Far From Home

78.

Szorosan átöleltem, tudtam, hogy szüksége van rám. Így is volt, csak nem azért amit eleinte gondoltam.
Arra vártam, hogy majd suttogva azt, mondja hogy : ,,ez mégis hogy lehetséges?" És aztán megtörik a hangja. Ehelyett azonban teljesen normálisan szólalt meg.
-Mi történt?- kérdezte.
Elhajoltam annak hallatán, hogy úgy tűnt fel sem vette a dolgokat. Mintha mindig is tudta volna.
-Veled mi történt?- kérdeztem összezavarodva.
-Vártalak téged- mondta majd elindult a lépcsők felé a trónteremmel ellentétes irányba. Követtem.
-Várj... Te... még nem találkoztál a királynővel?
-Nem, a tetőn van. Úgy gondoltam, hogy jobb ha egyenesen együtt oda megyünk. Nem húzzuk az időt, csak elköszönünk és visszamegyünk.
-Értettem - mondtam komolyan, miközben elindultunk az emelet felé. Őrök voltak a nyomunkban és Loki sietett így mire felértünk kicsit kifulladtam.
-Megállhatunk?- kérdeztem a lépcső tetején. - Tudom, hogy haladni akarsz meg minden, de én ember vagyok és nem olyan jó az állóképességem.
Loki nyugodtan megállt mellettem. - Sajnálom, hogy reggel csúnyán viselkedtem veled.
-Csak mondod, vagy tényleg sajnálod?
-Tényleg sajnálom.
-Akkor megengeded hogy harcoljak én is melletted?
-Továbbra sem.
-Nem vagyok már gyerek, hiszen te mondod mindig.
-Attól még nem akarom, hogy bármi bajod essen. Mégis mit gondolsz, majd egy karcolás nélkül megúszod? Nem tudlak végig védeni.
-Ezért kell kiképezned. És még mindig van mágiám, én is meg tudom védeni magamat! Ha akarnálak itt és most egyetlen mozdulattal a falnak löknélek olyan erővel, hogy biztos hogy belezeng a palota. Erős vagyok, tudom hiszen anyukám nem tudta kezelni és majdnem meghalt tőle, olyan nagy ereje van. Én pedig örököltem, csak kiskoromtól kezdve tudom kezelni.
-Nem érdekel - mondta majd tovább ment.
Olyan szívesen veszekedtem volna vele erről, mégis eszembe jutott mi fog történni. Nem akartam felidegesíteni mielőtt felidegesítik. Ez a legfelső emelet úgy nézett ki, hogy a lépcsővel közvetlenül szemben a plafontól a padlóig ablakok voltak. 10×10 centis négyzetekből volt kirakva az ablak és az ajtó volt csupán egybefüggő üvegből. Az erkély hatalmas, félkör alakú volt fehér korláttal. Semmilyen berendezési tárgy nem volt.
Loki hamarabb ért ki, mire a királynő megfordult. Gyorsan követtem és ekkor láttam hogy a királynő egészen messze, az ajtóval párhuzamosan állt mögötte pedig láthattam a gyönyörű várost, amin minden alkalommal elámulok.
-Arról értesültem, hogy menni készülnek - mondta, mikor Loki mellé értem.
-Így igaz, Királynő. Háborúzni kezdett két Birodalom és mennem kell, hogy helyre állítsam a rendet.
-Ezt nagyon jó hallani - mosolyodott el, majd rám nézett.- Azonban, mielőtt elindulnak szeretnék elmondani egy történetet.
-Ez nagyon kedves, de nekünk tényleg sietnünk kell - mondta Loki a legjobb modorát elővéve.
-Ragaszkodom hozzá. Utána nem állítom meg önöket.
-Na, engem érdekel!- szóltam oda.
-Legyen- adta be a derekát, csak hogy minél hamarabb eltűnhessünk.
-Ez a történet rólam szól és az elvesztett fiamról - mondta miközben közelebb invitált magához, majd megfordult és a várost nézte. Loki mellé állt. - Egyszer, még régen történt hogy beleszerettem egy nagyon gonosz jégóriásba, miután megmentettem az életét. Bár, nem tartott sokáig a romantikus kapcsolat amit létesítettünk rengeteg érzésem volt vele kapcsolatban. Utána leginkább gyűlöltem őt. Miután nagyon csúnyán elváltunk visszatértem ide, az otthonomba.- Loki nem értette, hogy most miért mondja ezt el nekünk a királynő, inkább csak várta hogy vége legyen, mert csak azt látta, hogy húzza az időt, mégis figyelt.- Itt észre vettem, hogy várandós vagyok és kétségbe esve kértem segítséget egy orvostól és a barátnőmtől. Hónapokig minden rendben ment, azonban a szülés előtti hetekben elviselhetetlen fájdalmaim voltak. Kiderült, hogy ez nem természetes, de túl fogom élni így ez a rész nem számított annyira. Viszont biztos volt, hogyha a gyermek itt születik meg meghal. Sajnálom, tényleg szívből sajnálom, de én pontosan ezt szerettem volna. Mégis, idővel meggondoltam magam, végül bűntudatom lett és már egyáltalán nem akartam, hogy elhalálozzon a fiam. Azonban megtartani sem szerettem volna. Elmentünk hárman az apához, aki nagyon dühös volt eleinte, de végül kitalálta, hogy ez a gyermek lesz az örököse és így nem kell megölnie a bátyját, ezért meg akarta tartani a babát. Miután a gyermek megszületett egy elhagyatott, hideg templomban egyből elvitték tőlem. Megnyugodtam, hogy a fiam életben maradt, ezért tovább akartam lépni. Soha többé nem akartam vissza térni se Alfheimbe, se a Jégóriások Birodalmába, ezért el akartam köszönni az orvostól aki segített nekem és persze a barátnőmtől. Amikor megtaláltam őket már halottak voltak.- Láttam a királynőn, hogy ezt nem akarja részletezni, ezért mondta így. - Megrémültem és visszamentem a fiamért, de nem volt ott, helyette az apja próbált engem is eltenni láb alól. Megmenekültem és két évig nem tértem vissza. Azonban amikor újra ott voltam a templom le volt rombolva és sehol sem találtam a fiamat. Kutakodtam egy kicsit és kiderült, hogy Odin elvitte. Egy ember azt mondta, hogy zsarolás képpen, de tudtam hogy ez nem fog neki sikerülni, mivel az apját nem érdekelte a gyermek. Sokkal kisebb volt és gyengébb mint egy normális jégóriás. Tudtam, hogy ott hagyta meghalni őt és Odin megmentette. Örökké hálás leszek érte. Soha többé nem kerestem őt, a napig amíg Odin át nem adta a trónt a kisebb fiának. Nem értettem miért tette és féltettem az országomat ezért a kezdetektől fogva nagyon sokat foglalkoztam az új királlyal.- Lokira nézett. - Így jöttem rá.
Loki tekintete szinte már rémült volt, mégis a normális hangján sikerült megszólalnia. - A fiú apja... Ki az?
-Laufey.
Láttam Lokin, hogy nem tudta mit tegyen pontosan. Újra átgondolta a történetet és össze hasonlította azal, amit tudott.
-Én... nagyon sajnálom, hogy nem mentem vissza érted, Fiam. Asgardba is fel kellett volna kutatnom téged.
Loki tekintete egyetlen másodperc alatt megváltozott és elkezdett nevetni. Egyikünk sem értette mi ilyen vicces.
-Nagyon jó kis történet valóban! - mondta mosolyogva. - Nagyon rafinált, hogy így akar befolyásolni, tényleg. Remek ötlet, kiváló! - nevetett tovább. - Csak nem hiszi, hogy majd én beveszem? Kiderítette, hogy nem vagyok törvényes király és így könnyen le tud lökni a trónról. Tud befolyásolni, fenyegetőzni. Most közölném magával, hogy egyetlen fenyegetés is elhagyja a száját ezzel kapcsolatban ezt a helyet úgy lerombolom, hogy még a létezéséről sem fog tudni az utókor!
Egyikünk sem tudott megszólalni, erre a reakcióra nem igazán számítottam. Legalábbis nem ilyen intenzíven.
-Loki...- kezdtem halkan - szerintem igazat mond. Annyira pontosan tudja és amikor elmesélte nekem sírt is.
-Te már tudtad, hogy ilyen hazugsággal fog előállni?
-Ez nem hazugság! - tiltakozott a királynő.
-Úgy érzem, hogy igazat mond és szerintem te is tudod mélyen belül. Van egy ötletem: csináltassatok valamilyen DNS tesztet. Az mindent bebizonyít.
-Nem érdekel ez az egész! - mondta idegesen, majd elindult, de megfogtam a kezét.
-Loki kérlek... Megismerheted az igazi anyukádat, újra lehet igazi családod! Akire nem mondhatod, hogy nem vér szerinti, mint Thor, bár szerintem be vehetnétek őt is, hiszen tudom, hogy a testvéred akkor is, ha nem akarod. Kérlek élj a lehetőséggel! Velem nem lehet soha családod, de velük igen. Tudom, hogy szükséged van rá.
Felsóhajtott. - Nekem nem kell más, csak te. Nincs szükségem családra. Nagyon túlértékelt ez a fogalom. Nekem semmit sem jelent.
Ezt nem tudtam elhinni. Biztos voltam benne, hogy csak hazudik, hiába tűnt teljesen hihetőnek, én nem akartam elhinni.
-És, tényleg nem akarod megismerni az anyukádat?
A királynőre nézett. -Már volt egy anyám, aki mindig mellettem volt. Most van állítólag még egy, aki sosem.
-Esküszöm, Loki jóvá teszem azt, amit elrontottam.
-Elrontotta? Ha nem hagyott volna ott, most nem lennék király. Nem egy egyszerű király, Asgard királya és a 9 Birodalom őrzője.
-Kérlek - mondtam én is.
-Nem megyek bele ebbe az őrültségbe.
-Könyörgöm! Ha nem érted vagy érte, akkor értem.
Loki elnézett egy pillanatra, majd lassan bólintott. Nem volt biztos a dologban.
-Rendben, de Asgardban végezzük el azt a tesztet, így ki zárjuk a csalás lehetőségét. Essünk túl rajta ma délután. Négy órára várom a palotába. Most pedig tényleg mennünk kell, viszlát.
Loki megfogta a kezemet és maga után húzott, hogy még véletlenül se beszéljek a királynővel megint. Éreztem, hogy dühös rám amiért nem avattam be, de mihamarabb el akart tűnni. Az első lépcső fordulóig szorította a kezem, de aztán elengedte. Szinte futott a lépcsőn, alig bírtam követni, a ruhámat is fogtam és próbáltam kitalálni mit mondhatnék. Amikor a hintóba ültünk még mindig csendben volt, viszont a kezét ökölbe szorította. Az ujjai végei már fehérek voltak a szorítástól. Szerencsére a hintó csukott tetejű volt, és senki sem halhatott vagy láthatott jól minket. Lassan az ökölbe szorított kezére tettem a tenyeremet.
-Sajnálom, hogy nem beszéltem róla, de úgy gondoltam, hogy jobb ha ezt a királynő osztja meg veled, Loki. Nagyon szeretlek és ígérem, hogy ebbe én nem szólok bele többet, azt csinálsz ezzel a szituációval amit csak szeretnél - a tenyerem alatt a szorítása engedett.
-Ha ez igaz, akkor még több a hazugság körülöttem. Eredetileg is volt mágiám és még egy újabb részletet titkoltak el. Nem akarom, hogy ez így legyen, de... tudnom kell mi az igazság, ezért mindenképpen megcsinálom azt a tesztet.
Bólintottam, majd elfordítottam a fejemet és még egyszer jól megfigyeltem az embereket és a házakat. Amikor ideértünk nem gondoltam volna, hogy ennyire eldurvulnak majd a dolgok és haza kell rohannunk azért, hogy leállítsunk egy háborút. Vagyis csak Loki fogja megtenni én csak vagyok. Olyan rossz érzés volt tehetetlenül nézni a történéseket. Segíteni akartam, benne akartam lenni a történetben, nem csak hallgatni mások történeteit róla. A családom nem arról híres, hogy visszahúzódóak és óvatosak lennének, így én nem örököltem a ,,toronyba zárt ártatlan hercegnő" géneket, viszont a makacsságot igen. Én már elhatároztam magam afelé, hogy mindent megteszek, hogy beszállhassak a csatába. Még ha veszélyes is, nem érdekel. Sokat segíthetek, akár több asgardi harcos halálát is megakadályozhatom. Igenis erős vagyok és egy nagy segítség.