Far From Home

41.

Éjszaka fetrengtem az ágyamban, Jane szavai jártak a fejemben. Megígértem saját magamnak azt, hogy át fogom gondolni. Jó alaposan. Már amennyire tisztán lehet gondolkodni amikor olyan közel vagyok hozzá, és érzem az illatát, belenézek a szemeibe. Ezekre gondolva is megborzongtam.
Valahol az éjszaka közepén a nagy forgolódásban leesett a takaróm. Az ellenkező oldalon feküdtem, és bár fáztam lusta voltam megmozdulni. Éppen eldöntöttem, hogy mégis megteszem, amikor hallottam ahogy lecsukódik a kilics, és kinyílik az ajtó.
Háttal feküdtem, megmerevedtem, nem tudtam ki az, de jobbnak véltem, ha alvást tettetek. Az idegen nagyjából 5 másodperc álldogálás és bámulás után elindult felém. A szívem gyorsabban kezdett verni, megijedtem, de továbbra se tettem egyetlen mozdulatot sem. A ,,betörő" felvette a takarómat, majd rám terítette. Ekkor éreztem meg a menta illatot. De Loki mégis miért ment be a szobámba? Mit keresett ott olyan későn? Miután rám helyezte a takarót, visszament az ajtóba, még egy pillantást vetett rám, majd halkan becsukta az ajtót. Én egyből felültem, mélyet szippantottam a levegőbe. Kétség kívül Ő volt az.
Miért jött be? Rám tette a takarót, mintha törődne velem. Persze, nem nagy dolog felvenni egy takarót a földről. Akkor a következő kérdés: miért jött egyáltalán be? Miért nézett be? Ennek semmi értelme. Ami van, az pedig hülyeség. Érdekelné, hogy vagyok? Vagy csak rám akart pillantani hogy minden okés e? Nem vergődök éppen a halál küszöbén állva a padlón?
Visszadőltem, magamra húztam a takarót és az ajtót bámultam a fejemben az következő gondolattal: Vajon vissza jön még?
Sok idő telt el mire a szemhéjaim lecsukódtak, majd végre elaludtam.
***
-Szeretnék végre kimenni!-Akadékoskodtam. Lucy éppen tett-vett a szobámban, leginkább takarított, de a ruháimat is rendbe rakta, az asztalom is rendezett lett, a párnákat kirázta, és még rengeteg dolgot csinált egyszerre. Már egy órája bent szöszmötölt.
-Csak még fél hetet várj! -Mondta miközben a kanapé egyik párnája huzatába gyömöszölte a párnát.
-De már jól vagyok! Egy hete ki se tettem a lábam erről a helyről. A lábam se fáj már.
-Honnan tudhatnád? Csak a mosdóba, a kanapéra, vagy éppen az ablakhoz sétáltál el.
-Nem a Mounterverestet készülök megmászni, csak ki akarok menni a kertbe.
-Mi az a Mounteverest?
-Legyen elég annyi, hogy egy nagyon magas hegy. A legmagasabb csúcsa a... mindegy minek- adtam fel. Minek magyarázok ilyenkor? 
Sóhajtott egyet.-Legyen. De vidd magaddal a botot.
-Azzal úgy nézek ki, mint egy öreg néni.
-Nem baj, vinned kell és kész.
-Mintha csak anyámat hallanám!
Karba fonta a kezét.-Idősebb vagyok.
-Az összes barátnőm idősebb nálam... Mondjuk nem vagyok biztos abban, hogy több van.-Jane azalatt a hét alatt az ebédféleségen kívül egyszer sem jött be hozzám. Úgy vettem észre, nem igazán érdekeltem. Vagy továbbra is rosszul esik neki amit csináltam. Nekem se esne jól, ha a barátnőm azzal jönne össze aki engem meg akart ölni. Nem venné észre hogy milyen borzalmas ember, ezért ilyen dolgokat csinálna. Most én vagyok ez a személy. Mondjuk, mi nem jöttünk össze Lokival, csupán két csók volt és mindkettő után egy veszekedés féle tört ki. Én legalábbis mindkettő után elég borzalmasan éreztem magam.
-Biztos vagyok benne, hogy Jane is a barátnőd. Csak elfoglalt. Kitalálta hogy köt kis szíveket, mellé ír egy kis köszönő levelet és elküldi mindenkinek. Most 0/24-ben ezzel van elfoglalva.
-Nem semmi.-Mit meg nem tesz az alibiért!
-És miért nem lennétek barátok? Nem történt semmi amiért dühös lenne rád.
-Igazad van.-Ja persze. Semmi sem történt. Bárcsak így lenne! 
Kimásztam az ágyból, és csak egy kicsit sántítva elment a ruhásszekrényhez. Kivettem egy asgardi egyszerű fehér ruhát. Semmi nagy dolog nem volt rajta, az egész fehér volt, szélesebb felső pántokkal. Ujja nem volt, az abroncs nélküli, hosszú szoknyája a földig ért. A lapockánál körbeölelte egy vastagabb, szintén fehér rész, ami vékonyabbnak mutatott, mint amilyen vagyok. Megmondtam Lucynak hogy nem megyek messzire, nem kell semmit se csinálni a hajammal, Ő mégsem akart elengedni. Paraszt fonásba rendezte, majd a bot nélkül ki sem léphettem az ajtón. Csak egy emeletet mentem vele, aztán letámasztottam a fal tövébe. Célirányosan a hátsókertbe indultam. Nem mentem valami gyorsan, csak nézelődtem. Kíváncsi voltam: vajon kivel fogok találkozni? Jane vagy Loki? Egyikkel se szeretettem volna, így reménykedtem hogy elég nagy Asgard ahhoz elkerüljem őket. A palotából kiérve mégiscsak megpillantottam Lokit. A harmadik emeleti erkélyen nézte a harcosok edzésének levezénylését, emellett nagyban beszélgetett valakivel. Két karjával a széles kőből faragott korlátra támaszkodott. Jókedvűen beszélgetett azzal az emberrel, amennyire láttam mindketten mosolyogtak. Mintha érezte volna, hogy nézem lassan felém fordította fejét, pedig felém senki sem volt. A beszélgető partnere is a másik oldalán állt. Nem mosolygott amikor meglátott helyette beszívta az ajkait. Egymást néztük, amíg meg nem érkezett valaki. A horzai uralkodó. A nagyapám. Fúj. A férfiről visszaemeltem a tekintetem Lokira, a szemeibe néztem, majd elfordultam balra, és elindultam a kert felé. Csak reménykedni tudtam, afelől, hogy Loki átgondolta azt, amit mondtam neki. 
Lassan sétáltam a kertben, annyi minden járt a fejemben, azt sem tudtam hogyan tegyek rendet. Beszélni akartam Lokival, de látni se akartam. Ugyanez igaz a már nem biztos hogy a barátnőmre. Jane szavai szintén nem hagyatok nyugodni. Pedig nem is volt olyan nagy dolog amit mondott. Számomra mégis sokat jelentett. Biztos voltam benne hogy a következő adódó alkalomkor lesz annyi eszem, hogy átgondolom. Már elhagytam a hátsókertet is, amikor ezt tisztáztam magamban. Mentem egy nagy kört, de annyira nem a földön voltam, hogy fel se tűnt az, mennyire fáj a lábam. A Fightome (a harcosok lakhelye) közelében jártam akkor. Kisebb-nagyobb fák elszórtan voltak egy füves területen, ami elválasztotta a kertet és a lakhelyet. Meg is találtam ott a tökéletes fát. Fűzfa. Árnyékot adott, és az ágai néhol lelógtak egészen a földre így el is takart. Épphogy helyet foglaltam ott, lépéseket hallottam a házak felől. Odapillantottam, majd megláttam egy nagyon ismerős alakot, egy szintén ismerős ruhában. A lány a falnak volt dőlve, a fiú, aki felette állt, jóval magasabb volt szőkés hajjal. Na ne! Beszéltem magamban miközben eszembe jutott egy lehetőség, biztos is lettem benne, amint meghallottam a lány hangját.
-Vissza kellene mennem!-motyogta. Továbbra is rajtuk legeltettem a szemem. Lucy és Kirien.
-Akkor miért jöttel?-mormolta neki a fiú.
Szélesen elmosolyodott.-Azt te is ki tudod találni.-Kirien lehajolt hozzá, majd megcsókolta. Elkaptam a fejem. Ezt nem kellene néznem. Csakis az Ő dolguk, mit csinálnak, meg akkor is, ha ''csak'' egy csók. Hallottam ahogy szöszmötölnek ezért újra odanéztem. Lucy lassan eltolta a fiú mellkasát.-Tényleg vissza kellene mennem Kier.-Suttogta.
-Neked van mentséged.
-Veled ellenben.- A fiú egy sóhajtás kíséretében ellökte magát a faltól, nyomott egy apró puszit Lucy homlokára és eltűnt az épület mögött. Csak ekkor vettem észre a fűbe fektetett ezüstös botot. Lucy felvette és elindult szinte felém, mégis inkább átlósan, a hátsókert felé. Mosolygott, nem nagyon emelte fel a fejet, csak egyszer, de szerintem félt, hogy megláthatják. Figyeltem, amint eltűnik a bokorsor mögött, majd bemegy a hátsókertbe. Nem vett észre, ezért mielőtt lebuktam volna, visszasiettem a szobámba. A nagy épület mellett elsétáltam, majd a palota elé érkezve feltűnt, hogy még mindig tart az edzés, de Loki már nincs ott, se a barátja, de még a nagyapám sem. Mindketten olyan fiatalnak tűntek. Mintha anya és apa korúak lennének. De az nem lehet, elvégre anya a gyerekük. Más galaxis, más szabályok. 
Olyan gyors akartam lenni, hogy senki se vegyen észre, de a lábam miatt ez a viszonylag gyors séta is nehezemre esett. Felmentem a lépcsőkön, és utána pihenni akartam. Fél percre leültem a 4. emeletre vezető lépcsőfokokra. Szipogást hallottam fentről. Mi a manó? Gondoltam, majd amilyen halkan csak tudtam felálltam, majd térdelve csak annyira mentem fel, hogy a lány kezét láttam. A térdén kinyújtva tartotta a karját, a markából pedig egy kis pöröly lógott. Ekkor már a szipogás hangját is felismertem. Jane hatalmas fájdalmat érezhetett. Ezt eddig is tudtam, de ezúttal valamiért sokkal jobban mellbe vágott, mint régebben. 
Lassan lemásztam a lépcsőről, majd halkan visszamentem a szobámba. Miután az ajtót is sikerült egy hang nélkül becsukni, a levegőt hangosan eresztettem ki. Annyira halk akartam lenni, hogy még levegőt se vettem normálisan. Rávetettem magam az ágyra, majd elmerültem azokban az emlékeimben amik Jane társaságában születtek. Kezdve attól amikor először bementem a szobájába, majd amikor borzasztó dolgot tettem, amivel megöltem egy babát. Ekkor jött szóba a dolog, miszerint én nem is eshetek teherbe, Jane pedig elvitt ahhoz a szerkezethez. És ekkor robbanásszerűen beugrott a tény: kezelésre kellett volna járnom. Betegnek kellett volna lennem 1 hét kihagyás után. De nem lettem. 
Ekkor kattant a kilincs.
-Mióta vagy te itt?-Lépett be Lucy szuszogva. Futott.
-Most jöttem csak. Olyan 10 perce.-Felültem, láttam Lucy arcán hogy kicsit aggódik. Tudta mit csinált 15 perce, és félt hogy megláttam. De nem igazán értettem az aggodalmát. A barátnője vagyok! 
-Kerestelek.
-Hol?-Tettem fel a kérdést kicsit furcsa hangnemben, úgy mint egy nyomozó, aki éppen mély hangon faggatja a gyanúsítottat. 
-A hátsókertben! Azt mondtad oda mész.-Letette a botot az asztalra.
-Szerintem pont elkerültük egymást. 
-Igazad lehet. Elég nagy az a kert.
Csend. Egymást néztük. Nem akarta velem megosztani mi történt.
-Hát jó.-Vontam mg a vállam. De csak hangosan gondolkodtam.
-Mi jó?
-Én csak... Eldöntöttem magamban, hogy megkérlek arra, hogy hozz nekem egy kis teát.-Improvizáltam.-Szóval, megkérhetlek arra hogy hozz nekem egy kis teát?
-Persze.-Mosolyodott el.
Hátradőltem az ágyban és ezúttal Lucy és Kirien járt a fejemben. Egy randiról tudtam csak, de akkor mikor jöhettek össze? Egy hét alatt.
-Wow-mondtam. Nekem Lokival fél év kellett. Ahhoz hogy érezzek iránta valami erősebbet barátságnál! Persze, hallottam olyanról hogy ,,szerelem első látásra'', de nem igazan hittem abban hogy ilyen létezik. Kiskoromtól kezdve ismertem Seant, nála volt ideje kibontakozni ennek. Loki pedig hirtelen jött, és furának tartottam. Nagyon furának, ijesztőnek és veszélyesnek. Barátnak hamar hívtam igaz, de még akkor nem volt mélyebb a kapcsolatunk. Na, de visszatérve Lucyra és Kirienre. Aranyosak voltak együtt, amikor visszaemlékeztem Lucy mosolyára képtelen voltam nem mosolyogni. Olyan boldog volt, de nem tudom hogy ez Kiriennél hogy működik. Őt nem ismerem úgy, mint Lucyt. Féltem attól, hogy megbántja a barátnőmet.
És ha már a barátnőm...
-Itt vagyok!-Lucy visszajött a teámmal. Kiöntötte a csészébe, odaadta nekem, aztán visszament tölteni magának is. Belekortyoltam.
-Ez...Milyen tea?
-Trópusi.-Mondta, de éreztem egy kis remegést a hangjában. 
-Nem.-Lucy kiontott egy kis teát.-Minden okés?-Bólintott.-  Hasonlít de ez... Lucy, ebben van valami?  Te csináltad?- Kezdtem azt hinni, hogy amíg Lucy nem figyelt mert a fiújával volt elfoglalva, valaki tett valamit a teámba. Történetesen a nagyszüleimre gondoltam. 
-Igen - mondta, és ezúttal nem éreztem azt hogy hazudna.
-Valaki belebrablálhatott a filterbe.
-Tessék?
-Mi van ha meg akarnak mérgezni?
-De kik?
-Apa az apukám, de azt nem akarták hogy Ő éljen. Mivel én tőle születtem most meg akarnak ölni, hogy anyát megint elrabolhassák és ki tudja mit akarnak vele csinálni. 
-Tessék? Miről beszélsz?
-Ne igyál bele a teába! Ők nem tudják, hogy te is szoktál inni, azzal nem számolnak hogy te is meghalsz. 
-Elég!-Kiáltotta el magát.- Ez a normális íze a teának.-Sóhajtott. -Muszáj elmondanom, hogy ne legyél ki emiatt. Ne gondolj ilyen rossz dolgokra.-Leült mellém. - Amikor először ittál ilyen teát, akkor volt más az íze. Bele tettem valamit. Egy bájital féleséget.
-Ezért... ezért nem voltam beteg, igaz? Loki adta, ugye?-Hát éjszaka tényleg azért jött hogy nem haltam e meg. 
-Azt mondta le kell állítanod a folyamatot, mert elmész. Én azt sem tudtam, hogy elmész. 
Megfogtam a szabad kezemmel az Ő kezét.
-Nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy hogy mondjam el. Se neked se Janenek. Most végképp nem tudom. Jane... össze van törve. Neki kellene hazamennie.-Felcsillant a szemem. Kitaláltam. Meggyőzöm Lokit, hogy Jane legyen az, aki visszatér a Földre. Neki sokkal nagyobb szüksége van rá. Hát ezt fogom tenni.

Beszélek Lokival.