Far From Home

27.

Automatikusan kinyitotódott előttem az ajtó. Azonban nem arra számítottam ami odabent fogadott.

Az elképzelésem az volt hogy benyitok egy hatalmas terembe, középen egy kerekasztalal, asgardi figurákkal és Lokival. A nő pedig csak azért mondta azt hogy ne nyissák be, mert akkor megzavarám a tárgyalást. Mert amint belépnék, Loki félrelökne mindent, elindulna felém, én elindulnék felé és végül egymás karjaiban kötnénk ki. Ehelyett középen volt egy kőből faragott arany ágy, rajta Lokival. A hatalmas teremben nem tévedtem, bár nem volt rá nagy szükség ahogy elnéztem. Az "ágyhoz" rohantam. Loki ugyan abban a cuccban feküdt ott, mint amiben egyszer reggel láttam. Barna felső, és sötétzöld nadrág. Megálltam az ágya mellett, és az arcát kémleltem. ,,Most mi van vele? "- kérdeztem magamban. ,,Miért fekszik egyedül, ebben a hatalmas szobában? " -Aztán egyből a legrosszabb jutott az eszembe. Az hogy nem tudták időben megmenteni, és csak azért van ott mert éppen a temetésére készülnek. Továbbra is az arcát kutattam, arra vártam hogy megmozdítsa a száját, a szemét, a szemöldökét, vagy tőlem a haját is megmozgathatta volna, mindegy volt, csak valahogy jelezzen.
-Miért nézel?-Kérdezte végül.
Kifújtam a levegőt. Észre sem vettem hogy idő közben nem is lélegeztem.-Jesszus! Nem tudtál volna a szívrohamom előtt megszólalni?
Kinyitotta a szemét.-Az nem lett volna vicces.-Vigyorgott.
-Kapd be!-Löktem meg, amire felszisszent. Ekkor megjöttek az őrök is.-Semmi baj, nem jelent veszélyt.-Szólt Loki.-Talán.
-Ember, komolyan megijedtem! Minek vagy egy ilyen hatalmas terembe zárva ezen a kemény valamin, ha nem vagy halott?
-Elő készítettem, mert valahogy éreztem hogyha ezt eljátszom veled halott leszek.
-Jól sejtetted!-Ütöttem meg újból, amire ő ugyanúgy reagált.
-Befejeznéd?-Oda tette a kezét, ahol az egyik lövés volt.-Így sosem fog begyógyulni!
Odanyúltam, arrébb húztam az inget, és láttam egy hosszú kötést ami a mellkasi, és a válli sérüléseit is magába foglalta, de Ő elvette a kezemet.
-Hé, hé! Ne itt! Elég kényelmetlen lenne ezen az ágyon.-Vigyorgott.
-Kérsz még egy ütést?-Emeltem fel a kezemet, majd le is engedtem.-Miért nem gyógyultak be a sebek? Abban a vacakban neked is meg kellett volna gyógyulnod!
-Nem feküdtem abba a ,,vacakba".
-De hát miért? Pillanatok alatt meggyógyulnál!
-De neked már be van állítva a rendszer.
-Akkor beállítjuk újra!
-Ez nem így működik. Ha módosítjuk, vagy átalakítjuk a programot, elveszíti az azt megelőző beállításokat, vagyis nem tudjuk folytatni a kezelésedet onnan, ahonnan abbahagytuk. És nem lehet újra kezdeni, mert az komoly következményekkel is járhat.
-Na de...-Tiltakoztam volna, de közbeszakított.
-Azért fekszem itt, mert ez a szerkezet gyorsítja a gyógyulást, pont mint az injekciók amiket nap mint nap kapok.
Az eredetileg vicces beszélgetésünk átalkult komolyba,ezért úgy gondoltam vissza kell forgatnom, elvégre Loki olyan kedves volt, és nem tudtam csak állni ott, nézni őt, és ezen agyalni.
-Várj csak, majd én a varázserőmmel meggyógyítalak!-Nevettem. Elkezdtem hadonászni a felső teste felett, Loki pedig már el kezdett mosolyogni, hiszen tudta nagy hülyeséget fogok csinálni.-Huu, buu, vudu-hudu-mudu, ezennel az ősi gyógyítok eszközével meggyógyítalak Loki Laufeyson!-Mondtam drámaian, aztán gyengén rátettem a kezem a sebeire. Loki vigyorogva nézte az arcomat.-Na jobb már?
-Határozottan.-Továbbra is vigyorogva a szemembe nézett, és ugyanezt a tekintetet én is viszonoztam. Boldog voltam, hogy újra láthatom, ráadásul úgy vigyorogni. Loki összes hangulata közül mindig is ez volt a kedvencem. A furcsa humorral megáldott mosolygós Loki. Mindig engem is fel tud vídítani.
Egy idő után azon kaptam magam, hogy valamilyen furcsa, meleg érzés tölt el ahogy a szemeit nézem. Megrémültem az érzéstől és egyből elkaptam a tekinetemet.
-Nekem mennem kéne átöltözni, és lezuhanyozni. Jót tenne most egy forró fürdő.
-Igaz, biztos nehéz volt az elmúlt 2 nap.
-Elviselhető volt.
-De ha kipihented magad, elvárom hogy vissza gyere, és elmond kit kell először legyikolni.
Gyengéden ráütöttem a sebekre, aztán  kiindultam a teremből. Ahogy mentem ki megint elfogott az az érzés ami a kiszabadításom előtt. Elkezdtem szédülni, és felfordult a gyomrom. Egyfolytában csak az járt a fejemben hogy nem eshetek össze Loki előtt. Ki kell bírom. Így is tettem. Kisétáltam az összemosódott folyosóra, majd lassan sétáltam tovább. Úgy éreztem hogy nem bírom tovább nyitva tartani a szemeimet. És amint hallottam azt hogy az ajtó mögöttem becsukódott, engedtem a kísértésnek miszerint lecsuklottam a földre.
Egy sötét szobában ültem a sarokban. Körülöttem minden fekete volt. Én ezúttal viszont egy fehér ruhában voltam. Loki kilépett a sötétből, és felsegített, közben pedig mosolygott. Azonban a következő pillanatban mind a két sebből elkezdett folyni a vér, majd leesett a földre. Loki mögött apát láttam, és anyát. Aztán felbukkant Jane, majd Thor.
Apa beszélt először.-Meg akarlak menteni Ally! Tönkreteszem vele magamat is, és a körülöttem élőket, de miattad teszem! És te ennek ellenére az Ő oldalára állsz! Cserben hagyod a családod.-A szavai piros foltokat hagytak a ruhámon. -De nem is én, te teszed tönkre a családod!
-Összetörtem amiatt hogy ezt tetted!-Kiabált ezúttal anya.-Hazudtál!-Egy újabb piros folt jelent meg.
-Áruló vagy. Csalódtunk benned.
-Loki meg akart ölni többször is! Te ennek ellenére is hagyod hogy a közelében maradjak! Miért nem segítesz, Allysa? Miért hagytál engem is cserben?-A ruhámon már alig maradtak fehér pontok.
Ezután Thor is megszólalt.-Loki borzalmas! Nem érdemli meg hogy bárki törődjön vele, bár ti összeilletek! Két hazug, gonosz ember!- Mindannyian elkezdtek felém jönni, és egyszerre mondták. Az arcom már könnyben ázott, és kétségbeesetten elindultam hátrafele, így visszakerültem ülve a sarokba, ahol már nem érhettek el.
Biztonságban voltam, a ruhám viszont továbbra is vérpiros maradt.
Amint újra eszméletemnél voltam, kipattantak a szemeim. Rögtön felültem, és láttam hogy a szobámban vagyok, körülöttem pedig emberek vannak. Egyiket sem ismertem Kirienen kívül.
-Miért vagyok itt?-Kérdeztem.
-Elájultál. Az orvosok vért vettek tőled, hamarosan kiderül mi a bajod.
-Nem kapok levegőt...-Motyogtam miközben körbe néztem. Idő közben nem tettem meg azt amit annyira akartam. Kimenni, és mélyeket lélegezni szabadon. Akkor pedig ott voltam egy csomó emberrel körülöttem.Kiszálltam az ágyból.-Ki akarok menni!
-Nem lehet!-Állított meg Kirien.-Beteg vagy. Egyedül nem mehetsz sehova.
-Tud róla valaki?-Megrázta a fejét.-Remek. Maradjon is így.
-Nem mondom el senkinek ígérem. De idebent kell maradnod.
-A legjobb ha átöltözöm.
-Rendben, engedtetek neked vizet.-Erre intett valakinek a hátam mögül, és pár másodpercen beül hallottam a víz csobogását. Vissza ültem az ágyam szélére.-Jól vagy?-Kérdezte.
-Igen, csak rosszat álmodtam.
-Biztosan csak lázálom. Felment a lázad 39°-osra.
-Tényleg?
-Kaptál injekciót, és percekre rá lement. Mióta vagy rosszul?
-Csak egyszer voltam ezen kívül, a bázison.
-Hamarosan meggyógyulsz.-Mosolygott.
-Kirien, mond te hogy kerültél Midgardra?
-Loki szervezett egy hadsereget, amihez válogatnia kellett a börtönből hogy a sok hallott ne az Ő hadseregéből kerüljön ki. Én pedig önként vállalkoztam, mert tudtam hogy érted megyünk.
-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.
Egy hosszú óráig feküdtem a kádban. Megpróbáltam relaxálni, de a hülye álmom nem hagyott nyugodni. A szavak pörögtek a fejemben. Aztán Loki is a képbe jött. Az amit mondtam neki: ,,szükségem van rád". Nem is igazán tudatosult bennem mit is mondtam akkor. Bár az állítás teljesen igaz volt, nem hittem volna hogy kimondom. Nem mintha akkor arra figyeltem volna mit mondok.
Fürdés után beültem az ablakba és a napsütötte hegyeket bámultam. A kedvemhez nem igazán illett akkor az az erős fény, ezért hamarosan be is húztam a függönyt, és átültem a fotelbe. Három kopogással később valaki ki akarta nyitni az ajtót.
-Ally! Én vagyok az, Jane.
Kinyitottam az ajtót, de nem engedtem be őt.
-Szia!-Köszöntem, aztán Jane megölelt.
-Jaj! Úgy hiányoztál! Amikor Loki sérülten jött vissza, megrémültem. Bár tudtam hogy nem fognak bántani. Miért jöttél vissza?-Tette fel a kérdést hirtelen.
-Öhm... Nem hagyhattalak itt téged!-Erőltettem magamra egy mosolyt.
-Mi történt veled?-Kérdezte.
-Jane.. Fáradt vagyok. Remélem nem haragszol rám, de szeretnék egyedül lenni.
-Nem, persze.-A füle mögé igazított egy tincset.-Megértem. Ha úgy érzed hogy beszélgetni szeretnél, tudod hol találsz.-Csalódott volt. Gondolom hallani akart valamit a férjéről. Már megfordult, és elindult.
-Várj!-Visszanézett.-Thor jól van. Semmi baja, csak ideges kicsit miattad és Loki miatt. Sajnos nem igazán tudtam vele beszélni.-Jane halványan elmosolyodott, aztán bólintott, és folytatta az útját a lakosztálya felé. Visszacsuktam az ajtót, és újra betelepedtem a fotelbe.