a szülinapok neked eléggé keresztbe tesznek.
-Ja... A szülinapomon vittél el te is.
Elmosolyodott, majd felemelte a poharát.-Boldog szülinapot! Így 5 hónappal később!-Koccintottunk, aztán megittuk a maradékot is
a pohárból, majd megkezdtük az újabb kört.
-Tudod... Vannak dolgok amikről egyikünk se beszél, de itt az idő hogy én elmondjam.-Vett egy mély levegőt. -Van az a nő akit én valaha szerettem. Ő nem csak egy olyan cafka volt mint az a lány az utcán. Nem, ő különleges volt. Az egyetlen aki hitt bennem. Az anyám.-Hajtotta le a fejét.-Ő mutatta meg a mágia hatalmát, és ő is tanított meg rá hogyan használjam. Nem is tudom... Különleges volt a kapcsolatunk. Ugyanez Thor és közte nem mondható el. Ő mindig csak harcolt, az apánkkal gyakorolta a kardforgatást, amíg én vagy olvastam vagy az anyámmal gyakoroltam a mágiát. Akkor is éreztem hogy valahogyan nem illek a családba, de ahányszor az édesanyámmal csináltam valamit mindig különlegesnek éreztem magam.- A beszámolója közben a szemem is bekönnyesedett. Az anyja egy csodálatos ember lehetett, és Loki elképesztően dühös lehetett amikor megtudta hogy úgy halt meg hogy Jane-t próbálta védelmezni. Emiatt még dühösebb lehetett a családjára.
A kezére tettem az enyémet.-Különleges vagy, abban biztos vagyok.-Mosolyogtam. Felnézett rám, ő is elmosolyodott, aztán észbe kapott, lenézett a kezemre, én pedig azonnal elkaptam, és két kézzel ittam a pohárból.
-Oké, akkor most én jövök.-Tettem vissza az asztalra a pohárkát.-14 éves voltam, amikor az egyik nap nem mentem suliba mivel iszonyatosan fájt az alhasam. Anya otthon maradt velem, de arra gondoltunk hogy csak valami vírus vagy ilyesmi. Aztán olyan elviselhetetlenné vált a fájdalom-és még véreztem is lent, de ezt nem igazán akartam elmondani Lokinak- hogy anya bevitt a kórházba, ahol tudtak segíteni rajtam. Hetekig bent tartottak megfigyelésen, vizsgálatokat végeztek el rajtam, de semmi bajom nem volt szóval hazaengedtek. Azonban a vizsgálatok tovább folytak, mivel azt tudták hogy valami baj lehet a petefészkemben, meg... Hát őszintén mindent mondtak, mert senki se tudta mi a fene bajom van. Orvostól, orvosig hurcolásztak, én pedig depis lettem, és elegem volr
De elsősorban utána napokig sírtam. Az orvosok felírtak egy csomó gyógyszert, de egyik sem hatott. Sőt, volt olyan szer ami valami oknál fogva felvitte a lázamat, és annyira magas lett hogy végül kórházban kötöttem ki. Megint. Rengeteg szenvedtünk ezzel, és kerek 2 évig nem adtuk fel, de amikor egy újabb gyógyszeres kezelés fulladt kudarcba elvesztettem a reményt, és anya hiába akarta folytatni, én megmondtam hogy nem, elegem van az egészből, belefáradtam az egészbe.-Sóhajtottam.- Azért vagyok mindig szomorú mert próbálok nem reménykedni, hiszen ha megpróbálom csak csalódás lesz a vége. Szóval ez az egész...-Megint beleittam.
-Emlékszel arra, amikor a pajtában kérdőre vontalak, és elmondtad azt hogy mi a problémád. Azt is mondtad hogy nekem csak jó hogy nem lehet gyereked, mert az ősellenségem lánya vagy. De Allysa, nem számít kinek a lánya vagy, te megérdemled hogy anya legyél!
Könnyek gyűltek a szemembe, és elmosolyodtam. Igazán jól esett amit mondott. És tudtam hogy komolyan gondolja.  Akkor odajött a csapos, így Loki elnézett.
-Még egy kör? -Kérdezte a fiú.
-Szerintem... Jöhet.-Mondta Loki. Ezalatt én letöröltem a könnyeket.
-Milyen laza vagy!-Váltottam vissza komolytalan módba.-Tisztára mintha idevalósi lennél.
-Tőled vettem át ezt a beszédmódot. Bár elég különösnek vélem.
-Maradhat így, kérlek ne csapj vissza sznob üzemmódba!-Nevettem fel.