Far From Home

14.

A vége felé megálltunk egy tejfehér paci előtt.
-A tiéd.-Mondta vigyorogva.

-Mi?
-Teljesítened kell az egyezséget, vagyis lovagolni fogsz.
-Én? Lovagolni?
-Tisztán hallhattad.
-Nem hiszem hogy sikerülne.-Motyogtam.
-Sikerülni fog. Garantálom.
Közelebb mentem a lóhoz, és úgy ahogy egy filmben láttam megszagoltattam vele a kezemet, aztán rátettem az orrhátára. (Aki nem lenne lószakértő annak mondom hogy az a szemei és az orra között az a hosszú rész. Amúgy nekem is rá kellett keresnem, ne ítéljetek el.) Elmosolyodtam, mivel úgy éreztem hogy milyen ügyes vagyok hogy ez sikerült.
-Mi a neve?-Kérdeztem.
-Nincs neve.-Vonta meg a vállát.
-Akkor legyen Loki.-Mondtam.
-Nem lehet a neve Loki. Lány.
-Ja, vagy úgy! De ötletem sincs... Sosem neveztem még el lovat. Neked is biztos van pacid ha meg akarsz tanítani lovagolni.-Elkezdtem gyengén simogatni a lovacskát.
-Van.
-És mi a neve? Téged ismerve azt mondanám Sötétség. És biztos fekete.
-Fekete. De a kedvenc évszakomról neveztem el.
-Neked van olyanod? Akkor biztos valami téli évszak.
-August.
-Na ne. Nyár? Na de miért pont az?
-Mert a végén minden kezd pusztulni. Valami jó véget ér és ez tetszik.
-Te pedig sötét, beteg lélek vagy.-Nevettem.
-Hozok neked mindjárt egy embert aki segít megtanulni hogyan gondozd a lovadat.
-Hé! Én sütöttem veled muffint. Nem csak az eredményt élveztem veled, vagyis a zabálást, hanem végig szenvedtem a készítést is.
-Ez tovább fog tartani mint holmi sütögetés.
-Te választottad.-Vontam meg a vállam, aztán elmosolyodtam látva az arckifejezését ami arról tájékoztatott hogy mennyire nincs ínyére a dolog. De én annál jobban élveztem.
-Borzasztó vagy, tudsz róla?-Jött oda mellém megsimogatva a pacikámat.
Mesélt egy picit az etetésről, itatásról és a ló ápolásáról. De azt mondta hogyha nem kérem előre akkor ezeket mind a lovász fiú csinálja meg. Azt is megbeszéltük hogy többször kéne nekem csinálni mindezt mert akkor szorosabb kapcsolatot építhetek ki a lóval. Bementünk a kamrába, ahol jobban megnézhettem a lovacskát. Sosem érdekelt a lovaglás, az én kicsi családom egészen más körökbe mozgott, ezért soha fel sem merült még a gondolata sem. Se nekem, se a szüleimnek. De ahogy simogattam a lovam hátát elég vonzónak tűnt a gondolat. De azt nem tudtam eldönteni hogy Loki ezt kicseszésből találta ki vagy pont hogy csak jót akart. Más egyből rávágná hogy rosszat akar vele, de én pont az elkezőjére érveltem volna.
Elvoltunk ott egy ideig, közben a lovász hapsival is találkoztam, mesélte hogy a lovamat a tó közelében találtak megsérülten, ezért a gyógyító vízzel segítettek neki, utána idehozták hogy ellenőrízzék azt hogy a víz hogyan hat a lovakra, mivel még sohasem próbálták. Aztán itt is maradt.
Ebédelni mentünk már, hiszen délután 2 óra volt.
-A lovak mind az 5 érzékkel rendelkeznek. Fejlett az íz-, tapintás-, hallás-, szaglás- és a látás érzékelése, és felfedezhető még egy titokzatos hatodik érzékelés, amely a tájékozódásban segíti őket és igen hangsúlyosan jelentkezik náluk.-Mesélte Loki.
-Komolyan? És az hol található?
- Én úgy tudom, egy könyvben olvastam hogy...
-Uram!-Hallottunk egy kiabálást messzebbről.
-Mi történt?-Kérdeztem ijedten.-Valami a szüleimmel?
-Ez egy palotai belső köri katona, csakis a palotában történő dolgokról tájékoztat.
-Uram, Jane Foster leütött egy őrt, és betört az Ön szobájába, majd a kisasszonyéba. De tudunkkal semmit sem vitt el.
-És most hol van?-Kérdeztem.
-Vissza zártuk a szobájába.
-Milyen belevaló csajszi!-Motyogtam.
-Biztosan keresett valamit...
-Egyik szoba sincs feltúrva, Fennség.
-Értem. Menjünk, kérdezzük meg mit csinált.-Fordult hozzám.
-Okés.-Miután elindultunk hozzátett valamit.
-Szerintem meg akart szökni.
-Beszéltem vele erről, és biztosíthatlak hogy nem. Szerinte hülyeség elmenni mert senkise fog odakint rá hallgatni.
-Akkor nem tudom mit akarhatott. De jó érzés, hogy emiatt nem kell aggódnom.
-Mintha annyira érdekelne mi van vele.
-Ó, egyáltalán nem érdekel. Csak nem akarom hogy visszatérjen Midgardra.
Jane odabent üldögélt a tükörrel szemben a medálját szorongatva. Amikor kinyitódott az ajtó fel sem nézett.
-Éhes vagyok Jane. Éhes vagyok.-Mondta Loki halál komolyan, aminek hatására elnevettem magam. Jane pedig felnézett a tükörbe.
-Ez most valami asgardi fenyegetős módszer volt?-Kérdeztem továbbra is nevetve.
-Nem ez egy tény.
Jane felállt és megölelt engem.-Istenem, jól vagy? Azt hittem megint bántott téged.
Loki megforgatta a szemeit.-Az nem volt szándékos.
-Az nem számít.
-Én mondtam hogy Loki nem olyan mint ahogy ti azt gondoljátok.
-Milyen?-Kérdezte Loki.
-Gonosz.
-Oh, dehogynem drágám az vagyok. Csak a megfelelő személyekkel. Szóval Jane, miért ütöttél le egy őrt?
A csajszi Loki felé fordult.-Azt hittem éppen undorítóságokat csinálsz Allyvel.
-Ezt hogy érted?-Kérdezte Loki.-Mert elég félreérthető.-Vigyorgott.
-Nem vagyok olyan beteg mint te! Én azt hittem... hogy megütötted, vagy megkínoztattad mert megint bejött hozzám.
-Te nem is mondtad neki?-Nézett rám Loki.
-Jane félreértetted. Ő engedett vissza hozzád. Este jött és bekopogott, és szólt hogy szabadon bemehetek ha akarok. -Lokira néztem.-És szerintem te is szabadon járkálhatsz.
-Csak ha nem ütlegeled a harcosaimat.-Tette hozzá.
Jane elkerekedett szemekkel nézett Lokira. Nem hitte el amit hallott.-Rendben.
-Most pedig megyek és csillapítom éhségemet.
-Mivel? Emberi hússal?-Szólt be neki Jane.
-Gonosz vagyok, nem kannibál. Jöttök velem vagy felküldessem az ételt?-Láttam rajta hogy ezt igazából csakis tőlem kérdezte, Jane-el nem voltak valami jóban, ezt egy vak-süket-néma is érzékeli.
-Maradunk fent.-Mosolyogtam rá.
-Este gyere a könyvtárba, adok egy lovakról szóló kötetet.-Mondta majd a válaszomat nem megvárva elment.
-Ne menj el.-Mondta Jane ijedten.
-Loki nem olyan mint amilyennek gondolod. Nem kell tőle félnem. Ha valakinek, akkor nekem nem kell.
-Nem is tudom. Hiszen láttad mit tett a kezeddel!
-Hirtelen felindulás volt.
-És honnan veszed hogy nem történik meg újra?
-Hát... Azt nem tudom.
-Pont ez az.
Megfogtam a kezét.-Értem hogy néha előtör belőled az anyatigris, de kérlek az anyám helyett legyél a barátnőm itt.
-A barátnődként is ugyan ezt mondanám. Hé csajszi, a hapsi veszélyes, jobb ha lekattansz róla.
-De aranyos vagy. Viszont itt élek jelenleg, Jane. Ő pedig a barátom. Mindenki érdemel még egy esélyt.
-Igazad van. De ettől még én nem fogok bízni benne!
Sokáig ketten beszélgettünk, este pedig lementem a könyvtárba, ahol Loki átadta a könyvet, és éjszakába nyúlóan dumáltunk a lovakról, a palota rejtett zugairól, amit még nem fedezett fel, de tudja hogy vannak, és végre elárult valamit. Odint leküldte Európába, Olaszországba egy kis faluba. Azonban elmondása szerint Odin találta ki hogy kell neki egy két hét szünet egy szép helyem, Loki csak tovább tartja ott, mint azt Odin akarná. És még bizonyítékot is szolgáltatott, ha nem hittem volna neki. De én már a levél előtt elhittem. A levelet azért írta hogy maradjon írásos bizonyíték arra hogy eltűnik. Semmi esetre se lehessen megvádolni valakit a szerettei köréből. Leírta hogy fáradt, és csupán egy kis időt kér, közben pedig Thort helyezi a trónra. A levél végén ott pompázott az aláírása, és a királyi pecsét.
-Én amúgy is hittem volna neked.
-Tudom.-Mondta.-Nem tudom hogy csinálod ezt. A második aki a jót látja bennem.
-Csak a második? Ki volt az első? Valami hölgyemény?
-Egy nagyon erős hölgyemény... De erről még nem akarok mesélni neked. Ennyire még nem vagyunk jóban.